Dunántúl, 1931. június (21. évfolyam, 122-144. szám)

1931-06-02 / 122. szám

­. oldal .......". 1553 vét a bőrgyógyászatban „aere pereu­­nius'’ megörökítette, a magyar névnek a külföldön is hírt és dicsőséget szerzett, m­ert ezt meg fogja tenni helyettem mai emlékünnepélyünk hivatalé© szónoka, de nem hagyhatom szobrának leleplezése­­kor említés nélkül Beck Somát, az ideálisáét' Mert Beck idealista volt a szó legne­mesebb értelmében. Eszményi célokért küzdött, lelkesedett és dolgozott, nem­csak tanári, hanem egész életpályáján keresztül. Nem egyedül a tudomány iránti rajongásával, hanem tiszta jelle­mével is hatott mindazokra, akiknek kö­rében a Gondviselés állította. 1? tulaj­donságain kívül, főkép egyéni szeretet­­reméltósága volt az,, mely annyi bará­tot szerzett neki. — Az emberi természet úgy van al­kotva, hogy nem tud megbarátkozni az enyészet gondolatával s módot keres arra, hogy a kegyelet szent érzelmével visszaidézze azok emlékét, akinek távo­zása fájdalmas űrt hagyott maga után. Ez a gondolat vezérelte az­ Erzsébet tu­dományegyetemet is, midőn megemlé­kezve egyik legmunkásabb tagjáról, aki méltó büszkeségei volt m indig «. Or­vostudományi karnak, a mai Ünnepségeket megrendezte, hogy ezzel is újabb jelét, adja annak a meg­becsülésnek, hálának és szeretetnek, amellyel B­e­c­k Soma dr. emlékét ápolja és őrzi. A rektor koszorút helyezett el a szo­borra, majd Kang Mihály dr- egyetemi magántanár, Beck Soma bőséges tanít­ványa és munkatársa emlékezett meg az elhunytról, akinek életét a tudománys­zeretet, ember­­szeretet, igazságszeretet és mély vallásos érzés tették harmonikussá. A nagyhatású beszéd után Lang Mi­hály dr. Beck professzor barátai és ta­nítványai nevében, helyezett el koszorút. Megkoszorúzták még a szobrot: Makay István b.-polgármester a város, Enth Béla dr. professzor az orvosszövetség részéről, továbbá dr. Scipiades Elemérné és a pécsi diákjóléti intéz­mény képviselője. N­e­u­b­e­r Ernő dr. a bőrklinika jelenlegi igazgatója vette át a szobrot és ezzel a bensőséges ünnep véget ért. DUIVÁNTÜK .Kedd, mi­ június 2. Tanévzáró közgyűlés az aulában Délelőtt 11 órakor nagy érdeklődés mellett­­tartották meg az egyetem tanév­­záró közgyűlését a központi épület dísze­rtermében. A város előkelőségei közül­­megjelentek: Virág­ Ferenc megyés­­püspök, Farkas József dr. püspöki levéltáros kíséretében, Komócsy Ist­ván kanonok, Nendtvich Andor­ dr. polgármester, Madarász István dr. felsőházi tag, Makay István b.­polgár­­mester, S­talár Ferenc postafőigazgató, vitéz Hegedűs Elek tábornok, U­r­s Aladár máv. üzletigazgató, Im­rási Imre táblai tanácselnök, Szapár Jó­zsef kir. főügyész, H­o­f­f­e­r Kálmán vár­megyei főjegyző, Bary István min. ta­nácsos, Török Lajos rendőrfőtanácsos, Z­s­ö­g­ö­p Géza dr. rendőrtanácsos, K­o­s­z­i­t­s Kamill ny. alispán, M­a­r­r József postaigazgató és még sokan má­­sok. Az egyetemi énekkar Hiszekegye után B­o­z­ó­k­y Géza dr. rektor emelkedett szólásra és megnyitójában beszámolt az elmúlt napév eseményeiről. Nagy mértékben csökkentették az egyetem költségvetését ! — Az egyetemek, mint minden kultúr­intézménynek csak akkor van létjogo­sultsága, ha falai közt szünetet nem is­merő lankadatlan munka folyik. Hogy­­ennek a kötelességnek az egyetem mi­­llyen irányban és minő mérvben tesz­­eleget, arra nézve a tanár lelkiismere­­tiességén s a hallgatóság szorgalmán ki­­ívü­l­ti helyi viszonyok, a rendelkezésre­­álló szellemi és anyagi eszközök s az­­ egyetem összes karainak működésénél megnyilvánuló összhangjai osság bírnak befolyással. De minde­zeken felül az­­egyetemeknek be kell kapcsolódniok abba a nagy szellemi közösségbe is, amely a föld összes főiskoláit láthatatlan ■ szálakkal fűzi egybe. Ma a világon körülbelül ötödszáz egyetem áll fenn s az abból Euró­pára eső 190 egyetem területi meg­oszlása olyan, hogy átlag 2,3 millió ( lakosra esik 1­1 egyetem. A nem pusztán a véletlen rovására ír­­­ható arányosság azt mutatja, hogy a­­ kontinens meglehetős arányossággal van behálózva egyetemekkel, amelyeknek szelleme is egyenletesen sugározza be saját körzetét és teremtheti meg az ösz­­szes nemzetek közt azt a magasabb­­rendű kultúregységet, mely az egész em­beri társadalom közös eszményeit is segít megvalósítani és tettre váltani.­­ Ha ilyen szempontokból vetünk számot egyetemünk lefolyt esztendejé­nek munkásságával, meg kell állapíta­nunk, hogy az egyetem kötelességét, tőle telhe­­tőleg az idén is híven teljesítette és ez összes tudománykarok váll­vetve működtek a közös cél érdek ,­kéltem. Az egyetemi hallgatóság m­unkakedvé­­nek fokozására pedig annak az egyre­­szélesebb rétegekben elterjedt meggyő­ződésnek kialakulása hatott, hogy az in­­t­telligencia nagy versenyében az egyes­­ csak úgy tud érvényessülni, ha minden­­ erejét megfeszítve a lehető legtöbb szel­lemi kincset tudja nyújtani annak, aki­­szolgálatára igényt tart. * — Szinte érthetetlen tehát s csakis a­­ nehéz gazdasági viszonyok hatása alatt 'elhomályosult tisztán látás rovására ír­tható, hogy időközönként mégis megújulnak a tá­madások az egyetemek ellen s van­­nak olyanok, akik azok számának n­yyokképtévé­t igente Ha mindezidáig sikerült is ezeket az ab­ban maradni nem akaró támadásokat kivédni, azt megakadályozni még­sem voltunk képesek, hogy évi költségveté­sünket egyes ágakban 50 százalékig is ter­jedő mérvben meg ne nyirbálják. Ennek következtében eltekintve attól, hogy az úgyneve­ztt normál státus meg­állapítása folytán a megüresedett tanár­segédi, adjunktusi és hivatali segédsze­mélyzeti állásokat nem állván módunk­ban betölteni, a tanulmányaikat befeje­zett hallgatóság elhelyezésében nem mű­ködhettünk közre, a klinikai ágyak számát kényte­lenek leszünk leszállítani s mind azoknak az eszközöknek és fel­szereléseknek kiegészítéséről és pótlásá­ról lemondani, melyek nem ritkán nél­külözhetetlenek voltak s ez önként ért­­hetőleg főként közegészségügyünk ká­rára történt. — Az 1930—31. évi állami költségve­tés szerint egyetemünk fenntartására már csak 3.128.620 pengőt kaptunk, ami az előző évvel szemben 95.352 pengőre csökkentést jelent, de az évközben pénz- Ügyminiszterileg végrehajtott redukciók folytán a kormány még 104.534 pengő to­vábbi levonást eszközölt úgy, hogy a közel 200.000 pengőnyi levonás folytán a gazdasági egyensúly fenn­tartása csak érzékeny áldozatok árán sikerült. — Az 1931.—32. költségvetési év az egyetemet még nehezebb helyzet elé állítja, mert költségvetésünk 2.928.620 pengőre szállt le, sőt, ha a­ jog- és államtudomány, vala­mint a bölcsészet-, nyelv- és történettu­dományi karok elhelyezésére szükséges új épület építkezési költségeire szüksé­ges 300.000 pengőt nem sikerült volna, úgy­szólván az utolsó percben megmen­tenünk, a leszállítás 409.880 pengőt tenni ki, amit természetesen összes egyetemi in­tézményeink rendkívül megsínylettek volna. A normál státusnak megállapítása következtében egyetemünkön a személyi létszám is 266-ra csök­kent, ellenben a vidéki társegyete­meken Debrecenben ez a létszám jött Szegeden pedig 343 at tesz ki­ ,. önálló jogalanyiságot a vidéki egyetemeknek Egyetemünkre tehát joggal illettek Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közok­tatásügyi miniszternek az 1931­—32. évi állami költségvetés képviselőházi tárgya­lásakor elhangzott szava.­, midőn a ház színe előtt kijelentette, hogy tárcájának költségvetését csak félárbócra bocsátott lobogóval tudja képviselni, minthogy annak apasztása az előző évvel szem­ben 7.972.000 pengőt tesz ki s ennek folytán a költségvetés tulajdon­képpen csak kompromisszum az ország nagy kulturális szükségletei és annak közgazdasági helyzete közt. A jelenté­­keny csökkenést első­sorban az egyete­mi épületek tatarozása fogja megszen­vedni, melyre most már alig áll fedezet rendelke­zésünkre.­­ Mivel az állam nem képes a gyor­sabb iramú fejlesztéssel járó kiadásokat egymagában vállalni, aligha van más megoldás, mint az, hogy a városok, köz­ségek, a társadalom és e tehetősebb magá­nosok siessenek az egyetemek se­gítségére. Minthogy azonban a kizárólag állami jel­legű intézmények javára való adakozás­tól tapasztalat szerint sokan idegenked­nek, közoktatásügyünk jelenlegi veze­tője, a magyar vidéki egyetemek önálló jogalanyiságot nyerjenek, mert a va­gyonjogi függetlenség tapasztalás szerint az adakozási kedvet nagyon alkalmas növelni. Az egyetemek jogi személyiséggel való felruházása a túlzott centralizáció törek­véseknek is gátjául szolgálna, aminek szintén nagy jelentőséget kell tulajdoní­tanunk, mert egyik kultúrpolitikusunk találó megjegyzése szerint egyre jobban közeledünk a szociali­zált államhoz, mely adott körülmények közt rendkívül nagy veszélyt jelenthet a nemzet egé­szére, mert minden ellenállás nélkül szolgáltathatja ki azt az esetleges radi­kális irányzatú kormányhatalomnak.­­ Ezért a lefolyt tanévnek az egyete­mek szempontjából igen nagy jelentősé­gű eseménye a kultuszminiszter úr most említett kezdeményezése, mert az egye­temek törvénybiztosította, önkormány­zati jogának korszerű kiépítése közelebb hozza a megvalósuláshoz azt a célt, hogy az oktatás ügyét a kormány ellen­őrzése mellett maga az egyetem tudja fejleszteni és záloga annak a reményünknek, hogy az egyetemek anyagi helyzete az eszme megvaló­sulása esetén jelentős mérvben fog javulni. Ennek elérése végett természetesen a lehető legnagyobb gondot kell arra for­dítasunk, hogy a tudományt­ mindig nem­zeti szellemben műveljük, a hallgatóság­nak tudományos jellemét fejlesszük, az ifjúságot fegyelmezett gondolkodásra oktassuk és a tudományok ápolását vele megkedveltessük. Az autonómia teljes kiépítésével és az egyetemeknek magán­jogi jogképességgel és személyiséggel való felruházásával egyébként csak visz­­szatérünk a régi hagyományokhoz, hi­szen ezekkel az attribútumokkal már a XIII. századbeli középkori egyetemek is bírtak s a kultúrtörténet tanúsága sze­rint ez volt egyik főelősségük. Joggal reméljük, hogy a magyar egyetemek to­vábbra is védőbástyái lesznek a nemzeti érzésnek, főlzép napjainkban, melynek, az atheizmussal kacérkodó szelleme ellen még sokkal inkább van véde­lemre szükségünk, mint volt a kö­zépkori, általában mély vallásos szellem közepett élő társadalom­nak.­­ Ha a magyar egyetemi szervezet­­történeti kifejlődésének vonalát követ­jük megállapíthatjuk, hogy az államha­talom az egyetemek részére mindjárt felállításuktól kezdve önkormányzati jogokat biztosított és önállóságukat szórványos esetektől­­eltekintve inkább növelni, mint csökkenteni iparkodott. A kultuszminiszter elismerése a pécsi egyetem tanárainak és tisztviselőinek Azért ezen a helyen hálánkat kell ki­fejeznünk ismét nagy lépéssel törekszik az egyetemeket közelebb vinni nagy cél­jához. H-­lifiSfl — Igen nagy hálára köteleztt le bennün­ket továbbá a lefolyt tanévben Pécs sz. kir. vénáinak áldozatkészsége, mivel tel­ket és 700.000 pengőt ajánlott fel az egyetem jogi és bölcsészeti karainak cél­szerűbb elhelyezésére szolgáló épület költségeire részbeni fedezésére. A ne­mes város közönségét annál nagyobb el­ismerés illeti meg, a legnehezebb gazda­sági válság közepette hozta meg áldoza­tát. — Az egyetem Tanácsa jegyzőkönyvi­leg fejeze ki köszönetét Virág Ferenc pécsi megyéspüspök úr Ő Nagyméltósá­gának, aki személyesen vett részt abban a küldöttségben, mely a kormánynál f. évi március havában eben az ügyben el­járt s ezzel e maga részéről is elősegí­tette az ügynek kedvező elintézését. — A lefolyt tanév egyéb eseményeit mellőzöm, csak azt hangsúlyozom, hogy a legnehezebb viszonyok közt sem té­­vesztjük szem elől az egyetem nagy cél­jait s minden erőnket megfeszítjük, hogy szervesen illeszkedjünk be abba a mun­kába, mely Magyarország törhetetlen él­­niakarását az ország-világ előtt igazolni fogja. Az egyetem működését egyébként­ maga a­ kultuszminiszter úr is méltányol­ta, midőn f. évi április hó 13-án az egye-e­tem rektorához intézett levelében az egyetem tanárainak sikeres mű­ködését, valamint a tudományos se­gédszemélyzet igen szép eredmé­nyeit megelégedéssel észlelte. _ A jól végzett kötelességteljesítés tu­datától áthatva fejezzük be tehát egye­­temünk működésének tizenhetedik esz­tendejét is s bízunk benne, hogy a Gond­viselés kegyelmével tanévzáró közgyűlé­seinken évről-évre nagyobb eredmény­­nyel fogunk beszámolni munkásságunk­ról. Ezzel mai közgyűlésünket megnyi­­tottnak nyilvánítom s felkérem Neu­­­ber Ernő dr. professzort, hogy néhai B­e­c­sv Soma emlékének szentelt beszé­dét megtartani méltóztassék. Emlékbeszéd Beck Somáról A nagy tetszéssel fogadott és az egyetem elmúlt tanévének minden eseményét felölelő nagyvonalú rek­tori megnyitó után Neuber Ernő dr., a sebészeti klinika tudós igaz­gatója mondott mély hatást kiváltó emlékbeszédet néhai Beck Somá­ról. N­e­u­b­e­r professzor meghatott szavakkal ecsetelte azt a nagy vesz­teséget, amely az egyetemet és a tudományos világot érte Beck pro­fesszor váratlan elhu­nytával. Majd plasztikusan rajzolta meg a kiváló tudós pályafutását, maradandó ér­tékű munkásságát. Az elhunyt pécsi működéséről ezeket mondotta: —. Életében talán a legnagyobb meg­­eléged­éssel töltötte be, amikor 1921- ben a menekült pozsonyi egyetem ren­des tanárai sorába meghívta. Ezzel éle­te célját látta elérni, mert most már re­mélhette, hogy saját maga alkotta kör­nyezetben és dolgozó társakkal körül­­véve nyugodtan folytatható, búvárkodá­sait és kutatásait. A nyugodalmas­­ mun­ka ideje azonban még nem érkezett el, mert a menekült egyetem csak 1924-ben rendezkedett be Pécsett. Hosszú hóna­pok fáradtságos és kitartó munkájára volt szükség, amíg a klinikát berendezte és míg azt a tudományos munkának át­adhatta. Szívóssága és céltudatos mun­kája­ nem ismert akadályokat, mert amíg a klinika külső képe nem tartozik a modern stílusú épületek közé, beren­dezése laboratóriumi felszerelése annál jobb és a valóban hozzáértővel és a szakemberrel elfeledtetik az egyszerű külsőt. Mint bibliophil ember nagy súlyt helyezett a könyvtára is. Mivel a szűkös anyagi viszonyok között nagyobb könyv­tár beszerzése állami pénzen nem volt lehetséges, sok száz kötetre menő érté­kes könyvtárát az intézet könyvtárában tartotta, hogy munkatársai részére is hozzáférhető legyen. Halála után a könyvtárat a klini­kára hagyta és a kar ezt a nemes felajánlást azzal kívánta meghálálni, hogy a könyvtárat Beck Soraa­­kön­vtárnak nevezte el. --- Nagy szeretettel és kedvvel fogott új környezetében a tanításhoz, Eleida-

Next