Dunántúl, 1929. október (19. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

XIX. évfolyam, 222. Ára 16 ?»'*­, Pécs, 1929. o’ téher !. Kedd e 17 Tel.. ^ , ' V»r\C %■ ‘3' K 24 .­»u­kr. kéziratot NEM ADUNK VISSZA I#J ANIUL szerkesztős so LYCEUM-UTCA 4. SZÁM­ TELEFON: 650. SZÁM KIADÓHIVATAL; LYCEUM-UTCA 4. SZÁRft TELEFON: 222. SZÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Az igazságot folyton hirdetni kell — mondja Goethe — mert­­különben győz a hamisság. Tapasztalati tény, hogy pl. egy történeti hazugság, ha száz­szor ismétlik, könnyebben felszívó­dik a közvéleménybe, mint az egy­szer kimondott igazság. Ha pedig kialakul valamilyen tévedéssel szemben a közvélemény s a tévely belerágja magát a köztudatba, an­nak kiirtása nagyon nehéz feladat, mert az emberek kényelmesek és igen sokszor gyávák az igazság ku­tatására. Azok az évek óta tartó s egyre gyakrabban és élesebben is­métlődő támadások, melyek a kato­licizmust protestáns részről érték, mély aggodalommal töltöttek el minden jóérzésű magyar embert. A­ vád Baltazár Dezső fogalmazá­sában a többek között az, hogy a katolikusok a nemzeti érdekek mel­lőzésével, sőt egyenesen kárával a protestantizmus megsemmisítésére, elpusztítására törnek. Háttérbeszo­­rításról, elnyomásról, raellőzésr­ől panaszkodnak protestáns felebará­taink, de mindezeknek teljesen alaptalan állításoknak a cáfolására most nem vállalkozunk.­­ Úgy látszik, az államhatalom is megsokalta már az alaptalan váda­kat , hogy elejét vegye a közvéle­mény félrevezetésének és megté­vesztésének, a kultuszminisztérium hosszabb nyilatkozatot tett közzé, melyben sorra megcáfolja a protes­tánsok elnyomásáról szóló váda­kat. A nyilatkozatból kitűnik, hogy: A szegedi egyetemen jelenleg 49 tanszék van betöltve, ebből 27 tanszéken protestáns és 21 tanszé­ken katolikus tanár működik, a je­lenlegi miniszter alatt oda kineve­zett 34 tanár közül 14 katolikus és 20 protestáns vallású. A debreceni gyetemen jelenleg 48 tanszék van betöltve, ebből 35 tanszéken protes­táns és 13 tanszéken katolikus ta­nár működik, a jelenlegi miniszter alatt oda kinevezett 17 tanár közül 7 katolikus és 10 protestáns val­lású. Ezek az adatok nem igazolják, hogy az egyetemeket általában, a szegedi egyetemet pedig különösen, a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium katolizálja. Állítatik továbbá, hogy refor­mátus középiskoláink évi összes államsegélye 117 pengő s ezért szám nélküli tanár kinevezését tartja a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kezében. Az igazság itt az, hogy a református középiskolák (1913-ban 510.000 aranykorona, azaz 592.064 pengő fentartási és 234.000 aranykorona, azaz 271.440 pengő fizetéskiegészítési, összesen 744.400 aranykorona, azaz 863.504 pengő évi államsegélyt kaptak, míg jelen­leg 14.539 pengő fentartási és 1,146.142 pengő fizetéskiegészítési, összesen tehát 1,160.681 pengő évi államsegélyt élveznek, vagyis évi 297.177 pengővel többet, mint a há­ború előtt. Ha már most a panasz csupán a fentartási államsegély kis­mérvű valorizálása miatt hangzik el, ez nemcsak azért egyoldalú, mert nem az egész helyzetet tárja fel, hanem azért is, mert ez vala­mennyi iskolafentartója egyaránt áll és a pénzügyi kormányzat elvi állásfoglalásából következik. Azzal az állásponttal szem­ben, hogy az összes apácatanítónő­­képző-intézetek tanárai fizetéski­egészítő államsegélyben részesül­nek, de a nyíregyházi Kalvineum református tanítónőképző tanárai­nak ilynemű segélye megtagadta­tok, a pontos tényállás az, hogy az összes protestáns tanító- és tanító­­nőképzőintézetek, mint régi alapí­­tásúak részesülnek fizetéskiegé­szítő­ államsegélyben, mégpedig minden intézetüknek csaknem a teljes tanári kara. A kilenc régi protestáns képzőintézet 68 tanára élvez fizetéskiegészítő államse­gélyt, míg a 27 régi katolikus kép­zőintézetnek csak 115 tanára — köztük 73 apáca — kap ily segélyt. Meg kell még jegyezni, hogy a vi­lági tanárok segélye kedvezőbb, mint az apáca-tanítónőké, mert az apáca-tanerők egyformán havi 100 pengő fizetéskiegészítésben része­sülnek ,míg a világi tanárok a VI. fizetési osztályig emelkedő min­denkori illetményeik 83 százalékát kapják fizetéskiegészítő államse­gélyben. Jóhiszemű és igazságszerető em­bernek minden nagyhangú frázis­nál többet mondanak a fenti hivata­los adatok. Protestáns atyánkfiai meg lehetnek győződve, hogy a ka­­tolikusokat sem elnyomási szán­dék, sem gyűlölet nem vezeti. Aki ezt fogja ránk, az a saját lelkét ve­títi írásaiba és beszédeibe, azt az érzést sugározva szét, amivel sa­ját szíve van tele. - - H IS­HI IBI A kormányzó makói szózata a magyar munkássághoz A falu népe fogjon kezet a történelmi középosztállyal Makó, szept. 30. — Horthy Miklós kormányzó, vasárnap dél­előtt megjelent a makói hősi ha­lottak­­emlékművének leleplezési ünnepségén. S­c­­­­­o­vsky Béla belügyminiszterrel, P­u­r­g­ly főis­pánnal és N­i­k­e­­­s­k­y polgár­­mesterrel az élén a vármegye és a város előkelőségeinek hatalmas küldöttsége fogadta és üdvözölte a kormányzót, aki a leleplezési ünnepségen a következő nagyje­lentőségű beszédet mondotta: — A hősök, akiknek dicső em­lékét ünnepeljük, vérük hullásá­val mutatták meg­, hogy e haza fiaiban évszázadok nehéz küz­delmeitől megedzetten, elevenen, elpusztíthatatlanul él a nemzeti gondolat ereje. Ez az emlékszo­bor nemcsak hirdeti nekünk az áldozatos tettek magasztos emlé­k Hogy e munkában a kezdet mérhetetlen nehézségeit sikerült le­­küzdenünk, azt annak köszönhetjük, hogy egy hatalmas politikai párt le­hetővé tette a kormányzat állandó­ságát. Az ország helyzete még ma is túlságosan nehéz ahhoz, hogy a jelenlegi állapoton erőszakosan vál­toztatni akarjunk és a sötétbeugrást megkockáztathassuk. Ha a munkásság soraiból kiemel­kedik majd egy-egy magyar MacDonald, Henderson és Snow­den, akikben meglesz a szüksé­ges képzettség, tehetség, széles látókör és szilárd jellem, akik átérezve fajuk és hazájuk ér­dekeit, azok mellett erős nemzeti érzéssel és elszánt bátorsággal száll­nak síkra, mint az angol munkásság e nagy vezérei tették azt Hágában, két, hanem állandóan számonkéri tőlünk, hogy méltók maradtunk-e azokhoz, akik a haza iránti köte­lességek önzetlen teljesítésének szent örökségét hagyták reánk. Akkor a haza önfeláldozást köve­telt, ma csak áldozatokat, akkorr mindent kockáratevő bátorsággal kellett becsületet szerezni, a ma­gyar névnek, ma kitartó, szívós munkával. Csak az közeledhetik méltóan, nyugodt, férfias öntudat­tal ehhez az emlékszoborhoz, csak az mondhatja el magáról, hogy a hősökkel szemben megtette a kötelességét, aki erejéhez és tehetségéhez mérten ki­veszi részét azokból az áldo­zatokból és abból a munká­ból, amely falunk jövő­jének újra megalapozásához vezet, akkor nyugodt lelkiismerettel lehet őket is a kormányzás aktív részeseivé tenni. A falu népe, fajunk gerince, ereje, ősforrása, akikkel egynek érzem ma­gam vágyaikban, reményeikben, ha­ladásra való törekvéseikben és a magyar föld szeretetében. Remélem, hogy sohasem fognak áldozatul esni olyan törekvéseknek, amelyek vég­eredményben arra irányulnak, hogy őket nemzeti mivoltukból kiforgas­sák. Maradjanak ők továbbra is: büszkék és magyarok. Úgy mint eddig,­­ fogjanak kezet ezentúl is azzal a történelmi középosztállyal, amely ezer éven keresztül irányí­totta ennek az országnak sorsát és amely vele együtt van hivatva ezen­túl is a nemzetnek irányt adni. Ha valaha valamely felforg­ató irányzat­nak sikerül bennük a magyarság­­egyetemes érdekeinek átérzését megingatni és őket nemzeti érzésük­ből kivetkőztetni, — akkor vége Magyarországnak! — A nagy magyar múlt és a hősök kiontott vére mindnyájunkat arra kötelez, hogy tántoríthatatlanul kitartsunk ama szent eszmék mellett, melyek a magyarságot egy évezred viharai között megóvták a pusztu­lástól. A hősök iránt érzett kegye­lettől áthatva, a hősök iránti köte­lességeket mélyen átérezve, kész­séggel adom meg az engedélyt az emlékmű leleplezésére. A kormányzó beszéde során többször hangzott fel a sokaság viharos helyeslése, éljenzése, a beszéd végén pedig a közönség hosszantartó ünneplésben és él­jenzésben részesítette a kormány­zót. Horthy Miklósnét az ünnep­ség után a vármegyeháza közgyű­lési termében ünnepélyesen fo­gadták a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetségének tagjai. A kor­mányzó felesége behatóan érdek­lődött a MANSz makói csoportjá­nak tevékenysége iránt. Délben százhúsz terítékes ebéd volt a kormányzó és felesége tisztele­tére, délután pedig a leventék fel­vonulását és versenyét tekintet­ték meg a magas vendégek. ★ Londonból jelentik: Az angol lapok bő terjedelemben foglalkoznak a kormányzó makói beszédével, amelyet a hősök em­lékművének leleplezése alkalmá­val mondott Hol vannak a magyar MacRonaldok. - - -V S­zpjla Xjba ág­yiflii Jí Lojíi Ai

Next