Dunántúl, 1929. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

2. oldal Ötven képviselő címmel Hantos Béla úr írt veze­tőcikket a ,,Dunántúl" július 31- iki számában. „Amint az újságban olvasom — mondja a tiszt, cikkíró, — Svájcba megy az ötven képvi­selő tanulmányútra", — és ezt nem helyesli. Én nemcsak az újságból olvas­tam, hanem előzőleg magában az országházban értesültem, hogy Svájc szövetséges köztársaság meghívta a magyar országgyűlés mindkét házának tagjait vendégül 2 hétre. Viszonozni kívánta Svájc ama vendégszeretetet, melyben a svájci képviselők Magyarország­ban részesültek és a meghívás a legfényesebb bizonyítéka­i annak, hogy a svájciak nálunk jól is érez­ték magukat. Tehát nem ötven képviselő, hanem ötven kép­viselő és felsőházi tag megy szept. 5-ikén Svájcba. Nem is tanulmányútra mennek, hanem viszonozni a látogatást, me­lyet a svájciak nálunk tettek, ápolni mennek a barátságot, a szí­vélyes viszonyt a külfölddel. Hogy ennek a baráti érintkezésnek minő jelentősége van külpolitikai, köz­­gazdasági tekintetben, ezt nem kí­vánom itt részletezni. Azt sem kívánom jellemezni, hogy minő el­járás lett volna az, ha a magyar országgyűlés házának tagjai nem fogadták volna el a legszívélye­­sebb, baráti meghívást,­­ és a cikkíró lelkületét követve, nem utaznának el. Elutaznak ötvenen vegyest, or­szággyűlési képviselők és felsőházi tagok nem a magyar állampénztár költségén, hanem a maguk pénzén. Számot­tevő tagjai ők a magyar országgyűlés mindkét házának és elhivatottnak érzik magukat, hogy a magyar országgyűlést, a magyar nemzetet megfelelően képviseljék. Ha­nem kimondottan tanulmány­út is ez, mint előbb jeleztem, azért minden résztvevő nemcsak isme­retekben gazdagodva fog vissza­térni otthonába a látottak és hallottak alapján, hanem köteles­ségének fogja bizonyára tartani, hogy nemzetünk iránt a rokon­­szenvet és megbecsülést, megér­tést a külföldön ápolja, erősítse, fejlessze. Ezért hálával, őszinte köszönet­tel tartozunk annak az ötven or­szággyűlési képviselőnek és felső­házi tagnak, akik vállalkoztak ar­ra, hogy a szabad Svájc szövetsé­ges köztársaság szívélyes meghívá­sát elfogadták és itthagyva rendes elfoglaltságukat, munkakörüket, otthonukat, fáradalmas, 2 heti útra kimennek. Én azt hiszem, ha a tiszt, cikk­író így fogta volna fel a kérdést, ha mindezt tudta volna, akkor nem írta volna meg azt, amit köz­zétett, vagy bizonyára másként írta volna meg. Nem kevert volna olyan kérdéseket cikkébe, ame­lyeknek a svájci úttal semmiféle összefüggése nincs,­­ de ha még ezt meg is teszi, megértőbb lelkü­­let nyilvánult volna soraiban. Ne higgye a tiszt, cikkíró, hogy a képviselőház és felsőház tagjai, a magyar kormány nem ismerik azo­kat a bajokat, keserveket, melyek­ről ő a svájci úttal kapcsolatban megemlékezik. Arról is biztosí­tom, hogy nemcsak nekik, hanem az egész magyar társadalomnak fáj mindez és nincs bensőségesebb kívánsága, óhaja, minthogy mind­­­ezen minél előbb, minél gyökere­sebben segítsen. De azt is bátran el merem mondani, hogy egy svájci,­­ mondjuk általában kül­földi út többet segíthet a ma­gyar gazdán, a magyar nemzeten, a szegénységen, mint ha azok a képviselők és felsőházi tagok, akik most Svájcba mennek látogatóba, a tiszt, cikkíró mentalitása szerint „a külvárosokat, az óceáni elszi­geteltségben élő tanyákat, a ma­gyar falut" járnák be, a­melyeket ők mindnyájan nagyon jól ismer­nek . Egy felsőházi tag, aki nem utazik Svájcba. DUNÁNTÚL Csütörtök, 1929. augusztus 2. Mohács város eddig 2000 pengőt gyűjtött a repülőgépakcióra Vass miniszter 300 pengőt adományozott a „Pestvármegye“ gépmadárra — Pest­ és Borsodvármegye területén is sikerrel folyik a gyűjtés Mohács tovább folytatja Pécs, július 31. — A pécsvá­­radi járás községeinek és Sásd községben folytatott gyűjtés impo­náló eredményeihez most méltóan csatlakozik Mohács város, amely­nek közönsége körében a „Dunán­túl“ által kezdeményezett repülő­akció céljaira a legrövidebb idő alatt két­ezer pengő gyűlt össze. Mohács város közönsége a leg­nagyobb lelkesültséggel tette ma­gáévá k isgondolásunkat és szinte­­ egyetemesen sorakozott föl a nagyszabású terv mögé. A város hazafias érzésű közönségének ado­mányával együtt most már közel jutunk ahhoz az összeghez, amely az első repülőgép bevásárlásához­­ szükséges. A modern értelemben vett ma­gyar aviatika megteremtésének terve Mohács közönsége körében olyan lelkesültséggel találkozott, hogy mohácsi tudósítónk jelentése szerint ezzel a kétezer pengővel, korántsem zárultak le a mohácsi gyűjtés aktái. Mohács város társa­dalmi életének vezetőegyéniségei kijelentették munkatársunk előtt, hogy a gyűjtött összeget a várme­gye repülőgépének céljaira ajánl­ják fel, de a gyűjtést tovább folytat­ják, s ha lehet, egy akkora összeget gyűjtenek össze, a­mely lehetővé teszi, hogy Mo­hács egymaga vásároljon egy gépet, amelyet „Mohács vá­ros“ névre keresztelnének el. Mohács, amely ama végzetes nap óta, immár négyszáz éve nem­zeti tragédiánk legszörnyűbb nap­jaira emlékeztet, most odaáll a nemzeti reneszánsz kapujába és a vert hadak porladó csontjai felett büszkén, bizakodva, erővel telje­sen és fölemelt fővel mutat a min-,­den végzeten diadalmaskodó tett­erő által munkált, szebb és boldo­gabb magyar jövendő felé. Mélysé­ges hálával és őszinte szeretettel gondolunk mindazokra, akik Mo­hácson is megértették a hívó szót, akik a maguk lelkes hazafiasságá­val, odaadó önzetlenségével és agilitásával Mohácson is diadalra vitték a magyar aviatika megmen­tésének gondolatát. Soha el nem múló hálával gondolunk azokra a polgárokra, akiknek filléreiből ez a kétezer pengő összetevődött. A mohácsi gyűjtést a város társa­dalmi életének előkelőségei veze­tik és kiterjeszteni kívánják a vá­ros lakosságának minden rétegére. Az akció élén Lipokatits Já­nos, M­a­r­g­i­t­a­y Lajos dr. vitéz Kürtössy Mátyás, K­o­r­n­r­á­t­h Zsigmond, Petrovits Károly és V­i­d­a Lajos dr. állanak.­­ A „Dunántúl“ kezdeményezése­­ folytán Pest vármegye területén, s mint azt már jelentettük, a „Kalo­csai Néplap" vállalkozott a gon­dolat propagálására. Első felhívá­sára Zichy érsek 500 és Mosonyi prelátus-kanonok 100 pengőt ado­mányozott Pest vármegye gépma­darára. A nagylelkű adományt hosszú sorban követték az adako­zók, akikhez most csatlakozott Kalocsa nagyprépostja, Vass József dr. népjóléti miniszter, aki ma 309 pengőt adományozott a „Pest­­vármegye“ repülőgép bevá­sárlásának céljaira. A „Kalo­csai Néplap“, gyűjtése ezzel az adománnyal elérte az ezer pengőt. Hasonló sikerrel folyik a gyűj­tés Borsod vármegye területén, a­hol a miskolci „Magyar Jövő" két repülőgép beszerzésére indította meg a gyűjtést. Az eredmény ma már szintén közel jár az ezer pen­gőhöz. A lap bejelentése szerint a két gép október hónapban már szintén hirdetni fogja, hogy a ma­gyar lakosság, önzetlenség és áldo­zatosság minden nyomorúságunk közepette és elesettségünk dacára is naggyá tudta fejleszteni a nem­zetvédelem egyik leghathatósabb fegyverét, a modern magyar avi­atikát. Szeged, Sopron, Győr, Deb­recen és Kaposvár területén, ha gyengébb anyagi sikerrel is, de szintén folyik a gyűjtés. Ha a „Du­nántúl" országossá fejlődött ak­ciója az egész vonalon sikerrel zárul, a magyar vármegyék közön­­­­sége harminc-negyven repülő­géppel fogja megajándékozni a modern magyar aviatikát. Az akciónk Baranya vármegye területén továbbra is a legtelje­sebb siker jegyében folyik. Ma a következő adományok érkeztek be szerkesztőségünkbe: Mohács közönségének gyűj­tése 2000 — P. Wächter Ede és neje Pécs 20— „ N. N. gyűjtése 2.50 „ Evangélikus lelkész Magyar­boly 2.- „ Kér ifj. egy. Magyarbóly 2.- „ Kér ifj. egy. Magyarbóly 1.— Jánosovits Katica 5— „ A Magyar Nemzeti Bank pé­csi fiókintézetének tiszti­kara 40.— „ A gyűjtést folytatjuk. Minden adományt nyilvánosan nyugtá­zunk, a gyűjtést és egymaga akar repülőgépet vásárolni Az egész magyar sajtó a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg Baranya közönségének áldozatosságáról Magyarország nagy vidéki napi­lapjainak hasábjain napról-napra terjedelmes cikkekkel találko­zunk, amelyek mindegyike mint a hazafiasság és áldozat­­készség ragyogó példáját ál­lítja a magyar közvélemény elé Baranya vár­megye közön­ségének impozáns állásfogla­lását a magyar aviatika fel­­támasztásának ügye mellett. A lapok részletesen ismertetik a „Dunántúl“ gyűjtésének óriási si­kerét, kiemelve a pécsváradi já­rás és Sásd község közönségének példaadó állásfoglalását, megálla­pítva, hogy minden magyar várme­gyét megelőzve, Baranyavármegye és Pécs közönségének egy nemes üdvért ilyen mértékben való lelke­sülni tudása egyenes útját jelöli meg a magyar feltámadásnak. Sze­­­­rzed kitűnő napilapja a „Szegedi Új Nemzedék“ hosszú cikkben is­merteti akciónk példátlan sikerét, majd ezeket írja: „A Dunántúl faj­­m­agyar népének áldozatos készsé­ge lehetetlen, hogy követőkre ne találjon Szeged lakossága között is, amely már eddig is jelentős ado­mányokat juttatott el kiadóhivata­lunkba.“ Megállapíthatjuk, hogy SCHNITZLER ARTHUR­­ világhírű­­ regénye­­ ELZA KISASSZONY 2 3 a is H a 31 E B ra t a Parkmozi legközelebbi szenzációja. £ ---------------------------------------------------------------------% ›BanBraaBasinHnEiii!@ft!!aaa&x?28!:BS!iZ!a&!Bsgs30anaBaa9S ELISABETH BERGNER legkiválóbb alakításával az akció baranyai sikere ad állandóan újabb lökést az or­­szágos mozgalomnak és a mi közönségünk adományai figyelmeztetik állandóan az ország közönségét a magyar aviatikával szemben fenálló kötelezettségeire Ez az áldozatosság teljes biztosí­téka kezdeményezésünk orszá­gos sikerének és a halálra ítélt magyar aviatika bilincsektől való megs­z­ab­adul­ásának.

Next