Dunántúl, 1919. május (9. évfolyam, 93-110. szám)

1919-05-10 / 93. szám

­• A gyógyszer­árszabály revíziói? A közegészségügyi bizottság feladata Pécs, máj­us 9. (A Dunántúl tudósításától.) A mai rémséges áremelkedések korszaká­ban sem hagyhatók figyelmen kívül azok a merész ugrások, amelyeket a patikaszerek feltvészi ügyességgel tettek meg a hovatovább égig érő árlajtorján. Valamikor, már apáink korában közmondásos volt a gyógyszerek drá­gasága és megállapíthatjuk, hogy ma is egy esztendeig megél a munkás ember egészséges korában abból, amit betegeskedés idején or­vosra, patikára egy hónap alatt elfizet. A gyógyszerek árát alig néhány hónappal ezelőtt szabályozta egy kormányrendelet és­­ mintegy 60 százalékkal emelte az előbb is drága árakat. Közben azonban a pécsi gyógy­szerészek sem követtek egyforma gyakorlatot a receptek elkészítésénél és többször előfor­dult, hogy ugyanazokért az orvosságokért a különböző gyógyszertárakban egymástól na­gyon is eltérő árakat számítottak. Nemrég egy egyszerű kis szirupért 12 koronát kértek az egyik gyógyszertárban. Ugyanezt a másik pa­tika 10 koronába számította. A harmadik gyógyszerész megállapította, hogy 7—8 ko­ronáért lehet adni ezt a gyógyszert, míg a negyedik beismerte azt, hogy az egész kis üveg gyermeknek való szirup nem ér többet 4 koronánál, mert a lényeges alkotórésze, a cukor, amit a gyógyszerészek maximális áron kapnak a várostól. Az egyik gyógyszerész ellen feljelentés is érkezett a rendőrségre. Formális nyomozás nem volt ugyan, de a rendőrség mégis puha­tolózni kezdett az árak felől. Tudomást sze­reztek erről a gyógyszerészek is és szervez­kedni kezdtek, kimondottan az árak egyön­tetű szabályozása céljából, tényleg azonban a magasabb haszon elérése érdekében. A gyógy­szerek árának újabban való megállapítását az­ért is szükségesnek mondták, mert a közel­múltban a gyógyszerészsegédek 30 százalé­kos béremelést vívtak ki. A patikusok értekezletének az volt az ered­ménye, hogy beadvánnyal fordultak a rend­­őrfőkapitánysághoz és az áraknak újból egy­ségesen való szabályozását kérték. Panasz­kodtak, hogy a Budapesttől való elzárás kö­vetkeztében csak lánckereskedőktől vagy Ju­goszlávián keresztül majdnem ép olyan drá­ga áron tudnak anyagot szerezni a gyógyszer­­készítéshez. Már a legutóbb Pécsre érkezett egy vagon gyógyszer is irtózatos drága volt. Meghozták azonban ezt az áldozatot is a közönség, illetve a közegészségügy érdekében, de tovább már nem fizethetnek rá és csak akkor élhetnek meg, ha az árakat emelhetik. A rendőrfőkapitányság a tanács elé terjesz­tette a gyógyszerészek beadványát. Onnan a közegészségügyi bizotttsághoz utalták át, a­mely holnap, szombaton délután 5 órakor tartandó ülésén fog a beadvánnyal foglalkozni. Nem ismerjük az egyes bizottsági tagoknak a gyógyszerek áremelése tárgyában elfoglalt álláspontját. Irányítást sem akarunk nekik adni. De meg kell állapítani, hogy eljárásuk­ban egyedül a közönség érdeke vezetheti őket a helyes útra. Régen letűnt az az idő, amikor ilyen ügyeket a sógor, koma és a gyógyszerész jóbarátok hasznára lehetett megoldani. Ha tényleg nem lehet megmaradni a mai gyógy­szerárak mellett, akkor is olyan bizottságot kell az árak szabályozására alakítani, amely garancia az árak folytonos és szakértő ellen­őrzés­ére. A bizottság úgy volna megalakítan­dó, hogy tagjai legyenek a hatósági orvosok, a rendőrség és a szakértők mellett legyen szava a közönségnek is, amely ugyan minden áremelésnek megissza a levét, egyét se Szí­vesen, de legkevésbbé a patikusszerekét. innsninsiiiicm­iniNuiliin 2. oldal. A DUNÁNTÚL TELEFONSZÁMAI: Szerkesztőség 6—50 Kiadóhivatal 2—22 Könyvkereskedés 5—50 Weszely és Horvát üzem 54 DUNÁNTÚL Szombat, 1919. május 10. A cipő ármaximálás ugye Magakadt az érelemző bizottság munkája Pécs, május 9. (A Dunántúl tudósítójától.) „Nincs bőr, nincs cipő!“ — ezzel a címmel egy múltkori cikkünkben beszámoltunk a ci­pész és rokoniparosok üléséről, amelyen a ci­pőuzsora letörését tárgyalták. A cipővel űzött uzsora ma már tűrhetetlen. A közönség öröm­mel lélegzett fel, amikor megtudta, hogy a város veszi kezébe az ármaximálást. Az ár­maximálás előmunkálatait széles alapokon kezdték meg. Az igazságos ármegállapításhoz szükséges, hogy tudják a nyersbőr árát, a bőrgyár üzemi költségeit, a feldolgozott bőr árát, valamint a cipészek költségeit. Ezek megállapítására ár­elemző bizottság alakult, amelyben az összes érdekcsoportokat bevonták és pedig a cipész­­iparosok, a­ cipészmunkások, a borkereske­dőik, a pécsi bőrgyár és a nyersbőrkereskedők képviselőit. A bizottság az árelemzésnél csak a beszer­zési árakat szabályozhatta, mert működését egy előre nem láthatott esemény akadályozta meg. Az ármaximálásban fontos szerepet ját­szik a pécsi bőrgyár (Höffler-bőrgyár), mert ennek rezsijére, alapították a számításokat. A pécsi bőrgyár a további üzemében akadályoz­va van. Az akadályozás oka egy délben meg­jelenő lap szerint az, hogy a pécsi bőrgyár állami szubvencióját a szerb hatóságok lefog­lalták és szerb vagyonnak nyilvánították. A cipőuzisora letörésére megindult akció sajnos csak eddig jutott. Hisszük, h­ogy a vá­ros nem­ hagyja félbe megkezdett munkáját és ha ezen a módon nem is, de talál más mó­dot a cipők árainak maximálására. OCXXXXXXXSaOOGOQOOCXXXXXXXXXXXJOOOOO Üzérkedés a gyufával . Elviszik a vidéki szatócsok Pécs, május 9. Az árufelhalmozás, árdrágítás és csempé­szés ideje csak nem akar letűnni. A rendőr­ségnek erélyes kézzel kellene letörnie min­den olyan üzérkedést, ami a keze munkájából élő pécsi közönség érdekeit sérti. Csak a na­pokban érkezett két vagyon gyufa Pécsre. A rendőrség nagyon előnyösen járt el a keres­kedőkkel szemben, amikor a­ gyufa volt ma­ximális árát 700 százalékkal emelte fel. Most egy skatulya gyufát 80 fillérért kellene meg­kapnunk, tényleg azonban most is végigjár­hatja bárki az egész várost, míg valahol egy skatulyára valót vásárolhat. Pedig hogy van gyufa, arra példa az alábbi eset. Kleinhaus Ernő illocskai kereskedő Pécsre Pécsre jött egyet-mást bevásárolni. Közben egy jó címet is szerzett, ahol gyufát lehet kapni. Elballagott Grün Mundihoz, aki a Mór­ utca 13. szám alatt lakik. Az elvezette a Ferenciek­ utca 22. számú házba, ahol a Rózsa Sándor volt kárpitos üzletében van a raktára. Kleinhaus megvásárolt 2 láda gyu­fát, amelyben 5000 skatulya volt. Fizette dobozonként 69 fillérrel. A megvett Holmit az állomásra szállította, ahonnan haza akarta vinni a falujába. Igaz, hogy a Baranya leg­délibb részén levő Mocskához sokkal köze­lebb van Eszék, ahol gyufagyár is van, de hát úgy látszott Pécsett jobban lehet kihasználni a­ konjunktúrát. , A főpályaudvaron azonban megakadt a gyufaügy. Nem engedték tovább a szállít­mányt. A rendőrség beavatkozott az ügybe és előkerítette Grün Mundit, akiről kiderült, hogy 58 láda gyufája szomorkodik a volt kár­pitos matracillatú raktárában. Grün bemutat­ta, hogy iparigazolványa fűszer- és gyarmat­áruk nagyban való vételére és eladására jo­gosítja és természetesnek találta, hogy a mai megélhetés legjobb fűszere a gyufa. A jóin­dulatú rendőrség csupán azt nehezményezte, hogy a Pécsnek nagy nehezen megszerzett gyufát vidékre akarták eladni. Grün azzal védekezett, hogy nem ismerte Kleinhaust, de azt sem tagadta, hogy 10 éve üzleti összeköt-— ...... ...»—... ---------------■ - — ■— MMNteMMMMMMMMWtMMMS Fegyveres rablók a szőlőben Kifosztották a saját présházában Pécs, május 9. (A Dunántúl tudósítójától.) A közbiztonsági állapotok folytonosan rosz­­szabbodnak. Alig van nap, hogy a rendőri sajtóiroda be ne számolna valamely fegyve­res támadásról. Előfordulnak ilyenek esténként benn a városban is, hol egyik, hol másik ut­cában, de még gya­krabban a város külterü­letén. Még nappal is veszélyes a magányos séta a Kardos-utón, ahol már két ízben a napsütéses délutáni órákban fosztottak ki bé­kés, nyugodt embereket. A szőlőkben lakók is gyakran panaszkodnak a garázdálkodókra. Tegnap este Gotthard József ítélőtáblás hi­­vatalszolgának a Kis Szkokéban levő préshá­zába állított be két fegyveres ismeretlen. Gott­hardt a szőlőben lakik és 8—9 óra tájban már a lefekvéshez készülődött, amikor a rablók reátörtek. Két ismeretlen állított be hozzá puskával, töltényekkekel telerakva és az ér­téktárgyait követelték. Először kereken 20,000 koronát kívántak. A megrémült ember megmutatta nekik, hogy nincs otthon kész­pénze, ennyi vagyonnal pedig sohasem ren­delkezett. Előadta, hogy van ugyan­­két ta­karékkönyvben 3000 korona betétje, de ah­hoz sem tud hozzányúlni. A rablók a takarék­­könyveket földhöz vágták, Gotthardot össze­kötözték, majd megverték és kutatni kezdtek a présház lakószobának berendezett kis he­lyiségében. Összeszedtek 5 darab aranygyűrűt, 3 ezüst órát lánccal, egy fekete új téli kabátot, egy öltöny majdnem egészen új szürke férfiruhát, 3 pár cipőt és egy nyaláb fehérneműt. Talál­tak még ezenkívül 80­0 pénzt is. Amit talál­tak, mindent magukkal vittek, úgy, hogy Gott­hard kára mintegy 5000 korona. Amikor a rablók eltávoztak, megfenyegették még, hogy senkinek se merjen szólni, mert megölik. Ma reggel azonban a kifosztott szerencsétlen ál­dozat bejött a városba és panaszt tett a rend­őrségen. Kihallgatása közben részletesen el­mondta, mi történt vele és kijelentette, hogy a tetteseket is felismeri. A bűnügyi osztály azonnal megindította a nyomozást és lovasrendőrt is küldött ki a rablók keresésére. tetésben van vele és ez idő alatt gyakran ta­lálkoztak is. A dolog vége az lett, hogy a gyufa Pécsett maradt, egyelőre rendőri felügyelet alatt, az illocskai szatócs visszakapta a pénzét, a rend­őrség pedig figyelmeztette Grünt, hogy gyu­fát csak pécsieknek adhat el. Az ügy sima lebonyolítása azonban még nem elég megnyugtató a közönségre. Nem ele­gendő egy-egy esetnek véletlenszerű felderí­tése, hanem erélyesen elejét kell venni min­den érmesem­pészésnek és szigorúan büntetni azokat, akiket ilyenen tetten érnek. Visszavert román támadások — A Dunántúl értesülése. — A­ Magyar t­ávirati Iroda jelenti május 6-án, a frontról. Délen a Duna és Tisza között a helyzet vál­tozatlan. Szegeden gyarmati csapatok van­nak. Nógrádnál a románok tüzérségi előkészítés után tegnap délután 1 óra 30 perekor táma­dást intéztek, amely saját puska és géppus­ka tüzünkben összeomlott. A hídon 30—40 román holttest fekszik. A városra irányított gránáttűz csak csekély károkat okozott. Mis­kolc és Eger területén az ellenség előrenyo­mulását nem folytatta. A salgótarjáni védő­szakaszon május 4-én a délutáni órákban erős ellenséges nyomásra kénytelen volt a bal­szárny elngedni s Nagyszécsény—Mátrano­vák vonalra visszavonulni.­­• Nagyszécsényt a csehek egy páncélvonat fedezete mellett végrehajtott támadás által rövid időre birto­kukba vették. Balassagyarmatról megindított ellentámadással a várost visszavettük. Az ispolyvonatot­ járőr harcok, melyek mindig a mi előnyünkre dőltek el

Next