Dunántúl, 1925. június (15. évfolyam, 123-144. szám)
1925-06-03 / 123. szám
x\ hács van *a.t ír. ÁVa 1500 korona# Pécs, 1925. Junius 3. Szerda Szerkesztőség: Lyceum-utca 4. szán» Szerkesztőség telefonja S5Q« szám. Kiadóhivatal: &.$ecam«utca 4. szá.t Kiadóhivatal telefonja* 1 222. szám. Hirdetés díjszabás szerint Előfizetési ár házhoz szállítva vagy postán Egy hóra — — 32000 K Egyes számára 4 oldalas 1000, 8 oldalas 1500, 12 oldalas 2000, 16 oldsUs 2400 korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Elmúltak a pünkösdi ünnepek s a szürke hétköznap odavetíti elénk az ünnepnapok gazdag eseményeit. A templomok megteltek, de a lelkeknek még kevés volt az áhitat, mert az ünnepnapok nem csupán a nemes példaadás eseményei tükröztették vissza, hanem a nyugtalanító szenzációt is, amelynek célja zavarni az elcsendesedő ország ünnepi nyugalmát. Piros pünkösdnapján hősöket ünnepeltek a temetőkben Emlékeket elevenített meg a kegyelet, amelynek komoly ünnepi harmóniájából kicsendült a szónok szava: ,,Ne sirassuk a hősöket, hanem azokat, akik nem tudnak a hősökhöz méltón élni." És hősöket ünnepelt egy intézményünk is, amely emléket állított a hazáért haltaknak. Ünnepet ült egy bajtársi intézmény is, amely formaságokban külsőségekben is a múlt szépségeit bányássza elő, letűnt idők nehéz romjai alól. És temettünk is. Temettünk egy becsületes, törekvő embert, aki osztályosa volt a mai nehéz élet teherhordozóinak s akit megöröltek a gondok, aki önfeledt pillanatában elmenekült az élet elől, visszahagyván a tanulságot: nem letérni a megkezdett útról, nem keresni új érvényesülések lehetőségét, hanem tovább küzködni azon az első megkezdett után, ha még oly rögös és keserves is. A pünkösdi ünnepeknek ezekbe a csendes szomorú eseményeibe nagy lármával belépett a szenzáció is, hogy felkavarja újra nem csak a politikának, de az országnak a nyugalmát is. Vádak röppentek fel, hogy az elcsendesedett közvélemény el ne merengjen a pünkösdi ünnepek lélekemelő hangulatán, hogy egy percig se lehessen nyugodt ennek a csonka országnak közhangulata. Vádak és gyanúsítások hangzottak el az ellen a férfiú ellen is, akit a politika fölé emeltünk. Nem keressük a politikai rugókat, a pártérdekek taktikájának rejtelmes boszorkánykonyhája sem érdeke, az a szisztematikus botránykeltés, amely a csonka ország képviselőjének külföldi útját minden alkalommal dátumszerű pontossággal nyomon kíséri, mind jelentéktelen apróság volna, ha ebben az országban biztos volna a nyugalom, az otthonokban nem virrasztana a gond, ha a munkanélküliek serege nem kiáltana munkáért, ha külső ellenségeinknek nem használna a benső viszálykodás ha belső ellenségek nem leselkednének alkalmas pillanatra, hogy a poltikai érdekek hangulatkeltői és szenzációbombákat vetői fölött újra diadalmaskodjanak, mindezt megengedhetnénk magunknak, ha megvolnának a régi erőink, a régi határaink s a régi politikai erkölcseink. De így egy vonagló ország testén egymást támadni, testvérharcnak magvát hinteni, lehet a gyűlölködő és vak politikának eszköze, de nem lehet egy nemzet érdeke. És szomorú, hogy a pünkösdi Budapest, jan. 2. — Az Újság pünkösdi száma épen Bethlen és Bud miniszterek Genfbe utazása alkalmából azzal a szenzációval lepte meg olvasóit, hogy közreadta Beniczky Ödön volt belügyminiszternek azt a vallomását, amelyet a Somogyi-Bacsó gyilkosság ügyében a katonai ügyészség elé terjesztett. Ezért a lapot tiltott közlés miatt elkobozták, Beniczkyt pedig vasárnap délután a rendőrség letartóztatta és az ügyészség fogházába szállította. Emiatt eleinte az a felfogás terjedt el, hogy Beniczkyt a vallomásában foglalt súlyos kormányzósértés és a hivatalos titok, megszegése miatt tartóztatták le. Mára azonban kiderült, hogy a letartóztatás oka az a 14 napos fogházbüntetés, amelyre Sréter István volt honvédelmi miniszter megsérése miatt a bíróság már régebben elítélte és amelynek megkezdésére június 2- ig kapott haladékot. Az ügyről a MTI még vasárnap a következő kommünikét adta ki: A budapesti kir. büntető törvényszék vizsgáló bírája a Budapesten megjelenő Az Újság című politikai napilap május 31-ik napjáról keltezett 122. számának lefoglalását elrendelte, minthogy abban „Beniczky Ödön Vallomása a Somogyi-Bacsó gyilkosságról“ felírat alatt megjelent cikk az 1913:XXXIV. t. c. 2 paragrafusa alá eső 2. pont 2. bekezdés szerint minősülő az 1920: I. t. c. 14. §-ára tekintettel a kormányzó sértés vétsége és az 1912: XXXIII. t. c. 264 §-aiba ütköző és a 263. §-a szerint büntetendő tiltott közlés vétségének jelenségeit tünteti fel. Az 1912:XXXIII. t. c. a honvédségi katonai bűnvádi perrendtartásról szóló törvénycikk. Váry Albert koronaügyészhelyettes a következő nyilatkozatot tette közzé: — Beniczky Ödön volt m. kir. belügyminiszter az Újság napilapban közzétett vallomásával kapcsolatban szükségesnek tartom kijelenteni, hogy annak idején, mint a budapesti kir. ügyészség vezetője hivatalosan kötelességemet teljesítettem, amikor neki, mint m. kir. belügyminiszternek Somoünnepek felemelő hangulata sem tudta átformálni a lelkeket. Úgy látszik a háború és a forradalom nagyon mélyen szántott a lelkekbe, mert minden ünnep, minden templom, minden magasztos és isteni cél kevés a mindenható politikával és önzéssel szemben. gyi Béla útlevél ügyében hivatalos felhívására jelentettem, hogy Somogyi ellen a budapesti kir. ügyészség több izgatás büntette ellén bűnvádi eljárást folytat. Beniczky nekem az útlevél kérdés hátteréről említést nem tett. Egyébként ez a dolog még 1919. novemberében történt. Somogyi haggyilkolása pedig 3 hónap múlva 1920. február 17.-én következett be. Megjegyzem, hogy az útízvélyügyek nem tartoznak a királyi ügyészség hatáskörébe és azok kiadása felett kizárólag a budapesti főkapitányság,, illetve a m. kir belügyminiszter dönt. Beniczky úgy látszik tudatosan rendezte dolgát. Lakására érkezésekor nem lepődött meg az őt váró detektíveken és előkészületeit már előbb megtette fogházba vonulására. Valószínű, hogy ezt az úgynevezett vallomást, amely megátviseli a tendenciózus rossz indulatú és felületes riporteri jelleget, nem Beniczky egyedül szerkesztette, hanem többeknek színes és bizonyos célokat szolgáló hangulatkeltő munkája. Nincsenek is benne új adatok, mindössze csak azok a kitételek voltak ismeretlenek, amelyek a fővezér személyére vonatkoznak. Ennek a vallomásnak egyik legerősebb állítása a többek között az, hogy Osztenburg Gyula ezredesnek a kormányzótól erre az ügyre vonatkozó levele van. Ilyen levél vagy írás egyáltalában nem létezik, a legilletékesebb helyen ilyen levélről, vagy írásról semmit nem tudnak és amennyiben egy ilyen levél, vagy írás létezne, vagy bárkinek a birtokában volna, az csak apokrif lehet. A kormány álláspontja a Somogyi-Bacsó féle ügyben ismeretes. Semmi titkolni valója nincs a kormánynak. E tekintetben való eljárása is dokumentálja azt, hogy az egész ügyet a nyilvánosság előtt akarja letárgyalni. Igaz, ugyan, hogy Beniczky Ödönt annak idején felmentették a hivatali titoktartás kötelezettsége alól, hogy ebben az ügyben vallomást tehessen, de arra nem hatalmazták fel, hogy vallomását bármelyik újságban is közzétesék. Ezért is indult meg ellene az eljárás is havatali titoktartás megsértésének vétsége címén. Noha Beniczky cselekményének indító okai ismeretesek és ehhez bővebb magyarázat nem szükséges, mindazonáltal nagyon csodálatos, hogy akadt hatott magyar lap, amely helyet adott az államfőt érintő ennyire méltatlan, rossz akaratú és valótlan támadásnak. A kormányzó ebben az ügyben semmiféle formában nem nyilatkozik, de nem is nyilatkozhat már csak nagy közjogi méltóságánál fogva sem prolelmizálhat senkivel sem. További teendők a kormány dolga, amely az ügy kivizsgálásánál semmiféle momentumot nem fog eltitkolni a nagy nyilvánosság elől. Vass J. dr. népi miniszter, a miniszterelnök helyettese ma estei Rakovszky belügyminiszter és Ángyán dr. sajtófőnök társaságában fogadta a sajtó képviselőit és előttük rámutatott arra, hogy Benszky vallomása az ügy érdemére vonatkozólag semmi újat nem tartalmaz. Semmi bizonyíték sincs a vallomásban arra vonatkozólag, hogy kik voltak a tettesek. Neveket ugyan felhant, de a vallomásban ezekre sincs bizonyíték. Ezért teljesen azt a benyomást kelti a beavatott előtt, mintha pletykák és mendemondák halmozása volna. Minden objektív szemlélőben azt a benyomást kelti, hogy az egyetlen nóvum a kormányzó személyének bevonása, ami minden tekintetben példátlanul álló cselekmény. Gyanúsításokon és merő állításokon felül a vallomásban semmit sem találunk. Ezért kénytelen arra rámutatni, hogy a vallomás közreadásánál egy más politikai szempont jön előtérbe. Nem az volt a célja, hogy a hatóságok figyelmét ráirányítsa a tettesekre, sranem példátlan perfidiával megkonstruált politikai hajszát indítson a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen. Célja nem jelent egyebet mint azt, hogy a konszolidáció útján keservesen, de mégis haladó ország irányzatát át akarja venni egy más sínpárra, a forradalomra. A kormány nem fogja tűrni, hogy a legfelsőbb tekintély megingatása alapján destruáljanak, hogya kormányzó magas személyek bevonják a szennyes politika mocsarába. Ezért a kormány elhatározta, hogy nem fog engedékenységet tanúsítani. Beniczkyt azért mentették fel a titoktartás alól, mert azt hitték, tényleg olyan adatok birtokában van, amelyek a bírói asztalon alkalmasak lehetnek a tettesek felderítésére, de a felmentés kizárólag arra szorítkozott, hogy a bíróságot informálja, ne pedig a közvéleményt. Ezért nemcsak a kormányzó személyét, hanem a hivatali titoktartást is megsértette.' ,3n&fflBSSaa»«0ESESS3EEE!510faB*B0S0EE1g3gSSS33 Az Újság közölte Beniczky Ödön vallomását a Somogyi-Bacsó ügyben A lapot tiltott közlésért elkobozták — Beniczky! letartóztatták