Dunántúl, 1929. szeptember (19. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
2. oldal. Egyik súlyos csapás és veszteség a másik után. A halál arat a pécsi egyházmegyében és az élők lehajtott fejjel, megilletődötten állanak illeg az isteni rendelkezés előtt. Ritkul az értékes papi erdő. Ma megint egy hatalmi tölgy roppant össze és dőlt ki. Meghalt Dunaföldvár prépostplébánosa: Buzsáky Imre. Ez a lesújtó gyászhír végigszalad idegeinken és szívén, sebez. Megint egy jeles pap, megint egy igaz ember költözött el az örök hazába és a krónikás úgy érzi, hogy sok szépet kellene mondania, ragyogó színekkel kellene megfestenie egy ideális lelkipásztor, egy mosolygó arcú, meleg szívű egész ember alakját, hogy visszatükröztesse mindazokat a ritka nemes lelki, tulajdonságokat, amelyek ezt az istenfélő, munkás papot tiszta életútján végigkísérték. Szeretet és tisztelet vette körül mindenütt, ahol járt, mert munka és jóság követte a nyomát. Valahol a papírhatáron túl, az elszakított Baranyának egy kis falujában, a kedves Vörösmarton, ahol önálló lelkipásztori munkáját megkezdette sok szem fog könnybe lábadni a hírre, hogy Buzsáky Imre nincs többé. De lesújt egy a szomorú hír Pellérden is, ahol Isten szolgálatában tovább működött, mint ahogy fájdalmat fog vinni ez a hír mindenüvé, ahol Buzsáky Imre értékét, egyéniségét ismerték. Emléke a végzett munkában él tovább és azokban a közkézen forgó imakönyvekben, amelyeket olyan szeretettel állított össze. Buzsáky Imre prépost, pápai kamarás, dunaföldvári plébános már egy-két esztendeje panaszkodott közérzésére. A látszat duzzadó életerő mellett tett tanúságot, de közvetlen környezete, mint ő maga is érezte, hogy szervezetében lappang a kór. Az utolsó hetekben furunkulusai támadtak, amelyek megmérgezték a vérét. És alappangó betegség egyre súlyosbodott. Csak tegnap este szállították a szekszárdi közkórházba, ahova Ámbach Mihály dunakömlődi esperes-plébános kísérte el. Szekszárdon még késő este megoperálták, bár már akkor látták az orvosok, hogy nincs segítség. Az éjszakát Istenben megnyugodva töltötte, de hajnalban már beállott az agonia és ma reggel 6 órakor visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Buzsáky Imre mindössze 53 éves volt. 1901-ben szentelték pappá. Négy évig az egyházmegye különböző helyein káplánkodott, 1905-ben azonban már plébános lett Vörösmarton, ahol 11 esztendeig működött. 1916-ban Pellérden, 1925-ben pedig Dunaföldvár belvárosának lett a plébánosa. A pápa ugyanebben az évben tiszteletbeli kamarásai sorába iktatta. A múlt évben pedig Virág püspök felterjesztésére préposti címet kapott. Eredményes és kitűnő lelkipásztori működése mellett egyházirodalmi működést is fejtett ki. Hírnévre tett szert, kedvelt imakönyvei mellett hitelemzéstanja országos feltűnést keltett és a maga nemében úttörő munka volt. Holttestét Dunaföldvárra szállítják, ahol hétfőn délelőtt 10 órakor megtartandó gyászmise után a templomból kísérik a bölcskeiúti kápolnába, ahol végső nyugalomra helyezik. Katica bogarak Irta: T. Hallósy Mártha. Kint még hófoltok váltakoztak a hirtelen növekvő sártengerrel, de a tavaszi szelek már takarodót fújnak a télnek és az ablak üvegén enyhén süt be a nap. Bizsergetően édes ez a napcsak a hosszú tél után. Két pár kéz is melegszik rajta, a fiammal napozunk, siettetjük magunkat és az üvegen keresztül vágyódunk a csalfa tavaszi készülődésbe. A fiam még az orrát is az ablakhoz nyomja. De hiába .Még foga van az időnek, meg kell elégednünk a nagyvilágból annyival, amit ez a pár négyzetcentiméter átlátszó terület nyújt. Nem csekély élvezet ez is, mert rajtunk kívül még sokan vannak, akik örülnek a korai napsütésnek, Katica bogarak sétálnak széltében hosszában az ablaktáblán, amit talán korcsolyapályának néznek. Előbb csak egy-kettő, de a végén megszámoltam vagy tizennégyet. Honnan jöttek? Hol és mivel töltötték el a hoszú telet, megfejthetetlen rejtély előttem! A fiamat jobban érdekli ennél az a humoros tény, hogy a katicák néha a véltozatosság kedvéért fejjel lefelé sétálnak, apró lábukkal szaporán cifrázva a keresztfákat. Soha még ilyen mulatságos háziállataink nem voltak. A gyerek apró ujjával követi a bogarak útját és nagyot sikong örömében, ha lepotyog egy-egy, Nosza segítsünk a kis ügyetlenen. Ott fekszik a hátán és apró lábai segélyt kérően merednek felénk. Oda tartom az ujjamat, végig fut rajta,azután hálátlanul elröpül. Isten tehénkéi! — magyarázom a fiúnak, ahogy gyerekkoromból, mekon 'meséltette egy öreg cselédünk ’’ No még csak ez a magyarázat kellett! Most már teljes a mulatság, a fiam mindjárt ki is osztja a szerepeket. — Ez az apika, ez az anyika és a töbi a sok kis böci gyermek! Mert nála még ebből áll a világ! Mindenből és mindenütt legyen legalább is három: az apa, az anya és a gyermek! Galambpuha szívecskéje ebbe a szerető szentháromságba szeretné tömöríteni a világot, amely talán a legjobb szociális megoldás lenne.Most már nem kell félni a Katica bogaraknak a lepotyogástól, Miklós komolyan veszi a családvédelmet és gondtól ráncolt homlokkal ellenőrzi a könnyelmű jövő-menőket. Ha veszély van, a kisujjacska mindjárt oda koppan: — Vigyázz anyuska... le ne essél! Éledj inkább a fiacskádhoz... És a Katica anyi kénytelen-kelletlen a kiszabott útra zökkent. Egyszer aztán a kis közlekedési rendőr túl talált lőni a célon, kissé nagyot, ütött a rendcsináló kezecske és közelebb mint kellett: a Katica bogár áldozatul esett a buzgó védelemnek. Apró szárnyacskáit kiterjesztve, elterült az ablakdeszkán és nem kelt fel többet. Kimúlt. Vége volt, menthetetlenül. A fiam könnytől harmatos szemmel, legürbülő szájszéllel figyelte. Várta, hogy majd csak felkel. De mikor már nagyon hosszú volt a csend, a könnyeit hősiesen lenyelte. — Nem baj... Ha majd sokat fodd enni, attól nagy leszez és attól nagyon erős leszel és majd meggyógyítom a Tacitát, ugye anyitám? Ebben megnyugodott és megvigasztalta a Katica gyermekeket is. Csak a kimúlt Katica bogárnak lesz szüksége c£x km iurelszulé, amíg Miklós fjamanyi erőhöz jut, hogy őt egy kis napsütéses sétához ismét hozzá segíthesse. Egyébként a jó szíve miatt már most sok baja van az élettel a gyereknek, így került összeütközésbe az irodalommal is. Nagyon szereti a mesét, órákig elhallgatná a mesekút halk csobogását, csak a téma körül ne lenne annyi baj... — Anyuám mesélj! — ezzel a felszólítással kezdődik a színjáték naponta. Hozza a kis székét leül a sábaimhoz. A két csodaváró csillagszem áhitatos figyelemmel tapad az ajkamra. Nehéz helyzet! Lehet-e elég szép a világ legszebb története is, ha ilyen sokat remélő közönség hallgatja? A legrégibb meseforrásból merítek. Elsőnek jön a „Piroska és a farkas“... „Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szép virágos erdő... És abban egy kis Piroska...“ Hallgatja. A szeme titokzatos tóvá mélyül és aranyfényű megértések villódznak a mélyén. Tetszik neki nagyon a történet, de csak addig, amíg a farkashoz nem jutok. Hanem mikor a farkas működésbe lépett és megette a nagymamát, meg a kis Piroskát is ráadásul, a fiamat elhagyta a béketűrés és tűzvörös arccal ugrott fel. A kis zsámoly csak úgy röpült ki alóla. — Nem ette meg a nagymamát, nem ette meg a Piroskát, nem jött a vadász bácsi és nem vágta fel a hasát!... — kiabálta izgatottan és minden argumentumhoz a kezével verte a taktust. Hát tessék! Most meséljen neki az ember! Mit csináljak én az egész Piroska ügyből, ha a farkas szereplését nem tűri a fiam ? Próbáltam meggyőzni, de nem boldogultam vele. No jól van, — gondoltam — és átfordítottam a szót az árva királyfira. Ez mársegodáztam vele. Hogy is járt az az elégeszetlen kis király úrfi, kinek felséges mamája elment messze-messze és nem jöhetett vissza soha többé, mert a tündérek, akik nem szeretik a rossz gyerekeket, arany fonálon húzták vissza tündérországba... A sötét szemek elnyílnak és lassan fátyol ereszkedik reájuk. A fül, a kis kapu, amely szomjasan fogadta be a mesét és a szájacska, mely a bámulattól tátva maradt, mind-mind szomorú lett a lehangoló fordulatra... De csak egy pillanatra! A másikban már repült a szék, ugrót a fiú és gesztikulált csak oly haragosan, mint az imént a farkasra. —■ Attól majd én veszel egy nagy, botot és megverem a tündéletet és visszavezetem a tiláj anyuát a tiláj fiúhoz, mert a lösz gyereket jót és a jót rosszat! Erre az érvelésre én is elnémulok) Ilyet még sohasem hallottam. Nézem a fiamat, míg könnyeit a harag felszárítja és azon tűnődöm, hogy mitévő legyek. Legjobb lenne felhagyni a mesemondássa. De nem telik bele tíz perc és már ismét megérkezik. — Anyitám mesélj! Nagyon kérem, ha valaki tudna egy, mesét, amelyben nincs se farkas, se se gonosz mostoha, de még rossz gye* rekek sincsennek benne és semmi szo* morúság, csak egy szerető anyuka van és egy szeretett fiúcska, közölje ve* lem azonnal, mert azt hiszem, amíg egy ilyen mesét nem találok neki, a fiam nem fog kibékülni az irodalom* mal. Mert konok és következetes min* denben, haragban, szeretetben azonkép. Tőként a szeretetben, mely mint egy áldott kis tenger, eláraszt min* a saját agyam szüleménye volt és délit: királyfiét, Piroskát, farkast és atnokea & iqíU zx&ítkzk saját pél-i Katica botanikai egyaránt, DUNANTót ? Vasárnap, 1929. szeptember 1. Színház-tér 3. szám. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű bőrkesz-TURUL kesztyű-üzlet tyűkben. Tel: 11-17 Az első nagy sikerű magyar filmújdonság! ♦♦ Maria nover az APOLLO nagyszabású EVA ENYHÓ msora! HOTEL,, BUDAPEST ezelőtt „MARGHERITA VELENCE“ ST. MARCO CORTE BAROZZI, a Grünwald-szállóval szemben. Minden kényelemmel berendezett családi szálloda. Vízvezeték. Kitűnő magyar konyha. Mérsékelt «• Tájékoztatót szívesen kald a tulajdonos. TÓTH GYULA Családi dráma Bécsben Bécs, aug. 31. —■ Ma reggel Preisler Lipót postasegédtisztet és feleségét lakásukon lángok közt égve találták. A konyha padlója már erősen lángolt és mér a berendezési tárgyakhoz értek a lángok. Az asszony súlyos égési sebeket szenvedett. Férje csak könnyebben sérült meg. A 30 éves postatiszt elmondotta, hogy még az éjszaka folyamán összeveszett feleségével. Emiatt ő ledöntötte benzinnel a padlót majd az meggyújtotta, hogy ily módon öngyilkosságot kövessenek el. ügyben vizsgálatot indítottak. Kétezer holdon puszított a tűz a Fertő tó mellett Sopron, aug. 21. — A három nap óta égő Fertőnád Balf község határában több mint 2000 holdon pusztított, megfosztva a községek lakóit legfőbb kereseti forrásuktól. A fertői nád kiváló minőségű nád, amelyet vagyontételekben exportálnak külföldre. A tűz ellen, alig lehetett védekezni. Czillinger József soproni főszolgabíró kirendelte a falvak lakosait, akik csatornavágással igyekeztek gátat vetni a tűznek. A ma délelőtti órákban a tűz már lokalizáltnak tekinthető.