Dunántúl, 1925. június (15. évfolyam, 123-144. szám)

1925-06-03 / 123. szám

2. oldal/ A pécsi ügyvédi kamara hősi halottainak emléke Pécs, jan. 2. — Pünkösd­vasárnap­ján meghitt és kegyeletes ünnepe volt a pécsi ügyvédi ka­marának. A háborúban hősi hálált halt ügyvédek emlékének áldozott a kamara. D. e. fél 12 órakor a kamara hivatalos helyiségében el­helyezett emléktábla leleplezési ünnepélyen megjelentek Félix­­Antal dr. ítélőtáblás elnök, Fi­scher Ferenc dr. főispán, Strino­­vics József ezredes, Nendtvich Andor polgármester, Klie Lajos kir. törvénszéki elnök, Mihálffy Ernő dr. egyetemi rektor, Szapár József dr. kir. főügyész, Ober­­hammer Antal nemz. gyűl. képvi­selő Madarász I. dr. közjegyző, Skodnicky Rezső katonai tanács­nok biró, Petrencs Miklós dr. hát tanácsnokügyész, Soós Nándor áll. rendőrségi főtanácsos, Dekleva Ignác kir. jbir. elnök, Vargha Károly dr. kir. ügyészségi alelnök, Dekleva Zoltán őrnagy, Pintér Jenő kir. ügyész, a hősi halált halt Frankl Henrik dr. pécsi ügy­véd szülei és özvegye és megje­lent az ügyvédi kar számos tagja. Az ünnepélyt Szuly János, a kamara elnöke a Magyar Hiszek­egy elimádkozásával nyitotta meg.­ Az elnöki megnyitó beszédben, Szuly János szerető szavakban­­ mutatott rá az elesett hősökkel, szemben való kötelességre. Bár az­­ ügyvédi kamarát nem kötelezte a törvény, hogy hősi halottainak em­lékét megörökítse, de a kamara kartársi nagyrabecsülése, kartársi szeretete, hazafius érzése és ke­gyelete kifejezést kívánt adni, amikor a hazáért hősi halált halt kartársaiknak emléktáblát emelt, hogy örök szimbóluma legyen az a vitézségnek, kari hűségnek és kar-­ társi szeretetnek. A vendégeket­ üdvözölve felkéri Visy Imre dr.-t Emlékbeszédének megtartására. Visy Imre dr. lendületes be­szédben,­­ emlékbe idézte a had­­bavonulás dicsőséges idejét, ami­kor nagy volt a magyar. Majd így fejezte be szavait: — Ti a jognak éltetek s az igazságért haltatok! Drága vére­tek hullása nem tudta megóvni a magyar jelent, az igazság elbu­kott. A jövő azonban nem veszett­­ el. Mert a jog, amelyért fegyvert­ fogtatok, az ősi magyar jog, nem maradt a harcmezőn, azt nem föl­delték el a csatatér urai, az ma is él. Egekig kiált szép nagy Ma­gyarország minden kis rögéből, ott suttog az elnyomott nép, az ezeréves kulturközösségben élt egész magyar nemzet lelke mé­lyén és ott kisért a zsarnok lel­kiismeretében is! S ha e jognak olyan hirdetői, olyan követői és olyan vértanúi lesznek, mint ami­nek Ti voltatok, akkor az Igaz­ságnak fel kell támadnia, — odakünn szólnak a püskösdi harangok. Szálljon ezek zengésé­vel belénk a Ti elköltözött telke­tek, dobbanjon meg bennünk a Ti bátor szivetek, akkor biztonság­gal nézünk a jövőbe, mert eltű­nik a közöny, meghal az önzés s hogyha, majd a harangok újra másként szólnak, újra ott leszünk. A nagy hatású beszéd közben lehullott az emléktáblát fedő le­pel. A tábla pirografitból készült és a pécsi Zsolnay gyár sikerült műve. Az emléktábla a kamara 6 hősi halottjának Abonyi Andor dr. és Balogh Sándor dr. dombóvári, Csikás Imre dr. bajai, Fischer Sa­mu dr. jánoshalmai, Frankl Hen­rik dr. pécsi és Vargha Gyula dr. siklósi ügyvédek nevét örökíti meg, ezzel a felírással: „Kegyelet a hősök emlékének, Idle e földet vérrel szentelték meg." Az ügyvédi kamara sikerült szép kegyeletes ünnepélye a Himnusz akkordjaival ért véget. Erős a masszív bükkfából 180 ezer koronáért «*» Siklósi-u.­ 3. DONANTUEI Szerda, 1925. Június 5. ■ A megyéspüspök budai külvárosi hívei között Gróf Zichy Gyula dr. látogatása az Ágoston-téri plébánián Pécs, jan. 2. — Zichy Gyula gróf megyéspüspök pécsi egyház­­látogatásai során pünkösd vasár­napján, délután kereste fel a bu­dai külvárosi plébániát, amely lé­­lekszámra az egyházmegye leg­több hívet számláló plébániájára. A Gebauer Miklós dr. titkár kísé­retében érkező megyéspüspököt a templom előtt Beck Lajos kano­nok esperes és Csernohorszky Jó­zsef apátplébános, Taksonyi Já­nos és Tiborcz Benő káplánokkal fogadta, fehérruhás iskolás lányok sorfala között. A megyéspüspök tiszteletére ott voltak a kegyúr­­ képviselője, a budai külvárosi kat­­­tolikus kör igen népes küldöttsé­ge, a katolikus legényegylet, az asszonyszövetség és a hívők igen nagy számban. A megyéspüspök az Ecce sacer­­dos hangjai mellett vonult be a templomba, ahol imát mondott a plébánia összes elhunyt híveiért, majd megtartotta a májusi áldást. A templom és sekrestye meg­vizsgálása után átvonult a plébá­niára, ahol először a városnak, mint kegyurnak képviseletében­­ jelen volt Makay István tanács­nokot, majd Erreth Kálmán és Papp István templomgondnoko­kat fogadta. Azután Keresztény János a budai külvárosi katoli­kus kör, népes tisztelgő küldött­ségét vezette a megyéspüspök elé, aki örömét fejezte ki, hogy köte­lessége teljesítése közben ismét hívei körébe jöhetett. Vallásos­ságra, szeretetre, összetartásra és áldozatkészségre buzdította őket. Ugyanilyen atyai jóindulattal és szeretettel fogadta a katolikus le­gényegyletnek Magyar István al­elnök és az asszonyszövetségnek­­Taksonyi János elnök vezetése alatt tisztelgő küdöttségét. A megyéspüspök ezután meg­tartotta a pébániai hivatalvizsgá­latot, majd a káplánok hódolatát fogadta, meglátogatta őket laká­sukon is, végül harangzúgás köz­ben tért vissza kocsiján a püspöki palotába. A hősök ünnepe Oberhammer nemzetgyűlési képviselő emlékbeszéde Pécs, jún. 2. — Vasárnap tar­tották meg országszerte első ízben a világháborúban elesett magyar hősöknek a törvény által május utolsó vasárnapjára elrendelt em­lékünnepét. A délelőtt folyamán­­ az összes katolikus plébánia tem­plomokban, valamint a reformá­tus, evangélikus és izraelita tem­plomban is ünnepélyes istentisz­teletek voltak a katonaság, a ha­tóságok, társadalmi intézmények és tanintézetek részvételével. A zsúfolásig megtelt székesegyház­ban d. e. 11 órakor Igaz Béla dr. prelátuskanonok mondott abba­,­ciális szentmisét. Délután 6 órakor a központi te­metőben a hősök ideiglenes em­lékoszlopánál folyt le a polgári kegyeletes emlékünnep az egyház, a katonaság, az összes állami, me­gyei, városi hivatalok, valamennyi pécsi társadalmi intézmény és egyesület, az összes taintézetek és cserkészeik, valamint, a közön­ség széleskörű részvételével. Az előkelőségek közül jelen voltak: Fischer Ferenc dr. főispán, Nendt­­vich Andor polgármester, Vogt Valdemár tábornok, Igaz Béla dr., Szilik Lajos dr. prelátuskano­­nokok, Pillepich Rezső ny. altá­bornagy, Mihál­y Ernő dr. az egyetem rektora, Jobszt Béla kú­riai bíró, Elie Lajos törvényszéki elnök, Mayer József dr. posta fő­igazgató, Szapár József dr. fő­ügyész, Szuly János, Littke Jó­zsef kormányfőtanácsosok, Wink­ler János dr. egyetemi tanár és még nagyon sokan. " A csendben várakozó jelenlevő­ként., mélx .Ahitat lett WXK amikor a katonazenekar rázendített a Himnuszra. A Pécsi Dalárda Bal­áz­s Dezső dr. avatott vezénylésé­vel a tőle megszokott precizitással énekelte el a Tied vagyok, tied hazám, kezdetű műdalt. Majd Oberhammer­ Antal nemzetgyűlési képviselő lépett az emelvényre. — Nem gyászünnep ez — mon­dotta Oberhammer Antal —nem egy második halottak napja, s ez ma az egész nemzet magasztos ünnepe. A magyar törvényhozás a­ hősi halottaknak a haza iránt ta­núsított önfeláldozásuk nagyságá­hoz méltóan kőnél, ércnél mara­dandóbb emléket kívánt állítani, s melyet sem Idő el nem porlaszt,­ sem vihar el nem söpör, mely az­ enyészetnek kitéve nincs, amely örök a nemzet sorsával, a nemzet életével áll vagy bukik. — A magyar katona volt, aki a fáradalmakat, minden zokszó nélkül viselte. Az alföldi rónák fia, mássza a hegyek meredek lej­tőjét, a székely havasok pásztora áll legjobban ellent az olasz nap tüzének, a magyar katona tör leg­jobban elő a rohamokban, nem tartja vissza, drótsövény, nem is­mer félelmet, egy jelszava van: — előre! Legendák fűződnek a magyar katona vitézsége körül. Huszárainkat vörös ördögöknek nevezik, a 19-esek lokosaitól job­ban félnek, mint a gránátok tűzé­től.­­ De hiába volt a nagy önfelál­dozás, az emberfeletti küzdelem. A külellenségnél veszedelmesebb ellenség a belellensés furakodott síraiunk közé, hogy megbomlasz­­tsza,smntis hatalmas tölgy törzsét a szú. Elvesztettük a háborút, a politikai és geográfiai egységet alkotott hazánk kétharmad részét, elszakítottak tőlünk 2 és fél millió színmagyar testvért. Megnyomorí­tottak, lefegyvereztek, de becsüs létünk megmaradt. De az a nem­­zet, amelynek ilyen hős fiai voltait megérdemli, hogy ismét elfoglal­­ja helyét a népek koncertjében. — Ezekből a sírokból kinyúlnak a hősi csontkarok, mint egy nagy memento. Figyelmeztetnek a hői jelességre. A haza mindnyájunki tól szolgálatot követel s mindnyá­jan szolgálhatjuk a hazát azon a helyen, ahol vagyunk. Aki verejt lékkel munkálja a földet ép ugy,­ mint a munkás, iparos,­ a tisztvi­selő, kereskedő a hazát szolgál­­hatja a magyar célban egyetértő munkában. Igaz fölöttünk borús az égbolt, de állt már a magyar a sír szélén, amidőn ellenségei azt hit­­ték, hogy kiirtották és gyarapo­­dott, midőn azt vélték, hogy meg­­alázták és diadalmaskodott. Mii­nél nehezebb, minél gigászibb­­ a feladat, annál inkább kell acéloz­­nunk karunkat, agyunkat és szi­­vünket. Ezer éve itt fenn a nemi­zet és kell, hogy Istennek valami különös célja legyen ezzel a nemi­zettel, mert különben nem szórta­ volna pazar kezekkel a hősöknek annyi mintaképét. — Gondoljunk a hősökre, de ne sirassuk őket. Azokat kell sir­ratnunk, akik nem tudnak a hős sokhoz méltón élni. Őrizzük meg a hősök emlékét egy erős közös cél­lú nemzeti összetartozásban, hogy lépésről-lépésre békés eszközök­­kel visszaszerezzük régi hazánkat, régi nagyságunkat. A hatalmas szép beszéd, mély nyomokat hagyott a hallgatóság lelkében. A Pécsi Dalárda Kiadója után elsőnek Nendtvich Andor polgári mester koszorúzta meg az emlék­művet a város közönsége nevében. — Véretek hullása legyen en­gesztelő áldozat, amely meg­­váltsa a magyar nemzetet ősi bű­­neitől és hibáitól és forrassza össze az erő, egyetértés, szeretet egységébe. Ha ez így lesz, akkor nem haltatok meg hiába, a hazá­ért és sikkor fel fog támadni a nagy dicső Magyarország. Ezután Vogt Valdemár tábor­nok tette le a helyőrség és a tisz­­tikar koszorúját, azzal a fogadat­lommal, hogy ők is meghoznak minden áldozatot a hazáért. Ezi­után Martinovich Ernő ny. ezre­­des a Hindenburgiak, Vitéz Bibor Mátyás, pedig a baranyavárme­­­gyei és pécsi vitézek koszorúját helyezték el kegyeletes szavakkal. A fenkölt, kegyeletes ünnepet a Himnusz hangjai fejezték be, amelyet a katonazenekar fúvósze­­nekara mellett a közönség éne­­kelt. Az ünnepségen a nagy hőség és a közönségnek kis helyen való túli zsúfoltsága folytán, sajnos öt áju­­lás is történt, amelynél a Ludwig Ferenc dr. tiszti főorvos és Schwarcz Vilmos dr. kerületi or­­vos vezetése alatt kivonult derék városi mentők nyújtottak első se­­gélyt. Az elájult, három diák és két fiatal leány gyorsan megához tért. nagy választékban alakítások ol­­­­csón vállaltatnak. Veledics Lina utódánál, Széchenyi-tér 7. szám.

Next