Dunántúl, 1930. május (20. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-03 / 99. szám
XX. évfolyam, 99. szám. Ára 10 fillér Pécs, 1930. május 3. Sz©mbaf OEBBaBaauBan* --■~~--»~~TrrMrtr.wm i«—■ ■■—■ m —■ ■—i m\ immimiiib iiiiibi ni mi nn 1111111111111111 "■"■■■ «SÖF HÁZI VAGY «ÓRA LÉR. 1 Ifi FÍL 24 FILLÉR. KEZIKrtiw. NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐI fil 31 LYCEUM UTCA 4. SZÁM. TELEFON: 949. SZAV. • KIADÓHIVATAL: LYCEUM UTCA 4. SZANDI TELEFON: 222. SZÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT 37 BARANYAY JENŐ A Dunántúl szerkesztőségében felárvult egy asztal, s aki közel két évtizeden keresztül fáradhatatlan szorgalommal rótta mellette a sorokat, Baranyay Jenő kollégánk nincs többé. A leghűbb krónikás kezéből tegnap kihullott a toll, s azok, akik évek végtelen hosszú során keresztül testvérei és osztályosai voltak munkájának, akik a legderekabb kollégát tisztelték és a legjobb szívű embert szerették benne, most néma döbbenettel állanak koporsója mellett. Mély basszusa immáron többé nem zendül fel, szelíd, derűs és tiszta pillantását többé már nem emeli reánk. A városháza folyosóit, amelyeket két évtizeden keresztül rótta szinte gépies pontossággal, többé nem látják őt, viszont. És már, nem hangzik feléje ismerős és jóbarát ajkáról a vidám köszöntés: Szervusz Lőrinc... Az újságíró élete végére tegnap pontot tett a halál. .Széles karosszéke üresen, árván és szomorúan mered felénk: régi gazdája örökre elpihent. Figyelő, okos, jóságos szeme lezárult és a kéz, amely közel két évtizeden át szántotta e város krónikáját, most összekulcsoltan, halottan pihen. Mi, akik még magunkhoz sem térhettünk az első döbbenetből, alig tudjuk elhinni, hogy többé már nem jár be közénk. Még várjuk, lessük az ajtó nyílását. Talán még bejön. Többé már sohasem. * A konvencionális szavak nem fejezhetnek ki a mi fájdalmunkból semmit. Mi még érezzük kezének melegségét az elárvult tollszáron, látjuk szorgalmas munkában, görnyedő alakját, még hallani Véljük hangjának nyugalmasságát: még itt van velünk, még bennünk van és azzal, hogy mindörökre eltávozott, testünkből és lelkünkből téptek ki valamit. Mi még keressük őt magunk között. Mi még várjuk őt és még napokig lesni fogjuk az ajtó nyílását. Emléke örökké itt fog élni közöttünk.* Mindössze negyven éves volt. Munkája közepette ragadta el tőlünk a halál. Húsz évig mindenkinek szolgálója és midenkinek barátja volt. Mindenki gondja az övé volt és mindenki vele osztozott bajában, ő viszont sohasem kapott semmit senkitől. Örökül mindössze elszomorodott szívű barátokat hagyott szerte a városban, ahol mindenki egyformán szerette. Húsz év alatt mindenki számára volt ideje, csak arra nem, hogy önmagával törődjék, hogy pénzt szerezzen, hogy esetleg vagyont gyűjtsön. Szegényen halt meg, úgy ahogyan csak Magyarországon hajolnak korai sírjukba elfáradt újságírók. Özvegye és három kicsi árvája sír a koporsónál. A részvét százféle megnyilatkozási formája igazolja előttünk percről-percre az elhunyt szinte példátlan népszerűségét és azt az osztatlan szeretetet amely a névtelen újságíró személyét övezte. Csütörtökön és pénteken rengeteg kondoleálót fogadtunk és a levelek közül, amelyek igaz és őszinte részvétet tolmácsolnak, ideiiktatunk kettőt. Az egyik: Kedves Főszerkesztő Uram! Mélységes megilletődéssel vettem a lesújtó gyászhírt felejthetetlenül kedves munkatársunk, Baranyay Jenő váratlanul bekövetkezett korai elhunytéról. Méltóztassék megengedni, hogy ezen szomorú alkalomból mind kedves Főszerkesztő Uramnak, mind a bölcs vezetése alatt álló szerkesztőség minden tagjának mélyen átérzett, őszinte részvétemnek adjak kifejezést. Magam is súlyos betegség folytán szobafogságra ítélve, sajnálatos módon nem vehetek személyesen részt, szeretett halottunk végtisztességén. Nagyon kérem, kedves Főszerkesztő Urat, hogy úgyis, mint a szerkesztőség főnöke, úgyis, mint a vállalat igazgatóságának tagja odahatni kegyeskedjék, hogy a boldogult utolsó útja a katolikus hírlapírás derék képviselőjéhez méltó legyen. Fogadja kedves Főszerkesztő Uram kiváló tiszteletem nyilvánítását. Pécs, 1930. május hó 2. Vasváry Ferenc dr. Bolgár Tivadar bankigazgató leveléből a következő részletet közöljük: „ ... Végtelenül fájón érintett és lesújtott az a gyászhír, melyet senkitől nem vártan, a kegyetlen halál küldött ma délután a Dunántúl nagyrabecsült szerkesztőségének. Sajnos, ezt a szomorú, megmásíthatatlan valóságot hozó hírt nem lehet visszautasítani, azt a lesújtott újságíró kollégáknak le kell közölniök. A szedőgép azt is lekopogja és Önök kénytelenek könnyező szemmel megkorrektúrázva a lap hasábjaira eljuttatni Úgy érzem, a legnehezebb, a legfájdalmasabb és a legszomorúbb újságírói kötelesség. Mélységes részvétemet fejezem ki mindnyájuknak Baranyai Jenő elhúnyta feletti nagy gyászukban. Tudom, milyen jó kolléga volt, ismertem fáradhatatlanságát, nagy szorgalmát, és kitűnő tollát, melynek magyar érzéstől izzó, mindenkor becsületes és úri hangon tartott írásai többé nem jelennek meg. Tudom és ismertem, hiszen az utolsó kép,n fiúuvákasiásuik idején maltalajamstett pártirodában mint sajtófőnököm működött és sokat köszönhettünk neki, hogy a nagy küzdelemből győztesen kerültünk ki." Testületileg fejezte ki részvétét lapunk szerkesztőjének és munkatársainak a Pécsi Napló szerkesztősége. Élete Baranyay Jenő 1889. november 15-én született Budapesten, de már kora ifjúságában a mecsekalji városba került. Középiskolai tanulmányait itt végezte el a zirciek gimnáziumában, majd papnak készülve a kalocsai szemináriumba került. Három évi teológiai tanulmánya után visszatért Pécsre és a jogakadémiára iratkozott be. Két évig Mosdóson Biedermannéknál nevelősködött. Véglegesen 1913-ban lépett a Dunántúl szerkesztőségébe, amelynek haláláig tagja, erőssége volt. Szerény modorú, de nagy és általános műveltségű újságíró volt, aki szinte példátlan alapossággal és lelkiismeretességgel töltötte be nemes értelemben felfogott újságírói hivatását. Készség, jóindulat és megbízhatóság ezek voltak újságírói működésének legfőbb rugói. Mint gyorsíró hírneves és keresett volt. A helyettes szerkesztői munka mellett a városházi ügyek tartoztak a reszortjába. Ezeket az ügyeket a város iránt érzett meleg szeretettel és minuciózus pontossággal intézte. Rengeteg cikke jelent meg aktuális városi ügyekről. Stílusban nem színességre, hanem objektivitásra törekedett. Társadalmilag is tevékenykedett. A budai külvárosi katolikus körnek agilis titkára volt. Értékes volt, mint munkaerő, értékes volt mint ember és olyan kolléga, akire mindenkor szeretettel emlékeznek. A temetés Elhunyt kollégánkat május 5-kort szobaton délután fél 6 órakor kísérjük utolsó útjára a központi temető ravatalozó csarnokából. A temetési szertartást Csernohorszky József apát végzi Hantos Béla asszisztálása mellett. Lelki üdvéért május 5-én, hétfő reggel 8 órakor mutatják be az engesztelő szentmise áldozatát a Ferencrendiek templomában. TTVTTyTTTVT»TTyWTTTTTTTTTTTTTTV?TTTTTr7TTrv7nVVT77TTTyVVy7W?V'fTTTT7TT;nTTTT? A képviselőhöz csütörtökön és pénteken a költségvetést tárgyalta Bpest, máj. 2. — A képviselőház csütörtökön is ülést tartott és a költségvetést tárgyalta. A szociáldemokrata képviselők távolmaradtak az ülésről. Hunyady Ferenc gróf indítványozta, hogy a képviselők számát 20 százalékkal csökkentsék. Farkas Elemér megállapítja a takarékossági szándékot. Buday Dezső szerint 75 mandátum megszüntetése 10 millió pengős megtakarítást jelentene. Farkas Gyula sokalja a pénzügyi adminisztráció költségeit. Láng János a családi élet szentsége mellett, a válások ellen beszél és a polgári házassági törvény módosítását kívánja. A mai ülésen Maasits Géza az első szónok, aki a hadigondozottak helyzetének végleges rendezését, a munkanélküliség kérdését és az ipar válságos helyzetét tette szóvá. Kuna P. András követeli, hogy minden üzem maximális létszámban alkalmazzon munkásokat. Friedrich István megállapítja, hogy a magyar parlament ma már nem más, mint a nemzet siratóháza. A képviselők — úgymond — ma nem végezhetnek törvényhatósági munkát, mert választóik ügyesbajos dolgát kell intézniük. ]3? minden kisember és nagyipar növeli alkalmazottai számát, kenyeret tudnánk adni hatszázezer munkanélkülinek. Krisztián Imre a kisgazdatársadalom bajaival foglalkozik hangsúlyozva, hogy ennek a társadalmi rétegnek nincsenek felforgató szándékai. Sándor Pál megállapítja, hogy 12 csonka vármegyénk jobb viszonyok között sem bírná el a milliárdos költségvetést. Hivatkozik Olaszországra, amely 50 százalékkal redukálta költségvetését. Az adóknak csak a kulcsát szállítják le, de nem a hozadékot. A túladózást meg kell szüntetni, különben katasztrófa éri az országot. • Szünet után igen megcsappant érdeklődés mellett (mindössze nyolc képviselő van a teremben) Pintér László hangsúlyozza, hogy meg kell engedni a magyar tömegek szabad szervezkedését, különben azokon veszedelmes hangulat válhatik úrrá. Az elnök szünetet rendel el, amely után Temesváry László előadó ismertette a pénzügyminiszter álláspontját, kérve a költségvetésnek általánosságban való elfogadását. Az elnök az ülést újból felfüggeszti, majd háromnegyedórás szünet után indítványt tesz, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden tartja, amikor folytatják a költségvetés tárgyalását. Az ülés ezzel pont 6 órakor véget ér.