Dunántúl, 1930. december (20. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

XX. évfolyam 274. szám. Ára 16 fillér Pécs, 1020. dacember 2. Kedd SZERKESZTflSgg LYCEUM-UTCA 4 SZÁM. TELEFON :~949TSZX^1 KI­ADÓHIVATAL­. LYCEUM-UTCAA SZÁM TELEFON: 222. SZÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Lesújtó kritika Hangzott el tegnap a bolseviki Oroszországról. Ebben az esetben nem polgári ideológiát képviselő egyén, nem valami javíthatatlan „burzsuj" a nyilatkozó, de az európai munkásmozgalom, egyik évtizedek óta kiemelkedő vezér­­egyénisége, Vandervelde volt bel­ga miniszterelnök, a II. Szocialista Internacionalé elnöke mondja: „Francia, belga vagy angol mun­kások két hétig sem bírnák ki ezt az uralmat..." A volt szocialista miniszterelnök öt hónapig volt oroszországi tanulmányúton. Vár­jon mit láthatott a „munkásság paradicsomában", hogy végső ta­núságképpen ilyen keserű megnyi­latkozásra fakadt egész Európa nyilvánossága előtt? „Az orosz kormány, amely monopolizálta a külkereskedelmet, az ország ter­mékeit mélyen a világpiaci árfo­lyam alatt adja el a külföldnek. Ez képezi a dömping alapjait" — mondja Vandervelde, aki többek között még így festette le a szo­cialista paradicsomot: „A megél­hetési viszonyok igen rosszak, a munkabérek alacsonyak, az ipari termékek, rossz minőségűek és nagyon drágák. Az áruházak előtt a vásárló közönség sorfalat áll. A húsban, zsírban és vajban nagy hiányok mutatkoznak. Európai­ munkások két hétig sem bírnák ki ezt az uralmat, amely emellett még a lakosságot minden szabad­ságtól megfosztja." Nincs semmi okunk rosszindulatú elfogultság­gal vádolni Vandervelde urat, aki annak a politikai iskolának II-ik osztályát járja, amelynek III-ik fokozatából ez a kétes hírű nép­jólét kivirágzott. Ha valakinek, neki el lehet hinni, hogy Oroszor­szágban még gerszli sem fakadt a szociális termelésből, hogy Orosz­ország népe egy állandó, testet és lelket nyomorító éhség permanen­­ciájában él, hogy az üzletek üre­sek, de a börtönök túltömöttek, hogy a gyárak állanak, a mezőkön a sivatag képe kisért, a lakások hitetlenek, hogy Moszkva utcáin százezer kivert gyermek csatan­gol s hogy a vészbíróságok termei zsúfoltak és a G. P. U. hírhedt pincéiben mindennap tizzel és százzal szaporodik a mártírok száma. A guruló cservonecz már megtalálta az európai sajtóban azt a hárfahangot, amely mélán és kibékítően igyekszik a bolseviz­­mus ideáljai mellé odaszelidíteni az európai közvéleményt. Néha Párisban, néha Londonban röppen fel egy-egy nyilatkozat, amely ar­ról igyekszik meggyőzni a tájéko­zatlan európai közvéleményt, hogy „nem is olyan veszedelmes az a dolog Oroszországban." Hol itt, hol ott támadnak „elméleti kommunisták", akik a lenini vízió szörnyű megvalósulásaiban hajlan­dók az „Új Európa" útjainak ki­bontakozását, a „progresszió" az „evolúció” és a „történelmi igaz­ság" diadalmaskodását látni. A naiv képzelődőknek, a hiszékeny álomkergetőknek, a detail „társa­dalombölcselő­k",-nek, a minden idők és kalandorok örök balekjei­nek figyelmébe ajánljuk Vander­velde megfigyeléseit. Ha a té­nyeknek, az éhező, pusztuló orosz milliókról annyiszor elmondottak­nak nem hisznek, hínniök kell és hinni fognak annak, amit a szo­cialista Vandervelde mondott el öthónapos tanulmányútja után a vörös Oroszországról. A véres Oroszországról. {­) »Az elszakított magyar milliók felszabadítása olyan bizonyos, mint a holnapi napfelkelte' ■i—i wen—' ■ ■ ■ Vasárnap leplezték le Rákosi Jenő budapesti szobrát Budapest, dec. 1. — Vasár­nap délben leplezték le Budapes­ten a Nagykörúton Rákosi Jenő ércszobrát, olyan fényes ünnepsé­gek keretében, amelyre az egész világ felügyelt. Elküldötte k képvi­selőjét, Ward Price-t a Daily Mail főszerkesztőjét Rothermere lord a magyarság nagy barátja is, akinek az áldozatkészsége hozta létre a szobrot. Az ünnnepséget az Operaház énekkara nyitotta meg a Himnusszal. Utána Ward Price főszerkesztő tolmácsolta a nemes lord üzenetét. — Lehetne-e Magyarország iránti mélységes érzéseimnek jobb tanújelét adnom — tolmácsolta Ward Price a Lord szavait, — mint Rákosi Jenőnek ez az em­lékműve, azé a Rákosi Jenőé, aki a magyar szabadság lánglelkű és lankadatlan apostola volt és aki hosszú és ragyogó pályájának utolsó, kialvó tüzét is annak a cél­nak szolgálatába állította, hogy a világ lomha lelkiismeretébe beledörömbölje ennek a meg­csonkított országnak jogos követeléseit.­­ Attól a pillanattól kezdve, hogy Magyarországért először síkra szállottam, Rákosi volt az élő kapocs köztem és a magyar nemzet között. Nyolcvanhatéves korában vállalkozott a hosszú útra Budapest és északi Skócia között, hogy meglátogasson engem. Ezzel megtörte azt a fogadalmát, hogy addig nem lépi át a Magyaror­szágra kényszerített új határokat, amíg a trianoni szerződést nem veszik revízió alá. Tette ezt pedig azért, hogy csaknem példa nélkül álló tudását Magyarország meg­próbáltatásairól annak a mozga­lomnak szolgálatába állítsa, ame­lyet az országot ért kiáltó igaz­ságtalanságok orvoslására indí­tottam. Ismereteinek kincseshá­zából sokat tanultam Magyarország­ról. — A magyar testvérek szám­űzetésbe parancsolt millióinak fel­szabadítása, amiért Rákosi oly hő­­iesen harcolt, még teljesülésre vár, de én hiszem, hogy kikerülhetetlenül, mint az isteni igazságszolgáltatás­ egy­re jobban közeledik és olyan bizonyos, mint a holnapi nap­felkelte. Ward Price főszerkesztő an­gol nyelvű beszédét Süle Antal tolmácsolta magyarul a közönség szűnni nem akaró tapsorkányától kisérve. Utána oda került a lord hatalmas koszorúja a szobor ta­lapzatára, szallagján a következő felírással:­­ Kedves barátomnak, Rákosi Jenőnek a magyar igazság keresz­tes lovagjának — Rothermere, B­e­r­c­z­e­ll Jenő alpolgármes­ter vette ezután át a szobrot a fő­város gondozásába, majd K­le­be­l­s­b­e­r­g gróf kultuszminiszter mondott nagyhatású ünnepi be­szédet, amelyben többek között a következőket m­ondoma: — Egész tört­éneln­imnk, a rég­múlt és a közelmúlt amellett,­ ta­núskodik, hogy­­ egyik legvégzetesebb* forbánk a pártoskodás.­­ Azok a jó magyarok, akik nagy magasságokba tudtak emelkedni, többnyire elfordultak minden pár­toskodástól és az egyetemes nem­zeti gondolat szolgálatába igye­keztek erősíteni, amely az ő meg­győződése szerint az adott időpontban legin­kább szolgálta a nemzet ér­dekeit.­­ Be kellett következni két kongeniális lélek találkozásának, a revízió nagy angol harcosá­nak találkoznia kellett a revízió magyar képviselőjével. És igazi szépség van abban, hogy amikor a két harcos közül az egyik ki­dőlt, a másik fejedelmi bőkezű­­séggel szobrot állít neki. A magyar művelődés nevében köszönetet mondok a nemes Lord­nak, hogy Kossuth és Kemény után a harmadik legnagyobb ma­gyar publicistának, Rákosi Jenő­nek szobrot emelt. Ezután Márkus Miksa és L­e­n­k­e­y Gusztáv mondottak még beszédet, majd a szobor meg­koszorúzása következett.­­ Vasárnap este Ward Pritze, Rothermere lord megbízásá­ból és az­ ő nevében vacsorán látta vendégül a magyar politikai és társadalmi élet vezető egyénisé­geit. Ward'Pi­ts beszéde után magyar részről az­ első pohárkö­szöntőt A­p­p­o­n­y­i Albert gróf mondotta. Hangoztatta, hogy Rot­­hermer lord neve örökre be van vésve a magyar szivekbe. H­e­r­­­cz­eg Ferenc, Ripka Ferenc és­­Márkus Miksa mondottak még beszédet. ..........­.. ■—«I ........... Revízió alá veszik a városi és községi üzemeket Budapest, dec. 1. — Sci­­tovszky Béla belügyminiszter már­ a legrövidebb időn belül a képviselőház elé viszi javaslatát, amely rendezi a községek háztar­tását, csökkenti a lakosság ter­hét, és megadja a lehetőséget, hogy a szorosan vett községi igaz­gatás költségeinek fedezése, tel­jes mértékben biztosítva legyen. A nagy- és kisközségeknél a szorosan vett igazgatási ki­adásokat egy közös forrásból fogják teljesen fedezni. Egy alapot létesítenek, amelybe befolynak azok a jövedelmek, amelyeket különböző adókból az állam a községeknek engedett át. Ebből fedezik a személyi és dologi kiadásokat. Ez az intézke­dő lehetővé fogja tenni,, a pótadók leszállítását, továbbá azt, hogy a községek pót­­adóját nem közigazgatási költsé­gekre, hanem szociális és kultu­rális célokra fordíthassák. Sürgőssé tette a javaslatot az, hogy egyes községekben 150—200 százalékra rúg a pótadó. Arra is gondol, hogy a városok és községek ház­tartásában keletkezett üze­meket alapos revízió alá ve­szi. A kormány felfogása szerint csu­pán közhasznú és magánvállalko­zás keretein túlmenő üzemeket szabad megtartani. A községi ház­tartásokra vonatkozó javaslat még kftCÁoanx filett » Hái slá fftfíül

Next