Dunántúl, 1919. május (9. évfolyam, 93-110. szám)
1919-05-10 / 93. szám
• A gyógyszerárszabály revíziói? A közegészségügyi bizottság feladata Pécs, május 9. (A Dunántúl tudósításától.) A mai rémséges áremelkedések korszakában sem hagyhatók figyelmen kívül azok a merész ugrások, amelyeket a patikaszerek feltvészi ügyességgel tettek meg a hovatovább égig érő árlajtorján. Valamikor, már apáink korában közmondásos volt a gyógyszerek drágasága és megállapíthatjuk, hogy ma is egy esztendeig megél a munkás ember egészséges korában abból, amit betegeskedés idején orvosra, patikára egy hónap alatt elfizet. A gyógyszerek árát alig néhány hónappal ezelőtt szabályozta egy kormányrendelet és mintegy 60 százalékkal emelte az előbb is drága árakat. Közben azonban a pécsi gyógyszerészek sem követtek egyforma gyakorlatot a receptek elkészítésénél és többször előfordult, hogy ugyanazokért az orvosságokért a különböző gyógyszertárakban egymástól nagyon is eltérő árakat számítottak. Nemrég egy egyszerű kis szirupért 12 koronát kértek az egyik gyógyszertárban. Ugyanezt a másik patika 10 koronába számította. A harmadik gyógyszerész megállapította, hogy 7—8 koronáért lehet adni ezt a gyógyszert, míg a negyedik beismerte azt, hogy az egész kis üveg gyermeknek való szirup nem ér többet 4 koronánál, mert a lényeges alkotórésze, a cukor, amit a gyógyszerészek maximális áron kapnak a várostól. Az egyik gyógyszerész ellen feljelentés is érkezett a rendőrségre. Formális nyomozás nem volt ugyan, de a rendőrség mégis puhatolózni kezdett az árak felől. Tudomást szereztek erről a gyógyszerészek is és szervezkedni kezdtek, kimondottan az árak egyöntetű szabályozása céljából, tényleg azonban a magasabb haszon elérése érdekében. A gyógyszerek árának újabban való megállapítását azért is szükségesnek mondták, mert a közelmúltban a gyógyszerészsegédek 30 százalékos béremelést vívtak ki. A patikusok értekezletének az volt az eredménye, hogy beadvánnyal fordultak a rendőrfőkapitánysághoz és az áraknak újból egységesen való szabályozását kérték. Panaszkodtak, hogy a Budapesttől való elzárás következtében csak lánckereskedőktől vagy Jugoszlávián keresztül majdnem ép olyan drága áron tudnak anyagot szerezni a gyógyszerkészítéshez. Már a legutóbb Pécsre érkezett egy vagon gyógyszer is irtózatos drága volt. Meghozták azonban ezt az áldozatot is a közönség, illetve a közegészségügy érdekében, de tovább már nem fizethetnek rá és csak akkor élhetnek meg, ha az árakat emelhetik. A rendőrfőkapitányság a tanács elé terjesztette a gyógyszerészek beadványát. Onnan a közegészségügyi bizotttsághoz utalták át, amely holnap, szombaton délután 5 órakor tartandó ülésén fog a beadvánnyal foglalkozni. Nem ismerjük az egyes bizottsági tagoknak a gyógyszerek áremelése tárgyában elfoglalt álláspontját. Irányítást sem akarunk nekik adni. De meg kell állapítani, hogy eljárásukban egyedül a közönség érdeke vezetheti őket a helyes útra. Régen letűnt az az idő, amikor ilyen ügyeket a sógor, koma és a gyógyszerész jóbarátok hasznára lehetett megoldani. Ha tényleg nem lehet megmaradni a mai gyógyszerárak mellett, akkor is olyan bizottságot kell az árak szabályozására alakítani, amely garancia az árak folytonos és szakértő ellenőrzésére. A bizottság úgy volna megalakítandó, hogy tagjai legyenek a hatósági orvosok, a rendőrség és a szakértők mellett legyen szava a közönségnek is, amely ugyan minden áremelésnek megissza a levét, egyét se Szívesen, de legkevésbbé a patikusszerekét. innsninsiiiicminiNuiliin 2. oldal. A DUNÁNTÚL TELEFONSZÁMAI: Szerkesztőség 6—50 Kiadóhivatal 2—22 Könyvkereskedés 5—50 Weszely és Horvát üzem 54 DUNÁNTÚL Szombat, 1919. május 10. A cipő ármaximálás ugye Magakadt az érelemző bizottság munkája Pécs, május 9. (A Dunántúl tudósítójától.) „Nincs bőr, nincs cipő!“ — ezzel a címmel egy múltkori cikkünkben beszámoltunk a cipész és rokoniparosok üléséről, amelyen a cipőuzsora letörését tárgyalták. A cipővel űzött uzsora ma már tűrhetetlen. A közönség örömmel lélegzett fel, amikor megtudta, hogy a város veszi kezébe az ármaximálást. Az ármaximálás előmunkálatait széles alapokon kezdték meg. Az igazságos ármegállapításhoz szükséges, hogy tudják a nyersbőr árát, a bőrgyár üzemi költségeit, a feldolgozott bőr árát, valamint a cipészek költségeit. Ezek megállapítására árelemző bizottság alakult, amelyben az összes érdekcsoportokat bevonták és pedig a cipésziparosok, a cipészmunkások, a borkereskedőik, a pécsi bőrgyár és a nyersbőrkereskedők képviselőit. A bizottság az árelemzésnél csak a beszerzési árakat szabályozhatta, mert működését egy előre nem láthatott esemény akadályozta meg. Az ármaximálásban fontos szerepet játszik a pécsi bőrgyár (Höffler-bőrgyár), mert ennek rezsijére, alapították a számításokat. A pécsi bőrgyár a további üzemében akadályozva van. Az akadályozás oka egy délben megjelenő lap szerint az, hogy a pécsi bőrgyár állami szubvencióját a szerb hatóságok lefoglalták és szerb vagyonnak nyilvánították. A cipőuzisora letörésére megindult akció sajnos csak eddig jutott. Hisszük, hogy a város nem hagyja félbe megkezdett munkáját és ha ezen a módon nem is, de talál más módot a cipők árainak maximálására. OCXXXXXXXSaOOGOQOOCXXXXXXXXXXXJOOOOO Üzérkedés a gyufával . Elviszik a vidéki szatócsok Pécs, május 9. Az árufelhalmozás, árdrágítás és csempészés ideje csak nem akar letűnni. A rendőrségnek erélyes kézzel kellene letörnie minden olyan üzérkedést, ami a keze munkájából élő pécsi közönség érdekeit sérti. Csak a napokban érkezett két vagyon gyufa Pécsre. A rendőrség nagyon előnyösen járt el a kereskedőkkel szemben, amikor a gyufa volt maximális árát 700 százalékkal emelte fel. Most egy skatulya gyufát 80 fillérért kellene megkapnunk, tényleg azonban most is végigjárhatja bárki az egész várost, míg valahol egy skatulyára valót vásárolhat. Pedig hogy van gyufa, arra példa az alábbi eset. Kleinhaus Ernő illocskai kereskedő Pécsre Pécsre jött egyet-mást bevásárolni. Közben egy jó címet is szerzett, ahol gyufát lehet kapni. Elballagott Grün Mundihoz, aki a Mór utca 13. szám alatt lakik. Az elvezette a Ferenciek utca 22. számú házba, ahol a Rózsa Sándor volt kárpitos üzletében van a raktára. Kleinhaus megvásárolt 2 láda gyufát, amelyben 5000 skatulya volt. Fizette dobozonként 69 fillérrel. A megvett Holmit az állomásra szállította, ahonnan haza akarta vinni a falujába. Igaz, hogy a Baranya legdélibb részén levő Mocskához sokkal közelebb van Eszék, ahol gyufagyár is van, de hát úgy látszott Pécsett jobban lehet kihasználni a konjunktúrát. , A főpályaudvaron azonban megakadt a gyufaügy. Nem engedték tovább a szállítmányt. A rendőrség beavatkozott az ügybe és előkerítette Grün Mundit, akiről kiderült, hogy 58 láda gyufája szomorkodik a volt kárpitos matracillatú raktárában. Grün bemutatta, hogy iparigazolványa fűszer- és gyarmatáruk nagyban való vételére és eladására jogosítja és természetesnek találta, hogy a mai megélhetés legjobb fűszere a gyufa. A jóindulatú rendőrség csupán azt nehezményezte, hogy a Pécsnek nagy nehezen megszerzett gyufát vidékre akarták eladni. Grün azzal védekezett, hogy nem ismerte Kleinhaust, de azt sem tagadta, hogy 10 éve üzleti összeköt-— ...... ...»—... ---------------■ - — ■— MMNteMMMMMMMMWtMMMS Fegyveres rablók a szőlőben Kifosztották a saját présházában Pécs, május 9. (A Dunántúl tudósítójától.) A közbiztonsági állapotok folytonosan roszszabbodnak. Alig van nap, hogy a rendőri sajtóiroda be ne számolna valamely fegyveres támadásról. Előfordulnak ilyenek esténként benn a városban is, hol egyik, hol másik utcában, de még gyakrabban a város külterületén. Még nappal is veszélyes a magányos séta a Kardos-utón, ahol már két ízben a napsütéses délutáni órákban fosztottak ki békés, nyugodt embereket. A szőlőkben lakók is gyakran panaszkodnak a garázdálkodókra. Tegnap este Gotthard József ítélőtáblás hivatalszolgának a Kis Szkokéban levő présházába állított be két fegyveres ismeretlen. Gotthardt a szőlőben lakik és 8—9 óra tájban már a lefekvéshez készülődött, amikor a rablók reátörtek. Két ismeretlen állított be hozzá puskával, töltényekkekel telerakva és az értéktárgyait követelték. Először kereken 20,000 koronát kívántak. A megrémült ember megmutatta nekik, hogy nincs otthon készpénze, ennyi vagyonnal pedig sohasem rendelkezett. Előadta, hogy van ugyankét takarékkönyvben 3000 korona betétje, de ahhoz sem tud hozzányúlni. A rablók a takarékkönyveket földhöz vágták, Gotthardot összekötözték, majd megverték és kutatni kezdtek a présház lakószobának berendezett kis helyiségében. Összeszedtek 5 darab aranygyűrűt, 3 ezüst órát lánccal, egy fekete új téli kabátot, egy öltöny majdnem egészen új szürke férfiruhát, 3 pár cipőt és egy nyaláb fehérneműt. Találtak még ezenkívül 800 pénzt is. Amit találtak, mindent magukkal vittek, úgy, hogy Gotthard kára mintegy 5000 korona. Amikor a rablók eltávoztak, megfenyegették még, hogy senkinek se merjen szólni, mert megölik. Ma reggel azonban a kifosztott szerencsétlen áldozat bejött a városba és panaszt tett a rendőrségen. Kihallgatása közben részletesen elmondta, mi történt vele és kijelentette, hogy a tetteseket is felismeri. A bűnügyi osztály azonnal megindította a nyomozást és lovasrendőrt is küldött ki a rablók keresésére. tetésben van vele és ez idő alatt gyakran találkoztak is. A dolog vége az lett, hogy a gyufa Pécsett maradt, egyelőre rendőri felügyelet alatt, az illocskai szatócs visszakapta a pénzét, a rendőrség pedig figyelmeztette Grünt, hogy gyufát csak pécsieknek adhat el. Az ügy sima lebonyolítása azonban még nem elég megnyugtató a közönségre. Nem elegendő egy-egy esetnek véletlenszerű felderítése, hanem erélyesen elejét kell venni minden érmesempészésnek és szigorúan büntetni azokat, akiket ilyenen tetten érnek. Visszavert román támadások — A Dunántúl értesülése. — A Magyar távirati Iroda jelenti május 6-án, a frontról. Délen a Duna és Tisza között a helyzet változatlan. Szegeden gyarmati csapatok vannak. Nógrádnál a románok tüzérségi előkészítés után tegnap délután 1 óra 30 perekor támadást intéztek, amely saját puska és géppuska tüzünkben összeomlott. A hídon 30—40 román holttest fekszik. A városra irányított gránáttűz csak csekély károkat okozott. Miskolc és Eger területén az ellenség előrenyomulását nem folytatta. A salgótarjáni védőszakaszon május 4-én a délutáni órákban erős ellenséges nyomásra kénytelen volt a balszárny elngedni s Nagyszécsény—Mátranovák vonalra visszavonulni.• Nagyszécsényt a csehek egy páncélvonat fedezete mellett végrehajtott támadás által rövid időre birtokukba vették. Balassagyarmatról megindított ellentámadással a várost visszavettük. Az ispolyvonatot járőr harcok, melyek mindig a mi előnyünkre dőltek el