Dunántúl, 1928. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 248. szám (249. szám)

2. oldal. DDNANTOE Szombat, 1928. november 3» A temetők ünnepe Pécsett Közel ötezren vettek részt a katonaság gyászünnepélyén Pécs, nov. 2. — Az elmúlt két n­ap az emlékezés és kegyelet napja volt. Pompázó virágkön­tösbe öltözködött a halottak csendes birodalma. A város la­kossága a két napon reggeltől késő estig benépesítette a teme­tőket, hogy az emlékezés szár­nyain visszaszálljon a múltba és felidézze elhunyt kedveseinek az emlékét. A bánatos ősz minden virága odakerült a sírokra. Ezer­nyi gyertya lángja gyulladt ki és minden ajkról áhitatos imádság szállt fel az élet és halál Urához a halottak lelki nyugalmáért. Mind a két napon ragyogó nap­sugár tűzött alá, hogy a virágba borult sírokkal a feltámadásba vetett hitet szimbolizálja. Mindenszentek napján már a kora reggeli órákban megindult a népvándorlás a központi temető­be és egész nap szakadatlanul tartott. Ez a népvándorlás dél­után két óra tájban érte el tető­fokát. A városi autóbuszok, a bérautók és bérkocsik olyan óri­ási forgalmat bonyolítottak le, hogy valósággal párba kellett áll­ni azokért. Minden dicséret meg­illeti a rendőrséget, hogy ez az óriási forgalom a legkisebb zök­kenés nélkül bonyolódott le. A gyalogforgalom is óriási arányo­kat öltött. A temetőbe igyekvők ezrei szorongásig megtöltötték a gyalogjárókat. Egymásután vo­nultak fel a helyőrség csapatai a katonazenekarral, a csendőrség, a Zrinyi Miklós reáliskolai nevelő intézet és a rendészeti iskola nö­vendékei és a leánycserkészek. A város közönségének ezt a hallga­tag felvonulását bántóan zavarta a gyalogjárók mellett sátort ütő gyertyaárusok vásári izű kiálto­zásai, amelyet a rendőrség betilt­hatott volna már a múlt tapaszta­latai alapján. A temető bejáratainál urnák ál­lították meg a közönséget. A tü­dővész ellen védekező egyesület­nek a lapokban megjelent kérése nem talált süket fülekre. Min­denki áldozott a nemes célra, hogy a tüdőbetegeket megment­hessék az életnek. A temetőben szétoszlott a közönség és csak­nem minden sír mellé jutott vi­rágot vivő kéz, csendben zokogó szív és imádkozó alak. Kinek ne volna kedves hozzátartozója, jó barátja, ismerőse, aki már az örök hazába költözött. Még azok is vittek virágot és gyertyát, akik­nek hozzátartozóik más vidéken alusszák örök álmukat. Ezek a virágok és gyertyák oda kerültek az Üdvözítő keresztje mellé, aki­nek az izgalma túlér időn és távolságon át. A katonaság gyászünnepélye­­délután fél 4 órakor kezdődött a régi emlékoszlopnál, körülbelül­­ötezer főnyi közönség jelenlété­ben. A katonatemető virágdísz­ben állott. Pécs város közönségé­nek hazafias érzése előtt minden­kinek le kell venni a kalapot. A hősök sírja szépen elrendezve, vi­rággal borítva, égő gyertyákkal körültűzdelve igazolta, hogy a hő­sök emléke elevennen él a szí­vekben. A gyászünnnepélyre kivonult a­­helyőrség tisztikara Koszmov­s­z­k­y József altábornagy vegyes­dandár parancsnok vezetésével. A város képviseletében N­e­n­d­t­­v­i­c­h Andor dr. polgármester je­lent meg. Ott voltak a város elő­kelőségei közül igen sokan. A vi­tézek küldöttségét vitéz P­a­jt­a­y Rezső székkapitány vezette. A gyászünnepélyt a 8. honvédgya­logezred zenekara nyitotta meg gyászindulóval. Ennek elhangzása után Majthényi Viktor ales­­peres mondott beszédet. — Mindent elvesztettünk, — mondotta többek közt — csak a fájdalom maradt meg a számunk­ra. Ezt a fájdalmat hozzuk ki év­­ről-évre a hősök sírjához, mert ez a fájdalom magában rejti a hitet is a feltámadásban, mert ez a fáj­dalom nem lankaszt, hanem tet­tekre sarkal valóra váltani a meg­­dicsőült hősök álmát a szebb ma­gyar jövendőt. A nagyhatású beszéd után Koszmovszky József altá­bornagy a honvédség, Nendt­­u­i­c­h Andor dr. polgármester pedig a város közönsége nevében tett le koszorút az emlékoszlop­ra. A vitézek is megkoszorúzták a hősök emlékoszlopát. A gyász­ünnepélyt a Himnusz fejezte be. Végül a rendészeti iskola és a Zrinyi Miklós reáliskolai nevelő­­intézet növendékei díszlépésben elvonultak az emlékoszlop előtt. A közönség egy része hazafelé indult a gyászünnepély után, igen sokan azonban tovább is ott ma­radtak a temetőben és csak az esti órákban indultak hazafelé. A sötétség beálltával gyönyörű lát­ványt nyújtott a temető az ezer­nyi égő gyertyával, amelyeknek fénye bevilágította a virágos te­metőt. Itt említjük meg, hogy a hősök emlékének megörökítésére Pilch Andor és neje­­, Germán Ist­vánné, Dr. Johann Béláné, Solti Lajosné és V­á­r­n­a­y Ma­riska egy-egy, V­ranitsch Gi­zella pedig Vranitsch György és József emlékére két sírkő árát ajánlotta fel és fizette be. A tüdőbetegek részére történt gyűjtés eredményének összeállí­tásával csak holnap készülnek el és így azt vasárnapi számunkban ismertethetjük. ­ Kisleányával az üszögi vonat alá feküdt egy pécsi fiatalasszony Az anyut halálra roncsolták a vonat kerekei, a kétéves leányka csodálatos módon életben maradt — Az asszony két nappal ezelőtt már megkísérelte az öngyilkosságot Pécs, nov. 2. — Szerdán este Fodróczi Vilmos dr. üszögi ál­lomásfőnök táviratban értesítette a pécsi kir. ügyészséget, hogy a Pécs felé haladó 1951 számú munkásvonat 6 óra után néhány perccel halálra gázolt egy ismeret­len fiatalasszonyt, két éves kis­leánya pedig könnyebb sérülése­ket szenvedett. Még aznap este rendőri bizottság száll ki a sze­rencsétlenség színhelyére, amely a következőket állapította meg. Üszög és Pécs külváros között a 27—28-as vasúti szelvényben történt a szerencsétlenség.Ott feküdt a 25 év körüli fiatalasz­­szony borzalmasan összeroncsolt holtteste és ott találtak rá két­éves leánykájára, aki több seb­ből vérzett. A rendőrségnek az volt az első feltevése, hogy az asszony öngyilkossági szándékból feküdt a vonat elé és kisleányával együtt akart a halálba menekülni. Ez a feltevés csütörtökön be is igazolódott, amikor a rejtélyes öngyilkosság minden részlete tisz­tázódott. Kinyomozták, hogy az asszony Lipcsei Jánosné, szü­letett Tóth Ilona, pécsi lakos. Férjével, aki üvegessegéd, a na­pokban költözködtek Pécsre és a Hunyadi­ utcában vettek ki la­kást. Lipcsei János a Lukafai üvegkereskedésben nyert alkal­mazást és így a család megélhe­tése biztosítva volt. Az asszony azonban Pécsre költözésük óta búskomor volt és állandóan ön­­gyilkosság gondolatával foglalko­zott. Két nappal ezelőtt egy kony­hakéssel megszúrta magát, de a sebesülése jelentéktelen volt. Férje ekkor lelkére beszélt, hogy tegyen le az öngyilkosság gondolatáról. Az asszony ezt meg is ígérte. Ennek ellenére szerdán délután, kisleányával elment ha­zulról és a ligetben bolyongott egész alkonyatig. Ekkor felment a vasúti töltésre és kis gyermeké­vel az Üszögről jövő munkásvo­nat elé feküdt. Lipcsei Jánosnét halálra ron­csolták a vonat kerekei, a kisleányt azonban az­­ isteni Gondviselés életben tartotta. A szerencsétlenséget a moz­donyvezető nem vette észre és a szerelvény befutott Pécskülváros­­ra. Amikor ugyanez a munkás­vonat visszaindult Üszögre, egy férfi állította meg a vonatot az asszony holttestétől néhány mé­terre. Ekkor derült ki, hogy né­hány perccel ezelőtt mi történt. A kisleányt a sebészeti klini­kára szállították, de ma már édesapjánál van. Mivel minden kétséget kizá­róan megállapítást nyert, hogy Lipcsei Jánosné, öngyilkos lett, a rendőrség és az ügyészség be­szüntette a nyomozást. oioaoioiovoaovaBoiosoioB« A pécsi magántisztviselők közgyűlése Pécs, nov. 2. — A Magyarországi Ma­gántisztviselők szövetségének pécsi cso­portja Megye­ utcai új székházában a volt Hamerli házban tartotta meg évi rendes közgyűlését. Sugár Miklós elnök nyitotta meg a köz­gyűlést. Hálás szavakkal köszönte meg, hogy a pécsi csoport otthont találhatott, üdvözölte Baján Gyulát a központ kép­viselőjét aki a házszerzési akciót fel­karolta és érző emberi szívével tető alá hozta. Megemlékszik a szövetség lelkes főtitkáráról Kertész Miklósról, akit be­tegsége akadályozott a megjelenésben. A közgyűlés táviratilag üdvözölte. A hála és elismerés jeléül a pécsi csoport elké­szíttette Baján és Kertész életnagyságú arcképét, melyet ez alkalommal leple­­zett le. Megemlékezett továbbá a helyi csoport agilis főtitkáráról Moldoványi Ödönről, aki az otthonalapítási akciót kezdeményezte és tető alá hozta, kéri, hogy a közgyűlés Moldoványinak elévül­hetetlen érdemeiért jegyzőkönyvi kö­szönetet szavazzon. Megköszöni ezenkí­­vül az ezévi vezetőség és választmány értékes munkáját is. Baján Gyula a budapesti szövetség köz­ponti elnöke méltatta a helyi vezetőség nagy munkáját. Faragó László dr. központi alelnök mondott tartalmas köszöntőt a régi veze­tőségre és munkálkodásra, összetartásra hívta fel a tagokat. Moldoványi Ödön főtitkár beszámolt az elmúlt esztendőről. A titkári beszámoló után Wisner Ká­roly budapesti küldött tartott előadást az aktuális gazdasági kérdésekről. Az új vezetőséget és választmányt titkos szavazás útján a következőkép alakították meg: Elnök Sugár Miklós, alelnökök Dombóvári Ödön, Reininger, Aladár, Vértes József, főtitkár Moldo­ványi Ödön, titkárok Atlasz Miklós és Lobi Jenő, ügyész Balla Ignác dr. pénz­­tárnok Biró László, ellenőrök Schlanger, Erzsébet és Hónig Pál, háznagy Marton Sándor, könyvtáros Sommer Andor, jegyző Krümmer Ede és Steinberg Kál­mán. Vezetőségi tagok: Fejér Sándor, Grün Jenő, Hofmeister Vilmos, Kalász Jenő. Választmányi tagok: Büchler Fe­renc, Bokor Sándor, Breuer Zoltán, Fi­scher Erzsébet, Jusztusz Henrik, Kiss József, Krausz László, Krizsán István, Mihály Vera, Nick Elemér, Polgár Jó­zsef, Révész Illés, Schwarz Lajos, Tri­­pammer József, Wollák Ödön. Este az új vezetőségi a tagokat teára látta vendégül, melyen a késő esti órá­kig voltak együtt. BBBGHBBBBBBflBBflBiBBHI Pécsre érkezők vegyék meg a Pécsi Útmutatót IfflBaafl! ICDBCDICOICO A jövő Hét nagy eseménye­!!

Next