Dunántúl, 1926. augusztus (16. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
7. oldal. DUNÁNTÚL Augusztus 2-én nagy katolikus zarándoklat indul az ország minden részéből Mohácsra Pécs, júl. 31. — Soha nem volt a millenium óta a nemzetnek olyan egyetemes mgnyilatkozása a történelmi múlt és a megszentelt hagyományok iránt, mint amelyet a mohácsi vész 400-ik évfordulójával kapcsolatban tapasztalni lehet. S valóban megrendítő és lélekbe markoló Mohácsnak emlékezete- különös most, a trianoni nagy zuhanás után a 400 év távolságából mint valami szörnyű memento mered e nemzet elé. Egy ifjú király és 20 ezer magyar férfiú önfeláldozó gesztusa, amint a nemzetére nehezedő végzet karját, mellét kitárva , fel akarja tartóztatni. Az a 20 ezer hős, aki Mohács mezején 1526. aug. 29-én elesett, s ezzel örök időkre beírta nevét a magyar nemzet történetébe, az akkori felfogás szerint nemcsak a magyar nemzet, de az egész kereszténység, a keresztény világ vértanúja. Ezért mondotta Perényi püspök, hogy János fővétele napját a kereszténység 20 ezer vértanújáról kell elnevezni, mert az ütközet erre a napra esett. Perényi szavai lángolnak fel csodás fénnyel annak a pár magyar embernek a szemében, akik a mohácsi vész emlékezetének ünnepét egyetemes keresztény demonstrációnak akarta felhasználni. Még ez év elején felvetődött annak gondolata, hogy a mohácsi vész 400-ik évfordulójával kapcsolatosan a magyar katolicizmus is meghajtja zászlóját egyetemesen azok előtt a hősök előtt, akik katolikusok voltak és mint katolikusok estek el és szenvedtek vértanú halált az egész kereszténységért Mohácson. Az akció helyinek indult azonban, mindjobban kidomborodva országossá vált, élére Pécsett a kát. központi választmány, Budapestet az Orsz. Kát, Szövetség állóit és az a kívánságuk és szándékuk, hogy az egész magyar katolicizmus a mohácsi vész 400-ik évfordulójával kapcsolatosan Mohácsra zarándokoljon. Mivel arra nincs mód, és nem látszott alkalom, hogy aug. 29 -én a katolicizmus a maga erejében megnyilatkozzék, a katolikus vezető férfiak elhatározták, hogy aug. 22.-ét tűzik ki annak a napnakamikor a magyar katolikus társadalom Mohácsról megemlékezik. Ennek az akciónak keretében egyrészt Pécs, másrészt Budapest nagy zarándoklatot szervez Mohácsra, amelyben az összes magyar katolikus szervezetek résztvesznek. A dunántúli és tiszántúli vármegyék katolikus népe Budapestről indul 21.-én délben a D. G. T. hajóval, vagy pedig este fél 10 órakor a M. F. T. R. hajóval- A pécsiek pedig vonaton. Ép így a szegediek és szombathelynagykanizsaiak. Mohácson délelőtt 7 órától egészen fél 9 óráig csendes misék lesznek a zarándokok részére a fogadalmi templom helyén felállítandó oltárokon. 9 órakor pedig ünnepélyes szentmise áldozatot Virág Ferenc pécsi püspök mutat be. Ez alatt a szentmise alatt áldoznak a férfiak. Ezeknek nevét pergamentre jegyzik és aug. 29.-én elhelyezik a fogadalmi templom alapkövébe. — 0 órakor katolikus nagygyűlés lesz 3 helyen. — A magyaroké a fogadalmi templom részére kijelölt téren, a németeké a szinkör mögötti téren vagy a belvárosi rom. kát. templom előtt, a sokácoké a városháza udvarán. Déli 12 órakor ebéd lesz, amelyre aug. 15- ig Mohácson a polgármesteri hivatalban lehet jelentkezni. D. u. 2 órakor külön hajók viszik azokat— akik a Cselepataknál rendezendő manifesztációnál részt vesznek — a II. Lajos király emlékezetére emelt oszlophoz. Itt megkoszorúzzák a magyar katolicizmus vezérférfiai és a kát. szervezetek az emlékoszlopot. Utána visszatérnek a Dunántúl a hajón és 5 órakor eucharisztikus körmenet megy a csata kápolnájához, ahol a körmenetet vezető főpap áldást oszt, majd meggyújtott gyertyákkal az egész menet a városon keresztül az indulás helyére kíséri az oltáriszentséget. A zarándoklaton eddig is megjelenésüket beígérték a világi férfiak közül gróf Zichy János, az Orsz. Kát. Szövetségnek elnöke Zsembery István igazgató nyug. főispán, és orsz. képviselő, Huszár Károly volt miniszterelnök, Haller István, Ernszt Sándor, Frühwirth Mátyás, Czettler Jenő, nemzetgyűlési képviselők, Pécsről a kat. közp. választmány vezetésével a civil társadalom számos előkelősége. Az ország minden részéből erre az alkalomra a Máv, a Mohácspécsi vasút, D. G. T. és M. F. TR. úgy a hajókon, mint a vonatokon féláru menetjegyeket engedélyezett, amelyek kaphatók az öszszes menetjegyirodákban, az orsz. kát. szövetségnél, Budapest, Ferenciek tere 7. — Mohács r. t. város polgármesteri hivatalában, Pécsett Kelemen Andor dr. belv. plébánosnál és Kövess Gusztáv kereskedőnél (Széchényi-tér). Egy kedvezményes jegy váltására jogosító igazolvány ára 15.000 K, amelyben a Mohácson ez alkalommal rendezendő kiállítás megtekintési díja is bennfoglaltatik. A város külön elszállásolási irodát állított fel, amely azoknak, akik ebbeli igényüket aug. 15.-ig polgármesteri hivatalban bejelentik, készséggel bocsát rendelkezésre szobát. Emellett a hatalmas zarándoklat mellett az Országos Kát. Szövetség és a rendező bizottság azokra a százezrekre is gondolt, akik hivatali elfoglaltságuknál fogva nem zarándokolhatnak Mo-hácsra. Akit az anyagi lehetetlenség visszatart, akinek nincs pénze, annak is módot ad legalább arra, Mohácsra zarándokoljon, ha nem másként, gondolatban. Az a gyönyörű gondolat vetődött fel, hogy vájjon nem lehetne-e az egész katolikus társadalmat szent áldozásban egyesíteni. Ezért aug. 22.-én minden katolikus templomban közös szentáldozás lesz és azok a férfiak, akik ekkor megáldoznak, szintén pergament papirosra jegyzett nevekkel örökíttetnek meg és azok az ivek, amelyek ezen a napon Mohácsra küldetnek és idejében érkeznek meg, a mohácsi vész 400-ik évfordulójának helyi emlékbizottsága címére — Mohács, Városháza, — bádogdobozra zárva belekerülnek a mohácsi fogadalmi templom alapkövébe. Mivel a mohácsi csatában 20 ezer magyar áldozta fel ifjú életét a hazáért, azt szeretné a zarándoklat és a hat. nap rendezősége, hogy 20 ezeren járuljanak az Oltáriszentséghez Csonka Magyarországon és ha lehet Trianonon túl, az egész nagy Magyarországon, magyar férfiak, így abban az urnában, amelybe a 20 ezer férfi neve lesz elhelyezve, együtt és örökké egyesülten foglaljon helyet az integer Magyarország. vitéz Horváth Kázmér dr. Bikaviadal A spanyol bikaviadal eredete visszanyúl egész a római korszakig. Már Julius Caesar divatba hozta spanyol földön a cirkuszi játékokat. A gladiátorokból, a fenevadakból csak a bikák maradtak meg idővel. A spanyolnak folyton küzdenie kellett hazájáért a vandálok, a vizigótok, a mórok ellen. Az Az arena játékai hadi iskolát képeztek számukra. A spanyol királyok közül is egyik-másik, a nemzeti hős, Cid, hercegek, grófok jelentek meg, a küzdőtéren. A római arénából a mai plaza jön, idővel elhagyták az előkelőségek a homokot, s helyükbe léptek a torezok, akik keveset kockáztatva igyekeznek mennél több pénzt megkeresni. Régente hősök küzdöttek a bikák ellen a dicsőségért, hogy edzzék magukat a haza ellenségei ellen és nagy volt a kockázat élet- és egészségben; ma mesteremberek lépnek a küzdőtérre, akik apróra ismerik a bika természetrajzát, és iskolákat végezve küzdik fel magukat a kenyérkereset ezen már nem éppen szokatlan médiára. A ritka, véletlen és ügyetlenségtől eltekintve, biztos az ember diadala az állat felett, s a belépő díj leszúrása után nem kell félni a nézőnek katasztrófától. Egyébként gyógyszerész, orvos és pap minden bikaviadalnál hivatalból jelen vannak. A bikaviadalhoz állat és ember külön lesz összeválogatva. A bika 5—7 éves korában legalkalmasabb e célra. Ereje, elevensége ekkor legmegfelelőbb. A vad bikának a kifogása a gulyából maga látványosság, és élvezet a szakembernek, és diadala az emberi furfangnak a brutális erő felett. A bikák tartása nem lukratív, de annál előkelőbb dolog. Az istállóknak megvan a maguk színe, emblémája és fokozatos dicsősége. A rugékony, erőteljes csordások sajátos formaruhájukban emlékeztetnek a pampák fenegyerekeire és a történelemből felmerülnek lelki szemeink előtt a régi conquistadorok. Mikor az alkalmas bikát kiszemelték, annak elfogásához ökrökre van szükség. S nem paradoxon, hogy ezek az ökrök milyen okos állatok. Az ilyen ökör úgyszólván házi nevelésben részesül, ragaszkodik gazdájához, érti szavát, s csak ennek a támogatására számítva lovagolhat bátran a vad bikák csordája körül. A kiszemelt bikát körülveszi 4—5 ilyen ökör és elkezdik barátságosan irányítani a kitűzött cél felé. Az ökrök között a bika, az ökrök körül a csordások lóháton, s egyre gyorsabban viszik magukkal a bikát a leendő zárkája felé. A vezető ökör az udvarból beviszi a bikát egy szűk, magas, erősen épített folyosóba, s mögöttük hirtelen lezáródik egy csapóajtó. Egy másik csapóajtó elválasztja az ökröt a bikától, az ökör kivágtat a szabad legelőre, a bika pedig dúl-fúl mérgében, kaparja a talajt, bőg torkaszakadtából, mintha már tudná azt is, hogy zárkája egy kerekes kocsi, amelyiken átszállítják vesztőhelyére Ha vénebb bikát vinnének az arénára, ennek hiányoznék a virgoncsága és az ostoba dühe, amelylyel a vörös posztót támadja az ember helyett. Ha fiatal lenne és így nagyon érzékeny, nem lévén saját erejébe kellő bizalma, gyáván megfutamodnék a szenvedés elől. BP.TELEFON:182-85| Kivételesen azonban jól használhatók 31/2, 4 évesek is. 1846-ban Sevillában egy 3 éves rövid pár pillatnat alatt 9 picadort juttatott a kórházba és 10 lovat ölt meg. De ilyesmi csak kivétel, Jobb csordából való bika a békeidőben 2500 pesetába került. Egy csomó ló rendesen áldozatul esik, egy előadáson legalább 6 bikát kell leszúrni, tessék venni az alkalmazottak nagy számát és hogy egy toreador kap egy előadásért 4—5000 pesetát, mibe kerül maga az aréna: az impreszszáriónak van elég kiadása, de viszont 10—15.000 ember fizeti a belépő díjat és rendesen zsúfolva van a plaza előadáskor. A jó bikának megvan a maga előkelő családfája. 8 hónapos korában a gulyához eresztik és legfeljebb annyiban gondozzzák, nehogy rosszat legeljen. 2 éves korában rásütik bélyegét s megjelölik fülénél fogva s így lesz anyakönyvelve, mert rajta van a száma. Lassan kint fejlődik, rövid test, széles szügy, erős lábak teszik alkalmassá; szükséges, hogy jól fejlett szarvai legyenek, aztán kitartás és bátorság. Mielőtt a bika arénába kerül. A szellemi munkásért nélkülözhetetlen segédeszköze a jó szemüveg, Pécsett: Worwhot.