Dunántúl, 1930. augusztus (20. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

2. oldal. DUNÁNTÚL’ Péntek, 1930. aug. l.. —■í®» Hatévi fegyházra ítélt a pécsi törvényszék egy baksai fiatalasszonyt, aki egyetlen késszúrással megölte a férjét ... ■ ■■■■i.iW^ruJ—B&-»)CT1nn,|)i i,,mmmiiiii —I ■ r, —■- ,m,m Az asszony oktalan féltékenysége idézte elő a családi tragédiát Pécs, júl­. 31. — Fiatal gyerekasszonyt ül a vádlott­ak padján, özv. C­z­v­i­n­g Jánosnénak hívják, életkora 20 éves. Szemei vörös­ek a sírástól és el-elcsuklik a zokogása, amikor a bíró olvassa a vád­iratot. — Özvegy­­Czving Jánosné hitves­társon elkövettett szándékos emberölés bűntettét kövötte el akkor, amidőn egyetlen késsz­tszással megölte férjét... Ezév május 18--án, egy vasárnap dél­előtt történt a borzalmas családi dráma a baranya megyei Baksa községben. Czving János 24 éves gazdálkodó, jó­módú polgára vált a falunak. Három éve nősült és mint falun szokás, fiatal 17 éves leányt vett el feleségül. A házas­ság nem volt szerencsés és a fiatalok gyakran veszekedtek, mert az asszony féltékeny volt az urára. Vasárnap reggel­ a férj elment a sző­lőbe. Hazamenet egy rövid ideig a kocs­mában időzött, majd ebédelni indult. Otthon feleségét tésztagyúrás közben találta. A menyecske korholó szavakkal fogadta, hogy még­ vasárnap sem tud otthon maradni. Szikszót ért, a vesze­kedés egyre hangosabbá vált. Az asszony elvak­ult dühében fel­kapta az asztalról a disznóölö­kést és azt teljes erövel az ura mellébe szúrt­a. Az éles penge keresztülhatolt Czving­a János ruháján, elmetszette a szeren­csétlen férfi szívütőerét és 10 centiméter m­élyen szaladt be a testébe. A fiatal férj rettenetes erőfeszítéssel szorította kezét a halálos sebre, hogy megakadá­lyozza az elvérzést, botorkáló léptekkel kiment a lakás­ból, a kapu előtt azonban összeesett és pár pillanat múlva meghalt. A­­gyilkos asszonyt őrizetbe vették, be­kísérték a pécsi kir. ügyészségre és sú­lyos vádat emeltek ellenfel így került özv. Czving Jánosné ma délelőtt a törvényszék S­z ü­­­s büntető tanácsa elé.­­A vádat V­a­r­g­ha Károly dr. kir. ügyészségi alelnök képviselte, a védel­met pedig Siraonfay-Kremmer László dr. ügyvéd látta el. s némán tűrte az inzultust és magyarázat­képen ezt mondta a tanuknak: — Lássák, így szokott velem tenni az asszony, ha valakire ránézek.. Egy más alkalommal pedig a vádlott jelentette ki: — Ha a férjem egyszer megütne, ak­kor szó nélkül leszúrnám. Strasser Gyuláné közvetlenül a gyilkosság után érkezett Czv­ingek házába. Amikor a látottaktól megder­medve megkérdezte, hogy mi történt, a fiatalasszony jajveszékelve hajtogatta: — Jaj, ezt nem akartam Kató néni. A tanúkihallgatások befejezése után En­t­z Béla dr. törvényszéki orvosszak­értő kijelentette, hogy C­z­v­i­n­g­n­é teljesen épelméjű, a szúrás pedig amit férjén ejtett feltétlenül halált okozott. Az asszonynak az a védekezése, hogy ura beleszaladt a kés pengéjébe, nem felel meg a valóságnak, mert a seb fe­lülről lefelé irányul és olyan mély, hogy semmiesetre sem eredhetett közve­tett módon, hanem csak közvetlenül az asszony kezétől. Ezután a perbeszédekre került a sor. „Nem szúrtam, a férjem szaladt bele a kés pengéjébe“ S­z­ü­t­s Jenő dr. tanácselnök elsőnek A férjgyilkos asszonyt hallgatta ki. _ Megértette a vádat, bűnösnek érzi fiaagát ? — Nem, nem vagyok bűnös — zokogja az fiatalasszony. Aztán elmondja, hogy férje késői ha­zatérte miatt támadt köztük perleke­dés. Férje felkapta a konyhakést, azzal meg is fenyegette és rá is ütött vele. Erre sodrófával támadt férjére, aki erre eldobta a kést, amely beleállt a konyha földjébe. Védekezésül felkapta a kést és azt maga elé tartotta. Ekkor férje formálisan beleszaladt az éles pengébe. — Szerettem az uramat, nem akartam megölni és megbántam, amit tettem, — így védekezett kezeit tördelve özv. Czving Jánosné. Az első tanú Ja­kab József községi jegyző volt. El­mondta, hogy házsártos, uralomra vágyó,­­ zsarnoki természetűnek ismerte a vád­lottat. C­z­v­i­n­g­n­é egyetlen gyermek volt nagyon elkényeztették. Urával állandóan veszekedett és ok­talanul féltékeny volt reá. Mayer Jánosné és ifj. Fetter Já­nos azt vallották, hogy az asszony dur­ván bánt a férjével és azt egyszer sze­mük láttára ütötte­­ arcul. Ekkor a­­ férj Kihirdetik az ítéletet Vargha Károly dr. ügyész hatalmas, és argumentumokkal megalapozott vád­beszédében rávilágított a megdöbbentő cselekmény lélektani motívumaira és a vádat teljes egészében fenntartotta. El­rettentő, szigorú ítéletet kért. Simonfay-Kremmer László dr. védő­ügyvéd a jogos önvédelmet vitatta és a bűnösség megállapítása esetén azt kérte, hogy a vádat halált okozó súlyos testi sértésre minősítse a bíróság. A bíróság tanácskozása után S­z­ű­c­s Jenő dr. tanácselnök hirdetett, ítéletet. A törvényszék a vádbeli cselekmény módosításával halált okozó súlyos testi sértésben mondotta ki bűnös­nek özv. Czving Jánosnét, akit az enyhítő körülmények figyelembevé­telével 6 évi fegyházra ítélt. A kir. ügyész az eltérő minősítés miatt és súlyosbításért, a vádlott és védője pedig enyhítésért fellebbeztek. Az íté­let indokolása szerint a bíróság elfo­gadta az asszony védekezését, hogy nem ölési szándékból emelt kést férjére. Enyhítő körülménynek vették ideges és egzaltált természetét, míg súlyosította a cselekményt az, hogy az áldozat a vád­lott hitvese volt. ITVVTVVVTVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVT­VTVVV yVVVVTVVVVVVVVTVVVVVVV 99 Emigránsok“ egymás között A kommunisták magyarnyelvű lapot adnak ki Pak­sban — A „Szikra“ ocsmány,­ladbetyárnak nevezi Göndör Ferencet, „Az Ember“ szerkesztőjét Pécs, júl. 31. — Az úgyneve­zett magyar ,,emigráció“ sötét berkeiben uralkodó békességes egyetértésre nézve érdekes köze­lebbi adatokat közöl a magyar kommunisták Párisban most meg­jelent hetilapja, a „Szikra", amely nyolc oldalon úgyszólván egyebet sem tesz, mint méltó és megfelelő jelzőket osztogat mind­azoknak, akik a Marxizmusban nem látják az emberi nem boldo­gulásának egyetlen útját és lehe­tőségét. A „Szikra" (bizonyosan Moszkvából pattant ki...) leg­utóbbi számának harmadik olda­lán fulmináns cikkben támadja a Newyorkban tartózkodó Göndör Ferencet, „Az Ember” c. hírhedt vörösujság szerkesztőjét, aki lapjában az emigráció balol­dali frakcióinak likvidálását sürgette. A különböző frakciók közötti testvéri és elvtársi jó viszony il­lusztrálására ideiktatjuk Göndör Ferenc cikkének egy­némely rész­letét, azokkal a félbaloldali jel­zőkkel együtt, amelyekkel e cik­kében megtisztelni igyekezett ná­lánál is baloldalibb ellenfeleit, íme, ilyeneket ír gróf Károlyi Mi­­hályról és társaságáról Göndör Ferenc: „Én nem tudnék az új Károlyi­­rezsimért lelkesedni, mert félek, hogy ez a testileg és lelkileg de­­generált embereimek rémuralma lenne. Mert, aki látta, hogy Káro­lyi itt Amerikában milyen ember­anyag iránt táplál feltétlen bizal­mat az tudja, hogy odahaza ugyan­ez a söpredék nyüzsögne körül." A kommunista „Szikra" méltóan önmagához, ilyen eréllyel utasítja vissza G. F. támadását: „Göndörnek, a magyar mun­kásság legocsmányabb szélhámo­sának fáj, hogy Károlyi nem neki, hanem Newyork magyar forradal­mi munkásságának — amelyet ez a lacibetyár söpredéknek nevez, __ adta oda korlátlan bizalmát." Göndör söpredéknek nevezi a kommunistákat, akik viszont őt lacibetyárnak és „ocsmány szél­hámosának titulálják, ők ismerik egymást. A „S 2­­­k r­a" egyebekben nyolc nagy oldalon, bőven illusztrálva és eléggé tetszetős nyomdatech­nikai kiállításban kérődzi heten­­kint a Marxista maszlagot. Frázi­saiban, kifakadásaiban és durva jelzőiben, egyáltalán semmi új. Abban sem, hogy „forradalmat" jósol. Ezt is halljuk már vagy tíz éve. Csak egyet nem értünk ezen a lapon. A címe alatt ez olvas­ható: „A C. G. T. U. magyar­nyelvű lapja." Vájjon mi ez a C. G. T. U.? Tudtunkkal az orosz valutát nem cégétérnak, hanem cservo­­necznek hívják..*, 7 ' (1 1 Natália volt szerb királynő, most koldulásból tengeti életét a Quartier Latin-ben. A kép még királynő korában ábrázolja. H­áromszázan költözködnek ma új lakásba Pécsett Pécs, júl. 31. — A lakásmizé­riáknak az a boldogtalan ideje, amikor hónapokig tartó várako­zás után sem lehetett lakást kap­­ ni Pécsett, s amikor a „lelépési díj" megszerzése foglalkozás és megélhetés volt, ma már csak­­. „régi jó idők" porosodó emlékei közé tartozik. Valamikor nagyító­val sem lehetett egy üres lakást találni Pécsett, s ma 140 üres lakást tartanak nyil­ván. Néhány évvel ezelőtt még roha­mot intéztek egy-egy olyan üzlet ellen, amely „kiadó" hírbe keve­redett, s ma száz kiadó üzletet tarta­nak nyilván Pécsett. Mindez természetesen nem an­,­nak bizonyítéka, hogy a viszo­nyok tökéletesen konszolidálód­tak. A mindinkább súlyosbodó gazdasági válság közepette egy­másután ingának meg azok a cé­­gek is, amelyek félszázad óta ugyanabban a helyiségben szol­­­gálják ki vevőiket. Az általános­ leszegényedés kidöntötte a sorból a tőkeszegény és nem régi, kiala-­­kult vevőkörrel rendelkező üzle­teket. A leredukált igények követ­kezménye az is, hogy a „le­épített" nagy lakások miatt mindig több és több a kiadó kislakás Pécsett. A kiadó lakások szaporodása ismét felidézi a közönség régi vándorló kedvét és amire eddig évek óta alig volt példa, az augusztusi negyedkor kö­zel háromszáz „portáj" fog lakást cserélni a pécsi szállítóktól beszerzett ada­taink szerint. A lakók ilyen nagy­arányú költözködése nem jelenti azt, hogy most már egyszerire el­tűnnek a városból a kiadó laká­sok, miután a költözködők túl­nyomó része egymás lakását cse­réli el. A most kiadó lakások nagy része továbbra is üresen ma­rad. A lakáskérdésben határozott konjunktúra mutatkozik, ami je­lentkezik a lakbérek lassú le­morzsolódásában is.

Next