Dunántúl, 1920. október (10. évfolyam, 198-224. szám)

1920-10-01 / 198. szám

II. évfolyam" 198« szita. Előfizetési ár: Keész évre Félévre . 240 '300 120 150 Negyedévre . 60 75 !£®r hóra, 20 25 ggy szára ára helyben 1*«» m­!41 fify széni ára vidéken 1*9« fillér Kitetéteirata!: líceum-utca 4. szám. Kiadó telefonja: 222. •Kita fénm 1020. október 1. Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. szám. Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetés díjszabás szerin. Nyilttér soronkint 4 kor. B­­­orvátországi eseményeit sz SHS­ parlamentben Belgrád, szept. 30. — A parlament teg­napi ülése mozgalmas volt, mert trükseg Vilim képviselő és társainak a legutóbbi 16- összeírás folytán keletkezett horvátországi nyugtalanságok ügyében tett interpellációja csaknem az összes képviselőket a parla­mentbe vonzotta. Az interpelláló képviselő a következő négy kérdést intézte a kor­mányhoz: 1. Nem volt-e lehetséges a horvátokat idejekorán felvilágosítani a lóösszeírás cél­járól, az eljárásról értesíteni és a népet afe­lől felvilágosítani? Miért nem számolt a kormány az ál­talában uralkodó hangulattal és ha már az eljárást megindította, miért nem vette elejét a parasztság elégedetlenségének? 3. Mit tett a kormány, hogy az elavult szerb katonai törvényeket a polgári viszo­nyokkal az állam­i keretek közé illessze? 4. Miért engedte a kormány a csendő­röket intézkedni, amelyett, hogy közbelépett volna, illetőleg mit tett a kormány, hogy a bűnösök illő büntetésben részesüljenek? Büksey képviselő kijelentette továbbá, hogy a horvátországi politikai rezsim ugyan olyan, mint Ausztriában volt, hogy a ka­tona hatóságok a polgári hatóságokat de­­zavuálják és hogy a csendőrség erőszakosan lépett fel. Vesznics dr. miniszterelnök kijelentette, hogy" a kormány egy percig sem gondolt arra, hogy az események miatt a felelősség alól kivonja magát és azért tűzte az inter­pellációt napirendre oly gyorsan, amint leh­n­etséges volt. E­bben a sajnálatos helyzet­ben a kormány szigorúan a törvények alap­jára helyezkedett és bár az volt az általános kívánság, hogy az elégedetlenséget minél gyorsabban elfojtsa, nem nyúlt rendkívüli eszközökhöz. A szerb katonai törvényekre vonatko­zólag a miniszterelnök kijelentette, hogy azok időszerűtlenek, de senki nem kívánhat­ja, legkevésbbé egy képviselő, hogy azokat törvénytelen úton megváltoztassák. A tör­vényein nyugszik a szerb hadsereg szerve­zete és mert az SHS. nemzetközi helyzet még nem szilárd, nem lehet ezt az állapo­tot megváltoztatni, amelyen az állam nyug­szik. Figyelmezteti, hogy az interpelláló egyes katonai személyek eljárását általáno­sította, különösen a verést, amely a szerb hadseregben tilos. Megígéri, hogy alapos vizsgálatot rendel el és a bűnösöket szi­gorúan meg fogja büntetni. Kéri a képviselőket, hogy kritikájukban elővigyá­zatosak legyenek és a hadsereg ellen ne lép­jenek fel általánosított panaszokkal, mert a szerb hadsereg Európa egyik legfeg­yelme­­zettebb hadserege. A miniszterelnök végre kijelentette, hogy egyetlen kormány sem volna méltó, hogy a helyén maradjon, ha nem­­tartaná köteles­ségének polgárai személyes szabadságát megvédelmezni. , Az április havában életbeléptetett nyári idő­számítás Miniszteri rendelet alapján október he­lyén megszűnik. Ennélfogva az összes órákat október 1-én hajnali 3 órakor 2 órára kell visszaigazítani. Ezen időszámításhoz a jövőben az összes állami, megyei, községi hivatalok, valamint az összes ipari, közfor­galmi és kereskedelmi üzemek és intézmé­­■yek alkalmazkodni tartoznak. Általános fölkelés a kommunisták ellen Stockholm, szept. 30. A Helsingfors­­ból érkező jelentések szerint nemcsak Péter­­várott és környékén, hanem más vidékeken is fegyveres fölkelés tört ki a nép között a bolsevikok ellen. Különösen komoly az el­lenforradalom Moszkva környékén, ahol a vörös gárda a legtöbbet garázdálkodik. Sok helyen már véres összeütközések is tör­téntek. 9 pécsi lakásviszonyor. Pécs, szept. 30. — Egyik tekintélyes párisi lap az új köztársasági elnök megvá­lasztása után körkérdést intézett olvasóihoz, hogy az új elnök kapcsán kit milyen kérdés izgat. A beérkezett válaszok között volt egy, amely Párisnak is a legégetőbb és leg­fájóbb kérdése. A válasz így hangzott: — Engem az a kérdés izgat, hogy meg­kaphatnám-e az Elysebe költöző­ új elnök lakását. Ezzel a kis bevezetéssel azt akarjuk megállapítani, hogy a lakásviszonyok sehol a világon nem rózsásak és a jelek szerint a világ egyetlen városi hatósága sem tud a lakáshiányon máról-holnapra változtatni. A lakáshiány egyetlen legmegfelelőbb gyógy­szere az, ha új lakásokat építenek. Minden más mód csak toldozás-foltozás, legtöbbször a szerzett jogok és a magántulajdon meg­sértésével. Új házak építéséhez ma három­szor is pénzre van szükség. Még a szociál­demokrata városi vezetőség által tervbe vett kaszárnyák átalakítása is sok milliót igényel. Nem kutatjuk, hogy az új városi vezetőség honnét akarja mindezekhez a szük­séges pénzt megszerezni. A letelepedett vagyonosokat új házak építésére szorítani tetszetős gondolat. De kérdés, hogy gya­korlatilag keresztül vihető-e. Az ide tele­pedett idegeneknek volt gondjuk arra, hogy heverő pénzüket ingatlanokba fektessék és tekintve a házépítés mai horribilis költsé­geit, kétséges, hogy rá lesznek-e erre kény­szeríthetők. A kaszárnyák átalakítása sok milliót kö­vetel. A városnak erre pénze nincs és az csak a vagyonosoktól lesz beszedhető. Nincs szándékunkban a vagyonosokat védeni. Csak egy kis számvetéssel iparkodunk az új vá­rosi hatóság tervének irreális voltára rámu­tatni. A pénz­lebélyegzés alkalmával Pécs város összlakosságának a készpénzvagyona mintegy 60 millió volt. A pénzfebélyegzés óta ebből a 60 millióból vidékre vagy­ kül­földre került legalább is 30 millió, de való­színű, hogy több. A megmaradó 30 millió is megoszlik vagyonos, tehetős és szegények között. Már most ha a város hatósága a múlt gazdasági évről visszamaradt és a mostani gazdasági évre kilátásba helyezett ínség­adót is be akarja hajtani a vagyono­sokon és emellett sok más előrejelzett szo­ciális intézményt is meg akar valósítani a vagyonosokra kivetett adókból, kérdés jut-e 8—10 millió a kaszárnyák átalakítására. Félő, hogy ezek az alapjában tetszetős ter­vek a legjobb szándék mellett is meghiú­sulnak. A nagy világvárosok vezetői is beisme­rik, hogy a lakáshiányoi a jelenlegi viszo­nyok mellett képtelenek segíteni. A házépí­tési kedv fellendülésében mindenekelőtt ar­­ra van szükség, hogy pénzügyi és gazdasági téren normális viszonyok legyenek. A mai drágaság mellett nem akad vállalkozó ház­építésre. Sajnos, a mai viszonyok mellett nem szociális érzék kell ahoz, hogy a lakás­­hányon segítsünk, hanem sok-sok pénz. A harmadik mód, amellyel az új városi vezetőség a lakásínségen segíteni akar: a lakáskataszter és ennek kapcsán a rekvirá­­lás. Nem kételkedünk abban, hogy az új városi vezetőségnek meg van ehez a bá­torsága. A­ kérdésnek ez a megoldása azon­ban olyan bonyolult, az általa felidézett va­lóságos népvándorlás olyan zavart okozhat, melyet talán maga a lakáshiányban szen­vedő szegény néposztály sem látna szí­vesen. Háborúra uszítanak a moszkvai kommunisták B­é­c­s, szept. 29. — A Neues Wiener Journalnak jelentik Berlinből)­ A rigai lengyel­orosz béketárgyalásról kezdetben azt hitték, hogy mihelyt a tárgyalások megindulásánál mutatkozó sokféle nehézséget legyőzték, hamarosan sikerül a háborút befejezéshez juttatni. A tárgyalások azonban elhúzódnak, még­pedig valószínűleg az oroszok maga­tartása következtében, akik kevés kedvet mutatnak a békéhez. A moszkvai hivatalos lap, a Pravda ezeket írja:­­— A diplomaták elmehetnek Rigába, a katonák azonban a frontra mennek. A békét nem a diplomaták tárgyalásai hanem a szu­­j­rongok győzelme fogja megcsinálni. Moszkva harcias kedvét a legutóbbi idők­­ súlyos vereségei sem csökkentették. Régi dolgok Taine a francia forradalomról II. Még nagyobb mértékben­­ lévtek ugyan­ezek Lyonban. Itt 1400 munkást hat hónapon át foglalkoztattak a Place Bellecour, a vár és a város legnagyobb részei lerombolásá­val. Tizenöt millió franknyi napszámot fi­zettek azért, hogy háromszáz milliónyi nem­zeti vagyont elpusztítsanak. Természetesen ezzel arányban állott az emberi élet pusztí­tása is. Pedig saját számításuk szerint Lyon­ban a jakobinusok csak 1500 hívet számí­tottak a magukénak. Hogy történhetett, hogy ily kisebbség annyira terrorizálhatta a többit? Taine a forradalom vezetőinek ke­gyetlen vérengzéseire abban talál magyará­zatot, hogy őrültek voltak. De kérdés, hogy egy nemzet, melynek öt-hatoda ellenkező nézetet vall, hogyan kormányozhatja és en­gedheti nyaktilózni magát egy maroknyi őrült által? Ebben nagy tanulság rejlik min­den idők rémuralmaira; megmutatja, meny­nyivel könnyebb az embereket hatalomra juttatni,­ mint megbuktatni, mert minden ha­talomnak megvannak a maga uszályhordo­­zói is, s minden nemzetnek van egy söpre­déke, mely szereti a vért és fosztogatást és kész támogatni azt a hatalmat, mely utat enged piszkos szenvedélyei érvényesülésére. Szinte szégyelni kénytelen az ember ember voltát, ha a Vendée-ra és Carrier-re gondol. Carrier és bűntársai főkép az asz­­szonyokat és gyermekeket szemelték ki ál­dozatul. Egyikük, Héron János szabó, ki katonai számvevő lett fülekkel teli zsebek­kel szokott járkálni, s egy fület sipkájára tűzött mint kokárdát. Szerencsére a Vendée már a közönséges republikánus gyomroknak is igen sok volt, a csapatok megtagadták a szolgálatot és Carriernek egy „német légiót“ kellett alakítania, többnyire a határon át­szökött szökevényekből s egy ,,amerikai huszár-csapatot“ feketékből és mulattokból, a­kiknek keze alatt a lányok és asszonyok, ha maguktól meg nem haltak, agyonlö­vettek. Ez időben az egész országban legalább félmillió ember (közöttük gyermekek is) volt fogságban, minden rangból és rendből. Egy szénkereskedő feleségével és két gyer­mekével, szolgák, ruhakészítők, még koldu­sok is. És minő börtönök voltak ezek! Negyvenöt ember egy szobában csak tíz kicsiny szalmazsákkal, ötvennégy asz­­szony kilenc rongyos derékaljon és mind­nyájuk a legképzelhetetlenebb piszokban, férgek közt, kutyáktól kapkodva el a cson­tokat, hogy levest csináljanak belőlük. Nem csoda, ha a halálozási arány borzasztó volt. De hogyne bántak volna a foglyokkal úgy, mikor a jó polgárok is közel állottak az éhen haláshoz. Három évi jakobinus gazdálkodás fokozva két rossz aratással, Franciaorzágot az éhhalál szélére juttatta. Pedig a kormá­nyon és a kormányhoz közel állók számára még elég jó falat létezett, ezek még több, mint királyi fényűzéssel éltek, sőt a legcini­­kusabb kicsapongásokban. De mindenki más kopladt az asszonyok egész éjszakán át sorban állottak a mészárszékek és pékek boltjai előtt, hogy reggel bejuthassanak va­lahogy. Milyen megdöbbentő kép! Egyfelől Callott d’Herbois hatlovas fogatában, pom­pától környezve, Barrére, előkelő tartással udvarolgatva a hölgyeknek, s meghajlással fogadva kérvényeiket s mikor egyedül ma­radt hivatalában, az egész irathalmazt kan­dallóba vetve e megjegyzéssel: „így­ ké­szen vagyok mai levelezésemmel." S ennek dacára Barrére megtartotta szép clichy-i villáját, a­hol kétszer egy de­kádon (így nevezték el a republikánusok a hetet) pompásan ebédelt, néhány kiválasz­tott egyén és szép hölgyek társaságában. Még gonoszabbul jártak el a konvent által kiküldött helyi zsarnokok. Megteleped­tek a község leggazdagabb hálában, rátéve kezüket az ezüstnemükre és ékszerekre, s ott lakmároztak, előhozatván a legváloga­­tottabb borokat és legjobb ételeket, ugy hogy részegen ültek törvényt az emberek felett. eneám ára he­lyben ?"40 K, vidéken 1*10 K. Az élet drágulása Az SHS. fogyasztási adók és a villanyégők Pécs, szept. 30. — Az SHS. fogyasztási és forgalmi adók súlyosan, nehezednek el­adókra és fogyasztókra egyaránt és a közel­múlthoz képest jóval megdrágították a meg­élhetést. A fogyasztási adók kivetése során sor került a villanyégőkre is, amelyeknek adója olyan magas, hogy a villanyvilágítást valósággal fényűzéssé teszi. A közönség tájékoztatására alább közöljük a fogyasztási adóval terhelt különböző villanyégők új árait. Az 5—25 gyertyafényt a Wolfram-égők ára eddig 70 korona volt, most a 95 korona fogyasztási adóval 165 korona. A 32 gyertya­­fényű lámpa ára volt 80, most a 95 koronás fogyasztási adóval 175 korona. Az 50 gyer­­tyafényűé volt 80, most a 285 koronás adó­val 365 korona. A 100 gyertyafényű Wolfram égő adója 570 korona. Az eladási ára 140 korona helyett 710 korona. A 200 gyertyafé­nyü égő adója 1140 korona, az eladási ára tehát 216 korona helyett 1356 korona. A 300 gyertyafényü égő ára eddig 240 korona volt, most az 1710 korona fogyasztási adóval együtt 1950 korona. A 400 gyertyafényü égő adója 2280 korona, az eladási ára 264 koronáról 2544 koronára emelkedik. A 600 gyertyafényű égő ára volt eddig 245 koro­na, most a 3420 korona fogyasztási adóval 3665 korona. Az 1000 gyertyafényű­ Wolf­ram égő ára volt 300 korona. Most az adója 5700 korona, az eladási ára pedig 6000 ko­rona. A fél wattos égők ára a következő: A 37 gyertyafényűé volt 150, most a 210 korona 90 fillér adóval 360 korona 90 fillér. Az 50 gyertyafényü lámpa ára 150 korona volt, most a 285 korona adóval 435 korona. A 100 gyertyafényü lámpa adója 570 korona, az eladási ára 180 korona helyett 750 koro­na. A 200 gyertyafényü adója 1140 korona, az eladási ára 200 korona helyett 1340 koro­na. A 400 gyertyafényt v égő eladási ára volt 215 korona, most a 2280 korona adóval 2495 korona. A 600 gyertyafényü adója 3420 ko­rona, az eladási ára 245 korona helyett 3665 korona. Az 1000 gyertyafényü adója 5700 korona, az eladási ára­­300 korona helyett 6000 korona. Homályos égőknél a gyári ár 10 száza­léka is hozzászámítandó a fenti árakhoz. A villamos égőkre kivetett adót nem kell fizet­ni az egyesek magántulajdonában és már használatban levő égők után. Az adó a vil­lamoskörték eladásakor esedékes. Tekintet­be véve azonban, hogy Pécsett közel 9000 család vezettette be lakásába a villamos vi­lágítást és új égőkre mindenütt szükség van, a súlyos adó a város közönségének körül­belül a felét érinti igen érzékenyen. "A villa­mos világítás a háború alatt bekövetkezett petróleumhiány folytán nem sorozható a fényűzési cikkek közé. Ott található a vil­lany a legtöbb munkáscsalád lakásában, műhelyében is. Ezért az égők drágulása nem marad komolyabb kihatás nélkül, ha­nem megdrágítja az iparcikkeket is és mindenképpen hozzájárul a megélhetés ne­hézségeinek súlyosbításához. A „Dunántúl“ október elsejével új előfizetést nyit■ Változatlan programmjá­­val a Dunántúl továbbra is a békét és a megértést munkálja. Hátralékos előfizetőinket kérjük, hogy az előfizetési dí­jakat mielőbb beküldeni szíves­kedjenek. Az előfizetési díj abban a pénznemben értendő, amely az illető helyen kötelező. A KIADÓHIVATAL. A rigai békekonferencia iV a r­s­ó, szept. 30. — A rigai békekonfe­rencia kedvezően halad előre és az eddigi tárgyalások után megállapították, hogy csak az ukrán kérdés okoz bizonyos nehézsé­geket.

Next