Dunántúl, 1919. április (9. évfolyam, 61-85. szám)
1919-04-01 / 61. szám
2. oldal, DUNÁNTÚL Kedd, 1919. április 1 Az ipar szocializálása A mtrakásab elenövziit az Szensí fetazá!? a tsradist Pécs, március 31. Hevesi Gyula a szocializáló népbiztosság helyettes népbiztosa és technikai vezetője ezeknek az ügyeknek, fővárosi újságírók előtt igy nyilatkozott a magyar szovjet kormánynak az ipar szocializálása terén megnyilvánuló alapelveiről. —A kapitalista termelésről a szocialista termelésre való áttérés — mondotta többek között Budapesten és Magyarországon, amint azt eddigi tapasztalataink igazolják, teljesen simán, minden megrázkódtatás nélkül megy végbe. A technikai és szellemi munkások valamennyien a legnagyobb készséggel és lelkesedéssel bocsájtják tudásukat és tehetségüket a tanácskormány rendelkezésére, ami munkánkat rendkívül megkönnyíti. A szocializálás első lépése az ipari üzemekben megteremtett munkás-ellenőrzés, mely egyelőre azokban az üzemekben létesül, ahol legalább 25 munkás van alkalmazásban. A többi üzem szocializálása fokozatosan fog megtörténni és máris lépések történtek a kisipar megszervezésére. Az egész termelés szocializálása a szociális népbiztosság feladata, amelynek rövid időn belül oldalán fog állani a központi termelési tanács, valamennyi munkás érdekközösségnek delegáltjai és a legkiválóbb szakemberek. A volt tulajdonosok és igazgatók az üzemekben mint egyszerű alkalmazottak továbbra is megmaradhatnak. Szociális termelésünknek előnye, hogy egy és ugyanazon branche-ba tartozó üzemek egyesülten dolgoznak és az egyes szakmák között is megvan a szükséges együttműködés. Nincs többé gyári titok, sem gyártási titok. Energiáit: vezetés laboratóriumok, nyersanyagok mind központosítva vannak, amivel igen sok munkaerőt takarítanak meg és azonkívül a termelést rendkívül arányokban fokozhatjuk. Egymásután fogjuk megszüntetni az irracionálisan dolgozó üzemeket, ezek a legnagyobb és leggazdaságosabban dolgozó gyárak maradnak fenn a legjobb technikai vezetés mellett. A kartellek és trösztök érdekei nem léteznek többé és nem gátolhatják az ökonomikus termelést. Az új termelési rend a munkás a feltaláló képességét fokozottan fogja serkenti, mivel most már az új találmányokat nem sajátíthatja ki a magántőke. A maximális technikai gazdaságosság elvének szigorú keresztülvitele, átmenetileg növelni fogja a munkátlanok számát, ennek azonban nem lesz semmi gazdasági hátránya, mert például egyes divatáru-, vagy luxuscikkek gyárának munkásai akár dolgoznak most, akár nem, tényleges létfenntartásukban egészen azoknak az embereknek a munkájára vannak utalva, akik az elsőrangú életszükségleti cikkek termelésével foglalkoznak. Amikor a takácskormány úgy intézkedett, hogy mindenki dolgozni köteles, felismerte egyben azt a kötelességét, hogy mindenkiről, akinek munkaalkalmat nyújtani nem tud, vagy aki valamely testi okból munkaképtelen, emberhez méltó megélhetést biztosítson. Senki tehát nyomornak kitéve nem lesz. Ami végül az emberek életmódjának szabad megállapítását illeti, nincs már félni a normalizálástól, amelyet oly gyakran hoznak fel érvként a kommunizmus ellen. Mivel ugyanis egyenlőre a pénzgazdaságot fenntartani akarjuk, mindenkinek rendelkezésére fog állami a termelési elv szerint bizonyos pénzösszeg, amellyel az illető elsőrangú szükségleteinek kielégítése után tetszése szerint szerezheti be és fedezheti a többi szükségletét. A tőke felhalmozása mégis el fogja veszíteni ez értelmét, mivel nem lesz lehetséges a tőkét más emberek kihasználására fordítani. Nagybirtok és ingyenélés nem lesz többé, megszűnik az irigység is az emberek között, hiszen akkor leggazdagabb valaki, ha legnagyobb készsége és lehetősége van az élet élvezetére. A jövőben minden ember tőkefelhámozás nélkül boldognak fogja érezni magát. — A burzsoázia részéről nem tapasztalunk semmi különösebb ellenállást, ami annak a belátásnak a jele, hogy oktalanság volna szembehelyezkedni az új világrenddel. Azok, akik eddig mások munkájából éltek, szintén munkabeosztást fognak kapni és bizonyos idő múltán meglesz számukra az a lehetőség, hogy megszerezzék a proletárjogokat. Utazások a Heldba írta Aragó Talán még nem is igen gondoltak arra, az emberek, hogy magát a földünket megismerjék, mikor már akadt egy pár bátor fantáziájú álmodozó, aki megpróbálta képzeletben bejárni a csillagos egeit s ebben az utazásban elsősorban is legközelebbi szomszédunkat, a Holdat meglátogatni. Minden időben akadtak ilyen kalandos terveket kovácsoló emberek,akik aztán természetesen megelégedtek azzal, hogy leírták, milyennek képzelik ezt a halvány fényű égitestet s a rajta levő életet. A legelső holdutazó Samotaseu Luldanus, görög prózaíró volt. Az ő hőse a tengeren hajózott, mikor egyszerre egy hatalmas örvény magasba emelte a hajóját, fel az egekig. Hét nap és hét éjszaka lebegett az űrben, mikor az ég hajótöröttjei kivetődtek egy kerek szigetre, a Holadra. Alig tették inbuikiat a szárazföldre, foglyul estek a holdlakóknak, s a hyppogrypheisnek lakóknek szamártestük, hatalmas szárnyuk és három fejük volt. A földbeli embereik Lukiannos szerint nem is igen vettek észre más érdekeset a Holdon, mint az ott lakó furcsa lényeket, akik éppen akkor vívtak meg egy nagy ütközetet a Nap lakóival. A Hold lakói csodálatos madarakon és elefántnagyságú bolhákon lovagoltak a háborúban. A hyppogryphek különben nem halnak meg karton, füstté lesznek, ha megöregszenek; nem is táplálkozóak, csak egyszerűen beszúrják ama békák gőzét, amelyeket tűz fölé tartanak; az italuk a puszta sísevegő is ,ndi a legérdekesebb, aszemüket kivehetik a helyükből s csak akkor teszik vissza, ha nézni akarnak, ami valóban nagyon praktikus dolog, mert elvesztés esetén új szemeiket tudnak szereznimaguknak. A fülük egy nagy platánlevél, a ruhájuk üvegből vagy rézből van. Ebben a fantasztikus utazásban Lukianos ugyancsak szabadjára ereszthette a fantáziáját nem gondolt a valószínűségre amire különben nem is volt szükség. Az ő idejében és még jó pár évszázaddal azután is, jóformán semmit sem tudtak a Holdról az emberek s így akárki akármit képzelhetett az ottani világról — mindent el lehetett hinni Már a távcső felfedezése után, a tizenhetedik század ellején, egyszerre a szőkébb térre szorult a koldféra-utazók fantáziája.A távcső közelebbi® de Ma az égitestjét s ezért egy ideig azt hitték, hogy a műszer tökéletesítésével mindent tisztán látnak majd a Holdon. Azonban az nem következett be s ezért — mintha megunták volna a várakozást — a türelmetlen fantázia a tudomány elé került s újból egy csomó utazást a Holdban írtak meg a fantasztikus írók. 1619-ben, Kepler maga is ír egy ilyen utazásról, amelyet álmában tett meg, az anjou Godwin pedig egy madaraikkal vontatott csónakban alkart a Holdba jutni. 1640-ben Wikins azt bizonyítja, hogy a Holdon is olyan élet van, mint a mi földünkön, azután pedig 1652-ben Cyrano de Bergerac irtta meg híres könyvét arról, hogy mi mindent látott a Holdban. Egy szép napon indult el, vizzeltett kristálllyüvegeket akasztva magára, melyek a napsugarak melegtől felévülve a magasba vitték a bátor utast. Azonban nem ment a jó irányba s ezért egy pár üveget lehajított magáról, hogy újra földre jusson, de a föld azalatt elfordult s Kanadában esett be, ahol aztán módot keresett, amivel sikeresebben kísérelheti meg célját. Egy gépet szerélesztett s munka közben megsebesült. A sebeik elmulasztására ökörvelőt kent magára s másnap — mikor a környék emberei éppen fel akarták gyújtani a gépet — hirtelen ráugrott és felszállt a magasba. A gép repült, de később lefelé kezdett esni, azonban az utas nem maradt rajta, mert a Hold, amely szerette az ilyesmit, szívni kezdte az ökörvelőt s a vesővel együtt Oynanot is . . . és így csakhamar felkerült a Holdba. A holdon Cyrano óriásokat talált, akik közül az etyik szerencséjére tudott földi nyelveken beszélni mert azelőtt a földön lakott s ezzel aztán szépen megtudták egymást érteni. Hosszadalmas lenne elmesélni, hogy mi mindent tudott meg a bódlakókról, csak azt az epizódot említjük felt, aná legjellemzőbb Cyrano tan háziájára. Ékes volt s enni kért, mire az együtt zseid lakó lőtt három foglyot . Megdrágult a kéményseprés Áprilisiól 60 sázalékkal emelődnek a díjak Pécs, március 31. (A Dunántúl tudósítójáról.) Annak idején megemlékeztünk arról, hogy február 15-én lejárt a kéményseprősegédeknek a mesterekkel 13 hónapra kötött kollektív szerződése. A segédek akkor a megélhetési viszonyaikra való tekntettel 70 százalékos munkabéremelést kértek, amivel addigi 55 koronás hetibérük 93 , 53 fillérre emelkedett volna A kéményseprőmesterek viszont kimutatással igazolták, hogy a kért munkabérek kifizetése mellett tejesen ráfizetnek az üzletükre Ezért a városhoz fordultai és a kéményseprési díjak 70 százalékos emelését kérték, hogy így a közönségre háríthassák át az üzemdrágulást. A Till József dr. rendőrfőkapitány előtt megtartott tárgyaláson a segédek megegyeztek abban a mesterekkel, hogy megelégednek március végéig 35 százalékos béremeléssel. Egyúttal a mesterek megígérték, hogy ha a város teljesíti kérelmüket, attól az időtől kezdve megadják a kért béremelést. Pécs város tanácsa a napokban döntött a kéményseprőminiszerek kérelméről és a szociális indokolásra vaó töküntettel hozzájárult a kéményseprési díjaknak április 1-től való felemeléséhez. Ennek nyomán új kollektív szerződést fognak kötni és most kerülnek tárgyalásra a kéményseprősegédek egyéb követelései, amelyeket február 21-én nem tudtak letárgyalni. Amint értesülünk, a mesterek és a segédek között már nemigen lesz ellentét és a munkásokkal 900 heti bérben fognak kiegyezni. HOBOIOSOBOJOSOlOSOBOJO* Megszűnt az osztrák vasutas sztrájk Bécs, március 20. Az Ausztriában kitört vasutassztrájk pénteken már nagy mérveket öltött. Szombaton a mozgalom egész Ausztriában elterjedt s az egész forgalom szüneteit. Szombaton éjszaka azonban tekintettel arra, hogy Ausztria csak három napra elégséges élelmiszerrel rendelkezett, ismét felvették a munkát.