Dunántúl, 1931. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
It XI. *vfo!*ain 1. sz*m» Ara «4 fillér Me*, 1031. január 1. Csírtörfök r nMNAimiL 16 FILLER 24 FILL’ NEM adu; C L SZERKESZTŐSÉ© LYCEUM-UTCA 4. S2 TELEFON: 29~49. SZÍ KIADÓM IV AT AU LYCEUM-UTCA 4. SZÁM TELEFON : 32-22. SZAM’ HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Bátorság, bölcseség, bizalom Irja: Vitéz Gömbös Gyula m. kir. honvédelmi miniszter Nemzetünk ezeréves története folyamán gyakran ért válságos időket. Nincs nemzet, amelynek élniakarását többször tette volna próbára balsorsa és nincs nemzet, amelynek többször kellett volna bebizonyítania, hogy akar is és tud is élni ezen a földrészen, melyen őrt állania, úgy látszik, isteni rendelés alapján kell. Válságosabb napokat azonban még ez a sokat próbált nemzet sem ért el, mint a jelenkor napjai. Immár második évtizede küzd ez a nemzet hősies erőfeszítéssel az elmúlás ellen, amelyre ellenségei — sőt tájékozatlan barátai is — már megérettnek hitték. A köznyelvtörténelmi napoknak nevezi azokat az időszakokat, amelyek egy nemzet sorsára, jövő életlehetőségeire , messze kiható fontosságú eseményekből tevődnek össze. Történelmi Hők jelentősége,vel, eseményeinek horderejével a kortársak nagy többsége soha sincsen tisztában. Bizonyos távlatból kell visszatekinteni, bizonyos időnek kell elmúlnia, hogy egy következő nemzedék előtt tisztán állhasson valamely korszak jelentősége. Nagy események kortársai nem megértői, hanem csak szemlélői, szenvedő részesei koruknak. Ilyen idők, mint aminőket ma is élünk, egyénnel, nemzettel szemben, fokozott követelményekkel lépnek fel. Egyén és nemzet, természetszerűleg roskadozik azok alatt a terhek alatt, amelyeket ezek az idők vállára vetnek. Ezek az idők tenyésztik azután ki mindig, minden nemzetnél, a kishitűeket, a csüggedőket, akik nem éreznek elég erőt magukban megküzdeni a megnehezített életfeltételekkel. Bővesen megtaláljuk ezt a fajtát a magunk portáján is, mert a magyar válság is kitenyésztette a maga örökös csüggedéit. Ez az a fajta, amely minden dolognak csak az árnyékoldalát látja, ez az a fajta, amelyik minden érzésével csak a keserves jelenhez tapad, nem látja a jövőt, amelynek előkészítésére nem érez magában erőt, s amelynek elkövetkezésében nem hisz. Pedig egy nemzet célja csak a jövő előkészítése lehet. Nem látják ezek a gyászmagyarok azt a nagy utat, amelyet ez a nemzet megásott sírja szélétől már a mai napig is megtett. Nem a megtett utat látják, hanem azt, ami még hátra van, s amelynek megtételére önerejüket elégtelennek ítélik. Ezek azok a nezek, melyek cselekedni gyengék, tenni nem mernek, és csak arra elég erősek, hogy másoknak tettrekész kezeit is lefogják. Természetes dolog, hogy válságos időkben itt-ott csüggedés üti fel a fejét, de még természetesebb, hogy az államnak minden erejével küzdenie kell az ellen, hogy ez a csüggedés elhatalmasodjék. • * A katonai szolgálati szabályzat a válságos időkben csüggedőket a legszigorúbb büntetéssel, az azonnali felkoncolással bűntetteti.. Valami ilyesféle védekezésre, ha nem is ilyen szigorú formában, a polgári életben is szüksége volna. Én nem állítom, hogy minden jól van úgy, ahogy van, dle tárgyilagos bírálatot kérek, mert visszatekintve az elmúlt évtizedre, meg kell állapítani, hogy nagy lépéssel haladtunk, a szebb magyar jövő felé. Mögöttünk van egy egészségesen végrehajtott földreform, országunk ipari függetlenítése óriás lépéseket ,tétfelire,kereskedelmi mérlegünk ijesztő ,passz vitája megszűnt, mind több és több új baráttal sikerült megértetnünk a magyar igazságot és ezek olyan eredmények, amelyek — még ha az általános gazdasági válságot figyelembe vesszük is —, mindenkit egy jobb jövő biztos reménységével tölthetnek el. Nem szeretem a kishitűeket. Nem tartom őket egész embereknek. Nem ez a baj, ha valaki ellenzéki. Elvégre a kormány valóban nem tett meg mindent. A kormány csak annyittett, amennyit megtehetett. Lehet valaki ellenzéki, mert meg van győződve arról, hogy a maga erejével, a maga felfogásával, a maga küzdeni tudásával jobban szolgálja a magyar jövőt. Nem is ezek ellen szólok. De szólok az örökös kételkedők, a fejtogatók ellen, akiknek a tenni nem merő keze folytonos akadály a cselekvő, magyarok tettrekész keze ügyében. Félre tehát ezekkel az akadályozó kezekkel! Mindig bizakodó voltam, s ma is az vagyok. TörhetetleniU■ hiszem, hogy az egészséges önbizalom, erős akarattal párosulva csodákraképes. Tudom, hogy mire képes egyetlen férfi akarata, s tisztában vagyok azzal,hogy nincs erő, arosly ellen tudna állni millió férfi akaratának, ha ez az akarat egyre tör. Nekünk magyaroknak pedig van egy közös akaratunk. Ezer pártviszály választhat el bennünket egymástól, ebben az egyetlen nagyakarásban mégis csak találkozunk. De ahhoz, hogy ez az akarat diadalra jusson, férfiakra, önmagukban, társaikban, nemzetükben bízó férfiakra van szükség! A beteg, aki az élethez való reményét már feladta, menthetetlen. Nemzet, melyik nem bízik a saját életerőben, nem kelhet új életre. Nem kritikátlan öntúlbecsülést hirdetek, de hirdetem az erőseknek, az egészségeseknek önmagukban való bízatását, a legfontosabbat, amire a nemzetnek válságos napjaiban szüksége van. Beszámolót szerettem volna adni az évforduló alkalmából, be kell vallanom, nem sikerült. Ez a nap még csak a naptárnak piros betűs napja; nekünk, semmi más, csak a régi rossznak a folytatása. De újabb lépcsőt üdvözlünk benne a szebb jövendő felé. Eleink borral, búzával, békességgel köszöntötték az újévet. Én nem élek a régi szer- rel. Én ma. .bátorságot, bölcseséget ésbizalmat hirdetek --re.— És ez maradjon a jelszó, mindaddig, amíg el nem jö a mi igazi új esztendőnk. Minden magyarok vigasságom új esztendeje, amelyik,, nérv biztos ugyan, hogy január 1-vel lesz jelölve a naptárban, de bizton hiszem,, hogy újabb ezer esztendeig fog tartani. És ha ez az idő eljön, akkor én is a régi mód-dal köszöntök, borral, búzával, békességgel. De addig, félre az út- ből a gyávákkal, menjünk emelt fővel, a magunk útján! A bátor- ság, bölcseség és bizalom útján. Budapest, dec. 31. (MTI.) Lord Rothermere felkérte a Magyar Revíziós Ligát a következő üzenet tolmácsolására: A magyar nemzetnek! Szomorúsággal és csalódással teljes év zárult le a magyarság számára a tegnapi nappal. Ez volt a trianoni évtized. Ma új évtized korszaka kezdődött, a remény évtizedéé. Nekem mélységes meggyőződésem, hogy az évtized, melynek napjaira a világ ma rálépett, meghozza a magyar igazság elismerését. Nem is igen merik kétségbe vonni, hogy a jog a magyarság oldalán van. Az egyetlen védekezés, amelyet a trianoni szerződés oltalmazására előterjeszthetnek az, hogy alkalmas megoldásnak bizonyul. Ezt a nézetet aláássa a művelt világ lelkiismerete, amely ma már teljesen ráeszmélt azokra a sérelmekre, amelyek a magyarságot érték. Amióta három és fél évvel ezelőtt síkra szálltam a magyarság mellett, azóta világszerte nettón nőtt a közvélemény ereje a magyar határok alapos revíziója mellett. lelnes emberek, hogy ez lényeges feltétele annak, hogy Középeurópában állandó békés állapotok teremtessenek, hogy ezzel elhárítsák azoknak a nagy háborús veszedelmeknek egy részét, amelyeknek árnyéka még mindig a magyar kontinens felett lebeg, hanem azonnal fel lehetne lendíteni a nemzetközi kereskedelmet is. Ma a helyzet az, hogy három és félmillió magyar kénytelen akarata ellenére idegen uralom alatt sínylődni, hogyEurópa nyugtalanság okozói közé soroztassék. Abban a pillanatban, amikor visszaadják őket szülőhazájuknak, a világ békés tényezői lesznek a nemzetek szövetségében. Egy megelégedett, békés, virágzó Magyarország hasznos problémának bizonyult. A kereskedelem és az ínség ma abból fakad, hogy elvették Magyarországtól a természetes pia-t » ' - TI VTV vtvvvtv?1 lorcf fíotfoermerm űjéwf uxGii&te a magy Az első$5 trianoni évtized után a remény évtizede következik! A DUNÁNTÚL mai száma 16 oldal