Dunántúl, 1931. szeptember (21. évfolyam, 196-220. szám)

1931-09-01 / 196. szám

XXI. évfolyam 108. színi Ára 16 fillér Fiat, 1931. szeptember 1* Kedd előfizetési árak» HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY OLTAN EGY HORA "-0 50 FIL­LÉR.­E( „«.AM ÁRA 16 FILLÉ­R, 16 OLDALA Q 84 FILLI *- KÉZIRATOT "­­OSSZA SZERKESZTŐSÉG LYCEUM-UTCA 4. SZÁM. •) I LichON, 29-49. SZÁ­M KIADÓHIVATAL» LYCEUM-UTCA 4. SZÁM TELEFON: 32-22. SZ­ÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT! A vármegye hármas ünnepe 1­1 ——­ ............ Felavatták az új közgyűlési termet, a hősi emléktáblát és a felszabadulási emlékművet Virág megyéspüspök és Benyovszky gróf voltak a szónokok Pécs, aug. 31. — Baranya vár­megye ősi székházában ma hár­mas ünnep zajlott le. Felavatták a székház új­­­dísztermét, leleplez­ték a vármegyei törvényhatósági bizottság hősi halált halt tagjai­nak emléktábláját és azt az em­léktáblát is, amelyet a rossz emlé­­kezetű szerb megszállás alól való felszabadulás, tizedik évfordulóján helyeztek el a vármegye székhá­zának falába. A hármas ünnepély­­külső dísze, a megjelent előkelő­ségek és az elhangzott lelkes és bizakodó szavak méltóan hangsú­lyozták ki a hármas ünnep jelen­tőségét. Hitünket, hogy „annyi szív, nem hiába önt a vért" és meg­győződésünket, hogy a múlt ka­tasztrofális eseményei után ez a nemzet most már egy szebb és jobb jövendő felé halad. Az ősi vármegyeházát két­száz esztendővel ezelőtt, pon­­­­tosan 1731-ben építették, és most, építésének 200-ik évfor­dulóján gazdagodott az új díszte­remmel, amelynek egyszerű, de tökéletes művészi ízléssel terve­zett architektúrája minden tekin­tetben méltó otthona lesz a vár­megye sorsát intéző tanácskozá­soknak. A régi és új épület egyéb­ként stílben szervesen összefonó­dik, mintegy szimbólumaként an­nak, hogy az új székház is ugyan­annak a hazafias szellemnek nyújt otthont, amelyben az elődök ta­nácskoztak és határoztak. A vármegye ünnepségét az ősi­­tradíciókhoz híven szentmise, is­tentisztelet és imádság vezette be.­­Az ünnepség nem külsőségeiben­­és pompájában, hanem bensőségé­­ben, a vármegye minden hívét eggyé forrasztó harmóniájában volt a fenségességig emelkedett hangulatú. És amikor az ősi vár­megyének mai bensőséges ünne­péről a krónikás hűségével beszá­molunk, nem mehetünk el szótla­nul a vármegye első tisztviselője mellett anélkül, hogy a köszönet és elismerés szavával ne illessük ez újabb maradandó alkotásának láttára. Baranya alispánja az em­beri lélek szépségeit tükrözte, vissza nemcsak szavaiban, de cse­lekedeteiben és alkotásaiban is... Te Deum... A vármegye ünnepe alkalmábó Virág Ferenc megyéspüspök székesegyházban csendes szentmi­s­ét mondott, A.Sieatort Te De­um előzte meg, abból az alkalom­ból, hogy a vármegye ősi székhá­za már 200 esztendeje állja az idők viharát, a Mindenható jóvoltából. A szentmise után pedig Veni Sancte volt az új közgyűlési te­A vármegyeháza mint megzavart han­gyaboly nyüzsgött. A polgári fekete ru­hák között sűrűn váltakozott a lila öves reverenda, a tiszti uniformis és tömegesen vonult fel a derék kisgazdák csizmás hada is. Virág Ferenc megyéspüspök Ge­bauer Miklós dr. c. apát, kanonok, püs­pöki-*iroda igazgató­­ kíséretében érkezett a megyeházára. A klérus tagjai sorából megjelentek Szibek Lajos dr. nagypré­post, Igaz Béla dr. prelátus kanonok, fel­sőházi tag, Kiss Lajos apát, kormányfőta­­nácsos, szekszárdi plébános, Kővágó Pé­ter dr. tb. kanonok, himesházai plébános, Szi­­s József sásdi, Szeitz József püspök­­bogádi, Bencze László dr. kisasszonyfai, Böbe­ János vásárosdombós, vitéz Kun Lajos kárászt, Taksonyi János mecsek­­szabolcsi plébános, továbbá Nyáry Pál ref. esperes, Geyer Zoltán ev. lelkész, Wallenstein Zoltán dr. főrabbi. A kato­naság vitéz Kozmovszky József altábor­nagy, dandárparancsnok, vitéz Makay József vk. ezredes, Sille Sándor ezredes, ezredparancsnok, Karlich István tüzér­ezredes, Klem László csendőrzeredes, a vitézi szék vitéz Pallay Rezső ny. alezre­des által volt képviselve. Megjelentek to­vábbá Benyovszky Móric gróf, Visy László dr. volt főispánok, Madarász István dr., Visnya Ernő, Mándy Samu felsőházi tagok, Mihályity Vilmos dr., Patacsi Dénes, Feniczy Ignác dr., Simon János, vitéz Keresztes-Fischer Miklós dr., Biedermann Imre báró, Schmidt Mik­rem felavatása kapcsán. A szent­misén az alispánnal az élén a tisz­tikar és a bizottsági tagok nagy számban jelentek meg. Istentiszte­letek voltak a más vallásuak temp­lomaiban is. Jós dr. országgyűlési képviselők, Szapár József dr. kir. főügyész, Jobst Béla táb­lai tanácselnök, Bozóky Géza dr. egye­temi rektor, Fenyvessy Béla dr. egyetemi tanár, Szabó Lajos törvényszéki elnök, Urs Aladár dr. Máv. üzletigazgató, Ha­lász Balaffia pénzügy­igazgató, N­endtvich Anjnor dr. polgármester, Makay István h. polgármester, Török Lajos rendőrtőn­nácsos, vités Felszeghy János kir. ügyész­ségi elnök, Bari István min. oszt. taná­csos, Staar Ferenc postaigazgató, Szá­vaid Oszkár Tolna vármegye alispánja, Kovács Antal ny. tábornok, Nemes Vil­mos dr. ügyvédi kamarai elnök, Nádosy Elek volt országos főkapitány, Bieder­mann Rezső báró, Mirbach Antal báró, vitéz Sztankovánszky Imre, Birck Ernő, Mándy György, Kammerer Ferenc,, Te­leki Sándor, Jeszenszky István, Jeszen­szky Imre földbirtokosok, Borbély Gyula műszaki főtanácsos, Szikora Gyula bá­nyaigazgató, Mattyasovszky Zsolnay Zsolt gyáros, Marton Dénes szőlészeti főfel­ügyelő, Narancsik József dr., Szűcs Ernő dr., Pincsek Zoltán dr., vitéz Visy Imre dr., Kerese György dr. ügyvédek, Kádár Lajos dr., Balogh József dr. járásorvosok, Visy Pál ny. táblabiró, Fónay Lajos jószágfelügyelő, Förster Jenő gazd. taná­csos, Stettner Pál és Manninger Adolf jószágigazgatók, Rihmer Béla dr. egyet. tanár, továbbá a járás valamennyi főszol­­gabírája s a bizottsági tagok nagy szám­ban. Benépesedik az új közgyűlési terem Az alispán megnyitója: Az önzők vetését legázolva kell haladnunk a leg­szentebb cél felé, az ország megmentésére Tizenegy óra már elmúlt, amikor a díszes emelvényen megjelenik a tisz­tikar és Fischer Béla alispán szinte áhitatos csendben, magasszár­­nyalású ünnepi bevezetőt mond: — Templomból jövünk, ahol imád­koztunk. Imádkoztunk, mint ahogy Istenhez kell fordulnia minden­kinek nagy időkre visszatekintve és nagy időkbe induláskor. — Nagy időkbe visszatekintve, hősi halottaink néma arca fogad ben­nünket és állunk előttük — a meg­szállás alóli szabadulás 10 éves for­dulóján — mi is némán, mert nem tudunk számot adni róla, hová lett az ország, amiért ők meghaltak. — Bűntudattal állunk velük szem­ben, mert érezzük, hogy nincs más sllentségünk, csak a hosszú háborúk­ban való kifáradás, amely lehetővé tette, hogy a nyugatról betört világboldogító őrület kezünkből kicsavarta a fegyvert. Azóta, hogy itt állunk összezsúfolva ebben a kis csonka országban, tud­juk, hogy mekkorát vétkeztünk és hogy vétkünk jóvátételének mekkora kötelességei állanak előttünk. — Ezek a kötelességek, fájdalom, ma megsokszorozódtak. — Ma a magyar égbolt alján nem délibábok ringatóznak, a maroksze­dők, kévekötők és szüretelők ajká­ról nem nóták fakadnak, kemény, kíméletlen napok virradtak ránk. Történelmi dimenziókban kibonta­kozva áll előttünk a világnyomor, amelynek köze­­pette vergődik a mi csöpp or­szágunk. — Nincs közöttünk senki, aki ne érezné, hogy újból nagy idők, nagy viharába kerültünk. És nem szabad, hogy a viharban bárki is közülünk a fejét veszítse. össze kell fognunk valamennyiünk­nek, származásra, nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül, ha szegények voltunk eddig, hozzá kell szoknunk a még nagyobb szegény­séghez, a nagyobb önzetlenséghez, a nagyobb áldozatkészséghez és ha lesznek, akik nem szoknak hozzá, le kell térnünk a kényelmes or­­szágutakról és az önzők vetésén átgázolva, be­kerített rétjeiket letaposva, to­­ronyiránt kell sietnünk a leg­szentebb cél felé, az ország meg­mentésére. Ezekkel a gondolatokkal eltelve, üdvözlöm a mélyen tisztelt törvény­­hatósági bizottságot, amelynek e te­remben a mai nappal meginduló ha­zafias munkájára az Úristen áldását kérem. Az alispán mélyenszántó elnöki megnyitójában végül köszöntötte a megjelent vendégeket és a díszköz­gyűlést megnyitotta. A nagy hatást kiváltó megnyitó után Öllé István tb. főjegyző ol­vasta fel az alispán jelentését, amely így hangzik: Beszámoló a vármegye új közgyűlési terme építéséről — Múlt évi május hó 26-án tartott ren­des közgyűlésünkben a vármegye közön­sége előterjesztésemre elhatározta, hogy székházunk régi közgyűlési terme helyett,­­ mert az oly kicsiny, hogy a törvény­hatósági bizottság tagjainak alig felét képes csak befogadni és mert a bizott­sági tagok legelemibb joga, hogy törvé­nyes jogaik és kötelességeik gyakorolha­­tása végett a közgyűlési terembe bejut­,­hassanak és ott helyet foglalhassanak,­­ új termet épít a vármegyei közérdekű alapból és a fontsterling kölcsön ta­karékpénztári kamataiból, tehát oly­­képen, hogy ezen építkezéssel a vár­megye lakossága külön meg ne ter­heltessék. A folyó évi május hó 26-án tartott ren­des közgyűlésünk pedig kimondotta, hogy a világháború következtében hősi halált halt vármegyei bizottsági tagok emlékét új közgyűlési termé­ben megörökíti és végül, hogy az ellenséges megszállás alól történt felszabadulásunk 10-ik év­fordulójára a felszabadulás emlékét megörökítő táblát helyeztet a vármegyei székház földszinti előcsarnokába és hogy ezen két­ emléktárgy létesítési költségeit a rendelkezési alapból fedezi. Ezen határozatainak végrehajtásával a közgyűlés engem bízott meg. Ezen megbízatásom teljesítéséről be­számolva jelentem, hogy úgy a közgyű­lési terem, amelynek építési és berende­zési munkálatai kerek 13 hónapon át megszakítás nélkül folytak, és a két em­léktábla teljesen elkészült. A továbbiakban a jelentés történelmi visszapillantást ad arra vonatkozólag, hogy a vármegye közönsége 115 eszten­dőn keresztül 1 esetben foglalkozott már a­ szikház havitisével. Majd elismerem! •

Next