Dunántúl, 1919. november (9. évfolyam, 221-254. szám)

1919-11-01 / 221. szám (229. szám)

2. oldal. Vasárnapi levél Csak egy virágszálat. — A teme­tőkben folyó adakozás. — A T­uber­­kulózis ellen védekező egyesület propaganda munkája. Pécs, október 31. Ilyenkor már rendesen megkap­tuk az előző években a József fő­herceg szanatórium egyesület gyászkeretü körleveleit, melyek­ben „Csak egy virágszá­­l a tüs kérek pénzérmékben a jószivü és a megértő emberektől, a a tüdővészesek megmentésére. Ez a körlevél állandóan hozta a sta­tisztika megdöbbentő kimutatását mely szerint Magyarországon het­venezer ember hal meg évenként tüdővés­z­ben. Bizony ez ellen a szörnyűséges rém ellen nem ártana a küzdelem erősítésére egy-egy marék virág­­szálat, akár egy nagy csokrot is felajánlani az egy szál helyett, igaz, hogy az egy szál virág sem megvetendő, — hiszen fillérből lesz a korona és kicsiny egykoro­nások milliókat tehetnek ki, — de ha egyszer megtanulnánk morzsák és fillérek helyett jelentősebb ál­dozatokat hozni egy-egy jó célra,, akkor csodákat látnánk. Ma azért nem hisznek sokan a csodában, mert az egy-két filléres áldozatok­kal­ nem lehet csodálatos eredmé­nyeket elérni. A József főherceg szanatórium­­egyesület megszokott felhívásait ez évben nem hozza meg a posta,­­ de van nekünk egy támogatás­ra méltó egyesületünk, a Tuber­kulózis ellen védekező egyesület. Ennek az egylet­nek van­ egy d­i­s­p­e­n­s­a­i­r-j­a, melyben ingyenes orvosi rendelés van szegény tüdőbetegek részére , a­hol ingyen gyógyszert is kap­nak. Eddig is úgy volt­, hogy egy halottak napja körül ezt az egyesületet ajánlották a pécsiek támogatásába. Ha jól tudom, a te­metők bejáratánál elhelyezett ur­nákban — ezen egyesület javára — folyt a gyűjtés. Vajjon mi az oka, hogy ez évben nem olvas­hattuk az egyesület felhívását? Ott lesznek-e az urnák ez idén is a temetők kapuinál? A sírokhoz zarándokló közön­ség emlékezzék meg azokról, kik még élnek, de eljegyzettei már a halálnak, mert hiányoznak náluk a tüdőbaj gyógyításának feltételei: tisza levegőjű , lakás, jó táplálék, kellő nyugalom, stb. „csak egy virág­szálat" legalább, de ennyit minden esetre váltson meg mindenki ezekben a napokban e jó munkára hivatott egyesület­ javára. A tuberkulózis ellen véde­kező egyesület pedig ne érje be az eddigi szerény keretekkel. In­dítson nagyobb propagandát a sa­ját támogatására. Nem ártana ezt a nem épen rokonszenvesen hang­zó nevét megváltoztatnia: „Tuberkulózis!" JuV! Az embe­rek megborzadnak a hallatán. Ta­lán szebben hangzanék: Jó egész­ség, vagy „közegészségért dol­gozó egyesület". Programmját ki­­bővít­ené így: Az egylet célja első­sorban a tuberculózis elleni véde­lem,, (ennek részletezése.­ — azu­tán a közegészségügy felkarolása, népszerű előadások tartása, stb. Nagyobb­­ szabású matinékon olyan eredményes pénz és tag­­gyűjtéseket lehetne rendezni. Fel kellene hívni a gyermektelen há­zaspárokat, hogy végrendeleteik­ben emlékezzenek meg erről az egyesületről is. Be lehetne hozni, hogy évente egyszer egy napot a „Hygiene“­­nek szenteljünk. Ezen a napon az iskolákban is a közegészségről lesz szó. Néhány fillért hozzon minden gyermek. A városban pedig több helyen egyidőben, megfelelő Programm matinék keretében pro­paganda előadások i­artatnak. Er­re a napra megjelennék az egye­sület propaganda lapja, mit a rik­kancsok árulnának az utcán, stb. stb. Vagy azt mondjuk talán: várjunk jobb időket! Ne várjunk! Az „idők“-nek rendszeresen az a természetük, hogy ,,jelen"-ben so­hasem jók. Vagy a „nuk­”-at, a „régi időket" siratjuk, vagy „a'jobb jövőt“ sóhajtozzuk és így marad az óhajok világában sok minden. Ragadjuk meg a mát, a jelent! „Hiszen sohasem volt annyi pén­zük az embereknek, mint most. Csak tudjunk irányt­ adni nekik és megindítani akaratukat, felkelteni lelkesedésüket a kívánt irány­ban. Vállalkozzunk nagy tettekre, tűzzünk ki nagy célokat és majd meglátjuk, hogy az eredmények is­­a vállalkozáshoz méltók lesz­nek. Dunamenti, DUNÁNTÚL KSHaaBsoan­aHai Hittannák ki új sajtótörvény Ausztriában Sajtókamarákat állítanak fel Az újságírók nyugdíjat kapnak — A Dunántúl értesülése — B­é­c­s, okt. 31. Ausztriában most tanácskoznak az új sajtótörvényről, amelynek a tervezetét pár nap múlva terjesz­tik be a nemzetgyűlésnek. A ter­vezet szerint a könyvnyomdáknak, könyvkereskedéseknek és antik­váriusoknak adott engedményeket megszüntetik. Bevezetik a nyilvá­nos kolportázst, amelyet csak 18 évesnél idősebb egyének űzhetnek. Felelős szerkesztők nem lehetnek a nemzetgyűlés sem más testület­nek tagjai, akik immunitást élvez­nek. Minden kereskedelmi tör­vényszéknél kimutatást állítanak össze a lapokról. Büntető eljárást csak abban az esetben indítanak a sa­jtó ellen, ha a közvélemény abban valóban büntetendő cselek­ményt lát. Lapelkobzást bizonyos esetekben formális bírói intézke­dés nélkül is foganatosítanak. A lapvállalatoknál alkalmazott egyé­nek a vállalat ellen foganat­osított büntető eljárás esetén fel lesznek oldva a tanúskodás alól, ha a bün­tetendő cselekmény nem a hirde­tésekben van. Az újságírók hiva­talos igazolványt kapnak, nyugdíjat biztosítanak a részükre és sajtóka­marákat állítanak fel. A lap be­csületének megvédési jogát a £®el­­elős szerkesztő és a laptulajdo­­nos együtt gyakorolja. A katonai törvények reformja Csehországban — A Dunántúl értesülése — Prága, okt­. 31. A csehszlovák köztársaság nem­zetgyűlése most foglalkozik a ka­tonai törvények reformjával. E szerint a tiszti becsületbíróságot eltörlik és egyáltalában a tisztek felett ugyanaz a fórum ítélkezik, mint a legénység, felett. Utcai harcok Péterváron — A Dunántúl értesülése — B­ud­a­p­e­st, okt. 30. Judenics tábornok seregeivel Péter­vár utcáin harcol. A bolsevikiek el vannak foglalva kiürítendő város kifosztásával. A vörös csapatok nagy része idegen hadi­fogoly, akiket a bolsevikiek nagy pénz­ért vásároltak meg. Pskov irányában, bár ellenállás észlelhető, az orosz fehér csíka­patok a leggyorsabb iramban folytatják előnyomulásukat. Aíz iskolás gyermekei­ ebédje Az adakozók további névsora, Pécs, okt. 31. Az iskolás gyermekek ebédjére a szo­ciális missziótársulatnál ma a következők jelentették be heti ebédadományaikat: Wurster Mária 1, Fuchss József 1, özv. Gyuris Elekné 1, Kollenberger Ferenc 2, Burger Antal, Bársony Oszkárné, Szup­­pek Jenőné, Lindler József 1—1, Novotár­­sky Miksáné 3, özv. Gilicze Istvánná 3, Miért Gyuláné, Schillag Béláné, Varga Gáborné 1—1, Krausz Gyula 3, Tóth Jó­zsefk­e, Verbai Kucéné, Kerényi Istvánná, Papp Józsefné, Purek János, Ponauer Ilo­na, Somogyi János, özv. Auguszt Ferenc­­né 1—1, Szigriszt Lajosné 2, Wein Ig­­nácné, Feszti Karola, W­eisz Artúr, Bokor Ede 1—1, Gajcsi Sándor 2, Novák János, Chinorányi Iza, Till Sándor, Hoffmann La­josné 1—1, Farkas Józsefné reggeli, ebéd, vacsora, Werner Szerén intézete 6, Szie­­berth Nándorné 2, Lehner Jánosné 2, Seifriecz kanonok 7, Huszár Istvánná, Ber­­kovics Vilmosné, Haas Sándor, László Je­nőnné, Szabó Istvánná, Pél Imre, özv. Krisztián Jánosné 1—1, Kallenberg János 2, Kajdi Mihály, Kóbor Kálmán, Kiss Ró­bert, Kiss Gyuláné, Kreitzer Ferencné 1—1, Kristóf Károlynné 1, Bereczky An­dorné 2, Károlyi-testvérek, dr. Jellasich Lajosné, Kóbor Kálmán, Müller Lajosné, Horváth Gyuláné, Vásárhelyi Istvánná, Szikora Józsefné 1—1, Szilágyi Alajosné 2, Schwarcz Mór 3, Pidling Lajos 1, Nagy Mariska 2, Weiner Mihály 2, Schmiedt­­Elekné 3, Dillmann Antal, Heckinger Va­léria, Csernyánszky Lajosné 1—1, Rim­bach Imréné 2, Gede Istvánná, Kaján Já­­nosné, Tóth Ödönné, Rónai Antalné, Lausmann Istvánná, Hirt Ferencné, Hil­bert Antalné, Árvay Jánosné, Szalay Já­nosné, Mészáros Elekné, Farkas Kamilné,­­ Szabados Pál, Subay Józsefné, Bilitz Fe­rencné, Molnár Gyuláné, Gedeon Mátyás­­né, Szabó Anna,, Breitenbach Ádám­né, , Gróh Lajosné, Szakács János, Teng­er Bernát, Gergelics Józsefné 1—1, Hamerli Józsefné 4, Kozma Andrásné 1, Kovács Józsefné 2, Kaluszek Gergelyné, Zankay Aladárné, Hillebrandt Győző i—1, dr. 'Nagy László 3, Csorba Györgyi, Puhmer 'Elekné­l­­ Fischer Ferencné 2 és Schultz Frigyesné 1 ebédet jegyeztek hetenkint. Pénzbeli segélyt adtak Kerbolt Dániel­­né 50, Tichy Aladár 50, özv. Germann Ferencné 20, Morgenstern 20, N. N. 10 és Glaser Ottóné 20 K. Ugyanerre a célra özvegy Jeky Ist­vánná ma 500 koronát küldött a Dunán­túl szerkesztőségének, amely az összeget rendeltetési helyére juttatja. ©©»©©«««««©©«»©©©©©©©««©©©" A helyzet Fiuméban D‘Annunzió súlyos beteg­­— A Dunántúl értesülése — Bern, okt. 31. Fiumei távirat jelenti, hogy D'Annunzio súlyosan megbetege­dett és szüksége van, hogy orvosi gyógykezelés céljából Rómába utazzék. Milano, okt­. 31. A Secolo jelenti Fiuméból, hogy Zanella képviselő megszökött Fiu­mából. A Popolo d' Italia szerint a szökés összefüggésben áll azzal a konfliktussal, amely közte és D'Annunzio között történt. Za­nella a napokban Rómában járt, ahol D'Annunzio ellenségeivel tár­gyalt. D'Annunzio ezért felelős­ségre vonta Zanellát és megfenye­gette. A londoni Daily Express Fiu­méból visszatért levelezője beszél­getést folytatott­ D'Annunzióval. A levelező a Wiener Kurir-nak a következőket mondotta: — D'Annunziónak nagy láza van, de azért barátságosan foga­dott. Azt mondta: Itt vagyok és itt maradok Fiuméban. Sem Nitti­­vel, sem az ananttal nem tárgya­lok. Ha a várost be akarják venni, azt a levegőbe röpítem, mert az egész várost aláaknáztattam. 600.000 katona áll rendelkezésem­re. Oda viszem őket, ahová aka­rom. Nitti az egész olasz népet megcsalta és ezért hazaáruló. Róma, okt. 31. A ' Temps jelenti Fiuméból: D'Annunzio követet küldött a szerbekhez, hogy tárgyalásra hív­ja őket. Egy másik követet Cle­­menceauhoz küldött azzal a ké­réssel, hogy Fiume szabad város legyen. A semlegesek mozgalma Elszász­­ban — A Dunántúl értesülése — Berli­n,­okt. 31. A Neue Strassburger Zeitung jelenti, hogy a rendőrség leleplezte a semlegesek mozgalmát, akik összejöveteleiket Baden- Badenben tartották. A mozgalom­ élére egy volt tartalékos német tiszt áll. A tö­­bünös bizonyos Kösler nevű egyén, akii egész Elszász-Lotharingiát elárasztotta röpiratokkal. Szombat, 1919. november 1. tíz öreg­asszony tragédiája Lezuhant a pincébe és meghalt Pécs, október 31. (A Dunántúl értesülése.) Halállal végződő szerencsétlen­ség érte tegnap délelőtt özv. Trapp Ádámné pécsbányatelepi lakost. Véletlenül lezuhant a pincébe és oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy pár óra múlva meghalt. Özv. Trapp Ádámné, bár csak 55 éves múlt, testileg nagyon megtört volt. Az élet küzdelmei alaposan megvi­selték. Már évek óta köszvényben szenvedett, szemei is gyengék vol­tak. Az élet körülményei azonban úgy hozták magukkal, hogy még mindig az ő vállain nyugodtak a háztartás gond­jai. Egyetlen fia 1914-ben bevonult katonának és hamarosan hadifogságba került, ahonnét még mindig nem tért visz­­sza. Négy kis unokáját kénytelen volt magához venni és dolgozni rájuk. Tegnap délelőtt a kis unokák a kamrában játszadoztak. Azzal szó­rakoztak, hogy a pinceajtót fel­emelgették és a pince nyílásán át­ugráltak. Játék végeztével a pince ajtaját nyitva felejtették és úgy távoztak a kamrából. Kevés idő múlva özv. Trapp Ádámné betért a kamrába, hogy eledelt készítsen a sertéseknek. Amint a kamrában foglalatoskodott, vagy nem véve észre a nyitott pincét, vagy kissé vigyázatlan volt, nem tudni, bele­zuhant a pincébe. A pince alig másfél méter mély, az asszony azonban oly szerencsétlenül zuhant alá, hogy a halántékát,­­belevágta egy kőrakásba és­ eszméletlenül terült el a pincében. Nem is tért eszméletre és alig két óra múlva meghalt. Körülbelül 11 óra tájban keresni kezdték a kis unokák özv. Trapp Ádámnét. Látták, hogy a kamra és pince ajtó nyitva van. Lesiették a pincébe és ott találták fekve a föl­dön. Megijedtek és felszaladtak segítséget hívni. A házbeliek elő is futottak és megállapították, hogy az asszony már halott. A halálos szerencsétlenségről nyomban je­­tést tettek a pécsbányatelepi rend­őrkapitányságnak. A rendőrorvos megállapította, hogy a halál két órával előbb következett be és hogy érrepedés volt a halál közvetlen, oka. »©©©©©©»©«©©©»©©©©©©«©©ooö© Angol csapatok Abbáziában — A Dunántúl értesülése — Bázel, okt. 31. Fiuméból jelentik: Az olasz fi­umei csapatok Bukari irányában átlépték a demarkációs vonalat és megszállták Barbaro régi vá­rát. A fiumei megszállt területben, rekvirálások miatt összeütközés volt a lakosság és az olasz kato­nák között. Az angolok Abbáziá­nál négy század katonát tettek partra. /

Next