Dunántúl, 1930. augusztus (20. évfolyam, 173-197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
2. oldal. DUNÁNTÚL’ Péntek, 1930. aug. l.. —■í®» Hatévi fegyházra ítélt a pécsi törvényszék egy baksai fiatalasszonyt, aki egyetlen késszúrással megölte a férjét ... ■ ■■■■i.iW^ruJ—B&-»)CT1nn,|)i i,,mmmiiiii —I ■ r, —■- ,m,m Az asszony oktalan féltékenysége idézte elő a családi tragédiát Pécs, júl. 31. — Fiatal gyerekasszonyt ül a vádlottak padján, özv. Czving Jánosnénak hívják, életkora 20 éves. Szemei vörösek a sírástól és el-elcsuklik a zokogása, amikor a bíró olvassa a vádiratot. — ÖzvegyCzving Jánosné hitvestárson elkövettett szándékos emberölés bűntettét kövötte el akkor, amidőn egyetlen késsztszással megölte férjét... Ezév május 18--án, egy vasárnap délelőtt történt a borzalmas családi dráma a baranya megyei Baksa községben. Czving János 24 éves gazdálkodó, jómódú polgára vált a falunak. Három éve nősült és mint falun szokás, fiatal 17 éves leányt vett el feleségül. A házasság nem volt szerencsés és a fiatalok gyakran veszekedtek, mert az asszony féltékeny volt az urára. Vasárnap reggel a férj elment a szőlőbe. Hazamenet egy rövid ideig a kocsmában időzött, majd ebédelni indult. Otthon feleségét tésztagyúrás közben találta. A menyecske korholó szavakkal fogadta, hogy még vasárnap sem tud otthon maradni. Szikszót ért, a veszekedés egyre hangosabbá vált. Az asszony elvakult dühében felkapta az asztalról a disznóölökést és azt teljes erövel az ura mellébe szúrta. Az éles penge keresztülhatolt Czvinga János ruháján, elmetszette a szerencsétlen férfi szívütőerét és 10 centiméter mélyen szaladt be a testébe. A fiatal férj rettenetes erőfeszítéssel szorította kezét a halálos sebre, hogy megakadályozza az elvérzést, botorkáló léptekkel kiment a lakásból, a kapu előtt azonban összeesett és pár pillanat múlva meghalt. Agyilkos asszonyt őrizetbe vették, bekísérték a pécsi kir. ügyészségre és súlyos vádat emeltek ellenfel így került özv. Czving Jánosné ma délelőtt a törvényszék Sz üs büntető tanácsa elé.A vádat Vargha Károly dr. kir. ügyészségi alelnök képviselte, a védelmet pedig Siraonfay-Kremmer László dr. ügyvéd látta el. s némán tűrte az inzultust és magyarázatképen ezt mondta a tanuknak: — Lássák, így szokott velem tenni az asszony, ha valakire ránézek.. Egy más alkalommal pedig a vádlott jelentette ki: — Ha a férjem egyszer megütne, akkor szó nélkül leszúrnám. Strasser Gyuláné közvetlenül a gyilkosság után érkezett Czvingek házába. Amikor a látottaktól megdermedve megkérdezte, hogy mi történt, a fiatalasszony jajveszékelve hajtogatta: — Jaj, ezt nem akartam Kató néni. A tanúkihallgatások befejezése után Entz Béla dr. törvényszéki orvosszakértő kijelentette, hogy Czvingné teljesen épelméjű, a szúrás pedig amit férjén ejtett feltétlenül halált okozott. Az asszonynak az a védekezése, hogy ura beleszaladt a kés pengéjébe, nem felel meg a valóságnak, mert a seb felülről lefelé irányul és olyan mély, hogy semmiesetre sem eredhetett közvetett módon, hanem csak közvetlenül az asszony kezétől. Ezután a perbeszédekre került a sor. „Nem szúrtam, a férjem szaladt bele a kés pengéjébe“ Szüts Jenő dr. tanácselnök elsőnek A férjgyilkos asszonyt hallgatta ki. _ Megértette a vádat, bűnösnek érzi fiaagát ? — Nem, nem vagyok bűnös — zokogja az fiatalasszony. Aztán elmondja, hogy férje késői hazatérte miatt támadt köztük perlekedés. Férje felkapta a konyhakést, azzal meg is fenyegette és rá is ütött vele. Erre sodrófával támadt férjére, aki erre eldobta a kést, amely beleállt a konyha földjébe. Védekezésül felkapta a kést és azt maga elé tartotta. Ekkor férje formálisan beleszaladt az éles pengébe. — Szerettem az uramat, nem akartam megölni és megbántam, amit tettem, — így védekezett kezeit tördelve özv. Czving Jánosné. Az első tanú Jakab József községi jegyző volt. Elmondta, hogy házsártos, uralomra vágyó, zsarnoki természetűnek ismerte a vádlottat. Czvingné egyetlen gyermek volt nagyon elkényeztették. Urával állandóan veszekedett és oktalanul féltékeny volt reá. Mayer Jánosné és ifj. Fetter János azt vallották, hogy az asszony durván bánt a férjével és azt egyszer szemük láttára ütötte arcul. Ekkor a férj Kihirdetik az ítéletet Vargha Károly dr. ügyész hatalmas, és argumentumokkal megalapozott vádbeszédében rávilágított a megdöbbentő cselekmény lélektani motívumaira és a vádat teljes egészében fenntartotta. Elrettentő, szigorú ítéletet kért. Simonfay-Kremmer László dr. védőügyvéd a jogos önvédelmet vitatta és a bűnösség megállapítása esetén azt kérte, hogy a vádat halált okozó súlyos testi sértésre minősítse a bíróság. A bíróság tanácskozása után Szűcs Jenő dr. tanácselnök hirdetett, ítéletet. A törvényszék a vádbeli cselekmény módosításával halált okozó súlyos testi sértésben mondotta ki bűnösnek özv. Czving Jánosnét, akit az enyhítő körülmények figyelembevételével 6 évi fegyházra ítélt. A kir. ügyész az eltérő minősítés miatt és súlyosbításért, a vádlott és védője pedig enyhítésért fellebbeztek. Az ítélet indokolása szerint a bíróság elfogadta az asszony védekezését, hogy nem ölési szándékból emelt kést férjére. Enyhítő körülménynek vették ideges és egzaltált természetét, míg súlyosította a cselekményt az, hogy az áldozat a vádlott hitvese volt. ITVVTVVVTVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVTVTVVV yVVVVTVVVVVVVVTVVVVVVV 99 Emigránsok“ egymás között A kommunisták magyarnyelvű lapot adnak ki Paksban — A „Szikra“ ocsmány,ladbetyárnak nevezi Göndör Ferencet, „Az Ember“ szerkesztőjét Pécs, júl. 31. — Az úgynevezett magyar ,,emigráció“ sötét berkeiben uralkodó békességes egyetértésre nézve érdekes közelebbi adatokat közöl a magyar kommunisták Párisban most megjelent hetilapja, a „Szikra", amely nyolc oldalon úgyszólván egyebet sem tesz, mint méltó és megfelelő jelzőket osztogat mindazoknak, akik a Marxizmusban nem látják az emberi nem boldogulásának egyetlen útját és lehetőségét. A „Szikra" (bizonyosan Moszkvából pattant ki...) legutóbbi számának harmadik oldalán fulmináns cikkben támadja a Newyorkban tartózkodó Göndör Ferencet, „Az Ember” c. hírhedt vörösujság szerkesztőjét, aki lapjában az emigráció baloldali frakcióinak likvidálását sürgette. A különböző frakciók közötti testvéri és elvtársi jó viszony illusztrálására ideiktatjuk Göndör Ferenc cikkének egynémely részletét, azokkal a félbaloldali jelzőkkel együtt, amelyekkel e cikkében megtisztelni igyekezett nálánál is baloldalibb ellenfeleit, íme, ilyeneket ír gróf Károlyi Mihályról és társaságáról Göndör Ferenc: „Én nem tudnék az új Károlyirezsimért lelkesedni, mert félek, hogy ez a testileg és lelkileg degenerált embereimek rémuralma lenne. Mert, aki látta, hogy Károlyi itt Amerikában milyen emberanyag iránt táplál feltétlen bizalmat az tudja, hogy odahaza ugyanez a söpredék nyüzsögne körül." A kommunista „Szikra" méltóan önmagához, ilyen eréllyel utasítja vissza G. F. támadását: „Göndörnek, a magyar munkásság legocsmányabb szélhámosának fáj, hogy Károlyi nem neki, hanem Newyork magyar forradalmi munkásságának — amelyet ez a lacibetyár söpredéknek nevez, __ adta oda korlátlan bizalmát." Göndör söpredéknek nevezi a kommunistákat, akik viszont őt lacibetyárnak és „ocsmány szélhámosának titulálják, ők ismerik egymást. A „S 2k ra" egyebekben nyolc nagy oldalon, bőven illusztrálva és eléggé tetszetős nyomdatechnikai kiállításban kérődzi hetenkint a Marxista maszlagot. Frázisaiban, kifakadásaiban és durva jelzőiben, egyáltalán semmi új. Abban sem, hogy „forradalmat" jósol. Ezt is halljuk már vagy tíz éve. Csak egyet nem értünk ezen a lapon. A címe alatt ez olvasható: „A C. G. T. U. magyarnyelvű lapja." Vájjon mi ez a C. G. T. U.? Tudtunkkal az orosz valutát nem cégétérnak, hanem cservonecznek hívják..*, 7 ' (1 1 Natália volt szerb királynő, most koldulásból tengeti életét a Quartier Latin-ben. A kép még királynő korában ábrázolja. Háromszázan költözködnek ma új lakásba Pécsett Pécs, júl. 31. — A lakásmizériáknak az a boldogtalan ideje, amikor hónapokig tartó várakozás után sem lehetett lakást kap ni Pécsett, s amikor a „lelépési díj" megszerzése foglalkozás és megélhetés volt, ma már csak. „régi jó idők" porosodó emlékei közé tartozik. Valamikor nagyítóval sem lehetett egy üres lakást találni Pécsett, s ma 140 üres lakást tartanak nyilván. Néhány évvel ezelőtt még rohamot intéztek egy-egy olyan üzlet ellen, amely „kiadó" hírbe keveredett, s ma száz kiadó üzletet tartanak nyilván Pécsett. Mindez természetesen nem an,nak bizonyítéka, hogy a viszonyok tökéletesen konszolidálódtak. A mindinkább súlyosbodó gazdasági válság közepette egymásután ingának meg azok a cégek is, amelyek félszázad óta ugyanabban a helyiségben szolgálják ki vevőiket. Az általános leszegényedés kidöntötte a sorból a tőkeszegény és nem régi, kiala-kult vevőkörrel rendelkező üzleteket. A leredukált igények következménye az is, hogy a „leépített" nagy lakások miatt mindig több és több a kiadó kislakás Pécsett. A kiadó lakások szaporodása ismét felidézi a közönség régi vándorló kedvét és amire eddig évek óta alig volt példa, az augusztusi negyedkor közel háromszáz „portáj" fog lakást cserélni a pécsi szállítóktól beszerzett adataink szerint. A lakók ilyen nagyarányú költözködése nem jelenti azt, hogy most már egyszerire eltűnnek a városból a kiadó lakások, miután a költözködők túlnyomó része egymás lakását cseréli el. A most kiadó lakások nagy része továbbra is üresen marad. A lakáskérdésben határozott konjunktúra mutatkozik, ami jelentkezik a lakbérek lassú lemorzsolódásában is.