Dunántúl, 1919. május (9. évfolyam, 93-110. szám)
1919-05-10 / 93. szám
■*i §* ffM *tit# fjt IX. évfolyam 93. svára. Szombat ?éss, 1910. május 19. Szerkesztőség: Lyceum utca 4. sz. Szerkesztőség telefonja 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetés díjszabás szerim Nyisztér soronkint 2 kor Előfizetési ár: rcgitsz évre . . . 84-— Félévre .... 42-— Negyedévre . . . 21-— Egy hóra .... 7.— £91 szí!?! ára 40 filér. Kiadóhivatal: lyceum-utca 4. szám. Kiadó telefonja: 222. »VWI rVuWtr^VWWWV Az ember érthetetlen, csodás alkotás. Rengeteg hibájával és erényével nem lehet, nem szeretni Olyan változatos, olyan találékony, olyan lehetetlen tud lenni, hogy ezzel már megállít minden gondolkodó főt és bizonyos tiszteletet parancsol a lehetetlenségek és elképzelhetetlenségek sorozatával szemben. Ilyen különös, vegyes érzelmekkel és gondolatokkal eltelten bámulunk bele az emberi érthetetlenségbe. Mi, műhelyeknek és irodáknak munkától fáradt lakói, kérdőjellé vált arccal ébredünk egy szép napon arra, hogy a postát és környékét megszállották, az egész útvonalat elárasztották a bélyegéhes emberek. Nem tudtuk megérteni, mi száraz, lassú mozgású emberek, miért kell megmozdulnia egy egész városnak, egy vármegyének, a szomszédos országoknak azért, mert a pécsi postán bélyeghiány következtében a forgalomból már kivont régi bélyegeket egy felirat rábélyegzésével kényszerűségből újból forgalomba hozzák? Nem tudtuk megérteni, hogy ez a tény, a katonai mozgósításnál is gyorsabb tempóban mozgósította az embereket, apraját-nagyját a levélbélyeg vásárlására. És az a lázas megmozdulás, az a nagy sietség, amely az egész várost elöntötte, m még mindig erőben van, még mindig uralja a helyzetet. A bélyegláz magával ragad bennünket is és szinte szégyeljük magunkat, lelkiismeretfurdalást érzünk, amiért ennek a nagyjelentőségű kérdésnek mélyebb és komolyabb tárgyalásába eddig nem bocsátkoztunk. Mi jámbor maradtak, az ország szomorú helyzetével, Pécs jövő feladataival foglalkoztunk, ezekről cikkezünk, amikor itt előttünk, a szemünk láttára világot rázó esemény játszódik le: új bélyeg kerül a piacra. Van valami naiv, kedves, felfoghatatlan emberi, ebben a most megnyilatkozott bélyeglázban. Ez nem csak az éhes embereknek haszonlesése, ez sport, ez harc, küzdelem, játék, amellyel igalom, szenvedés, esetleg ráfizetés jár, de a szerencsésnek legtöbbször haszon. Ésmindennek kiindulója az a megmosolyogni való körülmény, hogy elévült bélyegeket kényszerűségből átstempliztek. Ez a jelentéktelennek látszó körülmény nemcsak embereket mozgatott meg, hanem a pénzt is új körforgásba hozta és sok előnye és hátránya mellett egy kevés jót is gyakorolt azokkal a szegény postásokkal, akiktől igazán nem lehet irigyelni azt a kis hasznot, amelyet az élelmes ügynökök és közvetítők elől elkaparintottak. A bélyeggyűjtő szenvedély, a nyerészkedési vágy, amilyen ritka kiváltságos helyet és értékel biztosított a postabélyeg számára, ugyanezt megcselekedhetne egyéb jelentéktelen apróságokkal is és főleg olyan dolgokkal, amelyekkel a szegény emberek rendelkeznek. Miért ne lehetne épen olyan odaadással és szenvedéllyel gyűjteni a fizetési felszólításokat, a szegénységi bizonyítványokat, adóintézeket és egyéb értékes okmányokat? Ezeknek az árat is gyönyörűen fel lehetne venni és ez is voke, legalábbis olyan mulatság, mint a bélyeggyűjtés és bizonyos szempontokból hasznosabb is volna. Ahol annyi kitartást, szenvedélyt, áldozatot és lelket tudnak belevinni emberek a bélyeggyűjtésbe, ott egy kevés jóakarattal új forrását is lehet nyitni ennek a szenvedélynek. Csak egy ember akadjon, aki megkezdi, biztosan akad követője, mert hitt.vb az ember annyira, de annyira ember , hogy ezernén emberibb már nem is lehet. Percel-utca 28-tól Hungária mulatóig Leleplezett lélekkufárok S a rendőrség álláspontja Az alkohol kérdés rendezése Pécs, május 9. (A Dunántúl tudósítójától.) Mai számunkban már megírtuk, hogy a rendőrség messze elágazó leánykereskedelemnek jutott a nyomára. A vizsgálat tegnap még nem ért véget és így részletes adatokat csak ma közölhetünk.Megállapították, hogy a szálak a Percel utca 28. számú házban lakó Becht Henrikné, született Molnár Lujzához vezettek. Ez a kétes egzisztenciájú asszony, akiről megállapították, hogy a leánykereskedelem kedvelt kereseti forrása, közvetítette a lélekvásárt, amelyen szerencsére rajtaveszett. Május 5-én egy 15 éves pélmonostori leány bejött Pécsre anyjának a komaasszonyához, Becht Henrikné született Molnár Lujzához. A leánynak az volt a teerve, hogy állásután néz és erre vonatkozólag tanácsot kért Bechtnétől. Ez a sötét lelkű asszony évek óta pincérneket tart a lakásán. A lélekvásárt itt oly kiterjedt üzletkörrel bonyolítgatta, hogy a Percel utca 28. számú ház egész hírhedt lett a városban. A kis pélmonostori leánnyal is kész terve volt. Összehozta a nála lakó 16 éves pincérnővel, aki a Secessio mulatóban áll alkalmazásban.Az éjjeli mulató ezt a leányt is már rég az erkölcstelenség mocsarába szédítette és igy nem csodálni való, ha Bechtnével együtt ezt a pályát ajánlotta a pélmonostori leánynak is. Ez hajlott is a csábító szóra. Mikor az alku megvolt, Bechtné azt a sötét ajánlatot tette a leánynak, hogy mielőtt pincérnő lesz, adja el magát. A leánynak ez már mindegy volt és ráállt az alkura. Fényképet adott a pincérleánynak, aki azt végigmutogatta a Secessio mulatóban kalandokat kergető férfiaknak. Éjfél tájban akadt is egy öreg zsidó, aki hajlandó volt a mulatságért 2000 koronát fizetni. A pincérnő azonban kijelentette, hogy öreg ember — öreg ember és így a vásár nem sikerült. Amint tovább mutogatta a fényképet, az kezébe került Knecht Károly polgári biztosnak, aki azután leleplezte a lélekvásárt. Az ügyre vonatkozólag már érdeklődtünk a rendőrfőkapitánynál, aki a következőket mondotta: — A most leleplezett leánykereskedelem nyilvánosságra jutott bűneset, amelynek szereplői a legszigorúbb büntetést fogják kapni a bíróságon. Mint ahogy az más bűneseteknél is történik, a rendőrség minden ilyen kiderült lélekvásárlást szigorúan bírál el. Ez a rendőrség álláspontja az éjjeli üzemekre vonatkozólag. A helyzet azonban maamár olyan, hogy mindez nem elég. Itt intézkedésre van szükség. Gyökeresen kell a bajon segíteni. A rendőrségnek meg van erre a kivételes hatalma. A főkapitánnyal történt beszélgetés kapcsán szóba került az alkohol kérdése is, amely az ilyen éjjeli tivornyáknak a velejárója. A főkapitány erre vonatkozólag így nyilatkozott: " Nagy baj az, hogy az alkohol fogyasztására vonatkozólag nincs kormányrendeletünk. A meg nem szállott részekről ide érkező hírek szerint a magyar kormány is többször módosította az alkoholfogyasztási rendeletet, így ezt a kérdést legnagyobb valószínűség szerint mi magunk fogjuk megoldani a város területére. A jelenleg szabadságon levő Kenedi Géza rendőrkapitányra, mint az erkölcsrendészeti osztály vezetőjére fontos feladat vár. Az éjjeli mulatókban folyó orgiáknak egyszer már véget kellvetni. Erélyes kézzel kell belenyúlni ebbe a darázsfészekbe, amely valóságos szégyenfoltja már a városnak. A háború alatt, mint arról utólag értesültünk, több ízben tartottak razziát a Hungáriában. Erre most is szükség van. A dologtalan uzsorásokkal együtt a közerkölcsiségnek és közegészségügynek a parazitáit is ki kell irtani. Német újságírók a francia pusztulásokról — A Dunántúl értesülése. — Páris, május 6. A Vorwärts tudósítója Párásba érkezett a német békedelegációval és a háború által elpusztított területekről ezeket írja lapjának: Saintploestinbe érve már az volt a meggyőződésünk, hogy lehetetlen őszinte kibékülés a franciák és németek között addig, amíg tisztába nem jöttünk azzal, hogy miért gyűlölnek bennünket. Rettenetes pusztításokat vitt végbe ezen a vidéken a militarizmus, az igaz, de ezt nem a német nép okozta. Csak óriási kopár mező az, amiből a lakosok milliói azelőtt megélhetési forrásukat merítették. Ezt a területet semmi másra nem lehet felhasználni, legfeljebb katonai gyakorlótérnek. Annyira tönkrement minden, hogy évek sorára lehetetlenné vált minden élet. Ezért belátjuk, hogy bár nem mi vagyunk egyedül felelősek e pusztításért, mégis hozzá kell járulnunk e vidékek újjáépítéséhez. A Vossische Zeitung munkatársa ezeket jelenti: — Úgy látszik, a francia kormány azt akarta, hogy mielőtt a zöld asztal mellé ülteti a német békedelegátusokat, azok végignézzék az elpusztított csatatereket. Azoknak a siralmas francia vidékeknek a megtekintése, mélyebb hatást gyakorolt a szemlélőkre, mándarkteszáz, a legerősebb argumentumokkal tett beszéd. Méjtes végére kész a magyar bühe — A Dunántúl értesülése. — London, május 9. Az angol hivatalos körökből készttHftrgoft hírek szerint: A németek békeszerződés aláírása után 14 nap alatt elkészítik az Ausztriával, Magyarországgal, Bulgáriával és Törökországgal kötendő békeszerződést is.