Dunántúl, 1930. december (20. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

„ 2. oldal. ) »Kapu JU osztrák kormányválság , nehézségei Ender nem hajlandó kormányt alakítani a Seypel, Vaugoin és a Heimat blokk nélkül. Ezzel szem­ben Seypel állást foglalt, hogy a Heimat blokk nem foglalhat he­lyet az új kormányban, ezenkívül Schober ragaszkodik a belügyi tárcához, amelyet a Heimat nem akar kiadni kez­éből. . A japán excsászár távirata a kormányzóhoz Budapest, dec. 1. — A kor­mányzó a japán­­földrengés ka­tasztrófa alkalmából táviratot in­tézett a japán császárhoz, amelyre ma a következő válasz érkezett:­­ — Nagyon meghatott Főméltó­ságod meleghangú rés­zvéttávírata, amelyért a legőszintéb­b köszöne­­temet fejezem ki. Aláírás: Hiro­­sdító. Ifjabb adományok a pécsi inségakcióra A Dunántúl által gyűjtött ruha­­nemű­ekből elsősorban a rászoruló gyermekek kapnak /Pécs, dec. 1. — A mai nap fo­lyamán ismét jelentős adományok­kal gyarapodott a pécsi inségak­­ció. Minden jel arra vall, ho­gy az áldozatkészség ismét nagyobb len­dületet vesz és teljes sikerre is viszi azt a kitűzött célt, hogy a tél folyamán ne legyen Pécsett olyan, aki éhezik és fázik. A mai adomá­nyok a következők:­­ A Pécs-Baranyai Központi Bank a rá kirótt 1816 pengő 33 fillér visegadót 1183 pengő 67 fil­lérrel 3000 pengőre emelte fel. A Pécsi Takarékpéztárra 2602 pen­gő visegadót róttak ki. Ezt­ az ösz­­szeget most a Pécsi Takarékpénz­tár 5000 pengőre egészítette ki. A Pécsi Takarékpénztár vezérigaz­gatója és a bank többi tisztvise­lője 1000 pengőt, a kultúrmérnöki hivatal tisztviselőkara 39 pengő 50 fillért, a 11. felmérési felügye­lőség mérnökei 200 pengővel, a pécsi postaalkalmazottak pedig 500 pengővel gyarapították az in­­segakció máris tekintélyes alap­ját. A Dunántúl szerkesztőségéhez a mai nap folyamán N. N. és ifj. Nagy Mihályné­­küldöttek egy­­egy csomag használt ruhaneműt, a rászoruló szegények részére. A népjóléti ügyosztálytól azt az in­formációt kaptuk, hogy a Dunán­túl által gyűjtött ruhaneműekből elsősorban a rászoruló szegény gyermekek kapnak, miután igen sokan vannak, akik éppen a ruha és cipőneműek hiánya miatt nem látogathatják az előadásokat. Ter­mészetesen a felnőtt szegények­ről is történik gondoskodás a be­­­­érkező adományok arányában. A ruhák kiosztása már ennek a hét­nek a folyamán megkezdődik. fülül HOCIPO világhír)! VUANÁNT­ÓL Kedd, 1933. december 2. Demokrácia és felekezet B­é­c­s, dec. 1. — Bécsi jelentés Egy magános jelenség a jogászi tudás ormán — s­zerint Ender kancellár igen a nyomorkérdés és a túlvilági remény — Átmeneti nagy nehézsége le­sz .­gyanis sötétség később demokrácia a Cobden Szövetség szemináriumában Pécs, dec. 1. — Önkéntelenül is a goöthei mondás jut eszünkbe an­nak láttára, hogy nap-nap után meg­ismétlődnek azok az otromba és rosszindulatú vádak az egyház ellen a felvilágosultság, szabadalmasok zászlóhordozói részéről, melyeket nem annyira a vitairatok, mint in­kább a tények cáfolnak meg szinte kézzelfoghatóan. Nyilván annak a szabadgondolkodásnak a gyümölcse ez, mely lelkiismeretfurdalás nélkül túlteszi magát a történeti igazságo­kon, a tények parancsoló hatalmán, hogy az agy dacaiba beraktározott torz gondolatokat az igazságtól sza­badon és függetlenül hirdethesse. A legutóbbi szereplés hőse az a Polónyi Dezső, akiről a közelmúlt­ban többször olvastunk egy rosszul sikerült kirándulás kapcsán, mikor azt akarta bizonyítani, hogy a je­zsuiták szerint a cél szentesíti az eszközt. A ,,nagy kategóriákban gondolkodó társadalom — filozófus­nak" — ahogy Halasi-Fischer Ödön úr nevezi — a vád bizonyítása nem sikerült és még meg sem kapta a marasztaló akta a nemes patinát, már újabb vádakkal kísérletez. * A vádak valójában sem nem újak, sem nem eredetiek. Sőt még a be­állítás és megfogalmazás módja sem sejteti „az átfogó műveltségű és kulturáltságú európéért". Amit a kegyszereket osztogató papok ha­talmi törekvéseiről, az ismét lábra­­kapott felekezeti szellemről, a ma­napság divatos (!) felekezetekről, a felvilágosultság és sötétség harcáról, a hit és haladás összeütközéséről, a vallásos reakcióról összenagyképűs­­ködik, azt már évtizedekkel előbb elmondták a Népszava tudományt népszerűsítő füzetei, a Huszadik Század cikkei és,a Galilei kör fiókái. Ezek a rég ismert és számtalanszor megcáfolt­ szabadgondolatok ugyan­csak nem, méltók egy „villámló tem­peramentumhoz", egy magános je­lenséghez, sőt a választékos közön­ség feszült figyelméhez sem. : * „A vallásos hit csak addig lehet támasza a demokráciának, amíg nem avatkozik bele a napi politika foly­ton változó mozgalmaiba" — mondja a tudós előadó. Milyen különös, hogy azok az urak, akik minden irányban a szabadság harcosának szeretik magukat feltüntetni, nem tudják elviselni és megbocsátani, hogy a hívő ember is beleszóljon a politikába. A hit elsősorban nem ad konkrét politikai, vagy kormányzati elveket és nem határozza meg, mily kérdések és milyen sorrendben inté­­zendők el a politikai életben. Csak azt követeli meg keresztény hitünk és világnézetünk, hogy politikai elveink Isten és a természet törvényeivel ne ellenkezzenek, a problémák megol­dásánál pedig a szeretet és az igaz­ságosság szempontjai vezeselnek ben­nünket. A hit csak az erkölcsi tör­vény szerint való kezelését követeli meg s arra emlékeztet, hogy a közjó mindenkinek általános java s hogy abban a polgárokat a legszigorúbb igazságosság szerint kell azoknak részesíteniük, akik azt kezelik. Ta­lán ezért veszedelmes, a panamára hajlamos, tetflelkmme­rita felt­eki nagyságokra nézve a vallás erkölcsi elveinek a hangoztatása s talán ezért szeretnék a hívő embert a sekres­tyében elszigetelni és hallgatásra ítélni. Érthetetlen az a pesti demokrácia, melynek nincs kifogása a liberálisok, marxisták, szabadkőművesek politi­zálása ellen, nincs kifogása az ellen, hogy csak világnézetüket, destruktív mivoltukat érvényesítsék, csak a „vallást be nem fogják a politika szekerébe".* „Nyilvánvaló, hogy a mai kor em­berének égető nyomorkérdéseit már nem lehet egyedül a túlvilág remé­nyével enyhíteni" — ilyen felfede­zést követ el Polónyi Dezső s a szellemi arisztokráciából összeverő­dött hallgatóság még ezt is eltűrte. Milyen pontosan ismeri a honi marxista agitátorok jelszókészletét! Mert egy valamire való külföldi szo­ciáldemokrata XIII. Leó pápa kor­szakalkotó szociális körlevelei után ilyent még a népiesség kedvéért sem merne megkockáztatni. Polónyi Dezső azt mondja, hogy a mai kor emberének nyomorát nem lehet a túlvilág reményével enyhí­teni. Úgy gondolja, hogy máskor lehetett s így is tett az egyház. Ez már több, mint amit a prókátori rabulisztika megengedhet magának! Némely kapitalista szeretné ugyan, ha az igazságos munkabér helyett csak a túlvilágon kapna jutalmat a munkás, de az egyház születése óta máskép gondolkodik. XIII. Leó pápa negyven évvel ezelőtt kijelentette: „Nem szabad azt gondolnunk, hogy a lelki élet ápolásában az egyház annyira kimerül, hogy a földi élet szükségleteiről megfeledkezik. Nem Minden törekvésével éppen a mun­kásságon akar segíteni, s azon van, hogy bajait orvosolja s jobblétet biz­tosítson számára. Különös gondot kell fordítani az elnyomott és va­gyontalan néposztály érdekeinek megvédésére. A vagyonosoknak ugyanis éppen gazdagságukban van meg a kellő védelmi eszközük, ami­ért is kevésbé szorulnak rá állami támogatásra. Minden segítőeszköz fajtával van azonban a vagyontalan tömeg és éppen ezért jobban is rá­szorul az állami támogatásra. Mivel pedig a­ bérmunkások általánosság­ban a vagyontalan osztályhoz tar­toznak, azért kell, hogy az állam különösebb védelemben részesítse őket. Az államhatalom kötelessége őrködni afelett, hogy kiki megkapja a magáét s hogy a sértő ellen védel­met nyújtson s büntetést alkalmaz­zon”. Miért él a szerencsés ember oly bőségben — kérdi Bossuet püspök — hogy még legkülöncködőbb vá­gyait is kielégítheti, mialatt a nyo­morult aki különben époly jó, mint amaz, sem családját nem bírja fenn­tartani, sem éhségét nem képes csil­lapítani, stb. Most még zűrzavar és sötétség van a demokrácia számára mondja a bölcs fiskális. Mi attól tartunk, hogy ha sok ilyen előadást kell még elszenvednünk, véglegesen besötétül fölöttünk és közöttünk, magyar firmamentum,.. " Díszpolgárrá választotta Ernőd község 16 másik községgel együtt Gömbös honvédelmi minisztert. — Ernszt népjóléti miniszter felgyógyu­lása rövid időn belül bekövetkezik. A nemzeti szocialisták a német községi választásokon is előretör­tek. — Elhunytak: Vörös Kálmán ny. fővárosi el. isk. igazgató Bpesten, Major Lajos ny. pénzügyigazgató Szekszárdon, özv. Tóth Árpádné, Posta Jolán Bpesten, Kolosváry Sándorné, Kiss Teréz Bpesten. — Meggyilkolták Örkényben Nagy Pál 42 éves jómódú gazdálkodót. — Üzletbezárással tüntetnek holnap az adók ellen a romániai kereskedők. . Villamoskarambol volt vasárnap Kispesten. Juhász Lajos kalauz, Gross Sándor ékszerész és Fehér Erzsébet iskolásleány súlyos sérü­léseket szenvedtek. — Őskori hüllő kitűnően konzervált tetemére buk­kantak Alaskában. — A lincselés ellen társadalmi mozgalom indult meg Angliában. — A Dunába ugrott és beléfult Szabady Aladár dr. ado­­nyi tb. főszolgabíró. — Elütötte az autó Juhász Gábor fővárosi altisz­tet, aki életveszélyesen megsérült. —* Budapest első felhőkarcolója, az OTI épülete elkészült. 70 méter ma­gas és 4 emeletes palotából, valamint 18 emeletes toronyból áll. Az építési költség 4 és félmillió pengőt tett ki. — Bécsben vasárnap délelőtt a Ka­pucinusok templomában ünnepelték a Mária Terézia rend alapítója halá­lának 150 éves évfordulóját. —■ Tífuszbetegeket látogatott meg Svadlenka Ferenc párkányi segéd­lelkész és utolsó kenet szentségében részesítette őket. A pap szintén megkapta a betegséget és három nap múlva meghalt. — Hármas ikrei születtek Kőbányán Imre Domonkos munkás feleségének. Mindhárom fiú. — A magyar revíziós mozgalomról beszélt Marinkovics jugoszláv kül­ügyminiszter. Kiemelte, hogy a hely­zet túlságosan komoly ahhoz, hogy Jugoszlávia optimista lehessen, nem szabad azonban megengedni az in­dokolatlan pesszimizmust sem. Ju­goszlávia mindig meg fogja tudni védeni határait,­­ Tuka nyugdíját a pozsonyi egyetem fegyelmi bíró­sága megvonta. Tuka felesége­­a nyugdíj 70 százalékát kapja kegydíj címén. —­ Szovjetoroszországban el­lenforradalmi összesküvőket tartóz­tattak le. — A Tardieu kormány le­mond, mert a miniszterelnököt el­kedvetlenítették az ellenzék örökös támadásai. —* A föld súlya hat kvintillió tonna egy angol tudós szá­mításai szerint. — Birkózás után meghalt Hosszuperesztegen Barács József legény. — Elcsúszott az ut­­cán és ijedtében szörnyethalt özv. Pilisi Vincéné bogyiszlói lakos. —­ Feldőlt a kocsija az árokba zuhant és súlyos sérüléseket szenvedett Varga Istvánné öcsényi asszony. — Betör­tek a körmendi Hangya szövetke­zetbe és a pénztárból 2500 pengőt elvittek. — A vasúti tarifát leszállít­ják Németországban. — A selyem­­tenyésztéssel több mint kétmillió aranykoronát kerestek egy év alatt Magyarországon. — A vagyonváltság búza árát decemberre 14 pengőben állapították meg. — Az almafák kivirágzottak Nagykőrösön. —­ Idő­jóslat: Túlnyomóan száraz idő, reg­geli ködökkel és némi hősüllyedéss ml.

Next