Dunántúl, 1927. október (17. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

7h*l f/ •* ^ XVII. évfolyamjuk s Előfizetési ár házhoz szállítva vagy postán Egy­ben 2 Pengő 90 fillér Egyes szám ára 15 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. hr a 15 fillér Jl /Tn Pécs 1927 október I Szombat. Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. sz Szerkesztőség telefonja 650. szám. Kiadóhivatal: Lyceum»utca 4« sz. Kiadóhivatal telefonja: 222. szám. Hirdetés díjszabás szerint. A Stefánia Szövetség gyűjtése Évenként megjelenik a felhívás Pécs város közönségéhez, hogy adományaival támogassa a Stefá­nia Szövetséget. Ezelőtt hat év­vel, mikor először jelent meg a felhívás, mindenki csodálkozva kérdezte: „Hát ez miféle Egyesü­let lehet?“ Senki sem tudta, hogy milyen célra adja filléreit s bizony évről-évre megfeszített munkára kellett felrázni a város közönségét, hogy megértse. Ez az az Egyesület, amelyik fárad­ságot, munkát, szeretetet nem ki­mélve­ igyekszik megmenteni az anyákat és csecsemőket. Ma már a „Stefánia" fogalommá alakult, magyarázni sem kell, hogy mit jelent ez a fogalom. Az anyák százai, a gyermekek és csecse­mők ezrei állanak védelmünk alatt. Az a lelkes csapat, amelyik először vette kézbe a zászlót, azt diadalra is vezette! Immár elérkeztünk­ ahhoz az időhöz, amikor munkánkra felfe­­ttetjük a koronát! — Ez a korona az az Otthon lesz, amelyet épí­teni kell az Anyavédelmi Köz­pont számára! Erre gyűjtünk vasárnap. Nap, nap után megdöb­benve olvassuk az újságokban: légy leányanya kidobta gyermekét a beremendi vasút ablakából, — egy másik szilvamagot dugott csecsemője torkába és úgy foj­totta meg, — majd: csecsemő hullát találtak egy félreeső he­lyen! Elkeseredve olvassuk: A Dunába ölte magát, hogy szé­gyenétől szabaduljon. —» marólú­got, gyufát vagy más mérget ivott egy fiatal anya. — Megdöbbenés állítja meg szívverésünket, mikor olvassuk: a forróvizet magára rán­totta a disznóölés közben egy kis leány és sérüléseibe belehalt, — gyufával játszottak a magukra ha­gyott gyermekek és nyomorultan elégtek! — Csaknem állandó ro­vattá vált a bűnös manipulációk miatt letartóztatott bábák és anyák históriája. Olvasás után ítéletet formá­lunk és szívtelen bestiának, az ál­latnál rosszabb lénynek dekla­ráljuk a csecsemő gyilkos anyá­kat, a megháborodott agyú, el­veszett teremtéseknek a „feslett életű“ öngyilkosokat, lelkiis­meretlen és gondatlanság bűnében vétkező a magukra hagyott gyer­mekek szülője és menthetetlenül bűnös a magzatát elirtó anya! Ne mondjunk hamar ítéletet, hanem gondolkozzunk! — Mennyi könny, mennyi bá­nat, mennyi elkeseredés előzi meg ezeket a bűnöket! A szegény, védtelen, alacsony erkölcsű, ingatag, ezer veszély­nek és alkalomnak kitett cseléd­leány, gyári v. kereskedelmi al­kalmazott, aki nyomorúságban, állandó munkában és gondban él, milyen könnyen kerül hálójába a könnyelmű, léha liliomtiprónak! —. A mai nehéz megélhetési vi­szonyok között, hány egymást igazán szerető fiatal pár elé tor­nyosulnak áthatolhatatlan akadá­lyok, hogy fészküket megalapoz­­tassák? Csodálatos-e, hogy el­buknak? Ki az, aki az első követ veti reájuk? Ha mégis sikerül megrakni a fészket és elkezdeni az életet, akkor kezdődik csak az igazi ne­hézség. A férj is, az anya is ke­nyér után lát. Ez simán folyik addig, míg meg nem jön a gyer­mek! Az anya munkája megakad. Neki első a gyermeke! Gondoz­ni, táplálni kell. A férj keresete nem elég,­­ kezdődik a gond. A gonddal együtt megjelenik az elégedetlenség, a békétlenség s a kis fészek nem az öröm, hanem a szomorúság tanyája lesz. Ha azután megjön a második, harma­dik gyermek a nyomorúság, gond csak fokozódik s lassan feldúlja a család békéjét, boldogságát. Csodálkozhatunk-e, ítéletet mond­hatunk-e azok fölött, akik re­­megve gondolnak a gyermekál­dásra, akik bűnre ragadtatják magukat, hogy szabaduljanak a gond, a nyomor elől?, Mindig szégyenkezve olvasom ezeket a híreket s mindig meg­­botránkozom a követ dobókon! Nem mi vagyunk-e a hibásak? Mi, akik tudjuk, hogy mivel lehet megelőzni ezeket a bajokat és nem teszünk semmit! Reánk kell vetni a követ! Ha az a szerencsétlen leány­anya érzi, tudja, hogy szerencsét­lenségében nincs elhagyva, hogy gondját, bánatát van aki meg­ossza, — ha tudja, hogy nehéz idejében van ahol szeretettel, gonddal fogadják, —­ ha az a gon­dok között élő, fiatal anya tudja, hogy míg ő kenyeret keres, fél­tet magzatát szeretet, gondosság veszi körül, — ha az apa látja, hogy a társadalom megérti az ő gondját és támogatására siet, de­hogy jut eszébe, hogy elpusztítsa szerelmének gyümölcsét! A „Szeretetnek" ezt a Házát akarjuk fölépíteni, ahol szeretet és gondosság, •— megértés és kö­rültekintés fogadják az oda me­nekülő anyákat és gyermekeket! Sürgős érdeke ez a ,,Ház" az ál­lamnak, a municipiumoknak, a gyáraknak, iparnak, kereskede­lemnek, az egész társadalomnak! — Lehetetlen, hogy egy ilyen nagy kultúrájú város, mint Pécs, ahol a közművelődési fellendülés az utóbbi években igazán ameri­kai stílusban indult meg, megér­tés nélkül nézze azt a küzdelmet, amit a Stefánia Szövetség fejt ki, az anyák és csecsemők védelme terén. Azzal a szent meggyőződéssel hívom az urnákhoz Pécs város közönségét, hogy minden lehetőt meg fog tenni, hogy a „Szeretet Háza" alakjában minél előbb fel­­tehesse a „Stefánia Szövetség" munkájára a koszorút! Dr. Cholnoky Ferenc a „Stefánia Szövetség" igazgatója. 'S SR Sraaa HHHi R|MRi HEIOIHBiai HHiH Simonyi-Semadam Sándor, Apponyi Albert gróf, a budapesti francia ügyvivő és Khuen-Héderváry Sándor belügyminisztériumi államtitkár nyilatkoznak a Paleologue-féle jegyzék ügyében B­u­d­a­p­e­s­t, szept. 30. — Tekintettel azokra a nyilatkoza­tokra, amelyeket egyes lapok S­i­­monyi-Semadam Sándor volt miniszterelnöknek tulajdoní­tanak és amelyek szövegezésük­ben egymástól eltérnek, a Ma­gyar Távirati Iroda munkatársa felkereste Simonyi-Sema­­dam Sándort, akitől a követke­ző hiteles nyilatkozatot kapta: — A Magyarság tegnapelőtti számában közzétett P a 1 e­o­l­o­­g­u­e féle jegyzőkönyvre vonat­kozólag a lapoknak csupán a kö­vetkező nyilatkozatot adtam: Az ügyet a kormány tárgyal­ta, minisztertanács döntött benne, minden huza­vona és haladék nélkül. A kormány a maga részéről mindent megtett, hogy az ügyet per­fektuálja. Hogy a dologból­­ nem lett semmi, annak egye­ /­düli oka Paleologue bukása. — Minden, ami ezenkívül ettől eltérő fogalmazásban, nevem alatt megjelent, az nem­ fedi az én ki­jelentéseimet, azzal magamat nem azonosítom, így nem mon­dottam azt, hogy a Magyarság­ban közölt jegyzőkönyvvel azo­nos szövegű okmányt kapott vol­na a kormány. Minden további kérdésre a választ kereken meg­tagadtam, úgy, amint a jövőben sem fogok ebben az ügyben sem­miféle nyilatkozatot tenni. Appony­i Albert gróf­­ a le­pi o­g­u­e jegyzékéről kijelentette, hogy azt nem látta. A jegyzéket megelőző tárgyalásokról tudomá­sa volt, azonban azok tárgyáról, nem tesz közlést a nyilvánosság részére. A felelősség kérdéséről kije­lentette Apponyi, hogy sen­kinek nincs oka félni a fele­lősség kérdésének felvetései­től. A Paleologue üggyel kapcsolat­ban kérdést intéztünk a buda­pesti francia követséghez, ahol de Vienne budapesti francia kö­vet távollétében a francia ügyvi­vő az ügyre vonatkozólag a kö­vetkezőket mondotta: — Nem hiszem, hogy a kérdé­ses dokumentum abban a formá­ban, ahogy a Magyarság 28-iki számában közölte autentikus lenne. Egyébként e közlés nem al­kalmas arra, hogy módosítsa a francia kormánynak Ma­gyarországgal szemben elfog­lalt álláspontját. A francia kormány és a budapesti franci­a követség is azon van, hogy azok a kötelékek, amelyek már eddig is, egybefűzték szelle­mi és gazdasági téren Franciaorr­­szágot és Magyarországot, béké­sen fejlődhessenek. Minden, ami alkalmas az izgalom és nyugta­lanság felkeltésére inopportunus­­nak tekinthető. Khuen-Héderváry Sán­dor államtitkár, aki W­a­­­k­ó La­jos miniszter­ távollétében a kül­ügyminisztériumot vezeti, a kor­mánynak a Paleologue jegy­zék ügyében elfoglalt álláspontjá­ról a következőket mondotta: — A kormányt meglepte ennek a jegyzéknek nyilvánosságra ho­zatala. Nem a benne foglaltak mi­att, hanem azért, mert a jegyzéknek a külügy­minisztériumban nyomát sem találjuk. Már­pedig egy ilyen jegyzéknek nyoma volna. Sem a békedelegá­ció, sem a külügyminiszter nem kapta meg ezt a jegyzéket, így a kormány intézkedni nem tud. Elsősorban azonban be kell várni Franciaország részé­ről az állásfoglalást a Pa­leologue jegyzék ügyében. Ismételten le kell szögeznem, hogy a jegyzéket nem kaptuk meg és így nem is tisztázhatjuk a kér­dést. — Azt nem tudom, hogy tisztá­zódni is fog-e kérdés. Én Simo­­nyi-Serpadam Sándor nevében nem nyilatkozhatom, de tudom, hogy i . i­r . i -jj helyre fogja igazítani nyilat­­- ,­kozatát, amely arra enged következtetni, hogy mintha a minisztertanács tárgyalta volna ezt a jegyzéket. Simonyi-Semadam Sándor nem emlékszik pontosan vissza arra, hogy ez volt-e az­ a jegyzék, amellyel ők foglalkoztak annak idején.

Next