Dunántúl, 1927. június (17. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
2. oldal A pécsi ciszterci reálgimnázium évzáró ünnepélyei Pécs, máj. 31. — Az ünnepi orom és nemes becsvágy őszinte kellemes érzületével készülődnek a lelkes ciszterci diákok. Hosszú hónapok óta folyik már a lázasmunka az intézet Faludi-önképzőkörében, érek- és zenetermeiben a ciszterci romaklubban, hogy az év végén büszkén ragyogó teljesítményeikkel megkoronázzák és a hagyományos erkölcsi sikerek édes érzésével megenyhítsék egész évi komoly, nehéz munkájukat. Egyben egy két kellemesboldog, önfeledt órát akarnak hálaképen szerezni szüleiknek, az intézet jóbarátainak, a Ciszterci Diákszövetség minden tagjának és mindazoknak, akiket az egészséges testű és lelkű fiatal nemzedék fizikai teljesítményei, testi ügyessége, szellemi és erkölcsi világa, kiválóan fejlett műkedvelői hajlamai ideális testi és lélek-kultúrája általában érdekelnek. F. hó 6.-án, Pünkösd hétfőjéna bőrgyári tornapályán, d. u. fél 5 órai kezdettel, a ciszt, reálgimnázium ifusága évzáró tornaünnepélyét fogja tartani az intézet ifjúsági fúvós zenekarának közreműködésével a következő gazdag tartalmú műsorral: 1. Felvonulás. Himnusz. 2. Zenés szabadgyakorlatok. 3. I.—IV. o. 60 m. síkfutás. 4. Kurucdalok. Előadja az intézeti fúvós zenekar. Nagy Vazul ének és zenetanár dirigálása mellett. 5. II.—IV. o. 80, m. síkfutása. 6. Szabadgyakorlatok a korláton és nyújtón. 7. V.—VII o. 100 m. síkfutás. 8. Korlát és nyújtó gyakorlat. 9. Gúlák. 10- Élőtérkép. Hiszekegy. 11. Elvonulás. Belépődíj nincs. Műsor 50 fillér. Minden adományt köszönettel fogad a Ciszterci Torna Club javára a rendezőség. Rossz idő esetén június 12.-én tartják meg a tornaünnepélyt. F. hó 16.-án Úrnapján, este 8 órakor pedig a reálgimnáziumkomoly felkészültségű műkedvelő gárdája lép a pécsi közönség elé és az intézet ének árával az intézet diákjóléti intézményei javára előadja a Pécsi Nemzeti Színházban Kovács—Kalovics: Hunyadiak c. történelmi, zenés színjátékét, mely kedves, vonzó előadásával, pompás és hatásos tömegjelenetével, énekszámávalszép magyaros tónusával, remek muzsikájával valósággal el fogja ragadni Pécs inteligens közönségét. Az előadásra a próbák javában folynak a színházban. Az egyetlen női szerep kreálására sikerült megnyerni De ce v a Sári szíves közreműködését, aki hálás szerepét (Katalin, a cseh király leánya) a tőle megszokott, finom rutinnal, bájos diszkrét közvetlenséggel fogja megjátszani. — Részletes programmot néhány nap múlva adunk. Jegyek már előre válthatók Baumgartner Alán dr., ciszt.rg. tanárnál. Rendes színházi helyárak. DUNÁNTÚL Szerda, 1927. június 1. !! IHBBSaBft&&E3I3@i3asm£SHSg~'' MAGYAR IRODALMI CSEMEGE! S MiiJASOS QkZ&ji ©«ILPZaUASt, «ezs»5. Hősök ünnepén Elmondotta Bujdos Balázs Az emberi szellem feledésre és emlékezésre van berendezve. Az emlékezés örök virrasztás minden felett, amit nem akarunk átadni a múltnak; a feledés sötét bánatok néma gyötrelmek besüppedt temetője. Hétköznapi értelemben boldog az akinek, kevés a feledni valója és élk, amit szívesen idéz vissza. Boldog az a nemzet mely ünnepnapjainak oltártüzét dicsőségének fényénél lobbantja lángra; boldogtalan az, melynek csak áldozat, csak fájdalom jutott osztályrészül, melynek bánat a testvére. Feledni szeretne, nem tud, túl sok, amit feledni kéne, emlékezni szeretne, nem tud: túl kevés amire szívesen gondolna Vissza. A Végzet, a Sors nekünk kinősül, örökségül egy szentelt fájdalmat adott. Ez a szentelt fájdalom, mely itthon és szerte a világon annyi hősi sírban domborodik, kényszerít minket arra, hogy ne felejtsünk, nehogy kétszer haljanak értünk és kétszer temessük után a sírnál is vigasztalanabb magyar felejtés reggeltelen éjtszakájába. Nem lehet felejtenünk, mert szívükben ott a tőr, mely sebeinket nyitva tartja, nem szabad felednünk, mert akkor egász múltúnkat s egész jelenünket kellene sírba temetni. Hiszen mi csak Mohira emlékezhetünk, mi csak Mohácsot idézhettük, mi csak Aradot ünnepelhetjük, a mi vigíliánk: Trianon, a mi ünnepségünk: halottak napja. Egy nem volt elég belőle, kettő kellett Az egyiket beállítottuk a halni készülő természet fonyadt praeludiumába a jázszina őszbe, hogy lelkünk vallásos áhítatának minden imádságával tiltakozzunk az örök elmúlás ellen; a másikat beállítottuk a tavasz erővel lüktető dobogásába, duzzadó, feszítő, termékenységébe, de gazdag színpompájára ráterítettük a halál árnyékát, hogy lelkünk síkoltó fájdalmával hirdessük: ez még nem a mi tavaszunk, ez még nem a magyar föld ébredése, de innen várjuk, nyugattalan gondolataink szellem-tavaszát, innen a hősi sízet, melynek melegével a megfagyott lelkekben s ezen a hideg magyar földön felébresszük a magyar tavaszt. Életet a sírokból •F élniakarást, élnivágyást a halottak birodalmából! Paradoxonnak látszik, de úgy van! Nem azért mintha a hősi halottak mint új Csaba-vitézek sírjukból életrekelve visszafoglalnák számunkra ezt a földet, hanem azért, mert csak az a nép, méltó életre, csak az a nép tud hivatást teljesíteni, amelynek nagy nemzeti öntudata van. A nemzeti öntudat pedig a hazáért haltak csodálatos önfeláldozásából meríti erejét, veszi büszkeségét. Erőt meríteni jöttünk a sírokhoz, melyek akár itt domborodnak, akár természetellenes határainkon túl, vagy még messzebb észak havas fehérségében, dél napsütéses völgyeiben, egyformán a mieink, mert a jeltelen sírok élő sírkövei mi vagyunk, keresztjei a mi eleven szívünkben fájnak. Mennyi sír, hősi sír, itthon és idegenben és mennyi kereszt, fájdalmas, égbemeredő kereszt itt agy-,rormélyéből akarjuk, lopnia _ tjj, beag. a szigekbenl Azota- hogy egy forró, nyári nap, egy gyilkos golyó elröppent s megölt két királyi lelket s árvává tett három gyermeket, azóta, hogy az első golyó után jött megszámlálhatni Kián, mely özönnel öntötte édes, halántékokra a sötét halált és, szült millió és millió árvát. Embervérben fürdött a világ s a kiömlő könny hiába áradt tengeréré, nem tudta lemosni az emberiség eltorzult arculatáról az elsős testvér borzalmas vádját. Agyunk felborult, eszünk kezdte kétségbe, vonni, hogy emberek vagyunk, de segítségünkre jött a szivünk s ersítő tépelődésünket elcsitította: az fájdalomban, a gyászban a szenvedésben még testvérek voltunk’. Aztán felébredtünk a vér tobzódó őrületéből... Jött a nagy ki- békülés, jött a nagy egymásratalálás s jött vele hüllőszárnyakon a magyar sors, a magyar Végzet, amely kisér bennünket ezer év óta: a testvértelenség bús tudata. Szívünk megcsalt. Az emberiség nagy kézfogásából mi kimaradtunk. A világégés nyomai eltűntek a földről,, a várbarázdákból gimgyakadt,a bpizaiaiak.meg- aBBaBBaBflBBBBBSSBaBBflBBBflBBBBB3SBBSlflIiBeaB2Bl A FILMEK FILMJE: ------------------ —----------r—r* tv. 7........ ■ -s ■ ■■ 8 131 ISBN Gyermeknap lesz Pécsett junius 12-én Édes Anyák! Hozzátok szólunk! A ti ünnepiek lesz június 12.-én. Hozzátok el gyermekeiteket, hadd örüljünk együtt, a bájos apróságok gőgicsélésének, kacagásának. Édes Anyák, a ti ünnepiek lesz e nap, mert míg fáradságos munkával óvtátok, őriztétek kis gyermekeiteket, most elhozzátokhogy gyönyörködjünk mindanynyian fáradságtok gyümölcsében! Felvirágzott gyermekkocsikmosolygó apró ember-bimbókkisdedek, gyermekek. Mily megható látvány! önkénytelenül eszünkbe juttatja a jövőt, a fejlődést. És mintha mondanák: „Ez a mi napunk, a feltámadás napja! a szebb magyar jövő reményei vagyunk!“ Mily boldogság is a gyermek! S ha bármily nehéz munkával keresi az apa a kenyeret, ha kifárad a munkában, mennyivel könnyebben viseli el azt, ha szemig mosolygó arcú, ragyogó’ kis gyermekei várják, kérve: „Apácskám, mesélj nekünk egy szépet". Igen! ez a nemzedék fogja megteremteni azt, ami után sóvárgunk, amit imáinkba foglalunk’ „a nagy magyar jövőt". De ez csak úgy fog teljesedni, ha ti Magyar Anyák megteszítek köteleseségteket, ha úgy nevelitek gyer-mekeiteket, hogy testük, lelkük egyaránt fejlődjék, hogy ne csak önző kicsinyes gondolkozásu em* berek legyenek! A közmondás azt mondja: ,,és testben, ép lélek". A Stefánia Szövetségnek az a célja, hogy azt a kicsiny gyermek, úgy legyen* gondozva, táplálva, hogy az a legs tökéletesebb legyen! !! « Igen, egészséges, erős, bátor, összetartó nemzedékre van szükségünk, csak akkor tudjuk viszszaszerezni szegény, szétténett hazánkat! a «3