Dunántúl, 1922. december (12. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-08 / 280. szám

pfinlJE 1022. 3 eCember 8. 6n NXNTftl zár alá vették, mert ősi birtokát, Berzencét elkótyavetyélte és nagy adósságot halmozott fel. A város küldjön kimutatást a gróf pécsi vagyonáról, hogy azt is lefoglal­hassák. Mózessy István, a nevéről elne­vezett árvaház alapítója, a bródi 7. számú határőrezred kerületében Vinkovcén született és 1803. óta spint kereskedő inas és segéd Pé­csett tartózkodott. 1821-ben elbo­csátását kérte a határőrvidék köte­lékéből, minthogy önállósítani akarja magát és pécsi polgárjogot szerez. Az elbocsájtást a pétervá­­radi parancsnoki­ tábornok meg­adta. Nemes Ocskay János volt pel­­lérdi ispán, aki 1786-ban Zsitva­­gyarmaton (Barcs m.) született, Ocskay András és Remyi Éva fia, 1820-ban pécsi letelepedést jelentett be. Iskolai képzettsége­ a keszthelyi Georgikont végezte, Gerlenich budai kálv. plébános 1822. jan. 13-án azt jelentette, hogy a használatban levő temető megtelt, a sírásók emberi csontokat ,iák ki, tovább nem lehet oda te­metni. Az itt említett temető 1792- ben nyilt meg összevásárolt szőllő­­földeken, bejárata a mostani Óte­mető utcán át balra volt s ott te­rült el, ahol ma a Zöldfa u. északi része, a Hatház és Virág utcák házai állnak. Grundier András ács 1782-ben hat és fél forintért készí­tette el a temető nagy feszületjét, melyet Wagner Péter piktor tíz és fél forintért befestett. Harminc év múlva, 1822-ben visszatértek a te­metkezéssel a Mindenszentek tem­ploma körüli alsó, régi temetőbe, melyet 1792 óta nem vettek igény­be és azt 1832-ig — a Zsolnay V.­u. alatti új temető megnyitásáig — újból használták.­ ­ Cserkuti. oioioioioioioioeo X L­o n d o n, dec. 7. — A Times párisi tudósítója a következőket írja: A londoni találkozás eredmé­nye a legnagyobb mértékben két­séges. Attól lehet tartani, hogy Poincaré ismét túlzott tartózkodó magatartást fog tanúsítani. A tudó­sító a francia javaslatokat, amelyek azonban semmiesetre nem jelente­nek határozott tervet, a követke­zőkben foglalja össze: 1. Németország nem kap mora­tóriumot anélkül, hogy külön zálo­got, mint például bányákat és er­dőket szolgáltasson ki a szövetsé­geseknek. 2. Németország kárpótlását Franciaország és a többi szövetsé­ges­­ adósságaival párhuzamosan lehet csak leszállítani. 3. Revízió alá kell venni a né­met fizetésekből a szövetségesek­nek járó százalékkulcsokat. Fran­ciaországnak véleménye szerint ez idő szerint 52 százaléknál többre volna igénye. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy Anglia nemcsak lemond Franciaországgal szemben fennálló hitel követeléseiről, ha­ SOBrOBOBS­OBOJOlas, nem Franciaország megkapná Ang­lia egész jóvátételi részesedését, vagyis annak egy részét. 4. Németországnak világosan szándékos kísérlete a fizetés meg­tagadására. Mivel a belföldi pénz­­reform végrehajtását minduntalan elodázza, igénybe kell venni a szankciók alkalmazását, mint a szövetséges megszállás időbeli és területi kiterj­esztés­ét, vámhatár felállítását a Ruhr vidék körül és a Rajna tartomány általános gaz­dasági és adminisztratív megszer­vezését. Új fr­an­da javaslatok Németországnak Az öreg szemeiből vad tűz szór­ta a villámokat — Hol vagytok, hitványak! Hol vagytok, ti kutyák! ... Alkonyodni kezdett A nyu­gatra simuló nap búcsúzó sugarai kíváncsian bekandikáltak az ab­lakon. — Hol vagytok, gyáva kutyák! Gáspár apó már nem a szobát látta maga előtt A daliás már elevenedett fel előtte. Az égbolttal ölelkező pusztaságot látta, amely­ben habos szájú paripák vágtatnak. Jobbról-balról had­rendben kato­nák rohannak elő. A hadak élén Máriás zászlót csókolgat a szél. Trombita szó, vezényszavak riad­nak a levegőben- Itt egy hadoszlop szuronyszegezve tör elő. Piros sapka van a fejükön. Szuronysze­gezve rohannak előre. A halálba! És dalolnak hozzá! Hah! Döntő rohamra vágtatnak. Ott van ő is köztük. Nem lát semmit maga előtt, csak a magasra tartott lobo­gót. Utána! Ágyú dörög! A sorok közé vág a golyó! Kettő elesik mellette hatan előtte. Csak előre! Hajrá! Egy halom mögül fekete­­sárga zászló bontakozik elő. Mö­götte szuronyerdő villan. Hab! A mászálaid. A essicákki Hajrá! Csak előre! A merre a zászló lobog, amerre a dob pereg... . .. Kívülről dobpergés hallat­szott. Gáspár apó extázisában az ablakhoz rohant és kitekintett. Egy század vörös szallagos osztrák csendőr vonult a főutcán a faluba. Az öreget mintha villámcsapás érta volna: — Itt vannak a nyomorultak! Rajta magyar, csak előre! Ki akart rohanni. Az apa elébe állt és szelíden visszatartotta. — Nagyapó! Az Istenért, mit csinál? — Félre az utamból! Ha nem akad senki, magam megyek! Mit akarnak itt ezek a gyáva kutyák? Az apa zokogni kezdetet: — A hatalmak nekik ítélték ezt a falut is. Most eljöttek, hogy bir­tokukba vegyék az olcsó prédát. Gáspár apó villámsujtottan me­redt a fiára: — Nekik ítélték? Megremegett. Szemeit vér futot­ta el. Azután a szivéhez kapott. Lelke utána röppent utolsó sóha­jának: — Én apellálok! ... Ott künn tovább pergett a dob. Mintha egy nagy koporsó fc-­4stáÉ Mó£9íáék.yQtsAit *. Mussolini Londonba megy már­is, idee. 7.­­— Mussolini pénteken érkezik ide és Poincaré­­val különvonaton folytatja útját Londonba. A keresztény újságírók tömörü­lése B u­­d­a­p e s , dec. 7. — A ke­resztény újságírók pénteken tart­­ják alakuló közgyűlésüket a Wenckheim palotában. n nem­ is sorolj Ez a tragikus történet a népsze­rű Soós Nándor rendőrtanácsossal történt a felszabadulás utáni na­pokban. Soós Nándor, mint a vá­ros rendőrfőkapitánya a megszál­lás alatti időben Kaposváron ette a kü­ldözöttek kenyerét. A felszabaduláskor az elsők között volt, akik visszatértek. A boldog sietésben azonban — hogy, hogyse — ott felejtette két pár serró cipőjét. A felszabadulás örömmá­moros ünnepnapjai után nosza, megy az üzenet Somogyba, hogy baj van Ott maradt két pár cipő. Küldjék utána, ha az életük ked­ves. A csomag meg is érkezett egy kis levélke melléklettel. A levél így hangzott: — Kedves főkapitány úr, bo­csásson meg, a két pár cipőből csak ezt a két ballábra való ci­pőt találtuk az éjjeli szekrényben. A két jobblábra való szőrén szá­lán eltűnt. A két ballábra való cipő csak, ugyan­ott restelkedett a csomag­ban. Már most mit lehessen tenni! Hogy a veszett fejszének legalább a nyele megmaradjon, átadta az egyik cipőt a derék Csemits bá­csinak, varázsolja át a jobb lábá­ra. A jó Csemits bácsi addig ekum­­lált, míg a remek munka sikerült. Nagy örömmel vitte haza. Soós Nándor felpróbálta. Pom­pásan simult a jobb lábhoz. Amint azonban a próbalépéseket tette benne, a homlokához kapott és ijedten szólt a húgához: — Hopp! Baj van! Nézd csak meg Teri, mi van abban a sos pa­­pírcsomagban, amit Kaposvárról hoztam. A csomagot kibontották. A cso­magban a két jobb lábra való ci­pője volt. Istenem, ki tehet róla! A boldog haza felé való sietésben elhozott ugyan a kettőből egy pár cipőt, de a két jobb lábra valót. Arról is megfeledkeztek a viszont­látás örömei között. Összenéztek azután nevetni kezdtek. A jó Csemi­s bácsinak a könnyei­­ is potyogtak a kacagástól. Hogy is ne, megkerült a két pár cipő, de a négy közül három jobb lábra való. Mit volt mit tenni. A derék Csernits bácsi a jobb lábra átfor­dított cipőt szépen visszafordította ballábra. Gyuris Gizella a pécsi felső­­leánykereskedelmi iskola kedves tanárnője beszélte el az alábbi megtörtént esetet: Az iskolában (nem a kereske­delmiben) azt a témát adta fel egy­szer a gyermekeknek, hogy dolgoz­zák fel a tücsök és a hangya ismert meséjét és írják hozzá a tanulsá­got. Az egyik kis­lány le is írja egész szépen a test tücsöknek és a szor­galmas hangyának a meséjét és mintha a legtermészetesebb dolog volna, ezzel a tanulsággal zárja dolgozatát: — Ebből pedig az a tanulság, hogy forró vizet a kopasznak. A nyomor-akció újas eredménye A pécsi Kyukssz tagjainak adománya Pécs, dec- 7. — Egyik közeli­ számunkban megírtuk, hogy a ' Horthy Miklós kormányzó által­­kezdeményezett nyomor elleni ak­­­ció Pécsett megindított gyűjtései eddig öt és fél millió koronát ered­, ményezett. Ez a folyamatban leves­gyűjtés a megnyilatkozó jótékony­­­ágnak újabb és újabb eredményeit mutatja fel. A most vett kimutatási szerint ismét mintegy 200.000 köd zónával gyarapodik az alap.­­ Újabban a következő pénzbeli adós Hiányok folytak be: Miertl Gyulai 1000, Spitzer Béni 500, Baranyai kis­gazdást hitelszövetkezete és a Pécsi teji csarnok 10.000, Holecsek Péter Szórfi Izsó Ferenc 100, Gerő Imre 10.000, Bubi­regh Nándor TOO, Schweres Vilmos 10.000, Romeisz György 5000, Böntscla József 1250, Bi­rschfeld Kálmán 2000, Csehi Nándor 1000, Elek Albert 1003, Hentes és Mész. term. ért. szöv. 25.000Qj Kohn Pál 500, Bosnác Stanislav TOOQj Engel Alfred 10.000, Wiesenberger éjs Blauhorn cég 1000, Klobucsár József 2000, Walla Ferenc 500, Mihálovics Imre­ 1000, Arnold János 10.000, Turul kertyű­­gyár 5000, Ruzsinszky Béla 4910, Engel Jakab 10.000 Weisz József 1000, Krausz­ Béniné 2000, Marton Ferenc 5000, Je­linek Ferenc 500, Brucker Béla 1OOQ, Blantz József 2000, Reiner és Painz 2000, Magda Pálné és Benkő József 39.570, Keszler Sándor 500, özv. Gszanditz Adolf­né 3000, Pécs József­né 1000, Spitzer Jakab 10.000, Harányi Ádárané 5000, Pápai Frigyes 1000, Inc­sett Jenő 10.000, Groszmann József 500,, Stark Lenárd 3000, Kampfner és Bedő 500, dr. Cholnoky Ferenc 10.000, Krauszt Simon és fia 5000, Jusztus Miksai 5000, Gosztonyi Gyula 1000 K. ^ .­ Természetbeni adományokkal já­­­rultak az akció sikeréhez: ‘ Marton József 4 m. flanek­, Moltefi Antal 2 db gyermektrikó, Stark Lajos la­­m. barchet, Fónay Lajos 1 m. búza, Ide kell iktatnunk a Dunántúli szerkesztőségéhez a mai napon ér­­kezett 725 koronás adományt, amel­­yet a pécsi Nyukosz tagjai adtak­ össze a Horthy inségakció javára. Egyik leggyönyörűbb példája a jó­tékonyságnak ez a 725 koronás Nyukosz adomány, mert azok a DS-j­ák össze, azok a nyugdíjas kato­nák, özvegyek, akiknek maguknak is alig-alig jut. A hozzánk kül­dött összeget rendeltetési helyérő­ juttatjuk. A Horthy-akció javára még to­vább folyik a gyűjtés. Akik még nem adóztak le, adományaikat jut­­tassák el mielőbb a főispáni hiva­talhoz, vagy a Dunántúl szerkesz­tőségéhez. ’M „QUO SflDiS,,-t feliiímijü s isqu jfibb hiflsszi&us film a THEODORA 3. oldal) A fascisták és a mérsékelt szocia­listák R­ó­m­a, dec. 7. —■ Politikai kö­rökben remélik, hogy D'Annunzio közvetítésével sikerül megegyezést létesíteni a fascisták és a mérsékelt szocialisták között. Párában a lausannei értekezlet csődjéről beszélnek P­á­r­i­s, dec. 7. — Párisi politi­­kai körökben mind nagyobb hitelt nyernek azok a hírek, amelyek a lausannei konferenciának, ha nem is teljes csődjéről, de legalább is elnapolásáról szólnak. A hírek mögött kétségtelenül a francia­ diplomáciának újabb mozdulata­­ észlelhető, amelyet meist ebbett aj J isseSBSk J&a

Next