Dunántúl, 1927. szeptember (17. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-10 / 204. szám

1. oldal. tIM­ÁNTOO Szombat, 1927. szeptember 10. A bányamunkás lelkipásztorok első országos kongresszusa Pécsbányatelepen­ ­ Pécs, szept. 9. — Bártanai •Ferenc, pécsbányatelepi esperes plébános, az Első Dunagőzhajózá­­si Társaság­ pécsi bányatelepének hivatásos lelkipásztora, szivében már esztendők óta táplált óhaját valósította meg, mikor ez év má­jus hónapban felkereste Magyar­­ország nagyobb bányavállalatai­nak lelkipásztorait, hogy míg egy­részről megismerje a magyar bá­nyavidékeket, másrészről a bá­nyamunkás lelkipásztorokkal kö­zölje ama tervét és eszméjét, hogy közös megbeszélés alapján állapítsanak meg a bányarm­unkás lelkipásztorkodás munkájában bi­zonyos egyöntetűséget és az idei katolikus nagygyűlésre vigyék fel a bányamunkásokat, amennyit épen lehet Budapestre, és pedig a katolikus nagygyűlés, vasárnap­jára, hogy míg velük r­észt vesz­­nek a főpapi nagymisén, az ünne­pélyes megnyitó gyűlésen és eucharistikus körmeneten, a kör­menet­ után tartsanak részükre katolikus bányamunkás gyűlést, amelyen minden politikai vonat­kozás nélkül, a szónokok foglal­kozzanak a bányamunkás ka­tolikus lelki világával. Felkereste Tatabánya, Tokod, Dorog, Salgótarján, Diósgyőr vas­­gyár és Pereces bányavidéke­ket. A lelkipásztorok szeretettel fogadták Bartinai Ferenc esz­méit és szívesen ígérték meg, hogy ezen eszmék megvalósításá­ban segítségére lesznek. Meg­ígérték még, hogy e célból Bar-­­tinai Ferenc pécsbányatelepi es­peres-plébános meghívására ők­ jönnek Pécsbányatelepre, hogy ott, mint az esperes-plébános vendégei, megtartsák az első bá­nyamunkás kongresszust, amely­en e kérdések fölött tárgyalni fog­nak.­­ Bartinai Ferenc esperes-plébá­­nos meghívására, aki a kongresz­­szuson való előadásokra felkérte Seedoch Károly tatabányai plébánost, pápai kamarást, M­e­­y­e­r Béla diósgyőrvasgyá­ri pré­post c. kanonok plébánost és T­o­­m­a Imre dr. tokodi plébánost, míg ő maga épen a lelk­ipásztor­­kodás egyöntetűségének kérdésé­ről a kulturházak szük­séges vol­táról és a bányamunkás­ok­nak a katolikus nagygyűlésen való rész­vétel eszméjéről tart előadást. A kongresszus sto­pjául szep­tember 1-ét tűzte ki Bartinai Fe­renc pécsbányatelepi esperes plé­bános. A kongresszusra megérkeztek: Seedoch Károly tatabányai, Torna Imre dr. fpke­di plébáno­sok, Demeter Bertalan, salgó­tarjáni segédlelkész, oroszi Bál­­v­á­n­y­i Endre, ny. vezérkari ez­redes, mint az Első Dunagőzhajó­­zási Társaság pécsi bányaigazga­tóságának képviselője, Fr­a­j­ó­s György dr., Dőry László dr. pécsi teológiai tanárok és R­u­­d­o­l­f Mátyás közbejött akadá­lyok miatt nem­ jelenhettek meg. A kongresszust Virág Ferenc pécsi püspök engedélyével tartot­ták meg, aki gyönyörű levélben üdvözölte a kongresszus tagjait és munkásságukra Isten­­ áldását kérte, és küldte A kongresszust B­a­j­­t­­­n­a­i Ferenc, mint elnök vezette. Seedoch Károly és Torna Imre dr. plébániájuk viszonyairól és lelkipásztori tevékenységükről adtak igen tanulságos képet és céltudatos működésükkel nagyon tanulságos felvilágosításaikat nyúj­tottak. Bartinai Ferenc a bá­nyamunkások nyilvántartásáról a kartoték alapján értekezett és ennek gyakorlati kihasználását és az egyesületi életben való al­kalmazást fejtegette, majd ezzel kapcsolatban a Kulturház eszmé­jét tárta fel. Ugyancsak ő terjesz­tette elő a bányamunkásoknak a katolikus nagygyűlésen való rész­vétel tervét is. A kongresszus tárijai megértés­sel és oltártestvéri szeretettel és készséggel karolták fel és tették magukévá a tervet és eszmét és Bartinai Ferenc esperes-plé­bánost bízták meg, hogy Budapes­ten a katolikus nagygyűlés szer­vező bizottságával ez ügyben a szükséges lépéseket megtegye. Ezt meg is tette. A katolikus nagygyűléssel kap­csolatban egy bányamunkás lelki­pásztori értekezletet is hív ösz­­sze­ Budapesten, Bartinai Ferenc esperes-plébános, amimelyre Ma­gyarország összes nem hivatalos bányamunkás lelkipásztorokat meghívja és velük együttesen fog­ja megtárgyalni a pécsbányatele­­pi kongresszus határozatait. Már m­ost is felhívjuk erre az értekez­letre azon lelkipásztorok figyel­mét, akiknek egyéb hívein kívül bányamunkásaik vannak, hogy ezen az értekezleten megjelenni szíveskedjenek, de szívesen lát­nak minden érdeklődő lelkipász­tort ezen az értekezleten. A­helyet, hogy hol, az időt, mi­kor lesz ez az értekezlet, a meg­hívókon kívül a lapok is hozni fogják. Az Első Duna Kőzhajózási Társa­ság pécsi bányaigazgatósága a kongresszus ta­gjait nagyon szíve­sen látta bányatelepén és megér­tő jóakaratot és egyetértő kész­séget tanúsított, midőn kegyúri plébánosának kezdeményező esz­méjét támogatta és képviseltette magát a kongresszus értekezle­tén.­­ A kongresszus tagjai elragadta­tással szemlélték a bányának a modern technikának meglepő és párját ritkító berendezéseit, mellyel Magyarország egyetlen feketet-gyémánt szenét hozza nap­világra. Dollinger professzor visszaemlékezése a pécsi vándorgyűlésre P­é­c­s, szept. 9. — Az orvo­sok és természetvizsgálók vándor­­gyűlése az egész ország érdeklő­désének homlokterében állította Pécs városát. A Dunántúlnak ez a nagy kultúrájú és rohamlépé­sekben fejlődő metropolisa való­sággal lenyűgöző hatással volt a vándorgyűlés résztvevőire. Pécs városa a magyar tudományosság iránt érzett hódolatával és ven­dégszeretetének minden megnyil­vánulásával üdvözölte a vándor­gyűlést és ölelte magához a falai közé érkező vendégeket. Ennek a hódolatnak és vendégszeretet­nek most méltó visszhangja tá­madt. A vándorgyűlés illusztris résztvevője az európai hírű Dol­ling­e­r Gyula orvosprofesszor: Emlékezés a szép pécsi napokra címmel cikket írt a Budapesti Hírlap csütörtöki számába. A cikknek magára a vándorgyűlésre és Pécsre vonatkozó része így hangzik: Nemcsak a vándorgyűlés négy­százötvenhat tagja, de Pécs nagy­közönsége is lankadatlan érdek­lődést tanúsított vándorgyűlé­sünk előadásai iránt. Nagystílű város ez a Pécs. Ezer­éves kulturfészek, mely századok viharjaival győzedelmesen dacolt. Pusztította török, tatár, kuruc, labanc, osztrák, szerb meg szov­jet, de elpusztítani ezt a szívós fajt egyik sem bírta. Sőt ma pom­­pásabb, mint bármikor, és csak a kupolás dzsámia, meg az a kar­csú, elegáns minaret emlékeztet­nek a török uralomra amikor a basa hivatalos leiratai Te hamis hitetlen disznó magyar, címzéssel kezdődtek. Ma a minaret erkélyén nem je­lenik meg, sem az alatta levő dzsámiéban nem görnyed többé imára a dervis, de a tövében el­terülő egyetemi intézetekben és klinikákon mikroszkópjaik és gö­­rebjeik mellett, buvárlataikban tudományaik papjai merülnek el, ezek a lelkes fiatal búvárok, akik évenként egy-egy vaskos kötetet kitevő búvárlataik eredményeit küldik világgá. Nagy szellemi értékekkel gaz­dagodott Pécs városa a Pozsony­ból elmenekült egyetem idetele­pítésével. A professzor egytől­­egyig fiatal, lelkes vezér, mind­egyik máris jelentős tudós. A se­gédszemélyzet a buzgó tehetsé­gek serege és ezek vezetik be tu­dományukba a tanulni vágyó, pél­dájukban felbuzduló, nagyszámú hallgatóságot. Milyen kár lett vol­na hazai tudományunknak ezt a­­ lelkes, értékes csapatját az ösz­­szeomlás után szélnek ereszteni. Ha egyéb nem, csupán a pécsi egyetemnek tágabb körökkel való megismertetése is megérde­melte a vándorgyűlés idehozatalát és a azt nagy munkát, amelyet egyik fiatal, tetterős profesz­­szora, a nyílt szereplés elöl szeré­nyen félrevonulva, szinte látha­­tatlanul végzett. A város kultúrája a püspök­ségnek közel ezer év előtti alapí­tásával kezdődött. Első egyete­mét nagy királyunk a pécsi püspök közreműködésével alapította, ha­zánk egyik első könyvtárát, pa­pírgyárral és könyvnyomdával kapcsolatban, a püspöki székház­ban találjuk. Nemsokára külön palotában látjuk e becses könyv­tárt drága kötésekben, rokokó dí­szítésű szekrényekben, a hittudo­mányi kincsek mellett a francia enciklopedisták műveivel, ame­lyeket a bécsi béke után ide le­küldött császári könyvtártisztító küldöttség autodaféja elől ez a­ püspöki könyvtár mentett meg. Jelenleg az egyetem kezelésé-­ ben az egyetemi ifjúság használa­tára áll, kibővítve a magyar tudo­mányos művekkel és a tanuló ifjúsá­g használatára álló tant, könyvekkel. A tudományok géniuszát nyo­mon követi a múzsák serege. A zene múzsája Pécsett is a székes­egyház kórusán telepedett le leg­előbb és innen kiindulva talált dédelgető otthont széles e város­ban, amely még egy híres fuvolá­jának, még egy fagotistájának is emlékoszlopot emelt. A zenét kö­vette a képzőművészet, amelynek tökéletes, eredeti magyaros majo­likagyártmányai az egész műsze­relő világon híressé váltak, majd, Fascináló eozin-színeikkel keltet­tek általános feltűnést, legújab­ban pedig az alapító leányának magas művészi ihlettségű alkotá­sai, klasszikus színpompájukkal a, Rugkin potery-vel vetekednek. A városban nyüzsgő élet, vi­rágzó ipartelepek, sőt még a föld alatt három emeletnyi mély kata­kombákban is vidáman palac­kozzák, erősen ledrótozzák és raktározzák százezeres állvá­nyokra a pezsgőbor sistergő, gyöngyöző nedűjét, hogy az maj­dan felszabadítva kifejtse üdítő, csábító és sokszor gyilkoló hatá­sát. Magasan a város felett szikla- f­­alapon áll a román stílus egyik legszebb műremeke, a pécsi szé­kesegyház, benne Székely Bertalan és L­o­t­z Károly csodá­latos freskóalkotásaival, ame­lyekben először szólalt meg a magyar nemzeti géniusz a monu­mentális művészet terén, új élet­teljes stílust teremtve. A székesegyházzal szemben székházából intézi egyházi ügyeit az új püspök, akit Róma éles sze­me és különös kegye a közbeeső összes egyházi rangfokozatok mel­lőzésével kis városi plébániájá­ból emelt ki és helyezett erre a nagy polcra. Csak kevesen is­merték azelőtt, de ma már meg­nyerte Pécs városának és egy- * házmegyéjének szeretetét. Joggal elmondhatjuk, hogy a legnépsze­rűbb főpapok egyike. Mint a vándorgyűlés elnöke, ii!!!]?l!!!!I!Ííj!ií!lll!iS!!ll!!!!!!l!lí!l!i!i!!!í!!!!iii!!!!ilii!!iii!!Si!iÍ!!!lilii!i!l3i!l!iíííj[ § vasárnap szenzációs kettős mfisor s I Riadalom §» Száguldó I Kínában *» Vénusz

Next