Dunántúl, 1926. február (16. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

2. oldal. ===== háromrendbeli közokiratf hasnisítás ■boűtette miatt, mint tettest, mint díselegrasízet kétrendbeli, Rába Dezsőt egyrendbeli közokirathanú­­sítás büntette miatt, mint bunse­­gédi bünrészeseket vádolta azért, mert Nádassy mint a magyar ki­­rályi államrendő­rség országos fő­kapitánya, hamis úlevelet, tehát hamis közokiratot állíttatott ki ar­rál tól, hogy Hetényi Imrét, a­ főkapi­tányság útlevélossztályának vezető­jét megtévesztve, elrendelte, hogy Rába Dezső részére Radó Dénes, Jankovich Arisztid részére Járai Antal, ugyancsak Jankovich ré­szére Járai Andor néven hamis útleveleket állíttasson ki. A vádirat Nádassyt közokirat­­hamisítás miatt vádolja azért, hogy a hamisítványok külföldre szállí­tásának megkönnyítése, biztosí­tása és a felfedezés veszélyének elkerülése céljából Jankovich ré­szére a külügyminisztérium illeté­kes alkalmazottainak megtéveszté­sével futárigazolványt szerzett. Baross Gábort egyrendbeli bűn­pártolás vétségével vádolja. Baross Gábor 1925. december 21-én a posta takar­ékpénztári szabályok tiltó rendelkezése ellenére Ma­­dossy felhívása folytán Mankovich Béla részére 400 millió korona köl­csönt engedélyezett és utaltatott ki azért, hogy ennek az összegnek felhasználásával kiváltható és megsemmisíthető legyen az a 150 darab ezerfrankos hamisítvány, melyet a Tűzhely Bank Részvény­­társaságnál letétbe helyeztek. A főügyész Stítz Jánossal, Pol­­nai Péterrel, Halász Sándorral, Pípigh Antallal, Pazurik Józseffel, Kovács Tivadarral és Kovács Gás­párjáéval szemben a nyomozást külön határozattal megszüntette. Nádassy a terhére rótt cselek­mény elkövetését és alanyi bűnös­ségét is beismeri, s lényegében védekezést nem is terjeszt elő és csupán annak megemlítésére szo­rítkozik, hogy azzal, amit ő ebben P==S?¥==5=5“ 1 ss ügyben elkövetett, hazája ét-­j István miniszterelnöknek tudóssá­­cskeit vélte slomor41.-46l, I zár© kosta, hogy a Nerasszi §ze-Me­gállapítható, hogy a Térképé- vétség helyiségében hamis francia szeb­ intézetben 1­925. szeptember­ elején mintegy huszonnégy-huszon­­ötezer darab hamisítvány készült el. A hamisítványok egy ládában Zadravecz lakására kerültek, a­hova azokat Wild­schgratts é­s Rába a herceg gépkocsiján szállí­tották el. A ládát maga Zadravecz vette át. A hamisítványok néhány napig Zadravesi lakásán voltak, minthogy azonban neki Rómába kellett utaznia s némely adat sze­rint azért is, mert lakását nem tar­tották eléggé megfelelő és biztos helynek. Rába a hamisítványokat a herceg lakására, majd innen a Nemzeti Szövetség Gerlóczy-utcai helyiségébe vitte és átadta Szörtsey Józsefnek. Mielőtt a hamisítványoknak külföldre szállítása megtörtént volna, Baross Gábor, aki saját beismerése szerint Nádassy közlé­séből és vele, valamint a herceggel több ízben folyatott megbeszélés­ből és a tárgyalásból tudomást szerzett arról, hogy a már elkészí­tett hamisítványok forgalomba ho­zatalára készülnek, miután nem sikerült sem a herceget, sem Ná­ előtt vett kézhez, hogy teljes bi­i­­zonyosságot és megnyugvást sze­rezzen. Prónay György miniszter­elnökségi államtitkárnak utasítást adott arra, hogy keresse fel Ná­dassy Imrét, mint az államrendőr­­ség országos főkapitányát, mondja el neki az előzményeket, hívja fel holgt lebeszélni, hogy akciójuké hagyják abba és a hamisítványokat semmisítsék meg, holott erre őket nemcsak ő, hanem Ertscher János és Horváth Lóránd is rábeszélni igyekeztek. Horváth Lóránd, il­letve Kozma Miklós útján Bethlen Az UFA filotzinház megnyitó műsora: Charlest nénié a bohózatok királya. Lemutatja csátúttan ás féteken az SPOLLO, se­m 3 f­­ eserfrankonok vannak és azokat fel is akarják használni. Ez körül­belül két nappal a miniszterelnök­­Jenibe való utazása előtt, tehát 1925. november utolsó napjaiban történt. A miniszterelnök e hír vé­tele után levelet írt Perényi Zsig­­mondnak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben felkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyugtassa meg őt, mert a kormány minden ilyen manipu- lációt a legszigorúbban üldözni fog. Perényi a miniszterelnök levelé­nek tartalmát közölte Szörtsey Jó­zseffel, aki noha tudomással bírt arról, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében folyamatban van a bankjegyek osztályozása és cso­magolása, Percnyinek azt jelen­tette, hogy a Szövetség he­lyiségében nincsenek és­­nem­ is voltak hamisítványok és az egész dologról semmit sem tud. Szörtsey e kijelentését Percnyi levélben közölte a miniszterelnök­­kel. A miniszterelnök Perényi e megnyugtató válasza ellenére, a­melyet közvetlenül Génibe utazása az ő nevében, hogy­ nézzen utána ennek a dolognak s ha van alapja, feltétlenül akadályozza meg, nyo­­mozása eredményéről pedig Géni­ből történt ’visszaérkezés© után tegyen a miniszterelnöknek jelen­tést. Nádassy tudomásul vette a m­i­­niszterelnök rendeletét, azonban annak eleget nem tett. Azt állítja Zadravecs, hogy meg­előzően egy hamisítvány-példányt sem látott s amikor azokat meg­szemlélte, azt ajánlotta, hogy ha­sonlítsák össze a hamisítványt egy eredetivel. Másnap a nála meg­jelent fiatalemberek tényleg hoz­tak is egy valódi ezerfrankost s ekkor a kettő közötti különbsé­get észlelvén, a nála volt egyéne­ket lebeszélni igyekezett a vállal­kozásról. További előadása­­szerint ugyan­ezen a napon négy-öt, előtte isme­­retlen ifjú kereste őt fel, akiktől esküt vett ki, de nem tudta azt, hogy az eskü szövegében szereplő kötelességteljesítés a hamisítvá­nyok forgalombahozatalára vonatk­­kozik. Lényegében tehát Zadravecz védekezése abban áll, hogy ő a pénzhamisításról s annak tervezett forgalombahozataláról csak négy­öt embernek általa nem ismert cél érdekében történt megeskérése után szerzett tudomást. Rába, Ferdinándy és Stítz elő­adása szerint az eskü szövegében az is benne volt, hogy az eskütevő a reá bízott titkot s az akcióban résztvevőket elárulni nem fogja. Nádassy Imre beismeri, hogy hat darab hamis útlevelet ő szerzett meg és ő adta át azokat Windisch­­graetznek. Azt azonban, hogy eze­ket a hamis útlveleket lej és miként szerezte meg, elmondani nem haj­landó s csak annyit ad elő, hogy egyik bizalmasától, akit megnéz­vezni nem akar, pénzért szerezte meg. Hatvan év Pécs közgazdasági életéből Írta: Bolgár Tivadar A Pécsi Kölcsönös Segélyző Egylet 1926. évi január hó 16.-án fejezte be közmegelégedést kiváltó áldásos működésének hatvanadik esztendejét. Még a legkisebb család is meg­­hatottan ünnepli meg a családfő születésének ezt az évfordulóját és hálával eltelten a köszönet ér­zésével fordul a Mindenhatóhoz, mert hiszen hatvan esztendő nagy idő­s embernek és még inkább emberek által létesítette intézmé­­­nyeknek ilyen nagy időt megérni csak kivételesen juttatott, isteni adomány. A Pécsi Kölcsönös Se­ sgélyző Egylet megérte, de sajnos azok a derék polgárok, akire ezt a köz javára működő népszerű­­pénzintézetet életre hívták, kivé­tel nélkül már mind elhaltak, el­­porladtak. Milyen szomorú nélkülük ünne­pelni. Mennyire sajnálatos ez, mert nemde, megnyugvás lenne mélyen tisztelet Közgyűlés, ha a gondviselés közülük csak egyet is­­életben hagyott volna és az ma itt hitet tehetne arról, hogy ezen hosszú idő alatt, az intézet min­denkori igazgatósága mindig nyu­­­godt lelkiismerettel és avval a tu­cattal lépett a tagok évi nagy­­ítyülése elé, hogy a magyar keres­­kedelmi törvényben és az alap­szabályokban gyökerező kötelmei­nek becsületesen megfelelt s ezen régi, a társadalom minden rétegé­re üdvös intézményt az alapítók szándékai szerint vezette és fenn­tartani, fejleszteni igyekezett, mert hiszen városunkban alig van régibb gyár, iparüzem és bolt, melynek tulajdonosa, épp úgy mint jelenleg is sok kereskedő, család és kisiparos, ki hálával ne gondolna a Pécsi Kölcsönös Se­­gélyző Egyletre, mert ennek kö­szönheti vagyonának és boldogulá­sának alapjait. Megtisztelő, de egyúttal nehéz feladat vár reám mélyen tisztelt­­ Közgyűlés, mikor ezen intézet hatvan éves történetét kell ismer­tetnem. Meghatottan lapozok ab­ban a hatalmasan testes könyv­ben, melyet most fűzünk össze és melyre arany betűkkel irta rá az idő a 60 évet s mikor én, aki már szintén három évtizednél ré­gebben dolgozom itt, a visszaem­lékezés gyors röptű madarát hosszú útjára elbocsátom és azt a múlt ködében hol itt, hol amott fáradtan megpihenni látom, úgy érzem, hogy azt egész repülésében követni aligha lehetne. Ezért in­kább nagy vonásokkal megrajzo­lok néhány képet a régi városról, az intézet múltjáról, küzdelmei­­ről és jelenéről. Talán hű képét adják ezek , együttesen a Pécsi Kölcsönös Segélyző Egylet törté­netének s mind­azok, akik ma azért­ voltak szívesek körünkbe jönni, hogy velünk együtt ünnepeljenek, el fognak tűnődni annak egyes ré­szein és bizonyára szeretettel fog­ják rajta felismerni egyik-másik régi, talán el is felejtett ismerősü­ket. Milyen már 1865. után 1866.­­ban a mi városunk- Girk György a pécsi püspök. Nagy József után Bubregh Mihály a város polgár­­mestere, a gimnázium igazgatója dr. Kajd­y Imre pécsegyházmegyei pap, de a tanári karban már ott van Inczédy Dénes is; a főreális­kola élén pedig Szauter Antal áll. A belvárosi fiúiskolában Mendlik János tanít, ki 1866-ban Soóstó Gyula segédtanítót kapja maga mellé. Az izr. hitközség nép­iskolájának tanítói Kulka Ede, Hoffmann Jakab, Guttmann Joa­chim és Götzl Sámuel igazgató. Míg Pécs lakossága az 1857. évi népszámlálás szerint 17.447 lélek volt, most már 20.000 körül van. Ez évben Baranya vármegye alis­­páni székét Horváth János­­után Jeszenszky Ferenc foglalja el, Csernyus Andor pedig a provizo­­riális főispán, kit az alkotmányos korszak beköszöntésével 1867-ben Liptay Béla báró, egy évvel ké­sőbben pedig Perczel Miklós vált­ fel. De térjünk vissza az iskolákhoz és nézzünk be, hogy kik az akkori diákok. A gimnázium negyedik osztályában Keszér János, Sey Ernő, Pozsgay József Förster­ Ottó, Jóban Béla, a harmadikban Gebei Gyula, Visy László, Karay­ Lajos és Steiner Lajos, a második­­ban Deutsch Kornél, Fischer La­jos, Kammer Károly, Kras­zna­y Miklós, az elsőben pedig Je­szenszky Lajos ötlik a szemünkbe, m­íg az elemiben Krausz Jenő,­ Saághy Ferenc, Kiss Emil, Visy Sándor, Egry Béla, Payr Vilmos, Nikkel Béla és­ Justus Miksa ül­dögélnek és tanulják a betűve­tést. Vasút az év elején csak Mo­hács és Pécs között jár, mert a pécs-barcsi vasutat még csak 1866. május 6-án adják át a forgalom­nak és így kap Pécs városa kap­csolatot a déli vaspályához. ■ Tizen­két év múltával 1882. nov. 16.án készül el a budapesti­ pécsi vasúti vonal. Pécs’ kereskedelme és ipara a soproni kamara alá tartozik s ott panaszolják, hogy a pesti posta­ csak harmadnap érkezik Pécsre, ahol a postaszolgálatot egy posta-' mester látja el egy hivatalnokkal és egy levélkihordóval. A mostani bőrgyár helyén a vashámor van,­ már működik Haberényi Pál gép-­ gyára a vasfürdőnél, úgyszintén az id. Engel Adolf által alapított gőzfűrész és talajkockásgyár is. Dolgozik a Hoffmann-féle aszta­­lesárúgyár és 1854- óta 5800 négy­­szöge f elhagyott, kopár, gödr­i területen működésben van kezdet­ben téglavetéssel, majd kezdetle­­ges berendezésű fazekas műhelyév­ ’­el bajlódva a későbbi Zsolnai DONANTUE Kerts, 1926. február 2.

Next