Dunántúl, 1929. november (19. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-01 / 249. szám
"»vira 16 'Mér Pécs, 1929. november 1. Péntefc vimma SZERKESZTOSE: LYCEUM-UTCA 4. SZÁM. TELEFON: 650. SZÁM, KIADÓ HIVATAL; LYCEUM-UTCA 4. SZÁM. TELEFON: 222. SZÁMI H I r P E T 6 S DÍJSZABÁS SZERINT! Már jelentkezik... Csak az kellene még, hogy a polgári házasság revíziójának lefedését ráborítsák erre a szegény országra, — kiált fel fenyegetően a liberális esti újság. Megbotránkozik azon, hogy ma ilyen gondolat egyáltalán felmer•Iíthet , hogy valaki elő mer hozakodni az egyházpolitikai törvények revíziójával. S mint egy fogatlan oroszlán védi a magyar törvényeket, nemcsak a magyar katolikusokkal szemben, hanem az erkölcsi megújhodásért küzdő protestánsokkal szemben is. Hát csakugyan a polgári házasság lenne a magyar állam fundamentuma, a kultúra elhaladásának eszköze, mely nélkül a magyar állam nem állana szilárdan? ... Abból az alkalomból támadnak ezek az aggodalmai, hogy a katolikus nagygyűlés egyik szónoka, Láng János nemzetgyűlési képviselő, — a családi élet válságáról szólva — a bajok fő okát a mostani házassági törvényekben állapította meg. A magyar közvélemény azt mondhatná ennek azonkompromittált lapnak, hogy ne avatkozzék a magyarok ügyeibe. Hiszen közismert dolog, hogy az egyházpolitikai törvények megszületése nem a keresztény néptömegek akaratának a megnyilatkozása volt, hanem a liberálisszabadkőrűíves kormányférfiak erőszakosságának, másrészt pedig annak a kereszténygyűlölő sajtópropagandának a fanyar gyümölcse, mely örült, ha a keresztény világnézetet megsebezhette, csakúgy, mint a mostani világnézeti leszármazottjai. A katolikusok élén Zichy Nándor, a legpuritánabb magyar mágnás, küzdött a reform ellen. Tisza Kálmán, mint református főgondnok kijelentette, hogy a reformátusok épen nem hajlandók a polgári házasságért tűzbe menni. Péchy Tamás, akkori házelnök, a luteránusok vezető egyénisége, lemondott házelnöki állásáról s kilépett a szabadelvű pártból, mert a polgári házasság ellen lelkiismeretében leküzdhetetlen aggodalmai támadtak. Leszögezné jük, hogy a polgári kötés iránt sem katolikus, sem református, sem luteránus nem lelkesedett. S mégis létrejött! De,, hogy a nemzeti akarat mennyire „lelkesedett" a törvényért, azt még a liberálisok csillagos cikkírója is elismeri a másik körúti lapban, mikor azt írja: „A harcban azok győztek, akik magukat jogtalanul liberálisoknak nevezték. A liberálizmus alfája és ómegája — írja, — hogy meggyőződésekkel szemben kényszert alkalmazni nem szabad (!). A polgári házasság kötelező formája pedig erőszak volt igen sok ember vallási meggyőződésével szemben. Az a politikai rezsim, mely magát liberálisnak nevezte, az ily „csekélységgel nem törődött és boldog volt, amikor boszszantóan keservesen, igen nagy nehézségek árán és a lehető legkisebb többséggel végre tető alá hozta nagy művét."... Azóta elmúlt már egy emberöltő, s ha a törvényeknek az idő a próbája, akkor elmondhatjuk, hogy a polgári házassági törvények megbuktak a nagy próbán. Az államnak roppant pénzügyi terhet jelent a sok köteléki, gyermektartási stb. per, a bírák roskadoznak a válóperek súlya alatt, a gyermekek és az anyák szenvednek a könnyed szinte frivol válások miatt, hiszen majdnem fütyülve hagyják el egymást az emberek. Mikor XIII. Leó, a nagy szociális pápa felemelte tiltakozó szavát a magyar országgyűlésen tervbe vett polgári házasság ellen, akkor a liberális újságok kigúnyolták a bölcs pápát. De most nem a pápa és a papság, hanem igen tekintélyes, tisztán látó világi férfiak, katolikusok és protestánsok fújják a vészszirénát és az egyházi férfiak jogos elégtétellel állapíthatják meg, hogy a törvényből származó erkölcsi anarchiát már életbe lépése előtt megjósolták ... Mikor a döbbenetes tiszanagyrévi tömegmérgezést leleplezték, akkor még a tisztelt liberális sajtó is ellágyult a rémülettől s kereste a páratlanul álló elvetemültségnek az okait. Az egyik lap, mint a családi élet züllöttségének iskolai példáját említette, hogy az elfmúlt évben két házasságot kötöttek s már egyik sem él együtt az új házasok közül. De ha komolyan akarják útját vágni a családi élet züllésének, ha intézményesen akarják védeni a gyermekét s az anyát, akkor a szabad, kőmíves és liberális újságok —amilyen groteszk póz — már jelentkeznek, hogy megvédjék a liberalizmust, a demokráciát, a haladást, a felvilágosodást, hogy megvédjék a magyar törvényt a keresztény magyarsággal szemben.-- ' ' Hantos Béla. Szeptemberben javult a külkereskedelmi mérleg A kivitel emelkedett, a behozatal csökkent A pénzügyminiszter 39-ik jelentése Budapest, okt. 31. — A pénzügyminiszter XXXIX. jelentése az ország pénzügyi helyzetéről szeptember hónapra vonatkozólag ezekben számol be. Az 1929. évi szeptemberi állami közigazgatási bevételek 76 millió pengőt, vagyis az előirányzott 79,4 millió pengőnél 3,4 millió pengővel kevesebbet tettek ki. A magyar királyi posta, távirda és távbeszélő szeptember havi forgalma az előző év megfelelő hónapjával szemben általában emelkedést mutat. A m. kir. államvasutak és az általuk kezelt helyiérdekű vasutak forgalma és teljesítménye az előző év szeptember havával szemben emelkedett. A Duna-Száva- Adria vasút magyar vonalain, az utasforgalom az előző év szeptember havával szemben csökkenést mutat, az áruforgalom azonban emelkedett. A bevételek csökkentek, aminek oka főleg az, hogy ebben a hónapban is nagyobb mennyiségben kerültek szállításra olyan áruk, melyek alacsonyabb díjtétel alá esnek. A Magyar Nemzeti Bank érckészlete szeptember folyamán 2,8 millió pengővel növekedett, ami az érckészletbe beszámított devizák és valuták tételének emelkedése következtében állott elő. A leszámított váltók és közraktári záloglevelek tétele a hő folyamán 22,1 millió pengővel emelkedett. A tényleges jegyforgalom szeptember folyamán 1,8 millió pengővel, az azonnal lejáró tartozások tétele pedig 5.7 millió pengővel csökkent. A tényleges forgalomban lévő váltópénz mennyisége aug. végétől szeptember végéig kereken 0.2 millió pengővel emelkedett. A forgalomban lévő váltópénz mennyisége szeptember végén összesen 46.760.343.94 pengő. A postatakarékpénztárnál és a budapesti 13 legnagyobb pénzintézetnél elhelyezett takarékbetétek álladéka szeptemberben 575.8 millió pengőről 573.5 millió pengőre csökkent. A folyószámlabetétek 883 millió pengőről 868.3 millióra csökkentek. A tőzsdeindex-szám a hó folyamán egy százalék körüli csökkenést mutat. A behozatal az év első 8 hónapjában az előző év ugyanezen időszakához viszonyítva csökkenést, a kivitel pedig emelkedést mutat. Különösen a búza, a vágó és igásállatok, a friss gyümölcsök és a hús exportja emelkedett, míg a selyem, a pamutszövetek, valamint a gének és készülékek behozatala csökkent. A nagykereskedelmi árak indexszáma szeptember folyamán 114-ről 109-re csökkent. A létfenntartási költségek indexszáma pedig, a lakásbért is beleértve 117-ről 113-ra, lakbér nélkül számítva pedig 127-ről 122-re csökkent. . . Becslés szerint az előző évhez képest a kalászosok közül a rozstermés némileg emelkedett, búzában ellenben lényeges, árpában és zabban pedig kisebbémérvű csökkenés mutatkozik. Szeptemberben a csődök és kényszeregyezségi esetek száma emelkedett. A hó folyamán 17 csőd és 141 kényszeregyezség fordult elő. A munkanélküliek száma a szakszervezetek adatai szerint az előző hónaphoz képest némileg csökkent. A hó folyamán 14 705 munkanélkülit tartottak nyilván. Osztrák S®pok is helyesüli Magyarország eljárását a párisi konferencián Bécs, okt. 31. (MTI.) — A lapok Prágából keltezett jelentést közöltek, amely szerint a keleti jóvátételi konferenciát elnapolták. Ezzel kapcsolatban a Deutsche Österreichische Tageszeitung a következőket írja: — A konferencia félbeszakításának oka Magyarországnak az a jogos, visszavonhatatlanul elutasító magatartása, amely szerint nem hajlandó új jóvátételi kötelezettségeket vállalni. Magyarország ellentétben szenvedéseinek nagy osztályosával Németországgal, nem mondott igent és ament mindenre, amit a szövetségesek tőle követeltek. Amit Németországnak kellett volna tennie, de nem tett meg, azt a kis Magyarország meg merte tenni Lapunk mai száma 13 oldal