Dunántúl, 1930. május (20. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-03 / 99. szám

XX. évfolyam, 99. szám. Ára 10 fillér Pécs, 1930. május 3. Sz©mbaf OEBBaBaauBan* --■~~--»~~TrrMrtr.wm i«—■ ■■—■ m —■ ■—i m\ immimiiib iiiiibi ni mi nn 1111111111111111 "■"■■■ «SÖF HÁZI VAGY «ÓRA LÉR. 1 Ifi FÍL 24 FILLÉR. KEZIKrtiw. NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐI fil 31 LYCEUM­ UTCA 4. SZÁM. TELEFON: 949. SZAV. • KIADÓHIVATAL: LYCEUM­ UTCA 4. SZANDI TELEFON: 222. SZÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT 37 BARANYAY JENŐ A Dunántúl szerkesztőségében felárvult egy asztal, s aki közel két évtizeden keresztül fáradha­tatlan szorgalommal rótta mel­lette a sorokat, Baranyay Jenő kollégánk nincs többé. A leg­hűbb krónikás kezéből tegnap kihullott a toll, s azok, akik évek végtelen hosszú során keresztül testvérei és osztályosai voltak munkájának, akik a legderekabb kollégát tisztelték és a legjobb szívű embert szerették benne, most néma döbbenettel állanak koporsója mellett. Mély basszusa immáron többé nem zendül fel, szelíd, derűs és tiszta pillantását többé már nem emeli reánk. A városháza folyosóit, amelyeket két évtizeden keresztül rótta szinte gépies pontossággal, többé nem látják őt, viszont. És már, nem hangzik feléje ismerős és jóbarát ajkáról a vidám köszöntés: Szer­vusz Lőrinc... Az újságíró élete végére tegnap pontot tett a halál. .Széles karosszéke üresen, árván és szomorúan mered felénk: régi gazdája örökre elpihent. Figyelő, okos, jóságos szeme lezárult és a kéz, amely közel két évtizeden át szántotta e város krónikáját, most összekulcsoltan, halottan pihen. Mi, akik még magunkhoz sem tér­hettünk az első döbbenetből, alig tudjuk elhinni, hogy többé már nem jár be közénk. Még várjuk, lessük az ajtó nyílását. Talán még bejön. Többé már sohasem. * A konvencionális szavak nem fejezhetnek ki a mi fájdalmunk­ból semmit. Mi még érezzük kezé­nek melegségét az elárvult toll­száron, látjuk szorgalmas munká­ban, görnyedő alakját, még hallani Véljük hangjának nyugalmasságát: még itt van velünk, még bennünk van és azzal, hogy mindörökre el­távozott, testünkből és lelkünkből téptek ki valamit. Mi még keres­sük őt magunk között. Mi még várjuk őt és még napokig lesni fogjuk az ajtó nyílását. Emléke örökké itt fog élni kö­zöttünk.* Mindössze negyven éves volt. Munkája közepette ragadta el tő­lünk a halál. Húsz évig mindenki­nek szolgálója és midenkinek ba­rátja volt. Mindenki gondja az övé volt és mindenki vele oszto­zott bajában, ő viszont sohasem kapott semmit senkitől. Örökül mindössze elszomorodott szívű barátokat hagyott szerte a város­ban,­ ahol mindenki egyformán sze­­­rette. Húsz év alatt mindenki szá­mára volt ideje, csak arra nem, hogy önmagával törődjék, hogy pénzt szerezzen, hogy esetleg va­gyont gyűjtsön. Szegényen halt meg, úgy aho­gyan csak Magyarországon hajol­nak korai sírjukba elfáradt újság­írók. Özvegye és három kicsi árvája sír a koporsónál. A részvét százféle megnyilatkozási formája igazolja előttünk percről-percre az elhunyt szinte példátlan népsze­rűségét és azt az osztatlan szere­tetet amely a névtelen újságíró személyét övezte. Csütörtökön és pénteken rengeteg kondoleálót fogadtunk és a levelek közül, amelyek igaz és őszinte részvétet tolmácsolnak, ideiiktatunk kettőt. Az egyik: Kedves Főszerkesztő Uram! Mélységes megilletődéssel vettem a lesújtó gyászhírt felejthetetlenül kedves munkatársunk, Baranyay Jenő vá­ratlanul bekövetkezett korai elhunyté­ról. Méltóztassék megengedni, hogy ezen szomorú alkalomból mind kedves Főszer­kesztő Uramnak, mind a bölcs vezetése alatt álló szerkesztőség minden tagjának mélyen átérzett, őszinte részvétemnek adjak kifejezést. Magam is súlyos beteg­ség folytán szobafogságra ítélve, sajnála­tos módon nem vehetek személyesen részt, szeretett halottunk végtisztessé­gén. Nagyon kérem, kedves Főszerkesztő Urat, hogy úgyis, mint a szerkesztőség főnöke, úgyis, mint a vállalat igazgató­ságának tagja odahatni kegyeskedjék, hogy a boldogult utolsó útja a katolikus hírlapírás derék képviselőjéhez méltó le­gyen. Fogadja kedves Főszerkesztő Uram kiváló tiszteletem nyilvánítását. Pécs, 1930. május hó 2. Vasváry Ferenc dr. Bolgár Tivadar bankigazgató leveléből a következő részletet közöljük: „ ... Végtelenül fájón érintett és lesúj­tott az a gyászhír, melyet senkitől nem vártan, a kegyetlen halál küldött ma délután a Dunántúl nagyrabecsült szer­kesztőségének. Sajnos, ezt a szomorú, megmásíthatatlan valóságot hozó hírt nem lehet visszautasítani, azt a lesújtott újságíró kollégáknak le kell közölniök. A szedőgép azt is lekopogja és Önök kénytelenek könnyező szemmel megkor­­rektúrázva a lap hasábjaira eljuttatni Úgy érzem­, a legnehezebb, a legfájdal­masabb és a legszomorúbb újságírói kö­telesség. Mélységes részvétemet fejezem ki mindnyájuknak Baranyai Jenő elhúnyta feletti nagy gyászukban. Tudom, mi­lyen jó kolléga volt, ismertem fáradha­tatlanságát, nagy szorgalmát, és kitűnő tollát, melynek magyar érzéstől izzó, mindenkor becsületes és úri hangon tar­tott írásai többé nem jelennek meg. Tu­dom és ismertem, hiszen az utolsó kép­­,n fiúuvákasiásuik idején m­altalaja­­ms­tett pártirodában mint sajtófőnököm mű­ködött és sokat köszönhettünk neki, hogy a nagy küzdelemből győztesen ke­rültünk ki." Testületileg fejezte ki részvétét lapunk szerkesztőjének és munka­­társainak a Pécsi Napló szerkesz­tősége. Élete Baranyay Jenő 1889. november 15-én született Budapesten, de már kora ifjúságában a mecsek­­alji városba került. Középiskolai tanulmányait itt végezte el a zir­ciek gimnáziumában, majd papnak készülve a kalocsai­ szeminárium­ba került. Három évi teológiai ta­nulmánya után visszatért Pécsre és a jogakadémiára iratkozott be. Két évig Mosdóson Biederman­­néknál nevelősködött. Véglegesen 1913-ban lépett a Dunántúl szer­kesztőségébe, amelynek haláláig tagja, erőssége volt. Szerény mo­dorú, de nagy és általános mű­veltségű újságíró volt, aki szinte példátlan alapossággal és lelkiis­meretességgel töltötte be nemes értelemben felfogott újságírói hi­vatását. Készség, jóindulat és megbízhatóság ezek voltak újság­írói működésének legfőbb rugói. Mint gyorsíró hírneves és kere­sett volt. A helyettes szerkesztői munka mellett a városházi ügyek tartoztak a reszortjába. Ezeket az ügyeket a város iránt érzett meleg szeretettel és minuciózus pontossággal intézte. Rengeteg cikke jelent meg aktuális városi ügyekről. Stílusban nem színes­ségre, hanem objektivitásra töre­kedett. Társadalmilag is tevé­­k­enykedett. A budai külvárosi ka­tolikus körnek agilis titkára volt. Értékes volt, mint munkaerő, ér­tékes volt mint ember és olyan kolléga, akire mindenkor szeretet­­tel emlékeznek. A temetés Elhunyt kollégánkat május 5-kort szobaton délután fél 6 órakor kí­sérjük utolsó útjára a központi te­mető ravatalozó csarnokából. A temetési szertartást Cserno­­horszky József apát végzi Hantos Béla asszisztálása mel­lett. Lelki üdvéért május 5-én, hét­fő reggel 8 órakor mutatják be az­ engesztelő szentmise áldozatát a­ Ferencrendiek templomában. TTVTTyTTTVT»TTyWTTTTTTTTTTTTTTV?TTTTTr7TTrv7nVVT77TTTyVVy7W?V'fTTTT7TT;nTTTT? A kép­viselőhöz csütörtökön és pénteken a költségvetést tárgyalta Bp­est, máj. 2. — A képviselő­ház csütörtökön is ülést tartott és a költségvetést tárgyalta. A szociál­demokrata képviselők távolmarad­tak az ülésről. Hunyady Fe­renc gróf indítványozta, hogy a képviselők számát 20 százalékkal csök­kentsék. Farkas Elemér megállapítja a ta­karékossági szándékot. B­u­d­a­y Dezső szerint 75 mandátum meg­szüntetése 10 millió pengős megtaka­rítást jelentene. Farkas Gyula sokalja a pénzügyi adminisztráció költségeit. Láng János a családi élet szentsége mellett, a válások ellen beszél és a polgári házassági törvény módosítását kívánja. A mai ülésen M­a­­­a­s­i­t­s Géza az első szónok, aki a hadigondozottak helyzetének végleges rendezését,­­ a munkanélküliség kérdését és az ipar válságos helyzetét tette szóvá. K­u­n­a P. András követeli, hogy minden üzem maximális lét­számban alkalmazzon munká­sokat. Friedrich István megállapítja, hogy a magyar parlament ma már nem más, mint a nemzet sirató­­háza. A képviselők — úgymond — ma nem végezhetnek törvényhatósági mun­kát, mert választóik ügyesbajos dol­gát kell intézniük. ]3? minden kisember és nagy­ipar növeli alkalmazottai számát, kenyeret tudnánk adni hatszáz­ezer munkanélkülinek. Krisztián Imre a kisgazdatár­­sadalom bajaival foglalkozik hang­súlyozva, hogy ennek a társadalmi rétegnek nincsenek felforgató szán­dékai. Sándor Pál megállapítja, hogy 12 csonka vármegyénk jobb viszo­nyok között sem bírná el a milliár­dos költségvetést. Hivatkozik Olasz­országra, amely 50 százalékkal redu­kálta költségvetését. Az adóknak csak a kulcsát szállítják le, de nem a hozadékot. A túladózást meg kell szüntetni, különben katasztrófa éri az or­szágot. • Szünet után igen megcsappant ér­deklődés mellett (mindössze nyolc képviselő van a teremben) Pintér László hangsúlyozza, hogy meg kell engedni a magyar tömegek szabad szervezkedését, különben azokon veszedelmes hangulat válhatik úrrá. Az elnök szünetet rendel el, amely után Temesváry László előadó ismertette a pénzügyminiszter állás­pontját, kérve a költségvetésnek általánosságban való elfogadását. Az elnök az ülést újból felfüg­geszti, majd háromnegyedórás szü­net után indítványt tesz, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden tartja, amikor folytatják a költségvetés tár­gyalását. Az ülés ezzel­­ pont 6 órakor véget­ ér.

Next