Dunántúl, 1926. augusztus (16. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

7. oldal. DUNÁNTÚL Augusztus 2-én nagy katolikus zarándoklat indul az ország minden részéből Mohácsra Pécs, júl. 31. — Soha nem volt a millenium óta a nemzetnek olyan egyetemes mgnyilatkozása a történelmi múlt és a­ megszentelt hagyományok iránt, mint amelyet a mohácsi vész 400-ik évfordulójá­­val kapcsolatban tapasztalni le­­het. S valóban megrendítő és lélekbe markoló Mohácsnak emlékezete- különös most, a trianoni nagy zu­hanás után a 400 év távolságából mint valami szörnyű memento me­red e nemzet elé. Egy ifjú király és 20 ezer magyar férfiú önfelál­dozó gesztusa, amint a nemzetére nehezedő végzet karját, mellét ki­tárva , fel akarja tartóztatni. Az a 20 ezer hős, aki Mohács mezején 1526. aug. 29-én elesett, s ezzel örök időkre beírta nevét a magyar nemzet történetébe, az ak­kori felfogás szerint nemcsak a magyar nemzet, de az egész ke­reszténység, a­ keresztény világ vértanúja. Ezért mondotta Perényi püspök, hogy János fővétele nap­ját a kereszténység 20 ezer vér­tanújáról kell elnevezni, mert az ütközet erre a napra esett. Peré­nyi szavai lángolnak fel csodás fénnyel annak a pár magyar ember­nek a szemében, akik a mohácsi vész emlékezetének ünnepét egye­temes keresztény demonstrációnak akarta felhasználni. Még ez év elején felvetődött annak gondolata, hogy a­ mohácsi vész 400-ik évfordulójával kap­csolatosan a magyar katolicizmus is meghajtja zászlóját egyeteme­sen azok előtt a hősök előtt, akik katolikusok voltak és mint ka­tolikusok estek el és szenvedtek vértanú halált az egész keresz­ténységért Mohácson. Az akció helyinek indult azon­ban, mindjobban kidomborodva or­szágossá vált, élére Pécsett a kát. központi választmány, Budapes­­tet az Orsz. Kát, Szövetség állóit és az a kívánságuk és szándékuk, hogy az egész magyar katolicizmus a mohácsi vész 400-ik évforduló­jával kapcsolatosan Mohácsra za­rándokoljon. Mivel arra nincs mód, és nem látszott alkalom, hogy aug. 29 -én a katolicizmus a maga erejében megnyilatkozzék, a katolikus veze­tő férfiak elhatározták, hogy aug. 22.-ét tűzik ki annak a napnak­­amikor a magyar katolikus társa­dalom Mohácsról megemlékezik. Ennek az akciónak keretében egyrészt Pécs, másrészt Budapest nagy zarándoklatot szervez Mo­hácsra, amelyben az összes ma­gyar katolikus szervezetek részt­­vesznek. A dunántúli és tiszántúli vármegyék katolikus népe Buda­pestről indul 21.-én délben a D. G. T. hajóval, vagy pedig este fél 10 órakor a M. F. T. R. hajóval- A pécsiek pedig vonaton. Ép így a szegediek és szombathely­­nagykanizsaiak. Mohácson dél­előtt 7 órától egészen fél 9 óráig csendes­ misék lesznek a zarándo­kok részére a fogadalmi templom helyén felállítandó oltárokon. 9 órakor pedig ünnepélyes szentmi­se áldozatot Virág Ferenc pécsi püspök mutat be. Ez alatt a szent­mise alatt áldoznak a férfiak. Ezeknek nevét pergamentre jegy­zik és aug. 29.-én elhelyezik a fo­gadalmi templom alapkövébe. — 0 órakor katolikus nagygyűlés lesz 3 helyen. — A magyaroké a fogadalmi templom részére kije­lölt téren, a németeké a szinkör mögötti téren vagy a belvárosi rom. kát. templom előtt, a sokáco­ké a városháza udvarán. Déli 12 órakor ebéd lesz, amelyre aug. 15- ig Mohácson a polgármesteri hiva­talban lehet jelentkezni. D. u. 2 órakor külön hajók viszik azokat­­— akik a Cselepataknál rende­zendő manifesztációnál részt vesz­nek — a II. Lajos király emléke­zetére emelt oszlophoz. Itt megko­szorúzzák a magyar katolicizmus vezérférfiai és a kát. szervezetek az emlékoszlopot. Utána vissza­térnek a Dunántúl a hajón és 5 órakor eucharisztikus körmenet megy a csata kápolnájához, ahol a körmenetet vezető főpap áldást oszt, majd meggyújtott gyertyák­kal az egész menet a városon ke­resztül az indulás helyére kíséri az oltáriszentséget. A zarándoklaton eddig is megje­lenésüket beígérték a világi férfiak közül gróf Zichy János, az Orsz. Kát. Szövetségnek elnöke Zsembe­­ry István igazgató nyug. főispán, és orsz. képviselő, Huszár Károly volt miniszterelnök, Haller István, Ernszt Sándor,­ Frühwirth Mátyás, Czettler Jenő, nemzetgyűlési kép­viselők, Pécsről a kat. közp. vá­lasztmány vezetésével a civil tár­sadalom számos előkelősége. Az ország minden részéből er­re az alkalomra a Máv, a Mohács­pécsi vasút, D. G. T. és M. F. T­­R. úgy a hajókon, mint a vonato­kon féláru menetjegyeket engedé­lyezett, amelyek kaphatók az ösz­­szes menetjegyirodákban, az orsz. kát. szövetségnél, Budapest, Fe­­renciek­ tere 7. — Mohács r. t. vá­ros polgármesteri hivatalában, Pé­csett Kelemen Andor dr. belv. plé­bánosnál és Kövess Gusztáv ke­reskedőnél (Széchényi-tér). Egy kedvezményes jegy váltására jo­gosító igazolvány ára 15.000 K, amelyben a Mohácson ez alka­lommal rendezendő kiállítás meg­tekintési díja is bennfoglaltatik. A város külön elszállásolási iro­dát állított fel, amely azoknak, akik ebbeli igényüket aug. 15.-ig polgármesteri hivatalban bejelen­tik, készséggel bocsát rendelkezés­re szobát.­­ Emellett a hatalmas zarándok­lat mellett az Országos Kát. Szö­vetség és a rendező bizottság azokra a százezrekre is gondolt, akik hivatali elfoglaltságuknál fogva nem zarándokolhatnak Mo-­­hácsra. Akit az anyagi lehetetlen­ség visszatart, akinek nincs pénze, annak is módot ad legalább arra, Mohácsra zarándokol­jon, ha nem másként, gondolatban. Az a gyönyörű gondolat vető­dött fel, hogy vájjon nem lehet­ne-e az egész katolikus társadal­mat szent áldozásban egyesíteni. Ezért aug. 22.-én minden katolikus templomban közös szentáldozás lesz és azok a férfiak, akik ekkor megáldoznak, szintén pergament papirosra jegyzett nevekkel örö­­kíttetnek meg és azok az ivek, amelyek ezen a napon Mohácsra küldetnek és idejében érkeznek meg, a mohácsi vész 400-ik évfor­dulójának helyi emlékbizottsága címére — Mohács, Városháza, — bádogdobozra zárva belekerülnek a mohácsi fogadalmi templom alapkövébe. Mivel a mohácsi csatában 20 ezer magyar áldozta fel ifjú éle­tét a hazáért, azt szeretné a zarándoklat és a hat. nap rende­zősége, hogy 20 ezeren járuljanak az Oltáriszentséghez Csonka Ma­gyarországon és ha lehet Trianonon túl, az egész nagy Magyarorszá­gon, magyar férfiak, így abban az urnában, amelybe a 20 ezer férfi neve lesz elhelyezve, együtt és örökké egyesülten foglaljon helyet az integer Magyarország. vitéz Horváth Kázmér dr. Bika­via­dal A spanyol bikaviadal eredete visszanyúl egész a római korszakig. Már Julius Caesar divatba hozta spanyol földön a cirkuszi játéko­kat. A gladiátorokból, a fenevadak­ból csak a bikák maradtak meg idővel. A spanyolnak folyton küz­denie kellett hazájáért a vandálok, a vizigótok, a mórok ellen. Az Az arena játékai hadi iskolát ké­peztek számukra. A spanyol kirá­lyok közül is egyik-másik, a nem­zeti hős, Cid, hercegek, grófok je­lentek meg, a küzdőtéren. A­ római arénából a mai plaza jön, idővel el­hagyták az előkelőségek a homo­kot, s helyükbe léptek a torezok, akik keveset kockáztatva igyekez­nek mennél több pénzt megkeresni. Régente hősök küzdöttek a bikák ellen a dicsőségért, hogy edzzék magukat a haza ellenségei ellen és nagy volt a kockázat élet- és egész­ségben; m­a mesteremberek lépnek a küzdőtérre, akik apróra ismerik a bika természetrajzát, és iskolákat végezve küzdik fel magukat a ke­nyérkereset ezen már nem éppen szokatlan médiára. A ritka, vélet­len­ és ügyetlenségtől eltekintve, biztos az ember diadala az állat felett, s a belépő díj leszúrása után nem kell félni a nézőnek katasztró­fától. Egyébként gyógyszerész, or­vos és pap minden bikaviadalnál hivatalból jelen vannak. A bikaviadalhoz állat és ember külön lesz összeválogatva. A bika 5—7 éves korában legal­kalmasabb e célra. Ereje, eleven­sége ekkor legmegfelelőbb. A vad bikának a kifogása a gulyából maga látványosság, és élvezet a szakem­bernek, és diadala az emberi fur­­fangnak a brutális erő felett. A bikák tartása nem lukratív, de annál előkelőbb dolog. Az istállók­nak megvan a maguk színe, emblé­mája és fokozatos dicsősége. A ru­­gékony, erőteljes csordások sajá­tos formaruhájukban emlékeztet­nek a pampák fenegyerekeire és a történelemből felmerülnek lelki szemeink előtt a régi conquistado­­rok. Mikor az alkalmas bikát kisze­melték, annak elfogásához ökrökre van szükség. S nem paradoxon, hogy ezek az ökrök milyen okos állatok. Az ilyen ökör úgyszólván házi nevelésben részesül, ragaszko­dik gazdájához, érti szavát, s csak ennek a támogatására számítva lo­vagolhat bátran a vad bikák csor­dája körül. A kiszemelt bikát körülveszi 4—5 ilyen ökör és elkezdik barátságosan irányítani a kitűzött cél felé. Az ökrök között a bika, az ökrök körül a csordások lóháton, s egyre gyor­sabban viszik magukkal a bikát a leendő zárkája felé. A vezető ökör az udvarból beviszi a bikát egy szűk, magas, erősen épített folyo­sóba, s mögöttük hirtelen lezáródik egy csapóajtó. Egy másik csapó­­ajtó elválasztja az ökröt a bikától, az ökör kivágtat a szabad legelőre, a bika pedig dúl-fúl mérgében, ka­parja a talajt, bőg torkaszakadtá­­ból, mintha már tudná azt is, hogy zárkája egy kerekes kocsi, amelyi­ken átszállítják vesztőhelyére Ha vénebb bikát vinnének az arénára, ennek hiányoznék a vir­­goncsága és az ostoba dühe, amely­­lyel a vörös posztót támadja az ember helyett. Ha fiatal lenne és így nagyon érzékeny, nem lévén sa­ját erejébe kellő bizalma, gyáván megfutamodnék a szenvedés elől. BP.TELEFON:182-85| Kivételesen azonban jól használhat­­ók 31/2, 4 évesek is. 1846-ban Se­villában egy 3 éves rövid pár pillat­nat alatt 9 picadort juttatott a kór­házba és 10 lovat ölt meg. De ilyes­mi csak kivétel, Jobb csordából való bika a békeidőben 2500 pesetába került. Egy csomó ló rendesen ál­­­­dozatul esik, egy előadás­on leg­alább 6 bikát kell leszúrni, tessék venni az alkalmazottak nagy szá­mát és hogy egy toreador kap egy előadásért 4—5000 pesetát, mibe kerül maga az aréna: az impresz­­száriónak van elég kiadása, de viszont 10—15.000 ember fizeti a belépő díjat és rendesen zsúfolva van a plaza előadáskor. A jó bikának megvan a maga előkelő családfája. 8 hónapos ko­rában a gulyához eresztik és legfel­jebb annyiban gondozzzák, nehogy rosszat legeljen. 2 éves korában rá­sütik bélyegét s megjelölik fülénél fogva s így lesz anyakönyvelve, mert rajta van a száma. Lassan kint fejlődik, rövid test, széles szügy, erős lábak teszik alkalmassá; szük­séges, hogy jól fejlett szarvai le­gyenek, aztán kitartás és bátorság. Mielőtt a bika arénába kerül. A szellemi munkásért nélkülözhetetlen se­géd­eszköze a jó szemüveg, Pécsett: Worwhot.

Next