Dunántúl, 1927. november (17. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
oldal. stületek működésében fontos az, hogy a társadalom éber aktivitással, összefogással szabjon irányt e küzdelemnek, töltse meg azt teljes élénkséggel és elevenséggel. A társadalmat nem is pótolhatja a hatóság és a társadalmi önkéntes munkát fizetett tisztviselővel végeztetni nem lehet. Legfőképen azért nem, mert ez az évi költségvetést óriási összeggel terhelné meg. A társadalmi egyesület küzdelmét azonban nálunk rendkívül megnehezíti az, hogy népességünk sajátos jelleménél fogva, vagy talán nevelésénél fogva a közös jó eszményeiért nem tud úgy lelkesedni, mint az Amerikai Egyesült Államok népessége. Linsly R. Williams ismerteti az Egyesült Államokban a tuberkulózis elleni társadalmi küzdelmet és a következőket mondja: annak ellenére, hogy a tuberkulózis elleni küzdelem voltaképen a higiénének a problémája, mégis az amerikai népesség a lehető legnagyobb érdeklődéssel vetette reá magát az Egyesült Államok egész területén a férfiak és az asszonyok Százezrei küzdöttek a herkulózisban. Kivételt képeztek gátlására és ezen mozgalmak élén majdnem kivétel nélkül azok állottak, akiknek az életét vagy a saját betegségük keserítette meg, vagy a szüleik, gyermekeik vagy barátaik pusztultak el tuberkulózisba. Kivételt képeztek csak e társadalmi küzdelemben részvettek közül a belorvosok és higiénikusok, akiket nem az élet, hanem tanulmányaik vezettek reá e küzdelem szükségességére.Amerikában az Egyesült Államokban legalább a tuberkulózis elleni küzdelmet jelenleg vagy orvosok, vagy a tuberkulózis által sújtottak irányítják. E társadalmi küzdelemnek az eredménye az volt, hogy az utóbbi 10 évben az Egyesült Államokban a tuberkulózis halálozás, a halált okozó betegségek sorában a hatodik helyre szorult. A mi halálozási statisztikánkban a tuberkulózis az első helyet foglalja még el és ez mindaddig így lesz, ameddig társadalmunk nem fog tudni lelkesedni és lelkesedéssel magát a tuberkulózis elleni küzdelembe belevetni. A His masters voice legújabb szenzációja ! Kérjük meghallgatni! ALT ÉS BÖHM. A régi temetőben Irta: Reék György A régi temető méhlepte, düledező, sírkeresztjei között járkálva és elmerengve az elmúlás örök törvényén, áldozok e napon a halottak emlékének. Itt, ahol már nincs fény, virágpompa, ebben a temetőben, mely mindenben, még sírkeresztjeiben és sirhantjaiban is az elmúlás szomorú képét tárja elénk, ennek a temetőnek a csendjében ittasul meg a lelkem s száll vissza az évtizedes múltba, itt vonultak el lelki szemeim előtt Pécs városának rég letűnt derék polgárai és azok cselekedetei, kik rend és rang külömbség nélkül itt aluszszák örök álmaikat. Ehhez a temetőhöz sok-sok szomorú s mégis kedves emlék fűz, s azért itt gyújtöm meg a leszálló estében szerény gyertyácskámat, hogy annak pislogó fénye mellett visszaidézzek emlékembe rég elmúlt dolgokat, hallgassam, mit is beszélnek e régi sírok lakói, e temető legalább nekem s e napon, beszédessé válik. Hallani akarod Te is? Jer velem! Jer velem! Kisérj utaimon s halld meg, mit susog, mit beszél ,egyike másika* s_ha j® az a nő, ki hozzám a fentemlített kérdést intézte, következőkben válaszólt: — Én és itteni társnőim, az itt időző lovarda artistái vagyunk. Mindegyikünk más-más nemzet szülöttje. A hozzánk tartozók a széles nagy világ más-más sarkában alusszák örök álmaikat. Közülünk többen és így én magam is apátián, anyátlan árva, kinek már senkije sincs. E napon, amikor a lovardában a kegyeletes ünnep miatt a délutáni előadás szünetel, mi is szabadok vagyunk. E szomorú ünnep a mi nagy ünnepünk. Bárhol vagyunk a föld kerekségén e napon, tömörülünk s felkeressük a temetőt, abban a névtelennek, az ismertelennek sírjait, hogy ott mint idegenek, nekünk ismeretlen szegény halottak sirkantjain áldozzunk elhunyt szeretteink emlékének. Szemében könny csillogott könny tódult az én szemembe is. Elbúcsúztam. Pár nap s a cirkusz eltávozott. Én azóta a hárz száz cirkuszt látogatok s néz az előadásokat, a lovarnők táncosnők mosolyait, s csak integetéseiket szemlélem, mindi eszembe jut: a halottak napja! Mosollyal.. . könnyel!. DTOXTITUE Kerül, 1977. november 1. Szekszárd-Tolna-Paks Feljegyzések átutazóban Pécs, okt. 31. — Az elmúlt verőfényes őszi napokban a Baranyával szomszédos és a szeretet sok szálával hozzánk kapcsolt Tolna vármegye egyes gócpontjait kerestük fel. A rohamlépésben előretörő Szekszárd városáról már röviden beszámoltunk. A múlt évben megépült itt a vízvezeték s ez évben a csatornázás nehéz munkája folyik Szekszárd utcáin. Az egész város fel van dúlva, a pécsi Zsolnay gyár agyagcsövei, gyors iramban tűnnek el az utcák, terek gyomrában. Az első tavasszal megindul az új modern kórház felépítése s a régi kórháznak az élet szerencsétlenjei az elmebetegek részére való átalakítása. Vitéz Vendel István polgármester nagy ambícióval és rátermettséggel a város képviselőtestületének megértő támogatásával sietteti a megyei székhely, modern, nagy várossá való fejlődését. Szekszárd város külső fejlesztése mellett nagy buzgalommal folyik a kulturális életnek mind teljesebbé és szebbé való kiépítése. Ennek alapját a hitélet fellendítésével Virág Ferenc püspök vetette meg. Ma Kiss Lajos kerületi esperes, Szekszárd belváros plébánosa halad tovább az ő nyomain. Az a szeretet, amely a szekszárdi plébániát és annak lakóit körülvette ma is változatlan. Kiss Lajos szeretetreméltó egyéniségével, finom lelkületével és nemes gondolkozásával egy csapásra hódította meg a szekszárdiakat. Amikor kérdéssel nem érted; nem hallod, halld meg azokat az én szócsövemen keresztül. Majd harminc éve annak, amikor még e temetőben összpontosult Pécs városának kegyelete halottak napján. Ide jött aprajanagyja a kegyelet adóját hozzátartozóiknak leróni koszorú, virág adományokkal, s az est beálltával gyertyák és lámpák légiói világítottak a sírok felett. S ma? . Hat óra felé járt az idő, november elsejének csípős, hideg szele fujdogált, mikor a temetőnek a vasúti síneken túl fekvő részének főútján egy csoport nőalak jött felém, majd hirtelen megállt s tétovázva tekintett körül. Pár perc múlva az egyik nő kivált a társaságból, felém irányította lépteit, s megszólított: "-Uram, hol vannak a névtelen halottak eltemetve? Az első percben nem értettem meg a kérdést és csak utóbbi kérdezgetésére kapott válaszból értettem meg, hogy e nő és valószínűleg társai is ama halottakat keresik, kiknek eltemetéséről hozzátartozóik hiányában a hatóság gondoskodott. Melléjük szegődtem s elkísértem őket a temető délnyugati sarkára, hamar ostromoljuk szerényen ki akar térni, mert a nyilvánosságot csak a templomban, karitatív és hitbuzgalmi munkákban szereti. — Nem mondhatok újat, én itt beleültem a kész dologba. Akit dicsérni kellene, annak élete, munkája úgyis köztudomású. A hitélet fellendülése, az értelmiség megnyilatkozó vallásossága, katolikus egyesületek munkássága az ő nevéhez fűződik. A férfiliga, az oltáregyesület, a szociális misszió, úri lányok kongregációja mind-mind Isten dicsőségét munkálja. Nagy az én örömöm, hogy a misék alatt tele van a templom s mind több lesz a gyónók és áldozók száma. Most a templom külső restaurálását igyekszünk minél közelebb hozni. . A beszélgetés alatt megszólal a toronyóra, amely kellemes harangjátékkal muzsikálja a fülünkbe az elröppenő időt. És a kedves vendégszerető háznak fehér asztalánál még sokáig beszélgetünk magyar múltról, magyar jövendőről és a jelen közös fájdalmairól. . -Szinte fáj Otthagyni Szekszárdot ezt a kedves színmagyar várost, ahol annyi kedves ismerős annyi Isten hivő, meleg érzésű ember Van. A Szekszárddal szomszédos Tolna már hűvösebb, idegenkedők az emberek. Megijednek, ha Vendég kopog. Talán ügynök jön, talán kérnek, talán valami rossz hirt hozó ... Bak József Tolna plébánosa irógépje mellett dolgozik. Az Errá akadtam a keresett sírokra, mert azokat virágok nem ékesítették s a sirhantok mellett nem állt szerető férj, bánatos hitves, siró gyermek, jóbarát. A sirhantok behorpadva, s legfeljebb a legegyszerűbb korhadt fakeresztek jelezték a szomorú helyeket. Ekkor a nők mindegyike csomagot bontott fel, azokból előkerült két-két szál gyertya, s azokat elhelyezték a gazdátlan sírokon. Éppen megszólalt a dóm nagy harangja, utána mélabús akkordban templomaink összes harangja, egy órán át imára hívjákfel az ájtatos híveket, s e nők meggyujtva a gyertyákat, térdre borultak s könnyben úszó szemekkel, mintegy átszellemülve, legbuzgóbb imádságba merültek el. Tisztes távolból megilletődve néztem e képet. Egy óra hosszat szóltak a harangok s csak mikor már utolsó kongásuk is elhangzott, keltek fel a térdelő helyzetükből, hogy a lassan üressé váló temetőt ők is elhagyják. Hozzájuk csatlakoztam, s most már együtt bandukolva a beszédet kegyeletes tényükre tereltem, s mintegy felvilágosítást kértem tőlük a látottakért vok edélyből jött ember fájdalma, szomorúsága ül ki az arcára. Sokáig kellene ott ülnünk, hogy felmelegedjék a lelkes testvért lásson bennünk, aki a nagy közös célért akarunk, együtt dolgozni. Csak keveset mond, azt is inkább magának, mint a nyilvánosságnak. A hitélet előretörőben van. Kongregációk és szívgárdák dolgoznak lelkesen. Az emeletes községházán is borús a hangulat. Sinka Ottmár főjegyző még szűkszavúbb, ha diplomata lenne biztosra vennénk, hogy valami nagy dolog készül Tolnán, de távozáskor megnyugtat bennünket nincs különösebb beruházási programm, szegény a község. És minél északabbra jutunk hűvösebb lesz a légkör, Paksnál már egészen hideg van. Mozsgay Sándor esperest keresztelőre és eljegyzésre jöttek veszik körül. Tarisznyás Gerő főjegyzőt is leköti a hivatalos elfoglaltsága. Ellenben Tenzinger Lajos szekszárdi földbirtokos szíves készséggel mutatja be nagyszerűen berendezett paksi sertéshizlaldáját. Az elkülönített telepen 250 sertés hízik. Beton alapépítményű ólak, artézi víz teszik sertés szempontból nyilvánvalóan lakályossá a hízók otthonát. 250—300 kilóra emelkedik a súlyuk, ekkor, mint érett anyag kerül exportra. Mint itt értesülünk ma már az uradalmak felhagytak a sertéshizlalással s a külön e célból berendezett hizlaldákból szerzik be szükségleteiket. Paksnak és környékének pedig az a haszna, hogy jó áron talál gazdára a nem egészen príma kukorica és burgonya is. A kanyargó Duna partján haladunk tovább, de erről majd legy közelebb. ›8®G«D6909«9©O0©Ö©®©Ö©©3K38›& Pécsre érkezők vegyék meg a Pécsi Útmutatót