Dunántúl, 1929. december (19. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-20 / 290. szám

XIX. évfolyam, 2£0 .szám. Ára 16 IHWr Pécs, 1929. december 20 Péntek szerkesztésbg LYCEUM-UTCA 4. SZÁM. TELEFON; 949. SZ/gvl KIADÓHIVATAL | LYCEUM-UTCA 1. SZARi TELEFON; 227 SZÁM H I R D E T É S DÍJSZABÁS SZERINT­­RAK­. rvA at ■i?.­­ ,GYbS SZÁM ti ^ j FILLÉR, 16 OLDALAS t *'LLER- KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZ­ fiz a pénz, amit külföldi áruért kiadtunk, a magyarság számára végleg elveszett! Pécsi ttGimecsken&tmi­n 5 iper kan­ara. BECK LAJOS Pécs, dec. 19. — Fájdalmas fiím indult messze útjára ma este 3 órakor a pécsi belgyógyászati klinikáról. Hangosan zokog a hír. Bejárja az egész várost és az egész pécsi egyházmegyét. Beck Lajos prelátus-kanonok meghalt. Remeg a toll a kezünkben a meg­hatottságtól, mint ahogy mindenkit szíven talál a szomorú valóság, hogy utolsót dobbant az a nemes szív, amelyben nem volt más csak jóság és szeretet mindenki szá­mára. Ragyogó értékek elveszté­sét jelenti Beck Lajos prelátus halála, úgy szerette a szegénye­ket, mint ahogy azt. Krisztus taní­totta. Egész szívvel, egész lélek­kel. Anyagi javait két kézzel szór­ta a rászorulók közé. Ami szere­tet és jóság volt a szivében mind másnak jutott. Mindenkit szere­teck Lajos prelátuskanonok 1855. augusztus 31-én született és 1879. november 9-én szentelte pappá D­ulánszky Nándor, akkori pécsi püspök. Nyolc esz­tendeig Baranyabánban volt káp­lán, amikor a pécsi székesegyház­hoz nevezték ki karkáplánnak. Itt kilenc évet töltött, amelyből az utóbbi két év alatt sekrest­ f­eigaz­­gató is volt. 1895-ban Nagybi­­csérdre került plébánosnak és itt 27 esztendeig volt híveinek a szó legnemesebb értelmében vett lel­­kipásztora, igazi aty­a. Ugyanez idő alatt 1909-től 1926-ig a ke­resztény szeretet országos gyer­mett és mindenki szerette. Van­nak, akik többször sírni látták. Sírt, mert nem adhatott annyit, amennyit szeretett volna. Krisztus szíve szerint való pap volt. Meg­tett mindent az Úr dicsőségére és semmit nem mulasztott el, h­ogy jót tehessen. A szegények áldani fogják a nevét és megsírat­­ják. Ez az egybeolvadó részvét és könnyes fájdalom veszi körül ko­porsóját és kíséri el utolsó útjára. A pécsi egyházmegye súlyos vesz­teségéből és gyászából mindenki részt kér magának. Az ő nemes jó szíve mindenkié volt és így mindannyiunk nagy halottja. A szé­kesegyház nagy harangja talán azért is szólt ma este búsabban, mert olyan ember halálát hir­dette, akit mindenki gyászol... megvédő műve egyházmegyei szervezetének igazgatója. 1911-től kezdve tizenkét esztendőn át a szentlőrinci kerület esperesi tisz­tét is ellátta. 1918-ban címzetes, 1923-ban pedig valóságos kano­nokká nevezték ki. Ugyanekkor a székesegyházi plébánia vezetését is átvette az egyházmegyei főtan­felügyelőséggel együtt. 1924-től 1927-ig a pécsi kerületnek is ő az esperese. 1924-ben Boldogságos Szűz Máriáról nevezett apari pré­posttá, a következő esztendőben szentszéki bíróvá nevezik ki. 1927-ben pedig a pápa őszentsége házi főpapjai sorába iktatta. Életrajza Betegsége és halála A csupaszív főpap, akinek ma­gyaros vendégszeretete közismert volt, körülbelül három hónapnal ezelőtt kezdett betegeskedni. Or­vosai bízták felgyógyulásában. A betegség azonban tovább terjedt szervezetében és körülbelül há­rom héttel ezelőtt a belgyógyá­szati­ klinikára szállították. Az egész város aggodalommal leste a klinikáról kiszivárgott híreket. Egyik hír sem volt biztató. A zár­da­polgári és elemi iskola növen­dékei nem szűntek meg imádkozni rá­m,intásig szeretett igazgató­jukért. Az orvosi tudomány min­dent megtett, amit lehetett. A Gondviselés azonban másként ha­tározott. A betegség napról-napra sorvasztotta életerejét és az utób­bi pár nap már csak csendes hal­doklás volt, a számára. Nem sélt mentség. Ma délben megkezdő­dött az aggónia és este 8 órakor szén csendesen visszaadta áldott jó lelket Teremtőjének. Hófehér lélekkel állt a Mindenható elé, ho­gy elmondhassa: mindent meg­tettem, amit Krisztus tanított. A halálhír villámgyorsan járta­­ be a várost és mindenütt mély részvétet keltett. A székesegyház nagy harangja megszólalt, hogy hirdesse a pécsi egyházmegye nagy gyászát. Akik érezték jó szi­vének a melegségét, bizonyára könnyes szemekkel imádkoztak érte. Imát érdemel, mert Krisztus szive szerint való pap volt és szív­ből fakadó könnyet, mert csupa­szív ember volt. Temetésére­natkozólag még nem történt rézkecsés­ro-in-Budapest, dec. 19. — A kép­­viselőház ma folytatta a fővárosi törvényjavaslat általános vitáját. B­r­ó­d­y Ernő felszólalásában vissza­pillantást vetett az alkotmány fejlő­désére és a székesfőváros képviselő­­testületének működésére. Nem érti miért kell Budapest főváros közéle­téből a nyilvánosságot kizárni. Fábián Béla: Mert Haggen­­macher féle erdők vannak. M­i­h­á­­f­f­y Vilmos: Ott megvan a nyilvánosság, ahol kell. Fábián Béla: Ahol nincs nyíl­­tság, ott lopnak. Kinóssy Gábor Hol vagyunk, a slággenmacher féle erdőbe? Tessék megmondani, hogy kik loptak és azok börtönbe kerülnek. Fábián Béla: Minden panama ellen nyilvánossággal lehet véde­kezni. Bródy Ernő: A Haggenmacher féle erd­őv­ételt nyilvánosan tárgyal­ták és az ellenzék teljesítette köte­lességét, úgy, hogy reméli, hogy megakasztották ennek az erdőnek megvételét Fáb­ián Béla: Az Új Nemzedék belerúgott és nem merték megcsi­nálni. Jánossy Gábor: Micsoda kife­jezés ez belerúgott? Scitovszky belügyminiszter: Nem négylábú. G­a­á­l Jenő: Azt kell megtudni, hogy van e provízió emellett. Scitovszky belügyminiszter Hogyha van tessék megmondani, de a nyilvánosság előtt, nem pedig a mentelmi jog védelme alatt, vagy van nyilvánosság, vagy nincs. Vagy van felelősség, vagy nincs. Gaál Jenő: Akkor egy helyben vagyunk. Scitovszky: Én mindig itt vol­tam, talán a képviselő úr érkezett most ide. Bródy Ernő ezután a javaslat­nak egyes rendelkezéseit bírálja és azt hangoztatja, hogy a javaslatnak az a célja, hogy a főváros képviselő­­testületét elsorvassza. A törvényja­vaslat­ nem más, mint szakaszokba öntött gyűlölet. Csontos Imre szólal fel ezután- Sajnos egyesek nincsenek tisztában azzal, hogy a kormánynak is van beleszólása abba, hogy a­ főváros ho­gyan irányítja politikáját. Módunk­ban volt tapasztalni a főváros politi­káját, láttuk a román megszállás kö­­vetkezményeit. Az urak ebben a fővárosban telje­sen meg voltak kótyagosodva. (Nagy zaj.) Eródy Ernő: Maga kótyagoso­­dott meg! Csontos Imre: Az ország nagy része esett el emiatt a politika miatt. Bródy Ernő: Beszéljen inkább a titkos szavazati jogról! Csontos Imre: Beszélek én ar­ról is, most azonban arról van szó, hogy lehet-e a nemzet millióit ma­gukra bízni, mert ennek a népnek a félrevezetésével tartják fenn ma­gukat Csak gondolkozzanak azon, milyen politikát folytattak maguk a frank perben. Gaál Jenő: Honnan ismeri a­ frank pert? Jánossy Gábor: Hagyják be­.,­szélni! ! Csontos Imre: Amikor Ma­gyarország a győztes hatalmak nyoo­­mása­­alatt szenvedett, a maguk po­litikája arra­ irányult, hogy a magyar kormány , belekeveredjen a frank perbe, hogy ezzel még több ellensé­get szerezzenek a nemzetnek. Éket vertek a nemzet boldogsága közé. Propper: Ne beszéljen a mai,­gyár nemzet nevében. Szabó Sándor: A padsorok elé megy és onnan kiáltja Propper felé: Hát maga kinek a nevében beszél. Édes Antal: Hogy mer ilyen vak­merőséget elkövetni. Szabó Sándor: Maguk ne beszél­jenek nekem jogról, mégis csak lehe­tetlen így terrorizálni. Jánossy Gábor felugrik helyé-­ ről és úgy kiáltja a b­aloldal felé:­ Uraim itt a karácsony, legyünk be­,­kességben. Szabó Sándor: Ilyen áron nem kell nekem karácsony. Gaál Jenő: Ez még­se méltó a magyar parlamenthez, hogy hordók tetejéről beszéljenek. (Viharos el­lentmondás a jobboldalon) T­a­n­k­o­v­i­c­s János: Ezt hallot­tuk tegnap. Csontos Imre: Budapest visel­kedése kihat az egész országra. Olyan kormányzati intézkedésre van tehát szükség, hogy a múlt politikája ne ismétlődhessék. Gaál Jenő: Ezt bízzák csak Bu-­­dapestre. T­ankovics János: Jól néz­nénk ki. Jánossy Gábor: Budapest a nemzeté, nemcsak Budapestté. Csontos Imre: Budapestet nem lehet kiszakítani a ország testéből. Az ellenzék ma ismét botrányos jeleneteket rögtönzött a Házban a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásánál

Next