Dunántúl, 1930. szeptember (20. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

XX. évfolyam 198. szám, Ars 1© fillér fim, isso. szsjtfsmber 2. Kedd wxm SZERKESZTQsfiO LYCEUM-UTCA 4. SZÁM. TELEFON: 949.'SZÁM] KIADÓHIVATAL; LYCEUM-UTCA 4. SZÁM,­ TELEFON: 222. SZÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT ELŐFIZETÉSI ÁRAK; HÁZ'’OZ SZÁLLÍTVA ”• PO T’ P'IY I 4 ' " "** 0:--r Törődni kell a néppel!... Megdöbbentő dolgokat olva­sunk napok óta két fővárosi ke­resztény újságban — a liberális lapokat egy házasság szenzációja tartja lekötve, — Csonka-Szatmár Penészlek nevű községéről, egy 1700 holdas birtok parcellázásá­val kapcsolatban. Oláh György, — a Három millió koldus c. könyv szerzője — ez az izzóan magyar lelkű fiatal újságíró tárta fel első­nek, hogy miként jutott negyven szorgalmas család koldusbotra, miként vesztette el már meglévő kis vagyonát, pár hold földjét, mi­kor gyarapítani akarta, — a for­mailag talán jogos, de mindenképen erkölcstelen bankanacm­áció s egy lelkiismeretein parcellázó ügynök felháborítóan agyafúrt eljárása révén. A zsarolás s a Kazárföldre emlékeztető hiteluzsora leleple­zésének hírére megmozdult a hi­vatalos lelkiismeret is és a vissza­élések megvizsgálására akióba lépett a főjegyző, főispán, megyei főügyész, a Faluszövetség stb ... Ebben a pillanatban nem a par­cellázó ügynök fekete fekülete s m rég kevésbé a szereplő bankok önzése és szociális lelkiismeret­lensége érdekel bennünket, ha­nem az a kérdés: hogyan juthatott ez a szegény, hétszámra napra­forgó olajból táplálkozó nép idáig? Nem ezt a sokszoros csalódásá­ban és rászedettségében is jóhi­szemű népet okoljuk, hogy lépre ment Geiger ügynök úrnak, aki farkasverembe csalta őket, hanem azokat, akiknek hivatásbeli köte­lessége lenne az aktagyártáson kívül az egyszerű népet a ragado­zóktól megvédeni. A főjegyző úr az újságíró érdeklődésére — Hellás kék egének derűjével — azt mondta, hogy nem érkezett hozzá „hivatalos jelentés" az ügyről; a főbíró urat bizonyára nem Vitéz ,Endrei Lászlónak hívják; a képvi­selő úrr talán a honmentés maga­­sabbrendű ügyeivel lévén elfog­lalva, nem ér rá ilyen „bagatell" gondokkal törődni. Elég az, hogy választáskor csapra ütötte az in­gyen igéret­ hordóját és rekedtre szónokolta magát a nép nemzet­­fenntartó értékéről és a népi de­mokrácia szükségességéről. Bizo­nyos ügybuzgó rémlátók pedig a ,,gyászfátyolos hölgy s a tizen­nyolcéves csinos ifjú" letartózta­tásában látják a haza megmenté­sét s patalogikus elvakultsággal vigyáznak saját rögeszméikre, — ide vonultatnak minden ágyút és fegyveres készenlétet s igy a pe­­nészlelőiek nyugodtan elpusztul­hatnak ... A szegény, magár­a hagyott nép ott vergődik tehetetlenül a rossz­­indulat s az egészséges észjárást kigúnyoló bürokrácia szakadékai­­ban, ahová nem Trianon, nem az európai gazdasági válság, hanem a vezetésre hivatottak mulasztása és az emberi szolidaritás hiánya taszította. Az intelligencia, amint 1918-ban sem állt hivatása magas­latán, úgy most sem ismeri fel kül­detését, sem a faluval, sem a mun­kássággal szemben. A múltban el­torlaszolta magát a falu népétől, értetlenül s bizonyos rosszindulat­tal viselkedett a szociális kérdés­sel szemben és így történt, hogy a munkásmozgalom vezetése és irá­nyítása szinte monopolszerűen olyanok kezébe került, akik sem műveltségüknél, sem lelkületük­nél fogva erre méltók nem vol­tak. S most megint az a veszély fe­nyeget, hogy az egyre torlódó ke­serűség és elégedetlenség a fal­vakban leselkedő szocialista agi­tátorok s más felforgatók táborába sodorja a falu népét. A háború alatt s különösen a forradalom után gyakran hangoz­tatták most felelős állásban levő politikusok is, hogy helyre kell hozni a­ liberális kor mulasztásait és jóvá kell tenni a néppel szem­ben elkövetett bűneit, jobban meg kell védeni, becsülni a magyar né­pet, mert ezerszámra adta oda legjobb fiait fegyver alá és fegy­ver elé, legtöbbet szenvedett és legtöbbet lelkesedett s megint be­bizonyította, hogy benne van a magyar állam igazi ereje és lendü­lete. Milyen szép beszédeket ol­vastunk arról, hogy a jövőben ne vándoroljon a magyar Amerikába, ne bandukoljon idegen barázdá­ban, hanem a maga földjét szánt­­sa-vesse és saját tűzhelyénél ne­veljen új katonákat a hazának a hősi halottak helyett... Azóta az ígéretek elhalkultak­, a színes remények megfakultak, a keresztény nemzeti társadalom az átfogó szolidaritás helyett da­rabokra hullott, a küzdők sora egyre ritkul, az elvtelenek, a csú­­szó-mászók, a rizsporos lakájok tábora egyre nő, a kertesek gyö­­györűen lombosodnak, — a mai gyár gondokkal, a magyar néppel való küzdelmes törődést átenge­dik az illetékesek a jegyzőknek, tanítóknak, leventeoktatóknak, káplánoknak s a magyar jövőn ví­­vódó Oláh Györgyöknek ... (HB) '»TTTTTTVTWTTTTVTTTTTVVVVTTTT 7VV7T7VVVTT Zavargássá fajult a budapesti tüntetés mm Lovasattak az Andrássy úton — A tüntetők inzultálták a Miskorczy buda­­pesti rendőrkapitányt — Páncélautóval vonult ki a fővárosi rendőrség Délután 4 órakor már teljes volt a rend a főváros egész területén Pécs, szept. 1. — A mai na­pon ismét vér folyt Budapest ut­cáin. Az a lelkiismeretlen izga­tás, amely a baloldali lapok ha­sábjairól hetek óta barrikádokra tüzeli ennek a szerencsétlen or­szágnak valóban jobb sorsra ér­demes munkásságát, ma megter­mette gyümölcsét. A pesti utcá­kon újra vér folyt, kardlap csat­togott és lövések durva zaja dör­­rent bele abba a levegőbe, amely­ben még ott áradt egy világraszóló ünnepség áhítata, bizakodása. Ma rémült sikongás, jajgatás és sebe­sültek hörgése szállt fel arról a pesti utcáról, amelyen tíz nappal ezelőtt még egy félmillió ember hívő és alázatos imája szállott az Oltáriszentség fényében a Magya­rok Istenének égi trónusa felé: Bocsásd meg a mi vétkeinket... Akkor az Istenben bizakodók óriás tábora imádkozott egy jobb magyar jövendőért, ma, szeptem­ber elsején a vörös rongy félelmes ár­nyékában a külváros salakja készült a barrikádra vinni a nyomor fekete hadseregét a társadalom rendje ellen. Az utolsó tíz év tapasztalatai azonban sokkal inkább megedzet­ték a polgári társadalmat, sem­hogy számolni kellett volna e vö­rös roham sikerével. Ebben a so­kat ócsárolt polgári társadalom­ban ma már megvan az a rugal­mas energia, amely a veszély pil­lanataiban mindig sikerrel kész a helyzet megmentésére. Budapest utcáin hát nem állanak barriká­­dok, azonban a véres események mélyén meg kell látnunk azokat a vibrajló, földalatti energiákat, amelyek erupcióval fenyeget­nek, s amelyek hangja pol­gári nyelvre fordítva több szociális igazságot követel a nyomorgó magyar százezrek számára. Ha ez a tanulság a közeljövő­ben érvényesülni tud Magyaror­szág szociális politikájában, elesik szüksége a lelkiismeretlen uszítók ártalmatlanná tételének. A buda­pesti tüntetés véres elfajulása szomorúsággal tölt el ebben az or­szágban mindenkit. Szégyeljük, hogy a magyar belpolitika életébe is lassan bemasíroznak azok az eszközök, amellyel ,a Spree-part­­ján operálnak egy világváros csa­­tornájában élő „világnézetek" s amelyekkel egy elnökválasztás terepét készítik elő — Texasban. A magyar utcákra nem kell a pus­ka a revolver és a golyószóró. Mi irtózunk a páncélautótól és a bu­dapesti zavargás legdöbbenete­sebb percében sem veszítjük el hitünket: a kormány meg fogja­ találni, mert meg kell hogy találja azokat az u­takat, módokat és esz­közöket, amelyek enyhítik, felold­ják és eltüntetik a ma már tűrhe­tetlen szociális feszültséget. A budapesti eseményekről és az ország más városaiban lefolyt tün­tetésekről az alábbi távirataink számolnak be. Rombolás az Andrássy úton Budapest, szept. 1. — (MOT.) A szocialisták vezetői ma délelőttre tüntető felvonulásra szólították fel a munkásságot. A hatóságok mint ismeretes, gyűlésre és tömeges fel­vonulásra nem adtak engedélyt és figyelmeztették a munkásságot, hogy a saját­­ érdekükben kerüljenek min­den csoportosulást és törvénybe üt­köző magatartást. Ennek ellenére ma délelőtt 10 órától kezdve a munkásnegyedek felől kisebb cso­portokban vonultak az Andrássy úton át a városliget felé. A tüntetők nagyobb csoportokba próbáltak verődni, kövekkel és vasdarabokkal az András­- ,úton és környékén számos ablakot bevertek, autóknak és villamo­soknak ablakait betörték. A tün­tetők a rendőröket is megtámad­ták, úgy, hogy kardlappal vol­tak kénytelenek szétverni őket. Attak a Fasorban a tüntetők ellen A tüntetők második csoportja az Oktogontól a Milliéneum felé vonult. A második tüntető cso­porttól a lovasrendőrök teljesen megtisztították a sétateret, köz­ben megérkezett a kért segítség is

Next