Dunántúl, 1919. február (9. évfolyam, 26-45. szám)

1919-02-01 / 26. szám

2. oldal. T­róber Aladár dr. polgárm­­ester-helyet­t­es ismertette a város lakosságának sérel­meit és a közbiztonság érdekében sürgős és erélyes intézkedéseket kért. Radovanovics Stevo alezredes kije­lentette, hogy ő fájlalja legjobban, hogy a fel­panaszolt esetek előfordultak. Kijelentette, hogy máris a legerélyesebb rendszabályokat lépteti életbe mindazok ellen, akikre rábizo­nyult, hogy részt vettek a lakosság inzultálá­­sában és szigorú ellenintézkedéseket tett, hogy hasonló esetek a jövőben elő ne fordul­hassanak. Ebben a munkában a szerb pa­rancsnok számít­ a rendőrség támogatására is. Ezt legcélszerűbben úgy gondolja keresztül­­vihetőnek, ha a rendőrség a szerb katonaság­gal együtt végezne éjjeli őrjáratot, még­pedig 1 szerb katona és két rendőr, vagy egy rend­őr és két szerb katona, vagy úgy, ahogy azt a részletkérdések tárgyalása során megálla­pítanák. De segítenie kell ebben a munká­ban magának a lakosságnak is. Ha bárkinek tudomása lesz ilyen inzultusról, garázdaság­ról, a magánvagyon ellen elkövetett merény­letről, azonnal jelentse be a szerb parancs­nokságnál, akár telefonon is. A szerb pa­rancsnokság telefonszáma 1364. A szerb pa­rancsnokság intézkedett, hogy a parancsnok­ság telefonja mellett állandóan magyarul is tudó szerb katona tartózkodjék, aki továb­bít­ja az ilyen panaszokat. Radovanovics Stevó alezredes, pa­rancsnok úgy nyilatkozott továbbá, hogy a felpanaszolt inzultusoknak és magánvagyon ellen elkövetett merényleteknek nem mindig szerb katona a tettese. Sok tekintetben a csőcselék is részt vesz azokban, akik az esti órákban szerb katonasapkát tesznek a fejük­re és úgy garázdálkodnak. A szerb parancs­nokság az ilyenek ellen is szigorúan fog el­járni. A szerb parancsnok kijelentette még, hogy ennek részben a lakosság is az oka, amely az utóbbi napokban tanúsított visel­kedésével kiprovokálta a szerb katonák kihá­gását. A szerb parancsnokság tudomása sze­rint olyan esetek is előfordulnak, amikor a város lakói közül egyik másik boszút akar állni a haragosán. Ezt úgy véli keresztülvihe­­tőnek, hogy egyik másik szerb katonát fel­biztat, hogy ez vagy amaz izgat a szerb had­sereg, vagy a szerb állam ellen, vagy azokról sértően nyilatkozik. Az illető szerb katonát azután leitatja, aki azután felhevült állapo­tában végre is hajtja az inzultust. Mindez az öreget nagyon érdekelte. Min­den nagy ember itt kezdte s hogy Gézából valamikor nagy ember lesz, az már olyan, mint a kétszerkettő, az már le vagyon rakva ezekben az iskolákban. Okos feje van a kicsi­nek, gyorsan fog rajta a tudomány s a keze, jaj! azt a kezet, melyik ezeket a bötükek hányta, meg kellene aranyozni igazán. — Derék gyerek vagy — simogatta meg ki­törő büszkeséggel unokája felét — szépen ha­ladsz, azt látom. Csak továbbra is így, előre fiam. Betette az utolsó füzetet s vissza akarta adni Gézának, de a borítékján valamin meg­akadt a tekintete. Név volt rajta. Az öreg bő tűzni kezdte. — Kistamás Géza. Megtörölte szemét, mintha rosszul látna s újra megolvasta. A név persze ugyanaz ma­radt. Az öreg határozatlan pillantást vetett ma­ga körül. Valamit akart, csak maga sem tudta mit Arca, mely az imént még boldogságtól ragyogott, elborult, szinte fakóra változott. — Mi a neved, fiam? — fordult azután még­is hirtelen elhatározással unokájához. — Kistamás Géza — volt a büszke válasz. Az öreg mintha boros lett volna, olyan bam­bán, gyámoltalanul fészkelődött a helyén, írtig végezetül fogyó léptekkel lábraállott. A tarisznyája után nyúlt azt a nyakába kerítette s a botját, kereste a sarokban. Mindezek az esetek a jövőben nem fognak előfordulni A szerb parancsnokság az ilye­nek meggátlására szigorú rendszabályokat léptet életbe. A közönség tehát legyen nyu­­­godt és ha mégis előfordulna, hogy valakit inzultus ér, azonnal jelentse fel a szerb pa­rancsnokságon. A város hatóságának küldöttsége előtt, a munkásság küldöttsége is járt a szerb pa­rancsnokságon hasonló ügyben. A szerb pa­rancsnok a munkások előtt is megnyugtató kijelentéseket tett. A szerb parancsnokság figyelmeztet mindenkit, hogy aki alaptalan feljelentést tesz és kitudódik, az ellen a leg­szigorúbban fog eljárni. DUNÁNTÚL Sacwbat, 1919 február 1. »o©©©©©©©©©©©©©«©©©©©©©©©©©©©©©©©© A békekonferencia A németektől elveszik az afrikai gyarmatokat * Páris, jan. 31. Szikratávirat jelenti: A mai tanácskozásról a következő hivatalos kommünikét adták ki: — Az Egyesült­ Államok elnöke, a szövet­séges és társult hatalmak miniszterelnökei és külügyminiszterei, továbbá Japán képviselői ma reggel a­­francia külügyminisztériumban üléseztek és a m­unkaprogrammot állapították meg. Elhatározták az újabb bizottság kikül­dését a gazdasági és pénzügyi kérdések, a magán és tengeri jog tárgyalásokra. A dél­utáni ülésén folytatták a csendes-tengeri és a távol keleti német gyarmatokról megkez­dett eszmecserét.­­ A ma délelőtti konferencián P­i­c­h­o­n francia külügyminiszter beterjesztette azok­nak az utasításoknak a tervét, melyeket a lengyel ügyek bizottságának fognak kiadni. A bizottság délutáni ülésén megvizsgálták a német gyarmatok ügyét. A tanácskozásra meghívták a kínai követet is. ___ — A szövetségesek konferenciáján tegnap döntöttek a német gyarmatok sorsáról. Nyu­gat és Délafrikát egyesítik és Angliának ad­­j­ák. Japán megkapja a Ka­rolina-szigeteket. Kamerun és Togo semleges terület lesz. — De édesapáim! — riadt rá Ágnes harag­gal — micsoda komédiát csinál már megint? Csak nem megy el a háztól? — Komédiát csinálok? — fakadt ki metsző keserűséggel az öreg — hát nem ti komédiáz­­tok énveleimi, mikor el akarjátok hitetni, hogy a te uradat is Kistamásnak hívják? A szép asszony kőbálvánnyá vált ijedté­ben. Büszke alakja meggörnyedt az előtt a szegény, egyszerű ember előtt. Nem birt­ sze­mébe nézni... Csak két kezét kulcsolta ösz­­sze, kulcsolta rimánkodó könyörgésre s hang­ja élesen sivitott a szivettépő fájdalomtól: — Bocsásson meg, édesapánk, csak most az egyszer bocsásson még meg. Elébe vetette magát. — El ne menjen! Nem... nem, én nem eresztem. Könnyei záporként hullottak. Hanem az öreg karjaiban minden törődött­­sége dacára is vaserő lakozott ebben a pil­lanatban. Mint a kisgyereket, tolta félre azt a szép asszonyt. Mert hiszen leánya most már igazán nem volt többé. Kinyitotta az ajtót s szó nélkül támolygott ki rajta, hogy visszamenjen oda, ahonnan jött, a maga ártatlan, csöndes kis falujába, hol pe­dig nem várja senki szerető szívvel, édes me­legséggel, hol egy lakótársa lesz mindössze: a szomorú elhagyatottság, a lakóárcu, keserű szegénység és nyomor. De elment, mert mennie kellett. 2 millió korona házakért Januárban 84 bán cserélt gazdát Pécs, január 31. (A Dunántúl tud ősti óráról.) Az ingatlan vásárlási kedv egy cseppet sem szünetel, sőt lépten-nyomon magasabbra hág. Január hóban 84 pécsi házat írtak át új tulaj­donos nevére. A házak közül 61 vétel, 22 örök­lés, egy pedig ajándék útján került új gazda kezéhez. A házak értéke még mindig emelke­dik és igazán csodálatos, hogy akadt még egy olyan házikó is, amelyet a régi tulajdonos po­tom 1600 koronáért adott el. A legdrágább a Bőhm-féle Ferenciek­ utca és Scitovszky-tér sarkán álló ház volt, amelyért 140.000 kor­­­nát fizetett az új tulajdonos. Az eladott él ház értéke 2 millió 19.400 korona. A január havi ingatlan forgalomról az aláb­bi kimutatás számol be: Cassián-telep 44. szám­i ház Jelinek Ferencnés Grantz Fereencné vétel 800 kor. Báró Bánffy Dezső-utca 46. számmá ház Kovács János s nejétől Skrivanek István és neje vétel 80.000 kor. Bányatelepi-út 4. szám­i ház id. Klem József s ne­jétől Herczeg József s neje vétel 12.300 kor. Orsolya-utca 5. és 7. szám­i ház Deássi János és gyermekeitől Putuski József s neje vétel 30.000 kor Báró Bánffy Dezső-utca 28. számú ház fele Lu­kács D. Sámueltól Horgas Ferencné kiscsányi lakos öröklés. Vörösmarti-utca 3. számú ház Brock Arnold s ne­jétől Werner Ferenc s neje vétel 100.000 kor. Felsőbalokány-utca 54. számú ház fele Leipold Jó­zseftől Leipold Józsefné ajándék, becsár 4000 kor. Kálvária-utca 45. számú ház Pozsgai Pálné­tól Pozsgai Dezső öröklés. Tettye-utca 29. szám­ú ház Vlasits Anna és társai tól legifjabb Suvákovics György és neje vétel 30.00 kor Bányatelepi-út 251. számú ház Ratkovics bároly tól Staup József s neje vétel 35.000 kor. Tábornok-utca 2. számú ház Práger János s nejé től Szalai Kovács József tengeri­ lakos vétel 70.00 kor. Báró Bánffy Dezső­ utca 40. számú ház Skrivánto István s nejétől Schmutzer Gyula a társai szlattnai lo­kosok vétel 100.000 kor. Báró Bánffy Dezső­ utca 26. szánmra ház Forster Józsefnétől Molnár Gyula s neje vétel 50.000 kor. Halastelep 16. számú ház Bátori István s nejétől Mautner Zsigmond vétel 20.000 kor. Felső-Haviboksogasszony-utca 16. száma kor. Püspök József s nejétől Zók János s neje vétel 31.00# kor. Ferenciek-utca 48., 50., 50/1. száma ház Bók» Sarolta és Ferenctől Fischmann Manó vétel 140.06« kor. Mezőszél-utca 36. szám» ház fele Benkovics Andrástól Benkovics Károly, Mária, József és Külk András öröklés. Felsőhaviboldogasszony-utca 34. szám­ú ház H Hor­váth János s nejétől Szabó István vétel 14.000 kor. József-utca 45. számú ház Tersztyánszky Kornél­tól Schön Julia bátai lakos vétel 42.000 kor. Meszes-dülő I. ut 4. számú ház Szentai Zsigroosá a nejétől Horváth János s neje vétel 48.000 kor. Mohácsi országút 37. számú ház Hajnal Adataiés Vócsa József orahovicai lakos vétel 40.000 kor. Alsó-Puturla-utca és Tettye-utca 8. száma kér Csukás Zoltántól Brogly Béláné vétel 56.500 kor. Hegyalja-utca 32. számú ház Ulrich János s nej­től Fischer Józsefné vétel 18.000 kor. Nyugati kőhid-dülői lakház, Szövetség-utca 4. szá­m­ú ház Szabó Istvántól Püspök József s neje vétel 18.800 kor. Megyeri­ út 27. számú ház Welcher* Per*Miéi Tóka Imre vétel 28.000 kor. Alsóbalokány-utca 67. számú ház Nadestampf Gé­zától Horváth Anna vétel 4000 kor Petőfi-utca 10/1. számú ház dr. Buzagics br*4*­*­ Brack Arnold s neje vétel 92.000 kor. Kossuth Lajos-utca 15. számú ház Horváth János s nejétől Szikszai János vétel 68.000 kor. Teréz-utca 8. számú ház Ohnesorf János s nejé** Vieszer ülés s neje vétel 57.500 kor.

Next