Dunántúl, 1923. december (13. évfolyam, 273-294. szám)

1923-12-01 / 273. szám

Xm. évfolyam. 773. szám. am 3HCJ Horens. Pécs, 1923. december 1. Szombat UHnvraHHBGSBsaBHBHBaBoaBBBSZBQBSBBi Előfizetési ár házhoz szállítva vagy postán ■Bey hóra — — — 5000 K Szerkesztőség: Lyceum»utca 4. szám. Szerkesztőség telefonja, 650. szám. Kiadóhivatal: Lyceu­m utca 4. szám. Kiadóhivatal telefonja, 222. szám. Hirdetés díjszabás szerint. Egyes szám ára 4 oldalas ■ÄOO, 2 oldalas 300, ha ennél . láb 400 korona. Kéziratokat nem adunk vissza. A pi­ccsokból már elég volt. A leleplezett­ puccs részletei a kihallgatások folyamán mind nagyobb világossággal tárul­tak a közvélemény elé. Amit róla eddig megtudtunk, az megdöbben­tett és elszomorított. Fő benyomá-­­unk, hogy nagyon, de nagyon ko­molytalan emberek kísérleteztek a nemzet bőrére, hallatlan naivitással és még hallatlanabb könnyelműség­gel. Lehet, hogy szándékaik jók voltak­, lehet, hogy rosszak, egye­lőre nem látjuk még teljes részle­tességgel a dolog erkölcsi oldalát, csak az a feneketlen mélység tá­tong fel előttünk, amibe az ország a puccs kirobbanása esetén feltét­lenül belebukott volna. Bármiképen is igyekezzünk a puccs rendezőinek gondolatvilágába beleilleszkedni, bármennyire is próbáljuk kutatni esztelen reménykedéseik forrását, mindenképpen csak egy végzetsze­­rű következményekkel járó, idősze­rűtlen vállalkozás kísérlete mered elénk, amelynek nem sikerül­téért hálát adhatunk az isteni gondvise­lésnek. Bizonyára nincs magyar ember,­­ aki ne óhajtaná leghőbb kívánság­gal az ország integritását, akinek lelke előtt ne lebegnének az évez­redes jogok kitörölhetetlen, fényes­séggel, aki ne csak átmenetinek­­érezze ezt az állapotot, amelyben ipillanatnyiag az ország sínylődik. Legyenek meggyőződve Ulainék, hogy a többi magyarok, akik nem kísérleteznek pucc­sokkal, éppen olyan forrón és őszintén szeretik hazájukat, mint ők, sőt talán iga­­zabban, mélyebb, aggódóbb szere­ttettel, de egyben az okosság sza­vát is meghallgatják s nem hajlan­dók a türelmetlenség hevében ki­lőtt tervek végrehajtásával kockára tenni a maradék Magyarország lé­tét s épségét. Jól tudják Ulainék, Hogy kik­­vesznek bennünket körül s milyen szándékokkal vannak irányunkban. "Ez a megmaradt földdarab, a rajta zajló magyar élettel sok álmatlan­­éjszakát okoz nekik, mert érzik, hogy titokzatos mágnesként sugár­zik szét innen: az igazság ereje, a­ely láthatatlan láncokkal kapcsol­ja hozzánk lelkileg azokat a terüle­teket, amiket lemetszettek az évez­redes haza testéről. Amíg az a kis Magyarország él s lélegzik, addig él s lélegzik a hajdani Nagy-Ma­­­gyarország is, de csakis addig. Ha­­ez a szívverés itt a Duna, Tisza­­partjain elhallgat, akkor elhallgat s ez a titkos szívdobogás is, amely Erdély és a Felvidék földjét remeg­heti. Ezt a Csonka-Magyarországot kockáztatni nem szabad, mert ha idegen lábak taposhatnának bele, felekor máris felsüvöltene a temetés szeje, mely a farkasok ordítását hozná hozzánk, Ulainék nagyot kockáztattak, sőt és Nesz Károly. Nevezettek a mai napon a budapesti ki., ügy­észség- reinds&t... F JBA. 042&At&iezUft Já0£í£Üek visszaszerezni nem lehet. Erre gon­dolni naivitás, ezzel kísérletezni veszedelmes játék. A történelmi események befolyásának megvan­nak a maguk útjai, a sebek begyó­­gyulásának a maguk időtartama. Budapest, mor. 30. — A nemzet­gyűlés mai ülésén folytatták Ulain mentelmi ügyének tárgyalását. Pal­­lavicini György őrgróf szerint Ulain esetében megsértették a mentelmi jogot. Fogvatartását indokolatlan­nak tartja. Ulain személyétől nem kell tartani. Ezután Gömbös Gyula szólal fel: — A belügyminiszter tegnapi be­szédében azt állította rólunk, hogy mi kalandornacionalizmust köve­tünk és azonosítjuk magunkat a bomba ve­tőkkel. Mielőtt, válaszolnék erre a belügyminiszternek, meg­ kell állapítanom azt, hogy az a küzdelem, amely köztünk és a kor­mány közt folyik, nem mozog tár­gyilagos kritikát mondani, csak­ jel­­személyeskedések vannak napiren­den. A kormány az általunk han­goztatott érvelésekre nem tud tár­gyilagos kritikát mondani, csak jel­zőkkel illet bennünket, hol lelki­betegek, hol báromorvosok vagyunk. Felkérem a kormányt, hogy tár­gyilagos alapokon igyekezzen ben­nünket érvelésével meggyőzni. A puccsistákkal és a bombavetőkkel nem azonosítottuk és nem is azono­sítjuk magunkat. Kérem a belügy­miniszter urat, hogy méltóztassék ezeket a vádakat a mi mozgalmunk­tól teljesen különválasztani.­­ Ebben a mentelmi ügyben, mint a többiben is, vitatkozni telje­sen meddő dolog, mert mentelmi kérdésekben nem jogi argumentu­mokkal döntenek. A jogi kérdések elintézése különben a bíróság elé tartozik. Majd áttér az Ulaín-ügyre. A le­tartóztatást teljesen feleslegesnek tartja, mert hiszen ez azt mutatja, hogy ebben az országban erők van­nak, amelyek nem akarnak megal­kudni és amelyek a magyar nemzet szemponjából biztosítékokat jelen­tenek, de azt is mutatja, hogy vi­gyázni kell, nehogy hibát kövessünk el, mert ennek következtében kirob­banások keletkezhetnek. Sokkal he­lyesebb volna, ha nyíltan szembe­­szál­lhatnánk a kormánnyal. Ulain szabad­onbocsátását sürgeti és ő ma­ga vállalja a kezességet azért, hogy Ulain­ nem fog megszökni. Nagy Emil igazságügyminiszter szólal fel ezután. Arra kéri a Há­zat, hogy intézze el még a mai nap folyamán az Ulain-ügyet, mert az ügyészség nem tudja­ elintézni az­­ügyet. Már­­pedig, hogy az eljárás minél előbb befejeződjék, az min Siem­i sokszor nagyobb bűn, mint késlekedni s az okos taktikázás sokszor százszor többet használ a hebehurgya cselekvésnél. Dolgozni és várni, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő! '• . ‘: ■ •-•! ről a kérdéshez érdemében hozzá­szólni nem kíván, mert hisz az egy folyamatban levő ügy. Azt mond­ták, hogy helyesen járt el akkor, amikor az ügyet nem statáriális bí­róság, hanem rendes bíróság elé vit­te. Kijelenti, hogy sem ebben, sem más ügyben nem vezette más, mint az objektív igazság. Kéri, hogy in­tézkedéseiben ne kételkedjenek, mert a legbecsületesebben és a leg­­objektívebben igyekszik eljárni min­dig mindenben. A kérdést az első változásokkal áttanulmányozta és az összes körülmények beható mér­legelése alapján minden részletre kiterjedő figyelemmel hozzák meg a döntést ebben az ügyben. Györki Imre szerint Ulain men­telmi jogát megsértették. Kéri a Házat, hogy ne kezelje könnyel­műen a mentelmi jogot, mert egye­sek tettenkapásokon kívül tartóz­tatnak majd le képviselőket. Ezután Szakács Andor szólal fel. Kijelenti, hogy nézete szerint a kormány kötelességszerűleg járt el akkor, amikor Bobula és társai ál­tal tervezett puccsot megakadá­lyozta és Ulaint letartóztatta, azon­ban a bíróság túllépte hatáskörét akkor, amikor Ulain fogvatartása kérdésében intézkedett. Ebben a te­kintetben csak a nemzetgyűlés dönthet. Rakovszky István a mentelmi bi­zottság javaslatából csak annyit fo­gadhat el, hogy hozzájárul Ulain kiadatásához, azonban egyéb tekin­tetben a kisebbségi véleményhez csatlakozik, illetőleg Szakács indít­ványát fogadja el. Az ülés fél 3 órakor ért véget. onoso Boso Gocososasaso Bososa Bonoso i O' As­t­ain-ügy folytatólagos tárgyalása a Másban A bombamerénylőket, az ügyész­ségre kísérték B­u­d­a­p­e­st, nov. 20. (MOT). A bombamerénylet ügyében a rendőrség a következőket közli: — F. hór 16-án a Reviczky-utcai francia követség elleni, valamint 1922. aug. 22-én a Koháry-utca törvényszéki fogház épülete ellen megkísérelt bombamerénylet ügyé­ben f. hó 29-én előzetes letartóz­tatásba­ helyeztettek: Varga Fe­renc, Chriaszi István, Márffy Jó­zsef, Horváth­-Helas József, Szász József, Kiss Ferenc, Varga Lajos. A pécsi dohánygyár üzem­­beszüntetése Al polgármester nyilatkozata — A munkások küldöttségben járulnak­­ a Kormányzóhoz, Pécs, nov. 30. —? Nagyon nehe­­zen, de végre is sikerült a megszáll­­ás ideje alatt tönkretett pécsi do­­hánygyárat üzem­be helyezni. Ma újra válság fenyegeti ezt a jelentős ipari üzemet. Be akarják szüntetni azon a címen, hogy 4 tisztviselőnek és 3 altisztnek nem tudnak lakást biztosítani. Kétségtelenül szomorú, hogy a lakáshiány ma már ipari üzemek fennállását, kenyérkereső kisemberek egzisztenciáját is ve­szélyezteti. De ennek a lehetetlen helyzetnek a megoldása semmi­esetre sem lehet az, hogy meglevő üzemeket beszüntessünk, az amúgy is növekedő munkanélküliség ve­szedelmét fokozzuk. Ez a már meg­levő nehézségeket és bajokat csak növelné. Az egyetlen megoldás, ha tényleg a lakáshiány az igazi ok­os üzem beszüntetésével való fenyege­tésnek, hogy hatalmi intézkedéssel biztosítsanak lakást a nélkülözhe­tetlen tisztviselők részére. A do­hánygyár állami üzem lévén, a ha­talmi erélyt annál könnyebben gya­korolhatják, , Lehetetlen és felháborító volna tárvíz idején dolgozó embereket vetni oda a munkanélküliségnek, a nyomornak és szenvedésnek. Gaz­dasági, ipari, városi és szociális szempont mellett az emberi érzés is parancsoló kötelességgé teszi a dohánygyár pécsi üzemének további fenntartását és jövőjének biztosí­tását. A dohánygyárral kapcsolatban megjelent hírekre és a város veze­tősége ellen irányuló közlemények­kel kapcsolatban a Dunántúl mun­katársa kérdést intézett Nenátvich Andor polgármesterhez, aki a kö­vetkezőkben volt szíves válaszolni: — Tényleg érkezett egy leirat a pénzügyminisztériumból, amely közli, hogy a pécsi dohánygyár mű­ködését kénytelen egyelőre beszün­tetni. A leirat okul azt hozza fel, hogy nem sikerült az ide áthelyezett 4 dohánygyári tisztnek és 3 altiszt­nek lakásokat kieszközölni. És úgy vagyok értesülve, hogy a pécsi ci­garettagyár igazgatósága már fel is mondott december 15-ére a mun­kásoknak, akiknek száma körülbe­lül 350. Ezt az intézkedést a város közönsége nem nézheti tétlenül és mindent el fog követni annak visz­­szavonására. A­ város közönsége semmikép sem tartja megengedhet­­őnek, hogy most télvíz idején 350 embert fosszanak meg a kenyerétől és szaporítsák velük a munkanél­küliek számát. Ezt annál is inkább kötelessége megtenni, mert a be­szüntetésül felhozott okot nem tart.

Next