Dunántúl, 1931. október (21. évfolyam, 221-246. szám)
1931-10-01 / 221. szám
XXI. «vfolyam 221. »Im. An 1© IMMr flw, 1981. oMftw 1. CsflfflrtSfeggtfMcgsrrOseq LYCEUM-UTCA 4. SZÁM, Hit ECN: 28-49. SZÁM Ki adóhivatal! LYCEUM-UTCA 4. SZÁM TELEFON: 32-22. S A.V HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT EtoOFIZETfiSt AR/ HÁZHOZ SZÁL!,r . VAGY POSTÁN EGY v r, HORA 2 PENGŐ 50 FIL- " "C SÉR. EGYES SZÁMÁRA 16 FILLÉR, 16 OLDALAN 34 FILLÉR. KÉZIRAT*- NEM ADUNK V'S Tíz év óta folyik a farizeusi szédelgés a népek keserves fillérein, illetve súlyos millióin fenntartott Népszövetségben a népek „békés közeledéséről“, a„ kölcsönös jóviszony“ ápolásáról, az elesettek talpraállításáról, Európa jövőjének biztosításáról. Tíz év óta tanácskozik pár tucat ember, milliók nevében és milliók érdekében a leszerelésről, a fegyverkezés őrült iramú csökkentéséről. A nemzetek állítólag a legtudósabb, legbölcsebb államférfiaikkal képviseltetik magukat ebben a gyülekeztben. S mikor már azt hinnék a győzők és legyőzőttek szenvedő milliói, hogy közeledünk a megértéshez, a boldog békéhez, a francia állam megbízottja kijelenti, hogy a „fegyverkezés beszüntetése hihetetlen arányokban növelné a munkanélküliséget." Íme, ugyanabban a teremben, melyben tíz év óta a békét hirdetik, hivatalosan is bevallják, hogy a munkáskarok százezrének a bombagyártás ad kenyeret. Nem kell megállni, nem lehet felfüggeszteni a fegyverkezést még egy évre sem, mert válságba kerülnének az államok, annyira életszükséglet a halálgáz gyártása. Őrülten, esztelenül kell készülődni a jövő generáció kiirtására, mert különben kitör a nyomor és a ma embere pusztul éhen. Azért készülnek a repülőgépek milliói, ezért robotolnak a vas- és vegyészeti gyárak. A vasbeton erődítmények, a modern csatahajók és tengeralattjárók, olyan összegeket emésztenek fel, hogy az emberiség minden éhezőjét és mezítelenjét emberi sorsra lehetne juttatni Csak az elmúlt költségvetési évben a világ 60 nemzete, 21 milliárd svájci frankot költött fegyverkezésre. Ha azt a roppant nagy szellemi erőfeszítést, tudást, emberi ügyességet,,a technika bravúros teljesítményeit a pokoli gyűlölet helyett arra fordítanák, amire a Teremtő adta: minél több ember, minél emberségesebb életére, máról holnapra elviselhetővé változna az emberiség sorsa. Szörnyű robajjal omladozik az egész világrend, erkölcsi és gazdasági javaival együtt, mert a szellemi érelmeszesedésben szenvedő kuruzslóikonok elszántsággal más betegség ellen kezelik, mint ami a halálhörgését okozza. És nincs menekvés, nincs szabadulás ennek a pár embernek a zsarnokoskodása alól. Ugyanaz a szellem, ugyanaz a beidegzettség, ugyanaz az életlátás, mely a háborút előkészítette, lefolytatta és békeművével állandósította, uralkodik még most is Európa vezető politikai köreiben. A pogány tigris szelleme és tanítványai uralják még ma is az európai politikát és elgáncsolnak Bündet, törekvést, mely a letaposott nemzeteknek segítő kezet akar nyújtani a feltápászkodáshoz. Mert a francia gőg, még mindig a többi nemzetek tönkretételével véli biztosítani a maga nagyságát és gazdagságát. Már egy évtizede bizonyítgatják a komoly nemzetgazdászok, hogy azon az úton, melyen Európa hala, el kell pusztulnunk mindnyájunknak, csak sorrend kérdése, hogy melyik nemzetre mikor vár a halál. Júliusban, a londoni leszerelési nagygyűlésen 10 ezer ember s az összes politikai pártok vezéreinek jelenlétében Robertson tábornok hangoztatta azt a kézenfekvő igazságot, hogy a „háborúk mindenkinek ártanak, legfeljebb a hadi nyerészkedőknek használnak, valójában pedig semmit sem intéznek el." A modern pénzvilág bonyolult szervezete, a nemzeteknek az ország határain átnyúló kölcsönös függése a forgalom elképzelhetetlen kifejlődése következtében olyan szorossá lett, hogy bármelyik ország katasztrófája azt a nemzetet is sújtja, melynek látszólag a másikhoz semmi köze sincsen. A népek milliói — „győzők és legyőzöttek" — éppen napjainkban fájdalmasan érzik saját bőrükön ennek az igazságnak a súlyát, vergődnek, mint a szárnyon lőtt madár, a Népszövetség gonosz cinikusai pedig azon tanakodnak, hogyan lehetne még valamit kipréselni a haldokló ,,ellenség‘‘ből... (HB) WWmVmmTmmTYmYmmTTTTYV Y*YTY7TYtTYYVYYTYYYYYYTTTVYTYYTTTTYYY YYYYYYYYYVT* A magyar szén kötelező használata 16 ezer embernek ad kenyeret A 33-as bizottság elfogadta a szénbehozatali rendelet korlátozásáról szóló javaslatot Budapest, szept. 30. — A 33-as Országos Bizottság ma délelőtt tárgyalta a szénszükséglet zavartalan ellátásáról szóló rendelet-tervezetet. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter rámutatott arra, hogy tavaly 88 ezer vagon külföldi szenet és 38 ezer vagon külföldi kokszot hoztunk be. Ezt a helyzetet tovább fenntartani lehetetlen. Hazai szenünk mennyisége és minősége megfelel az ország szükségletének. Gondoskodni kíván arról, hogy csekély bérösszegért, vagy csupán bizonyos fajta szénnek kötelező vásárlása ellenében a szegényebb háztartások is szerezhessenek olyan magyar kályhákat, amelyek a magyar szenet tökéletesen égetik el. A magyar bányáknak napi 306 vagonnal való több termelése az öt téli hónapban4700 munkásnak, családtagjaikkal együtt 16 ezer embernek ad kenyeret. Ezután Szterényi József báró gondoskodást kért a hazai szénárak emelésének lehetetlenné tételére, szénbányák az új helyzetet árdrágításra felhasználni nem fogják. Biró Pál egyetért a rendelet*., tervezet intencióival. Wolff Károly csatlakozik a ren*delettel szemben elhangzott aggodalmakhoz és hangoztatja, hogy a miniszteri biztos számára tervezett ügykört a kereskedelmi minisztérium maga is elláthatná. Nem akar, háborús ízű intézkedéseket. Eszterházy Móric gróf kéri az erdőtulajdonosok képviselőinek meg-hallgatását, Papp Géza báró helyesli a szén behozatal rendeleti szabályozását. Három szempont fontos a kérdés elbírálásánál. A valutáris kérdés, a munkás foglalkoztatás és közvetve a fakitermelés kérdése is. Fokozni kell az erdőkitermelést Schandl Károly helyeselte a külföldi behozatallal szemben a hazai termelés fokozását és a vidéki napszámosok kenyérhez juttatását. A hazai erdők több évi túlhasználatát kell megengedni, ezáltal a falusi munkások ezrei jutnának a téli hónapokban kenyérhez, a földbirtokosok adóssága csökkenne és rengeteg külföldi valutát takarítanánk meg. Örffy Imre megfontolásra ajánlja a rendelet mellőzését. A hazai bányák nagyobb termelésének az előnyeiben a fogyasztás is részesülne az alacsonyabb szénárak következtében. Nagy Emil elfogadja a rendeletet azzal, ha a hazai szén jóval olcsóbb lesz, mint a külföldi. Rubinek István elvileg minden gazdasági korlátozásnak ellene van. Csak akkor hajlandó engedni, ha kellő garanciákat kap arra, hogy a belföldi széntermelés fokozása a hazai szénárak lényeges csökkenését fogja eredményezni. Felvilágosítást kér arra, hogy a háztartási szén beszerzését korlátozni fogják-e valamilyen módon. Ehhez nem tud hozzájárulni. Kéri a fakitermelési korlátozások enyhítését. Csizmadia András aggodalmát fejezi ki a szénárak emelkedése tekintetében. Helyesli a magyar fa nagyobb mérvű kitermelésének gondolatát. itthon is előállítható nyersanyagokért nem szabad pénzt külföldre vinni Chorin Ferenc szükségesnek tartja, hogy a deviza ellátás kérdésével mielőbb foglalkozzék a bizottság. Az lehetetlen, hogy devizanehézségek miatt iparágak leállhassanak. Az itthon előállítható nyersanyagokért nem szabad pénzt külföldre vinni. A javaslat hat napos munkahetet biztosít a már évek óta csak szünnapokkal dolgozó magyar bányáknak. Meg van győződve arról, hogy a Széndrágulásról nem lehet szó Kenéz Béla kereskedelmi miniszter válaszolva a felszólalásokra, hangsúlyozta, hogy a rendelettel kapcsolatban kötött gazdálkodásról nem lehet szó. A gazdasági liberalizmus szempontja sem követeli meg a szabad behozatal fenntartását. Az európai országok egész sorában ez időszerint is külön engedélyhez van kötve a szénbevitel. A fennálló kereskedelmi szerződések egyikébe sem ütközik a behozatal korlátozása. A belföldi szén drágulásától nem kell tartani. A tűzifa kérdésében a kereskedelmi szerződések alapján végbemenő import biztosítani fogja a szükségletet. A belföldi kitermelési szabályozása pedig pótolni fogja a hiányokat és biztosítja a kitermeléshez fűződő gazdasági és szociális érdekeket. Hangsúlyozni kívánja, hogy a rendeletet épen a közönség