Dunántúl, 1930. november (20. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-08 / 254. szám

­. oldal." Revolverrel apósára lőtt egy hosszúhetényi földműves A fegyvert használd vöt a csendőrség őrizetbe vette Pécs, nov. 7. — Véres és könnyen végzetessé válható csa­ládi veszekedés játszódott le teg­nap Hosszúhetény községben. Egy szangvinikus fiatal gazdálkodó revolverrel rálőtt apósára, akinek a mellébe hatolt a golyó. A sebesült gazdát Ferenc Miklósnak hívják, aki együtt la­kott vejével, Flór­is Györggyel. Az após és vő nem voltak egymás­sal jó viszonyban és a ház gyak­ran volt hangos a veszekedéstől. Tegnap megint összekapott Fe­renc Miklós és a veje. Szó­ szót ért és ennek során az após rátámadt vejére. Flóris György erre elő­kapta revolverét és a fegy­­v­e­rert rásütötte apósára,­­A golyó Ferenc Miklós mel­lébe hatolt és a jobb bordák kö­zött jött ki. A súlyosan sérült Fe­renc Miklóst beszállították a se­bészeti klinikára, míg F­l­ó­r­i­s Györgyöt a csend­őrség őrizetbe vette. A nő a csendőrségen beismerte tettét, de azzal védekezett, hogy apósa provokálta ki belőle azt, hogy fegyverhez nyúljon. Iparosgyűlés lesz vasárnap délelőtt Pécsett Pécs, nov. 7. — Az iparos tár­sadalom súlyos helyzete megmozdu­lásra készteti Pécs iparosságát. A Pécsi Ipartestület vezetősége vasár­napra gyűlést hívott egybe. A szét­küldött meghívó ezeket mondja: A mai közgazdasági állapotok tel­jes sivársága, a nagy munkanélküli­ség, a túlfokozott közteherviselés, az általános tőke és hitelhiány arra készteti és kötelezi a testület elöl­járóságát, hogy megfelelő kezdemé­nyező lépéseket tegyen a helyzet orvoslása céljából. E végből folyó évi november 9-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a város­háza közgyűlési termében de­monstratív iparosgyűlést tartanak a következő tárgysorozattal: A mai gazdasági helyzettel szem­ben való magatartás: a) a munkanél­küliség kérdése, b) a kisipari hitel kérdése, c) a közterhek kérdése. A gyűlésen való részvételét beje­lentette B­i­k­­­c­s Lóránt dr., az Iparosok Központi Szövetkezetének igazgatója­, Kovalóczy Rezső dr., az Országos Kézműves Testület fő­titkára. — Iparostársak! — mondja to­vábbiakban a meghívó. — A legsú­­lyosabb kérdésekkel foglalkozunk, azokban kell könnyebbülést, segítést kivívnunk. Ezt csak egyesített erő­ivel úgy lehet, ha a gyűlésen minden iparos részt vesz, hogy lássák az ille­tékesek, nem egy két iparos érdeké­ről, exisztenciájáról van szó, hanem mindenkiéről. Az összehívók M­á­r­o­v­i­t­s An­dor ipartestületi­­ elnök és E­r­d­ő­s i­gaz( jegyző.) . mT7vominformf771 Beszélgetés Mécs Lászlóval királyhelmeci otthonában Juszt Béla fővárosi ta­nár és esztétikus, aki Mécs László magyarországi felol­vasásainak lelke és mozga­tója, írta ezt a szép, hangu­latos interjút a Dunántúl olvasói számára. A dolgozószobában költői rendetlen­ség, könyv, könyv hátán az íróasztalon és kéziratok fehérsége. A háttérben ha­talmas könyvszekrény, a falon feszület. Édesanyja fogad, Mécs László egy szomszédos faluban van, haldoklóhoz hívták. Elbeszélgetek ezzel a szelíd, jó­ságos tekintetű anyával, akiről a költő a „Királyfi három bánatát" írta, a gyer­meki szeretet örökszép elégiáját, s amint az elmúlt évek emlékeit idézi fel, László gyermekével, az első sikereket, szavaló­esték forró hangulatát, akartlanul is bennem zsong a versfoszlány: „.. .A másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt vi­rággá feszültan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam." Mécs László belépett. Elfogódottan állok magas alakja előtt. Szemeiből csu­pa nevetés és jóség sugárzik felém. Át­ölel. — Isten hozta, mindig örülök, ha há­zunkba vendég jön. Olyan ritka a hatá­ron túli látogató, hogy én vagyok kény­telen Budapestre utazni. Tegnap jöttem meg magyarországi szavalókörutamból, a nagy zaj, tömegek, utazás után még szokatlan a csend. — A Szent István Aakdéroián tartot­tam meg székfoglalómat. Jól esett a kö­zönség szeretete, örömmel láttam a sok tisztviselőt és diákot, akik eljöttek, hogy ott hallgassanak meg, mert nem kell be­lépőjegyet fizetni. A szavalás után egy diák jött hozzám s elmondta, hogy már régóta szeretett volna eljönni egy sza­valóestémre, de nem lehetett­ a pénz kenyérre, életre is alig futja. Most is gyalog jött be Kelenföldről. És jól esett az a szeretet, melyet az Akadémia ne­vében Sajó Sándor juttatott kifejezésre. —■ Igen, jól tudom és higgye el, mindig nagyon fájt, amikor éppen katolikus részről vádoltak meg, hogy nem vagyok katolikus szellemű költő. Nem tehetek róla: ez én katolikumom nagyon távol van attól az iránytól, melyet Paul Clau­del sekrestyés költészetnek nevezett el. Az én költészetem egyetemesen ka­tolikus, minden álszemérem és kicsi­nyesség nélkül. De én ép olyan távol ál­lok egy Rilke ködszerű spirituális köl­tészetétől is. Irigylem a franciákat, hogy mernek és tudnak az egyetemes katoli­­kumból táplálkozni kulturális vérkerin­gésükhöz. Nálunk, sajnos, egy-két kivé­teltől eltekintve, csak féltehetségek mer­nek „katolikus írók“ lenni s így kompro­mittálják az egészet sekrestyekatoliciz­musokkal.­­ — Az előbb Claudelt említette, fő­­tisztelendő úr. Milyen természetűek az olvasmányai? — Sokat olvasok s meglehetősen rend­szertelenül. Nagyon érdekelnek a hábo­rús regények, de mindig kiábrándulva teszem le a könyvet; hiányzik belőlük az egész ember. Egy szó sem esik pél­dául egyikben a ta­n­totóm,-vagy hadi­fogoly vallási arculatáról, mely mégis csak betölti emberségünk ötven százalé­kát, akár pozitíve, akár negative. Szí­vesebben olvasom a régieket! itt van íróasztalomon Rabelais Gargantusja, né­met fordításban olvasom, mert a közép­kori francia szöveget nehezen értem meg. A modernek közül főleg a német költőket ismerem, a franciákból Ver­­haerent, Claudelt. Valéry néhány költe­ményét is olvasom,de nagyon távol ál­lok az ő intellektuális, hidegfényű vilá­gától. Nekem a költészet lelket, életet jelent, Valéryr­ál és költőtársainál hiányzanak a mély emberi érzések, min­dig a művész a fő, aki mindenáron újat akar alkotni nyelvben, gondolatban és formában. Ez a tragédiája egész újabb líránknak. Az embernek millió vonása, arca, lényege van, — ők csak egyet sti­lizáltak ki belőle, belőlünk: a művészt. Egy lépés még­is ott állunk az izmusok őrületénél, a költészet csődjénél. — Az életéről mondjon valamit, fö­­lisztelendő uram. — Nézze, az én sülíső életem a hét­köznapok cselédarcú egyhangúságában telik el: misét mondok híveimnek, ke­­resztelést, gyóntatok, vígasztalok és te­metek. De van egy belső életem is, mint mindenkinek: sok küzdés önmagammal, szenvedések, megmagyarázhatatlan ha­lálszorongás. De ezt nem panaszként mondom, mert erősen vallom, hogy az ember valami rettenetes. Istenellenes anyagból van összegyúrva s hiába, az Is­tennek sincs jobb eszköze, hogy magáévá tegyen, csak a szenvedés. Brutális dolog, de jó. Egész életünk itt dől el: hogy ál­lunk szemben a szenvedéssel? Aki a szenvedést be tudja illeszteni Isten nagy céljaiba, vagyis szeretetté tudja átfor­málni, embersége megnő, nagy malmokat tud hajtani a fekete víz ... Az élet na­gyon különös dolog, melyről nehéz sza­tírát nem írni s a szatírának a címei: gyönyör-hajhászás, átok, öngyilkosság. Az élet értelmetlenségéből csak a vallás tud olyat alkotni, amitől emberségünk terebélyesedik. — Láttam a budapesti könyvkiraka­­tokban fötisztelendő ■ úr legújabb vers­kötetét. — Négy év válogatott termését adta most ki Kassán a Kazinczy Társaság „Az ember és az árnyéka“ címen. Az előző kötetekkel szemben ezt a könyvet az jellemzi, hogy az ifjúság lázongása el­tűnt, megtisztultam és megbékéljen egy lépéssel közelebb kerültem az Istenhez. Fómailag is leegyszerűsödtem, ez ter­mészetes következménye volt az eszmei tartalom átformálódásának. Tudom elő­re: megint kommunizmust említenek majd kötetemmel kapcsolatban irodalmi álpróféták, de tiszta lélekkel válaszol­hatok: én a Biblia „kommunizmusát" hir­detem, szociális költészetem gyökere az emberszeretet, a testvéri érzés. Én az embert keresem és tisztesen mindenki­ben, a koldusban, munkásban, úrban, ezért viszem a szeretetlámpást minden­hova, ezért hirdetem, hogy szeressük egymást.,, Besötétedett. Kint a végtelen októberi eső csapkodja az ablakot. Ülünk egy­mással szemben, alig látom már az ar­cát, csak fehér reverendára világít. Be­hozzák a lámpát, ■*' V *•*' Just Béla D­ti M­­NT­S­D Szombat, 1939. november 8. D. u. u.5: Előadás az automata telefonról az egyetem fizikai termé­ben (központi épület). D. u. 5: A városi női felsőkeres­kedelmi iskola Szent Imre ünnepé­lye a katolikus legényegyletben. Este 7: Egyházzenei hangverseny a belvárosi templomban. Este 7: A gyérnökegyesület össze­jövetele a Nádorban. Este 8: A bácskai asztaltársaság összejövetele a Nádorban. Este 19: A Polgári Daloskor tea estje a Polgári Kaszinóban. Este 149: Defie előadóestje a bu­dai hát. körben. ­ Bozóky Géza rektort egyhan­gúlag meghívta a budapesti közgaz­dasági egyetem, Bozóky Géza dr. egyetemi tanárt, a pécsi egyetem rektorát nagy megtiszteltetés érte. A budapesti közgazdasági egyetem egyhangú határozattal meghívta az üresedésben lévő kereskedelmi jogi tanszékre. Bozóky Géza ma a leg­kiválóbb magyar kereskedelmi jo­gász, akinek távozása érzékeny vesztesége lenne a pécsi egyetem-­ nek ide. Pécs társadalmának is, - j —- Egyházi ének az irgalmas rend - pestigiomában vasárnap reggel 8 óra­kor: Kegyességgel hívsz, óh Jézus. Dallam: Zsasskovszky énektár, szö­veg. Tárkányi B. énekli az irgalmas rend vegyeskara. Szent Imre herceg. Koudela G. Ez nagy szentség valój­ban Vadas G. összhangosítása, énekli a pécsi dohánygyári munká-­ sok dalkara. — Korunk művészete és a távol Kelet, Felvinczi Takács Zol­tán dr. egyetemi magántanár e hó 10-ére, hétfőn délután 4 órakor tartja harmadik nyilvános előadását a központi egyetem alagsori nagy elő­adótermében, vetített képekkel. Az előadó ez alkalommal a­­19. század első felének francia romantikus fes­tőművészetét s különösen, annak leg­nagyobb képviselőjét, Eugene De­­lacroixt ismerteti, különös tekintet­tel a mester keleti vonatkozásaira. — November 16-án hirdetik ki a Virágos Pécs mozgalom nyerteseit. A Virágos Pécs — Virágos Magyar­­ország mozgalom nagybizottsága no­vember 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartja a városi székház köz­gyűlési termében őszi ülését. A tárgysorozat a következő: 1. Meg­nyitó. 2. Beszámoló a „Virágos Pécs — Virágos Magyarország" ezévi mű­ködéséről. 3. Az ezévi virágverseny eredménye és a bíráló bizottság dön­tésének kihirdetése. 4. Esetleges in­dítványok. — Bethlen István miniszterelnök beszédének szószerinti szövegét mellékeli a Dunántúl. A múlt héten hangzott el Bethlen István gróf miniszterelnök ajkáról az a hatal­mas beszéd, amely egyfelől meg­nyugtatta a kicsiny hitüeket, más­,­felől olyan programot jelölt meg, amely kivezet a gazdasági nehéz helyzetből. A miniszterelnök beszéde mindenkit megkapott és olvasóink köréből megnyilatkozó kívánságnak teszünk eleget, amikor a beszédet szószerinti szövegében adjuk techni­kai okokból a lap mellékleteként..

Next