Dunántúl, 1919. április (9. évfolyam, 61-85. szám)

1919-04-01 / 61. szám

2. oldal, DUNÁNTÚL Kedd, 1919. április 1 Az ipar szocializálása A mtrakásab elenövziit az Szensí fetazá!? a tsradist Pécs, március 31. Hevesi Gyula a szocializáló népbiztosság helyettes népbiztosa és technikai vezetője ezeknek az ügyeknek, fővárosi újságírók előtt igy nyilatkozott a magyar szovjet­ kormány­nak az ipar szocializálása terén megnyilvá­nuló alapelveiről. —A kapitalista termelésről a szocialista termelésre való áttérés — mondotta többek között Budapesten és Magyarországon, amint azt eddigi tapasztalataink igazolják, teljesen simán, minden megrázkódtatás nélkül megy végbe. A technikai és szellemi munkások va­lamennyien a legnagyobb készséggel és lelke­sedéssel bocsájtják tudásukat és tehetségüket a tanácskormány rendelkezésére, ami mun­kánkat re­ndkívül megkönnyíti. A szociali­zálás első lépése az ipari üzemekben megte­remtett munkás-ellenőrzés, mely egyelőre azokban az üzemekben létesül, ahol legalább 25 munkás van alkalmazásban. A többi üzem szocializálása fokozatosan fog megtörténni és máris lépések történtek a kisipar megszerve­zésére. Az egész termelés szocializálása a szociális népbiztosság feladata, amelynek rö­vid időn belül oldalán fog állani a központi termelési tanács, valamennyi munkás érdek­­közösségnek delegáltjai és a legkiválóbb szak­emberek. A volt tulajdonosok és igazgatók az üzemekben mint egyszerű alkalmazottak to­vábbra is megmaradhatnak. Szociális terme­­­­lésünknek előnye, hogy egy és ugyanazon branche-ba tartozó üzemek egyesülten dol­goznak és az egyes szakmák között is meg­van a szükséges együttműködés. Nincs többé gyári titok, sem gyártási titok. Energiáit: vezetés laboratóriumok, nyers­anyagok mind központosítva vannak, amivel igen sok munkaerőt takarítanak meg és azon­kívül a termelést rendkívül arányokban fo­kozhatjuk. Egymásután fogjuk megszüntetni az irracionálisan dolgozó üzemeket, ezek a legnagyobb és leggazdaságosabban dolgozó gyárak maradnak fenn a legjobb technikai vezetés mellett. A kartellek és trösztök ér­dekei nem léteznek többé és nem gátolhat­ják az ökonomikus termelést. Az új termelési rend a munkás a feltaláló képességét foko­zottan fogja serkenti, mivel most már az új találmányokat nem sajátíthatja ki a magán­tőke. A maximális technikai gazdaságosság elvének szigorú keresztülvitele, átmenetileg növelni fogja a munkátlanok számát, ennek azonban nem lesz semmi gazdasági hátránya, mert például egyes divatáru-, vagy luxuscik­kek gyárának munkásai akár dolgoznak most, akár nem, tényleges létfenntartásukban egé­szen azoknak az embereknek a munkájára vannak utalva, akik az elsőrangú életszü­k­­ségleti cikkek termelésével foglalkoznak. Amikor a tak­ácskorm­ány úgy intézkedett, hogy mindenki dolgozni köteles, felismerte egyben azt a kötelességét, hogy mindenkiről, akinek munkaalkalmat nyújtani nem tud, vagy aki valamely testi okból munkaképtelen, em­berhez méltó megélhetést biztosítson. Senki tehát nyomornak kitéve nem lesz.­­ Ami végül az emberek életmódjának sza­bad megállapítását illeti, nincs már félni a normalizálástól, amelyet oly gyakran hoznak fel érvként a kommunizmus ellen. Mivel ugyanis egyenlőre a pénzgazdaságot fenntar­tani akarjuk, mindenkinek rendelkezésére fog állami a termelési elv szerint bizonyos pénzösszeg, amellyel az illető elsőrangú szük­ségleteinek kielégítése után tetszése szerint szerezheti be és fedezheti a többi szükségle­tét. A tőke felhalmozása mégis el fogja veszí­teni ez értelmét, mivel nem lesz lehetséges a tőkét más emberek kihasználására fordí­tani. Nagybirtok és ingyenélés nem lesz töb­bé, megszűnik az irigység is az emberek kö­zött, hiszen akkor leggazdagabb valaki, ha legnagyobb készsége és lehetősége van az élet élvezetére. A jövőben minden ember tőkefel­­hámozás nélkül boldognak fogja érezni magát. — A burzsoázia részéről nem tapasztalunk semmi különösebb ellenállást, ami annak a belátásnak a jele, hogy oktalanság volna szembehelyezkedni az új világrenddel. Azok, akik eddig mások munkájából éltek, szintén munka­beosztást fognak kapni és bizonyos idő múltán meglesz számukra az a lehetőség, hogy megszerezzék a proletárjogokat. Utazások a Heldba írta Aragó Talán még nem is igen gondoltak arra, az emberek, hogy magát a földünket megis­merjék, mikor már­ akadt egy pár bátor fan­táziájú álmodozó, aki megpróbálta képzelet­ben bejárni a csillagos egeit s ebben az uta­zásban első­sorban is legközelebbi szomszé­dunkat, a Holdat meglátogatni. Minden idő­ben akadtak ilyen kalandos terveket ková­csoló emberek,­­akik aztán természetesen megelégedtek azzal, hogy leírták, milyennek képzelik ezt a halvány fényű égitestet s a raj­ta levő életet. A legelső hold­utazó Samotaseu­ Luldanus, görög prózaíró volt. Az ő hőse a tengeren hajózott, mikor egyszerre egy hatalmas ör­vény magasba emelte a hajóját, fel az egekig. Hét nap és hét éjszaka lebegett az űrben, mikor a­z ég hajótöröttjei kivetődtek egy ke­rek szigetre, a H­oladra. Alig tették inbuikiat a szárazföldre, foglyul estek a holdlakóknak, s a hyppogrypheisnek lakóknek szamártestük, hatalmas szárnyuk és három fejük volt. A földbeli embereik Lukiannos szerint nem is igen vettek észre más érdekeset a Holdon, mint az ott lakó furcsa lényeket, akik éppen a­kkor vívtak meg egy nagy ütközetet a Nap lakóival. A Hold lakói csodálatos madara­kon és elefántn­agyságú bolhákon lovagoltak a háborúban. A hyppogryphek különben nem halnak meg karton, füstté lesznek, ha megöregszenek; nem is táplálkozó­ak­, csak egyszerűen beszúrják ama békák gőzét, ame­lyeket tűz fölé tartan­ak­; az italuk a puszta sísevegő is ,ndi a legérdekesebb, a­­szemüket kivehetik a helyükből s csak akkor teszik vissza, ha nézni akarnak, ami v­alóban na­gyon praktikus dolog, mert elvesztés esetén új szemeiket tud­nak szerezni­­maguknak. A fülük egy nagy platánlevél, a ruhájuk üveg­ből vagy rézből van. Ebben a fantasztikus utazásban Lukianos ugyancsak szabadjára ereszthette a fantáziá­ját nem gondolt a valószínűségre amire kü­lönben nem is volt szükség. Az ő idejében és még jó pár évszázaddal azután is, jófor­mán semmit sem tudtak a Holdról az em­berek s így akárki akármit képzelhetett az ot­tani világról — mindent el lehetett hinni­ Már a távcső felfedezése után, a tizenhe­tedik század ellején, egyszerre a szőkébb térre szorult a koldféra-utazók fantáziája.A távcső közelebbi® de Ma az égitestjét s ezért egy ideig azt hitték, hogy a műszer tökéletesíté­sével mindent tisztán látnak majd a Holdon. Azonban az nem következett be s ezért — mintha megunták volna a várakozást — a türelmetl­en fantázia a tudomány elé került s újból egy csomó utazást a Holdban írtak meg a fantasztikus írók. 1619-ben, Kepler maga is ír egy ilyen uta­zásról, amelyet álmában tett meg, az anjou Godwin pedig egy madaraikkal vontatott csó­nakban alkart a Ho­ldba jutni. 1640-ben Wi­kins azt bizonyítja, hogy a Holdon is olyan élet van, mint a mi földünkön, azután pedig 1652-ben Cyrano de Bergerac irtta meg híres könyvét arról, hogy mi mindent látott a Holdban. Egy szép napon indult el, vizzeltett kris­­tálllyüvegeket akasztva magára, melyek a nap­sugarak melegtől felévülve a magasba vitték a bátor utast. Azonban nem ment a jó irány­ba s ezért egy pár üveget lehajított magáról, hogy újra földre jusson, de a föld azalatt elfordult s­­ Kanadában esett b­e, ahol aztán módot keresett, amivel sikeresebben kísérel­heti meg célját. Egy gépet szerélesztett s munka közben megsebesült. A sebeik elmu­lasztására ökörvelőt kent magára s másnap — mikor a környék emberei éppen fel akar­ták gyújtani a gépet — hirtelen ráugrott és felszállt a magasba. A gép repült, de később lefelé kezdett esni, azonban az utas nem maradt rajta, mert a Hold, amely szerette az ilyesmit, szívni kezdte az ökörvelőt s a vesővel együtt Oynanot is . . . és így csak­hamar felkerült a Holdba. A holdon Cyrano óriásokat talált, akik kö­zül­ az et­yik szerencséjére tudott földi nyel­veken beszélni mert azelőtt a földön lakott s ezzel aztán szépen megtudták egymást ér­teni. Hosszadalmas lenne elmesélni, hogy mi mindent tudott meg a bó­dlakókról, csak azt az­ epizódot említjük felt, aná legjellemzőbb Cyrano tan háziájára­. Ékes volt s enni kért, mire az együtt zseid lakó lőtt három foglyot . Megdrágult a kéményseprés Áprilisiól 60 sázalékkal emelődnek a díjak Pécs, március 31. (A Dunántúl tudósítójáról.) Annak idején megemlékeztünk arról, hogy február 15-én lejárt a kéményseprősegédek­­nek a mesterekkel 1­3 hónapra kötött kollek­tív szerződése. A segédek akkor a megélhe­tési viszonyaik­ra való tekntettel 70 százalékos munkabéremelést kértek, amivel addigi 55 koronás hetibérük 93 , 53 fillérre emelke­dett volna­ A kéményseprőmesterek viszont kimutatással igazolták, hogy a kért munka­bérek kifizetése mellett tejes­en ráfizetnek­ az üzletükre Ezért a városhoz fordultai­ és a kéményseprési díjak 70 százalékos emelését kérték, hogy így a közönségre háríthassák át az üzem­drágulást. A Till József dr. rendőrfőkapitány előtt megtartott tárgyaláson a segédek megegyez­tek abban a mesterekkel, hogy megelégednek március végéig 35 százalékos béremeléssel. Egyúttal a mesterek megígérték, hogy ha a város teljesíti kérelmüket, attól az időtől kezdve megadják a kért béremelést. Pécs város tanácsa a napokban döntött a kéményseprőminiszerek kérelméről és a szo­ciális indokolásra va­ó töküntettel hozzájárult a kéményseprési díjaknak április 1-től való felemeléséhez. Ennek nyomán új kollektív szerződést fognak kötni és most kerülnek tár­gyalásra a kéményseprősegédek egyéb kö­vetelései, amelyeket február 21-én nem­ tud­tak letárgyalni. Amint értesülünk, a meste­rek és a segédek között már nem­­­igen lesz ellentét és a munkásokkal 90­0 heti bérben fognak kiegyezni. HOBOIOSOBOJOSOlOSOBOJO* Megszűnt az osztrák vasutas sztrájk B­é­c­s, március 20. Az Ausztriában kitört vasutassztrájk pén­teken már nagy mérveket öltött. Szombaton a mozgalom egész Ausztriában elterjedt s az egész forgalom szüneteit. Szombaton éj­szaka azonban tekintettel arra, hogy Auszt­ria csak három napra elégséges élelmiszerrel rendelkezett, ismét felvették a munkát.

Next