Dunántúl, 1927. március (17. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

2. oldal. ......DUNANTÜE' — ......Kedd, 1927. március 1. Mohácson vasárnap felavatták az ország első vidéki mentőállomását Pécs, febr. 28. — Vasárnap délelőtt ünnepélyes külsőségek között avatták fel a Vármegyék és Városok Országos Mentőegye­­sülete által az ország első vidéki állomásaként létesített mentőállo­­mást A felavató ünnepség lefo­lyásáról ,kiküldött munkatársunk a következőkben számol be: A mohácsi mentőállomást fel­avató ünnepség, a város és a kör­nyék közönségének érdeklődése mellett, délelőtt 11 órakor a László kórház előtti téren ment végbe. A vezetőség itt állította ki a modern mentőautót és az állo­­más többi egészségügyi felszerelé­sét, amelyeknek állandóan nagy nézőközönsége volt. A mentőautó magyar gyártmány, a motort és az alvázt a budapesti R­ö­c­k­­gyár készítette, a karosszéria pe­dig M i s s u r a Mihály fővárosi gyáros kifogástalan készítménye. Az autó két beteg szállítására al­kalmas, praktikus berendezési mosdóval és mentőszekrénnyel van ellátva és könnyen fertőtle­níthető. A pompás mentőautót még az ünnepség megkezdése előtt Margíttai Lajos dr. Mohács Város polgármestere mutatta be az egybegyűlt nagyszámú közön­ségnek és a különböző hatóságok és testületek képviselőinek, akik­nek sorában a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Lieder­­m­­a­n­n Hugó dr. rendőrtanácsos, G­á­­­c­s­i­k Tivadar a rendőrsze­mélyzet parancsnoka, György Sándor főhadnagy, Magda La­jos százados, a vámőrség képvi­seletében, Németh Miklós dr. Szolgabiró, a járás jegyzői kara teljes számban, továbbá V­i­s­y Pál ny. táblabiró, Schmidt La­jos gőzmalomtulajdonos, S­t­e­i­d­l­­Antal a munkásbiztosító pénztár igazgatója, Schmidt Miklós dr. városi ügyész, főorvos, Schmidt Károly gyógyszerész, A­u­b­e­r Vilmos gyógyszerész, Menczin­­g­e­r Jószef az ipartestület elnö­ke, Márton János a testület titkára, S­z­l­á­v­i­k Kornél dr. kir. közjegyző, É­v­v­a László vá­rosi tanácsnok, Lipokatics János városi főjegyző és vitéz Horváth Kázioér dr. városi aljegyző. Pontban tizenegy órakor érke­zet az ünnepség színhelyére a vármegye autója, amelyből F­i­­scher Béla alispán, Urbanics Kálmán országgyűlési képviselő, Paulekovits Elemér igazga­tó főorvos, Vidákovich Lajos dr. vármegyei tiszti főorvos és B­o­r­b­él­y Gyula iparfelügyelő szálltak ki. A vendégek üdvözlé­se közben gyönyörű díszhintó ro­bogott a térre, amely F­r­e­y Já­nos dr. apátplébánost hozta az ünnepségre, aki teljes papi orná­­tusban megszentelte és megáldot­ta a mentőautót. A felemelő ak­tus után U­r­ba­n­i­t­s Kálmán kép­viselő az Országos Mentőegyesü­let igazgatója intézett beszédet a jelenvottakhoz. Ismertette a Vár­megyék és Városok Országos Mentőegyesületének megalakulá­sát, célját és magasztos hivatá­sát. Rámutatott arra, hogy az egészségügyi kultúrában elmara­dottak vagyunk a művelt nyugat­tal szemben. A múlt évben megalakult Országos Mentőegyesület van hivatva arra, hogy a vidékre is elvigye a közegészségügyi kul­túrát. Az első vidéki körzeti men­tőállomást Mohácson állították fel Baranyavármegye alispánjának lelkes ügyszeretete folytán. Az ál­lomást átadja magasztos hivatá­sának és köszönetet mond a men­tőegyesület vezetőségének, Mo­hács város polgármesterének, M­i­h­á­l­f­y István dr. kórházi igazgató főorvosnak és N­é­­m­e­t­h Károly dr. főszolgabíró­nak. Majd Margittai Lajos dr. polgármester mutatott rá a fel­avatás jelentőségére és lelkes sza­vakkal köszöntötte a megjelent előkelőségeket. — Ez a mai ünnep szolgáljon tanuságtételül arra — mondotta befejezésül, — hogy a magyar erő, az élni akarás és kultúra minden gúzsbakötöttségünk ellené­re is diadalt arat. A nagy lelkese­dést kiváltó beszéd után Pau­lekovits Elemér dr. az Or­szágos Mentőegyesület igazgató főorvosa mutatta be szakszerű ismertetés keretében a mentőál­lomás felszerelését. Ezzel az ünnepség véget ért. A megjelent vendégeket a polgár­­mester látta vendégül, aki ebédet adott tiszteletükre, nőkké Littke József kormány­­főtanácsost választotta meg, ki át­vette­ az ülés további vezetését és kéri a tisztikarnak ugyancsak köz­­felkiáltással történő megválasztá­sát. A közgyűlés az indítván­yt, lelkesedéssel fogadta. Az elnök felfüggesztette az ülést s elrendelte a választmány tagjainak titkos szavazással leendő megválasztását s a szavazatszedő bizottság elnö­kéül Szieberth Nándor ügyvédet kéri fel. Az indítványok során a közgyű­lés Hauk József ügyv. alelnököt több ízben megnyilvánu­lészségéért az alapító tagok so­rába iktatta. Littke József elnök kéri a ij tisztikar hathatós támogatását s ülést bezárta. Az új tisztikar a következő? elnök: Littke József főtanácsos, ügyv. alek­­­ József, titkár: ifj. hn II. titkár: Bäcker Andor pétizi, táros: Windheim Antal Ud Kisasszondy Lajos, S igazgató: Schönberger L. I .,, levél­táros: Balázs Ignác, II,­­ táros: Hoffmann Károly, zásdás: Godo DaOIOIOIOIO G 090 IC A fehér kérdőjel írta D. Kovács Gizella Bál, bál, te tündén szép... dú­dolta Szekeres Bandi a ködös far­sangi reggelen, amikor mámoros fejjel bandukolt hazafelé. Fülébe ott zengett még a zene, s lába in­kább tánclépésben mozgott. Ott­hon, mikor kényelembe helyezte őnagá£, végig nyújtózott a pamla­­gon, néhány pohárka likőrrel fel­frissítette torkát, rágyújtott , a kékes füstgombolyagból elé va­rázsolta a bált. Szép volt, gyö­nyörű volt..., a lányok mind megannyi színes-bájos virágok hajladoztak, kacagtak... es­­Magda nem volt közöttük, nem jött el. Pedig milyen szépen ki­színezte a bált, hogy vele fogja­­tölteni az estét, csak vele táncol és szeretett volna közelebb fér­kőzni ennek a kis­lánynak a szi- Ivéhez, akit, —­ hiába is titkol, — be kell vallani magának, — őszin­tén, igazán szeret... És Mag­di? ... Istenem egy olyan körülra­jongott leány, hogy is venné ezt a szíj­ja babát. s a múltkor Magdi édes önfeledten nézett rá,­­ azt soha sem fogja elfelejteni. Amikor észrevette magát pirulva fordítot­ta el arcát, mintha egy gyermek aki rosszat cselekedett. Azóta ki­mérten beszél vele hidegen. Nem lehet lelkébe látni. Kit szeret, kit nem? Nem lehet megtudni. Azt mondják, senkibe sem sze­relmes, senkit sem gyűlöl. Óh ez mesebeszéd, egy lánynak a szivé­ben ne volna valaki? « Miért volna akkor leánysziv. Beszélgetett Szekeres Bandi önmagával, harcolt, küzködött, szerelmes szive, míg egyszer csak a könyörületes álom lezárta, fá­radt szemét, így találta őt a déli ragyogó napsugár, amely kedve­sen kacérkodott az ablakon ke­resztül vele addig, addig, míg Bandi felébredt. , Ebéd után unottan nézte át postáját, amely között egy külö­nös csomag volt ismeretlen írás­sal címezve. Izgatottan bontotta fel, s amit benne látott, még a szívverését megnémította. Gondo­san, moha közé párnázott harma­tos szirmú­ virágok voltak, hal­vány rózsaszínűek s mint szemér­mes, leányarcok néztek ki a do­bozból. Neki virágot küldtek, ki küldhette, kiálltott fel önkívület­tel, örömében. Magához ölelte a virágokat és szívta édes illatukat. Künnt csikorgó hó, s nála illatos virágok... Az igazi csoda azonban a do­­boz fenekén volt. Habos, fekete selyemből készült emlék, amely­nek bal sarkában az ő monog­ramja, ezt körülzárja fehér se­lyemmel hímzett kérdő­jel. Bandi bűvölve állott a csomag előtt, szivét a torkában érezte dobog­ni. Hát amikor kiesett belőle egy lapocska, amelyen finom gyöngy betűkkel ez állott... a boldogsá­got akartam egy percre belopni a szivébe... Több semmi, se név, se megszólítás. Nem bírta tovább. Leroskadt a karosszékbe és nézte, nézte az előtte levő kérdőjelet. Olyan volt ez, mintha múltból idetévedt várkisasszony titkos érzelmének üzenetét küld­te volna szíve lovagjának. Hogyan, a­ogyan sem, maga sem tudta, arra csak Magdi jutott eszébe, valami titkos erő azt súgta neki, hogy talán mégis Mag­di gondolt rá. — Elmegyek, — határozta el magában, — megmutatom neki, talán akkor megtudom. Másnap a rendesnél gondosab­ban öltözködött. Izgatottan ment végig a korzón, fel egészen a templom­térig, és ott sétálgatott, minden percben nézve az óráját, hogy mikor is jön erre Magdi. Talán már haza ment,­­ aggodal­­masan figyelte a távolról jövőket és szeme örömmel rebbent meg, amikor Magdi alakját látta fel­­tűnni. Találkozáskor Bandi fél méterre kapta le kalapját, és örö­mében oly hangos kezét csoko­­lommal üdvözölte, hogy a sétálók mind arra néztek. Magdi pedig olyan közömbösen, éppen hogy csak elfogadta a köszöntést. Ban­di, úgy érezte magát mintha ezen a verőfényes napon gonosz kezek mellbe suhintották volna, amely­től rögtön összeesik. Forgott vele a világ, s ha véletlenül nem lept­­ült bele Szabó Kukiba, talán tény­leg vége lett volna. Kuki zzoabea 3BBBBEHBBIB«Ha«BBBafSS5ES!3S!ffi;KHKS02SEKH A Polgári Daloskor közgyűlése Pécs, febr. 28. — Vasárnap dél­után 3 órakor tartotta évi rendes közgyűlését a Polgári Daloskor, mely mar ott láttuk a hölgye­n kívül az egye­sület áilipító és pártoló tagját. A közgyűlést a jelige eléneklése vezette be, mely után Visnya Ernő elnök megbízásából Baumann Emil foglalta el az elnöki széket, tolmácsolva a maga és az elnök üdvözletét, kit beállott betegsége tartott távol. Lelkes megnyitó be­szédében a testület tagjainak to­vábbi oly irányú áldásos működé­sét kéri, melynek célja a jeligében nyert legtalálóbban kifejezést. Ha ennek szövege Magyar ajkról, ma­gyar szívhez, zengjen dalunk, míg magyar lesz rá a daloskor további működésében is testet ölt, úgy annak az egyesületre és az egyete­mes magyar dalkultúrára áldásos gyümölcsei el nem maradhatnak. Ily értelemben üdvözli a megjelen­teket , megnyitja az ülést Az elmúlt ülés jegyzőkönyvét, valamint Komlós György szám­­vizsgáló jelentését a közgyűlés egyhangúlag elfogadta s indítvá­nyára Windheim Antal pénztár­noknak jegyzőkönyvi elismerését nyilvánította. Az egyesület hű korképét vissza­tükröző titkári jelentést a közgyű­lés tudomásul vette. Az általános tisztújítás megejtése előtt az ülés Baumann Emil indítványára tisz­teletének és szeretetteljes ragasz­kodásának felállással is tanujelét adva, egyhangú lelkesedéssel el- Sólyomszem volt Bőrkansnya izgalmas, A mohikánok kiásott karcibá­dja elevenedik meg Bemutatja legközelebb az APOLLO OJOBOSOJOBÓBOIOBO HONJOGLALI hit

Next