Dunántúl, 1930. szeptember (20. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
XX. évfolyam 198. szám, Ars 1© fillér fim, isso. szsjtfsmber 2. Kedd wxm SZERKESZTQsfiO LYCEUM-UTCA 4. SZÁM. TELEFON: 949.'SZÁM] KIADÓHIVATAL; LYCEUM-UTCA 4. SZÁM, TELEFON: 222. SZÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT ELŐFIZETÉSI ÁRAK; HÁZ'’OZ SZÁLLÍTVA ”• PO T’ P'IY I 4 ' " "** 0:--r Törődni kell a néppel!... Megdöbbentő dolgokat olvasunk napok óta két fővárosi keresztény újságban — a liberális lapokat egy házasság szenzációja tartja lekötve, — Csonka-Szatmár Penészlek nevű községéről, egy 1700 holdas birtok parcellázásával kapcsolatban. Oláh György, — a Három millió koldus c. könyv szerzője — ez az izzóan magyar lelkű fiatal újságíró tárta fel elsőnek, hogy miként jutott negyven szorgalmas család koldusbotra, miként vesztette el már meglévő kis vagyonát, pár hold földjét, mikor gyarapítani akarta, — a formailag talán jogos, de mindenképen erkölcstelen bankanacmáció s egy lelkiismeretein parcellázó ügynök felháborítóan agyafúrt eljárása révén. A zsarolás s a Kazárföldre emlékeztető hiteluzsora leleplezésének hírére megmozdult a hivatalos lelkiismeret is és a visszaélések megvizsgálására akióba lépett a főjegyző, főispán, megyei főügyész, a Faluszövetség stb ... Ebben a pillanatban nem a parcellázó ügynök fekete fekülete s m rég kevésbé a szereplő bankok önzése és szociális lelkiismeretlensége érdekel bennünket, hanem az a kérdés: hogyan juthatott ez a szegény, hétszámra napraforgó olajból táplálkozó nép idáig? Nem ezt a sokszoros csalódásában és rászedettségében is jóhiszemű népet okoljuk, hogy lépre ment Geiger ügynök úrnak, aki farkasverembe csalta őket, hanem azokat, akiknek hivatásbeli kötelessége lenne az aktagyártáson kívül az egyszerű népet a ragadozóktól megvédeni. A főjegyző úr az újságíró érdeklődésére — Hellás kék egének derűjével — azt mondta, hogy nem érkezett hozzá „hivatalos jelentés" az ügyről; a főbíró urat bizonyára nem Vitéz ,Endrei Lászlónak hívják; a képviselő úrr talán a honmentés magasabbrendű ügyeivel lévén elfoglalva, nem ér rá ilyen „bagatell" gondokkal törődni. Elég az, hogy választáskor csapra ütötte az ingyen igéret hordóját és rekedtre szónokolta magát a nép nemzetfenntartó értékéről és a népi demokrácia szükségességéről. Bizonyos ügybuzgó rémlátók pedig a ,,gyászfátyolos hölgy s a tizennyolcéves csinos ifjú" letartóztatásában látják a haza megmentését s patalogikus elvakultsággal vigyáznak saját rögeszméikre, — ide vonultatnak minden ágyút és fegyveres készenlétet s igy a penészlelőiek nyugodtan elpusztulhatnak ... A szegény, magára hagyott nép ott vergődik tehetetlenül a rosszindulat s az egészséges észjárást kigúnyoló bürokrácia szakadékaiban, ahová nem Trianon, nem az európai gazdasági válság, hanem a vezetésre hivatottak mulasztása és az emberi szolidaritás hiánya taszította. Az intelligencia, amint 1918-ban sem állt hivatása magaslatán, úgy most sem ismeri fel küldetését, sem a faluval, sem a munkássággal szemben. A múltban eltorlaszolta magát a falu népétől, értetlenül s bizonyos rosszindulattal viselkedett a szociális kérdéssel szemben és így történt, hogy a munkásmozgalom vezetése és irányítása szinte monopolszerűen olyanok kezébe került, akik sem műveltségüknél, sem lelkületüknél fogva erre méltók nem voltak. S most megint az a veszély fenyeget, hogy az egyre torlódó keserűség és elégedetlenség a falvakban leselkedő szocialista agitátorok s más felforgatók táborába sodorja a falu népét. A háború alatt s különösen a forradalom után gyakran hangoztatták most felelős állásban levő politikusok is, hogy helyre kell hozni a liberális kor mulasztásait és jóvá kell tenni a néppel szemben elkövetett bűneit, jobban meg kell védeni, becsülni a magyar népet, mert ezerszámra adta oda legjobb fiait fegyver alá és fegyver elé, legtöbbet szenvedett és legtöbbet lelkesedett s megint bebizonyította, hogy benne van a magyar állam igazi ereje és lendülete. Milyen szép beszédeket olvastunk arról, hogy a jövőben ne vándoroljon a magyar Amerikába, ne bandukoljon idegen barázdában, hanem a maga földjét szántsa-vesse és saját tűzhelyénél neveljen új katonákat a hazának a hősi halottak helyett... Azóta az ígéretek elhalkultak, a színes remények megfakultak, a keresztény nemzeti társadalom az átfogó szolidaritás helyett darabokra hullott, a küzdők sora egyre ritkul, az elvtelenek, a csúszó-mászók, a rizsporos lakájok tábora egyre nő, a kertesek gyögyörűen lombosodnak, — a mai gyár gondokkal, a magyar néppel való küzdelmes törődést átengedik az illetékesek a jegyzőknek, tanítóknak, leventeoktatóknak, káplánoknak s a magyar jövőn vívódó Oláh Györgyöknek ... (HB) '»TTTTTTVTWTTTTVTTTTTVVVVTTTT 7VV7T7VVVTT Zavargássá fajult a budapesti tüntetés mm Lovasattak az Andrássy úton — A tüntetők inzultálták a Miskorczy budapesti rendőrkapitányt — Páncélautóval vonult ki a fővárosi rendőrség Délután 4 órakor már teljes volt a rend a főváros egész területén Pécs, szept. 1. — A mai napon ismét vér folyt Budapest utcáin. Az a lelkiismeretlen izgatás, amely a baloldali lapok hasábjairól hetek óta barrikádokra tüzeli ennek a szerencsétlen országnak valóban jobb sorsra érdemes munkásságát, ma megtermette gyümölcsét. A pesti utcákon újra vér folyt, kardlap csattogott és lövések durva zaja dörrent bele abba a levegőbe, amelyben még ott áradt egy világraszóló ünnepség áhítata, bizakodása. Ma rémült sikongás, jajgatás és sebesültek hörgése szállt fel arról a pesti utcáról, amelyen tíz nappal ezelőtt még egy félmillió ember hívő és alázatos imája szállott az Oltáriszentség fényében a Magyarok Istenének égi trónusa felé: Bocsásd meg a mi vétkeinket... Akkor az Istenben bizakodók óriás tábora imádkozott egy jobb magyar jövendőért, ma, szeptember elsején a vörös rongy félelmes árnyékában a külváros salakja készült a barrikádra vinni a nyomor fekete hadseregét a társadalom rendje ellen. Az utolsó tíz év tapasztalatai azonban sokkal inkább megedzették a polgári társadalmat, semhogy számolni kellett volna e vörös roham sikerével. Ebben a sokat ócsárolt polgári társadalomban ma már megvan az a rugalmas energia, amely a veszély pillanataiban mindig sikerrel kész a helyzet megmentésére. Budapest utcáin hát nem állanak barrikádok, azonban a véres események mélyén meg kell látnunk azokat a vibrajló, földalatti energiákat, amelyek erupcióval fenyegetnek, s amelyek hangja polgári nyelvre fordítva több szociális igazságot követel a nyomorgó magyar százezrek számára. Ha ez a tanulság a közeljövőben érvényesülni tud Magyarország szociális politikájában, elesik szüksége a lelkiismeretlen uszítók ártalmatlanná tételének. A budapesti tüntetés véres elfajulása szomorúsággal tölt el ebben az országban mindenkit. Szégyeljük, hogy a magyar belpolitika életébe is lassan bemasíroznak azok az eszközök, amellyel ,a Spree-partján operálnak egy világváros csatornájában élő „világnézetek" s amelyekkel egy elnökválasztás terepét készítik elő — Texasban. A magyar utcákra nem kell a puska a revolver és a golyószóró. Mi irtózunk a páncélautótól és a budapesti zavargás legdöbbenetesebb percében sem veszítjük el hitünket: a kormány meg fogja találni, mert meg kell hogy találja azokat az utakat, módokat és eszközöket, amelyek enyhítik, feloldják és eltüntetik a ma már tűrhetetlen szociális feszültséget. A budapesti eseményekről és az ország más városaiban lefolyt tüntetésekről az alábbi távirataink számolnak be. Rombolás az Andrássy úton Budapest, szept. 1. — (MOT.) A szocialisták vezetői ma délelőttre tüntető felvonulásra szólították fel a munkásságot. A hatóságok mint ismeretes, gyűlésre és tömeges felvonulásra nem adtak engedélyt és figyelmeztették a munkásságot, hogy a saját érdekükben kerüljenek minden csoportosulást és törvénybe ütköző magatartást. Ennek ellenére ma délelőtt 10 órától kezdve a munkásnegyedek felől kisebb csoportokban vonultak az Andrássy úton át a városliget felé. A tüntetők nagyobb csoportokba próbáltak verődni, kövekkel és vasdarabokkal az András- ,úton és környékén számos ablakot bevertek, autóknak és villamosoknak ablakait betörték. A tüntetők a rendőröket is megtámadták, úgy, hogy kardlappal voltak kénytelenek szétverni őket. Attak a Fasorban a tüntetők ellen A tüntetők második csoportja az Oktogontól a Milliéneum felé vonult. A második tüntető csoporttól a lovasrendőrök teljesen megtisztították a sétateret, közben megérkezett a kért segítség is