Dunántúl, 1925. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1925-12-01 / 273. szám

2. oldal. ! Szén és petróleum Vadász Elemér könyve. Pécs, nov. 28. — A mi kedves Mecsekünk rajongó szeretője ,és tudományos kutatója, akinél ennek a... össze-visszatört ősi rögdarabnak nincs hazánkban alaposabb ismerője, aki a boldogabbidőkben hátizsákból élve boldogan beszélgetett a tudós előtt sok , mindent feltáró mezozoikus körzetekkel, könyvet írt fenti címmel, mely az Athenaeum kiadásában látott napvilágot. Abban a boldogabb korban, amikor még az örömök és pénz imádata nem ronthatta úgy meg az emberek lelkét és jellemét, amikor az emberek még nagy tömegben tudtak örülni valami szépnek, vagy jónak, abban a szerencsében is részesülhettem, hogyó Szén és Petróleum nagynevű írója, ahányszor csak lerándult szeretett földére — melyet azóta kisajátítottak tőle —, mindig meglátogatott és gyakorta magával vitt úttalanítam, hogy mohó léftekkel szívjam magamba azt a sok Szépet és jót, amiért annak idején engem dicsért évek,hosszú során az Pécs városa Szabad Lyceumájjiak értékes közönsége..? Örülök, hogy hálám egy kis virágát a tanítvány szeretetével Jetphetem most e kis cikkben, amely korántsem akar mindent • felölelő • bírálat lenni azt sokkal hivatottabbak intézték el a budapesti lapokban, hol a legkiválóbb szakemberek értékelték a nagy kérdés fontosságához méltóan — csak egy kis ismertetés, hasonlóan az éjben fébfelcikkezó villámhoz, mely egy-egy pillanatra bevilágítja az infernális sötétséget. A könyv ívlámpa, mely állandó fényt szór. .. Ez a 16 évnyi mű az első tömör összefoglaló ismertetése a Föld két legfontosabb anyagának, a szén és petróleumnak, és e tekintetben — mint a felhasznált nagy szakirodalom mutatja nemcsak Hazánkban úttörő, hanem külföldön is, ahol a logikus szerves kapcsolat e két sorsdöntő anyagot illetőleg csak vonatkozásokban található föl. „Az idő lényegesen változtatja az anyagok értékelését — mondja a szerző — és az időbeli változás annyira szembeötlő, hogy egyes anyagok uralkodó osztályozása kifejezetten jellemzi az emberi művelődés egyes időszakait." (kő-bronz-vas.) Ezek alapján nevezi a szerző a gőzgép utáni kort kőszénkornak, mert a kőszén megismerésével az ember ,,ura‘ lett a térnek, legyőzte a távolságokat és hatalmába vette az óceánokat" ... Szemünk láttára vezeti le az anyagok értékelését, hiszen a kőszén a XIX. század óta napjainknak utolsó évtizedéig egyeduralkodó volt kulturális megújhódásunkban mint erő, és csak néhány évtizede tűnt föl vetélytársa a petróleum hogy a technika egyes területein még a kőszenet is felülmúlja ... Élesen rávilágít a szerző, hogy e két erőforrás birtoklása absolut fölényt biztosít a nemzetnek, érthető tehát, hogy „a kőszén és petróleum területek megszerzése a gazdasági és katonai bonyodalmak titkos vagy leplezetlen mozgató rugója gyanánt szerepel a világpolitika tengelyében." Rámutat a két anyag kihasználható munkaerejére és kimutatja statisztikailag, hogy a kővéntüzelés nagy erőveszteséggel jár (rostély, kazán, gőzvezető sok hővesztés) ezzel szemben a földolaj mint közvetlen hajtóerő, részben mint kazánfűtő tüzelőanyag aránytalanul nagyob hatásfokot mutat, aminek a legfőbb oka 10—1000 C-ja a legjobb szenek 6—900 C-val szemben, azonkívül a kényelmes tárómlás és kezelhetés. Bemutatja, hogy amíg 1813-ban a tengeri hajók túlnyomóan szénnel jártak és az olaj tüzelésnek a tonnában alig halad-,ta meg az egy milliót, addig 1921- bem 13 millió tonna értékű hajó tért át olajtüzelésre ... E tények pedig önkénytelenül betekintést engednek Anglia és Amerika (keleten pedig Japán) jövendőbeli érdekösszeütközéseibe a földolaj - területek megszerzése körül. Rámutat a szerző a kőszén és petróleum nagy fontosságára, mely még sokáig homloktérben marad, sőt növekedő tendenciájú, ezért a birtokló népek jövőjére sorsdöntő. Amíg ekként kielégíti a nagy világ minden intelligens emberét, addig a nyersanyagok természetének megismerése és föltárása, ezek módja és eszközei a tudomány mai állásának megfelelően leköti a szakembert is. A legnehezebb tételeket, melyekről a nagyközönségnek alig van tudomása, olyan természetes módon tárgyalja, annyira leegyszerűsíti, hogy megerőltetés nélkül lebilincselten pillantunk be a földkutatás rejtelmeibe. A tudós meleg szeretetével áldozik Eötvös lángeszének, akinek kutató ingáját már Indiába is kivitték, hogy becsületet szerezzen egy letiport nemzet tudományos karának. A lelkes ember imádó szeretetével csüng tárgyán és ez a nemes patina ott van könyve minden során, mikor a legnehezebb tételeket, a kőszén és petróleum eredetét, keletkezését, öszszetételét és értékét tárgyalja. Még a legelvontabb helyeken se száraz és könyve egyetlen lapján se esünk a vele való szárnyalásban. Térképei, rajzai, grafikonjai, Ma, kedden este 8 órakor nyílik meg FöHnCí' Ii Nensű tánciskolája. BEIRAKOZÁS A NŐEGYETBEN táblázatai nem mesterkéltek, világos-áttekinthetők, amivel no.37 szolgálatot tesz a nehéz anyag játszi megértésében. Bennünket pécsieket különösképpen érdekel e könyv. A megmaradt Magyarországnak nálunk van a legjobb szene —sajna, idegen érdekeltség kezén, — melynek galóriája 6—8000. Egyetlen telepünk Csonkaországunkban, mely II. kori érettségénél fogva kellően tisztított állapotban erős vezető szerepe van, a tatabányai, esztergomvidéki és salgótarjáni barnaszenek fölött? Termelés szempontjából azonban az össztermelésnek 15%-ával messze mögötte marad a III. kori barnaszén telepek 56%-val szemben. (Kb. 30% egészen selejtes értékű). Jól állítjabe azt a szomorú körülményt, hogy a szénbányászat terén az egész világon rablógazdálkodás folyik, mert a bányaművelés a tulajdonos tetszésére van bízva. A megejtett számítások megállapítják a reflektoros statisztikát, mely szerint a fejtési veszteség 40—70% között mozog, vagyis valósággal szószerinti értelemben a kipusztított széntelepének fele, vagy csak harmada kerül rendeltetési céljaira ... Itt élünk egyik legnagyobb kincsünk, gyáraink, üzemeink egyetlen erőforrásával, mert petróleumról nem beszélhetünk, amennyiben Európa legnagyobb petroleum telepei a Kárpátok külső holmokkő zónáiban Galiciában és Ro-( DUNÁNTÚC Kedd, 1925. december 1 és minden déligyümölcs 9 és finom likőrök Legjobb bevásárlási forrás: őszi János utódai 5386 Irgalmas-M. 24. A papírsárkány írta: Lőrinczy Mária. Ili, a húszéves orvosnövendék, dudorászva fordult be a fasorba. Karcsú, elegáns alakját fehér, lenge ruha födte. A levegőbenúszó hársfaillat, mint édes remetgés futott végig az ő jéghideg, cinizmussal telt szívén. Útközbenbuzgón számolgatta az akáclevelet: „szeret, nem szeret...", anélkül, hogy egy kijelölt személyregondt volna. Mert az ő féktelen szilaj lelkét, melyben a vadság a legnagyobb tisztasággal és jósággal párosult, nem tudta lekötni, — első szerelmi csalódása után — semminemű emberi lény. Mintegy gazella szökdécselt ide-lova. Mire észrevették s keresték é’leitt, mint a délibáb. Csak ezüstös kacagása furakodott a "szívekbe. Egyszer azt mondta neki valaki: I lüké, maga olyan, mint egyvad csikó, de vigyázzon, akadhat olyan férfire, aki kordában fogja tartani. Ilike erre megrázta a barna, rövid fürtéit s azt felelte: — Soha! De, ha megtörténnék ez a csoda, fejet hajtanék az előtt a férfi előtt!_. Ili úgy elmerült gondolataiba, hogy alig vette észre a kórházhoz való érkezését, ahol gyakorlatait folytatta. Amint a kapun belépett, szembetalálkozott a kórház fiatal segédorvosával, a nőgyűlölő Szentirmay doktorral. A férfi üdvözölte Ilit. A máskor biztos fellépésű leánynak arcába szökött a vér. A máskor csicsergő ajk most néma... Hangtalanul nyújtotta a kezét. — Ejnye, csak nem beteg, kis Ili? — kérdezte a férfi s gyöngéd, aggódó tekintettel fürkészte a leányt. A leány megriadt pillantással tekintett fel reá, meglepte a nem várt érdeklődés hisz nem sejthette, hogy a „nőgyűlölő" egész éjjel álmatlanul hánykolódott ágyán. Folyton a leány karcsú alakja lebegett előtte. „Ili-Ili", súgta pajkosan száz kobold a fülébe, s e névtől nem volt képes szabadulni? Ilike, hát szóljon valamit? kérte a férfi sürgetőleg. Ekkor egy lábadozó fiúcska vonta magára a figyelmüket, aki egyik sarokban zokogott keservesen. — Mi bajod, kis fiam? — körorvos, jóságosan. — Elröpült a papírsárkány — bömbölt a kisgyerek. — Sebaj, — fordult feléje hirtelen Ili, aki örült, hogy zavarát leplezheti, — majd csinálok neked másikat. — S megsimogatta a kisfiú fejét. — Lássa, Ilike, — kezdte újra a férfi, — a papírsárkány is olyan, mint a boldogság, míg kezünkben van, játszunk vele, ha elszáll,megsiratjuk. A leány hallgatott, a világért sem szólt volna. Úgy érezte, hogy ő most tartja kezében a papírsárkányt, s remegett attól a gondolattól, hogy az elrepül. — Miért nem szól, Ilike? — kérdezte az orvos már idegesen. — Hát mit mondjak? —pattant fel a leány. — Hisz maga minden szavamban, minden mozdulatomban hibát talál! Ha jókedvem van, azt állítja, hogy hangos vagyok, ha csendes vagyok, gúnyosan kérdi, hogy meddig tart? Az ambícióm, a tudásom, mind-mind csak tetetés maga előtt! Mondja meg végre, milyennek kell lennem, hogy maga ...! — kiáltotta szinte önfeledten, de már meg is bánta. Félt, hogy többey áraolt el, mintamennyit kellett volna. Összeharapta ajkát és tényleg, mint valami vad csikó, hátravetette fürtös fejét. A férfi nem csodálkozott, tudta végre, hogy a kis vadóc előtt nem közömbös. Szerette a leányt nagyon ,de mindezideig félt érzelmeit elárulni. Ili vad, fiús temperamentuma bántotta. Eszményképe a szelíd, nőies feleség volt. Rájött arra, hogy Iliből lehetne ilyet csinálni, ha nem árulja el idő előtt érzelmeit. Most győzött. Győzelme boldoggá tette. Az ő józan Ilije már-már behódolt. Odalépett a lányhoz. — Ilikém... — szólt s kezét nyújtotta neki. A leány nem mozdult, még volt benne valami a r'mi „azért sem"-ből. A doktor távozni készült. Ili megijedt, megkapaszkodott fehér köpenyébe és nem engedte. — Nem fog elrepülni. — Az orvos magához vonta és már úgy kérdezte: — Mi nem fog elrepülni, szivecském? Ili hozzábújt, mint valami !.U's cica és alig hallhatóan suttogta: — A papírsárkányom... — és aztán sírni kezdett keservesen,hosszan és nagyon boldogan.