Dunántúl, 1925. március (15. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
2/6 MaL Vasárnapi levél Karnevál herceg hagyatéka — Kasztokra tagozódás és az egyesületek — Egylet egyesülés nélkül —; Hiányzó intézmények Pécs, febr. 28. —* Lapunk hasábjain megjelent a szokásos statisztika, hogy a farsang napjai alatt hány táncmulatság volt Pécsett. Vájjon mit mutatna a statisztika, ha az egész (jaj, szegény r megcsonkult hazám, mekkora maradt belőled?! ...) Magyarország idevágó adatai szemünk előtt állanának? !■•■. Azt hiszem, hogy e pénztelen világban és ebből folyó sok, csupán „erkölcsi" (?) sikerekkel dicsekvő mulatság mellett is, súlyos, milliárdokat vihetett magáival Karnevál herceg, úgy, hogy ellenértékűi csak tüdőcsúcshurutokat, válópereket, féltékenységet, adósságot, kiábrándulást és mondjuk, itt-ott, néhány szerelmes ifjú szívben „felejthetetlen" emlékeket hagyott maga után. Ellenben a pénztelen világban is nyilvánvaló lesz, hogy van pénz mindenre, amire az embert vágyai ragadják és ne mondja senki, hogy savanyú morált prédikálok, ha kérdésbe teszem: mit lehetett volna, valami maradandót alkotni azon a pénzen, mely súlyos milliárdokban úszott el a farsangbanolyan dolgokra, melyekről e világi örömök poharának hajtogatói ismerik el, hogy hiábavalók!?... Iszonyúan szétforgácsolva élünk itt le maroknyi hazában is. Igazi öszszefogás szinte lehetetlen. El vagyunk választva egymástól a felsorolhatatlan elnevezésű válaszfalakkal. India kasztjait felülmúljuk a magunk szertetagoltságával, melyeknek fennmaradását személyi érdekek, hiúság és hatalomvágy biztosítják. Annyi az egyesület ebben az országban, hogyha valamennyi biztosítaná az igazi egyesülést a nemes célért, akkor még mai elvettetett állapotában is irigylésre méltó volna szeretett hazánk. Sajnos, csak egyesületeink vannak, igazi egyesülés nélkül. Beteges láza a mindig újabb szervezetek alkotásának, melynél nem vesztzük észre, hogy mindez csak újabb injekció a közömbös társadalom megfáradt testén. Hiányoznak a társadalmi élet kitartó munkásai. Helyesebben: kevesen vannak. Azt hisszük, hogy újabb zászlókitűzések megszaporítják őket. A valóság azt igazolja, hogy nem. Az igazi munkásai társadalmunknak az újabb egyesülésekben is egymásra találnak és kiderül, hogy ugyanazok négy-öt, vagy ennél is több egyesületben találkoznak és utóbb ők is kénytelenek megvallani, hogy képtelenek valamennyi egyesület igényének eleget tenni, legfeljebb a tagdíjat tudják még megfizetni, ami azonban az egyesület munkájához nem elegendő. Pedig jó lenne sok mindenre úgy összefognunk, hogy meg is legyen az eredménye az összefogásnak. Hiányoznak olyan intézmények, melyek nem jöhetnek másként létre, csak ha állandóan sürgeti és napirenden tartja őket a társadalom. Egyelőre letűnt az ideje a mindent az államtól váró magatartásnak. Közintézményeket talán lényeges állami segítséggel, de főként társadalmi önmegadóztatással hozhatunk létre. Mindnyájan elismerjük, hogy leányképzésünknek valami üdvös reformon kell keresztül mennie. Bár polgári leányiskoláinkigazán az életre nevelnek és a rövid négy esztendő alatt elég sokat és praktikusat nyújtanak leányainknak, — ma már a négy polgári osztály elvégzése kevés ahhoz, hogy valaki az általános műveltség kellékeivel dicsekedhessék. A felsőkereskedelmi tanintézet szakiskola, — a gimnázium az egyetemre előkészítő oktatást ad, a tanítónőképző ugyancsak szakiskola. Nagyon, de nagyon hiányzik a polgári iskola négy osztályának alapismereteit kiegészítő olyan felsőbb fokú leánynevelő intézet, mely az általános műveltség kellékeit nyújtja egyfelől a bölcsen megválasztott tantárgyakban, ideértve néhány modern nyelv gyakorlati alapon való tanítását is, másfelől bevezet a háziasszonyi teendők különféle ágaiba, nyújtván gyakorlati, gazdaságtani ismereteket is. Úgy képzelem ezt az intézetet, hogy ez ne csak a felsőbb tízezrek leányainak jelentsen nyereséget, hanem mindenekfelett annak a középosztálynak, mely elsősorban a férjhezadás gondolatait táplálja leányaival szemben, de ennek nem sikerülte esetére olyan „bizonyítványt kell kezében leírnia annak, hogy azzal bátran zörgessen be akármely olyan hivatal ajtaján, mely az alkalmazás feltételéül nem köti ki a kereskedelmi szaktudást. Ez az intézet nevelne olyan egész leányokat, kiknek kezéből nem esik ki a főzőkanál és nem lesznek, tudományosan képzett voltuk mellett, analfabétái a háztartás világának és viszont ez utóbbiban nemcsak a háziasszonyság képességeivel ékeskednek, hanem a kellő szélességű látókört biztosító elméleti ismeretekkel is. Legközelebb egy másik hiányzó intézményről lesz szó. Dunamenti, »«se«s>ss r^B®0f5C35oríc5«sí'5fsr, s Magyarország legismertebb optikai intézete Pécsett, Városház épület oki. látszerész. Nápoly Olaszországi úti naplómból Írta : Reék György Délután három órára járt az idő, midőn a megkóstolt Rómától, a kétnap alatti viszontlátás örömeiveleltelve vettünk búcsút. Porta Maggiorenál elhagyja a vonat a várost,jobbján meg soká kísérik az aquaFelice vízvezeték övezetei. A Porta Turbánél szabad kilátás nyílik a történelmi nevezetességű Campagnara, ismét jobbra a magaslaton a Mia Appia húzódik síremlékeivel, balról a Sabin és Albán hegyek láthatók. Ezután az itt nem érdekes már, a nevezetesebb vámosok mind messze esnek a pályaudvaroktól, csak itt-ott villan ki egy-egy templom torony, vagy várkastély a messze távolból; kivételt képez Cassino városa, mely a vasúti indóház közelében fekszik ; a városfelett mint egy sas fészek helyeződik el a kopár hegy ormon a középkornak leghíresebb tudomány,csarnoka, a Monte Cassino, a leggzedagabb kolostorok egyike és ma is igen látogatott búcsújáróhely. Az olasz kormány az 1866. évben a kolostort megszüntette, az épületet nemzeti emlékműnek nyilvánította, de megengedte, hogy az világi papokat nevelő intézet céljait szolgálja ; ide főként Itália előkelő és a papi pályára készülő ifjak sereglenek. Mi csak a vasúti állomáson gyönyörködhetünk a szépséges, mint említettem már, magasban trónoló sás fészekben, melynek ablakaiból elképzelhető gyönyörű kilátás nyílik a völgybe. Ekkor új útitárs szegődött hozzánk. Az eső elkezdett esni, mely felfrissítette levegőjét nap égette vagyonjainknak, és ha kísérőnk maradt egész Nápolyig, hova 9 óra után a sötétség beálltával érkeztünk meg. A pályaudvaron csoportokba verődve vártuk az elszállásolási ukászt, mert többen közülünk, kiket még az itthoni elrendezés másmás szállodában helyezett el, egy fedél alatt óhajtott maradni társaival, ami bizony elég gondot okozott a rendezőségnek. Hotel Terminus gyere tehát Umhauser Béla kedves útitársam, ki már Florenzben is szobatársam voltál, s menjünk a parancs szerint az állomás tőszomszédságában lévő szállodánkba éspedig gyalogszerrel, nyögvén a három úti csomagot, melyből kettőt ugyancsak mint fölös podgyászt hoztam magammal. Ne tessék mosolyogni és esetleg félreérteni ,nőtlen vagyok, távolról sem az anyósról van szó, akiknek különben is dacára nőtlenségemnek nagy tisztelője vagyok, nem úgy mint boldogult Sirisaka Andor barátom, ki meg könyvet is mert róluk írni, persze hogy szatirikusai. Szegény Bandi barátom! temetésén sokan voltak, de nők nagyon gyéren- Hát ki és át! Óh Uram ! Hát ez az a Nápoly ? Hát ez az a Nápoly, melyről egy olasz közmondás mondja : Nápoli vedere e móri ? már ezen rövid uton is az a mérhetetlen piszok és az a bűz, amit egyrészt a vasúti állomás előtt veszteglő bérkocsisok állatainak vesekivonata, másrészt a temérdek puffogó automobil benzin füstje árasztott, bizony nem ingerelte dalra szívünket, nem énekeltük a Mignon opera bájos dallamát „Ismered a bont hol a citrom virul" hanem rohantunk orrunkat befogva szállodánkba. Oh te szálloda ! Tessék elgondolni egy három emeletes épületet, mely azonban. . csak háromnegyed DUNÁNTÚL Házasság nincsen karikagyűrű nélkül. Szolid árak mellett vásárolhat HELL ékszerésznő-Pécs, Királytula 30. Vasárap, 1925. március 1. Albrecht kir. herceg a Piesfőgimnázium farsangi ünnepélyén Pécs, febr. 28. — A Pius-főgimnázium hétfőn tartotta meg kiválóim sikerült farsangi ünnepélyét, melyen őfensége Albrecht főherceg is részt vett. Az intézet egyenruhás növendékei sorfalat állottak a főbejárat előtt. Mikor a fenséges vendég, Zichy Gyula gróf megyés- püspök, Mosonyi Dénes dr. püspöki helynök és Mihálky Ernő Rector Magnificus társaságában, az intézet elé megérkeztek, a fuvózenekar az Albrecht-indulót játszotta, ami őfenségét mélyen meghatotta: — Mélyen meghatott, hogy dicső rokonom, Albrecht főherceg indulójával fogadtak engem, mondta a kir. herceg, aki közel másfél órát gyönnyörködött az intézeti nagyszerűen fegyelmezett zenekarának mélyen átérzett játékában és szemmel látható tetszéssel nézte a színpadon szereplő ifjakat, akik egy hercegi udvarban lejátszódó vígjátékot adtak elő. Színre került először a Kéményseprő címü kétfelvonásos vígjáték, melyet az intézet kültanulói adtak elő kitűnő színészi készséggel. Majd ezután az intézet bennlakó növendékei játszották a Két medikus Baranyában címü egyfelvonásos, kacagtató jelenetekben gazdag darabot. Az előadást a Pius vegyeszenei kara klasszikus szépségű darabjai tarkították. Előadták Keler Magyar vígjáték nyitányát, Dorpler, Wanda operájából a „Törökök imáját", Renaud „Falusi öröm"-ét és végül Ziehrer dallamos „Gyermekindulóját". A vegyeszenekar finom technikájú, precíz és mélyen átérzett játéka elsősorban Horváth Mihálynak, az intézet kivételesen tehetségű és fényes jövő reménységeit magában rejtő fiatal zeneszerzőjének és karmesterének kiváló tehetségét és fáradtságot nem ismerő buzgalmát dicséri. Az intézet hatalmas termét zsúfolásig megtöltő előkelő közönség az ügyesen szereplő ifjakat és a zenekar gyönyörű játékát szűnni nem akaró tapsokkal honorálta, részben van készen . — lift — az nincsen és így ismét gyalogszerrel fel a harmadik emeletre, persze falépcsőkön, ha egy ilyen szállodában tűz üt ki, egész nyugodt lélekkel ben éghet; azonban a folyósokon kömives létrák malteros ládák és állványok légiói, — a világítás a folyósokon oly gyatra, hogy csak tapogatózva tudunk haladni, ott az nincs a szobákba vezetve, úgy kell a folyosóról behozni, és még sok egyéb kényelmi eszköz, gyérsége vagy teljes hiánya. Te szólok Béla barátomhoz, ki az erkélyen szívta a friss levegőt, talán nem is vagyunk Nápolyban? Megnyugtat, hogy Nápolyban vagyunk, balra tőlünk a pipázó Vezúv és alatta a kivilágított Funikuli látható. De ha nem is volt nagy kényelem szállodánkban, minden szobának megvolt a maga külön erkélye s megállapítottam, hogy a jói nápolyiak Rómeó és Julia erkélyi jelenetét szeretik eljátszani és azért kell nekik ez a kellék. Denique a Hotel Terminusban vagyunk beszállásolva, melyet ért rögtön per assotiatio idearum Hotel Terminus technikusra változtattam.«