Dunántúl, 1932. február (22. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

xxn. ?m 26* szfin. Ara 16 fillér Fec% 193* 1«Vnffr 2 Ke­M BtOff HÁZHOZ a VAGY POSÍA HÓRA 2 PENGŐ 50 r, LÉR. EGYES SZÁM 3 PiLLéR, 16 OLD«- 34 FILLÉR. KÉZIRATOT HEM ADUNK VISS, 4m.« SZEHKgSetOseO LYCEUM-UTCA 4. SZAK, 11 LtkLN: 29-49. SZAiV KIADÓHIVATAL; LYCEUM-UTCA 4. SZÁM TELEFON: 32-22.. S­A.vl HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT IS Páholyok forradalma Nagyon jellemző a magyarországi liberális-szabadkőműves sajtóra, hogy amikor „a vértelen, békés spanyol átalakulást“ nagy lelkesedéssel és kitörő örömmel üdvözölte, állandóan azt hangsúlyozta, hogy a forradalom­ban az elnyomott nemzeti akarat nyilatkozik meg s hogy ez „a nem ok nélküli lázas” állapot levezetése. Ujjongó örömmel emlegették a spa­nyol Jászi Oszkárok után a népaka­rat diadalát a sötét reakció, elnyo­más és klerikalizmus fölött. A ve­­zéri nyilatkozatok, az elragadtatott újságcikkek görögtüze mellett úgy jelent meg a polgári radikalizmus, a szociáldemokrácia, a népköztársa­ság­ jegyében újjászületett Spanyol­­ország, mint az álmok álma a jogok és javak eldorádója, a népjólét, a szociális boldogság, a kultúra, a megelégedés utópiája, szemben az előző sötétséggel,­­ elmaradottsággal, jogtalansággal, anyagi nyomorúság­gal. Azóta már igazolódott Széchenyi István gróf mondása: Lelkesedés ■kezdi, őrjöngés, kiséri s megbánás követi a forradalmakat.­­ De az is kitűnt, — ami különben csak­­ az egészen naivak előtt volt titok — hogy a „békés átalakulást” nem a spanyol nemzet, hanem a szabadkőmíves páholyok készítet­ték elő és irányítják a mai napig. Már a kezdet, kezdetén megírta a szabadkőmívességből kiábrándult Gusztávé Hervé, hogy „a vérbajos spanyol szabadkőművesek” a család­nak, az egyháznak s a polgári társa­dalomnak olyan destrukcióját fogják elindítani , mint ötven évvel ezelőtt a francia szabadkőművesek. Zamora, a köztársaság ideiglenes miniszter­­elnöke a monarchia megszűnése után Európa több baloldali lapjában el­ismerésre méltó őszinteséggel írta le, miként készítették elő az ország jelenlegi urai a spanyolországi „vér­telen” forradalmat. Egyik cikkében a többek közt azt mondja: „A forra­dalomnak látszólag megmagyarázha­tatlan meglepetésszerűségét azoknak a titkos erőknek lehet tulajdonítani, amelyek a felszínen nem voltak lát­hatók, hanem előkészítették az utat.” Aki ismeri a szabadkőmivesség cél­jait és módszereit, az előtt egy percig sem volt kétséges, hogy melyek vol­tak ezek a felszínen nem látható titkos erők, amelyek a földkerekség legőszintébb monarchiájából máról­­holnapra­ radikális köztársaságot csi­náltak s most azt rohamlépésben vi­szik a biztos züllés és pusztulás felé. De aki nem­ láthat bele teljesen a Grand Orient de France titokzatos földalatti vakölóm­űhelyébe, szintén nem sokáig­ kell fejét törnie azon a kérdésen, hogy tu­lajdonképen kik is voltak azok, akik ezt a „vértelen” forradalmat a száz százalékban kato­likus és kilencven százalékban kon­zervatív és monarchista spanyol nép nyakába zúdították. Ha az újság­olvasó­nnk annyit figyelt meg, hogy, Magyarországon kik éljeneztek tor­kuk szakadtából a spanyol felfordu­lásnak, hamarosan rá kellett jönnie arra is, hogy a forradalom úgyneve­zett vívmányainak ékesszóló ma­gasztalói úgy Magyar- mint Spanyol­­országban, mint a földteke bármely más részén is mindig és következe­tesen ugyanazok. Megyery Ella, a kiváló író, hóna­pok óta tanulmányozza a spanyol viszonyokat. Egyik cikkében beszá­mol a betiltott „El Debate" című legnagyobb konzervatív lap szer­kesztőjével folytatott beszélgetésé­ről. A külföld — mondja Angel Her­­rera szerkesztő —­ nem tudhatja le­mérni a spanyol egyházüldözés fo­kát, mert a baloldali tendenciából sokszor eltúlzott, sokszor leszelidi­­tett hírek azt­ a látszatot keltik, mintha mindezt a spanyol nemzet vinné véghez. A valóság az, hogy az egész agitáció egy elenyészően cse­kély kisebbség műve a Madridban székelő s Andalúziában legvadabb szabadkőmívesség és néhány kom­munista pártsejt együttes rohama. Az egész országot behálózó propa­ganda viszont óriási s nent is új­keletű. A nyilatkozó szerkesztő bi­zonyára ismeri úgy a spanyol viszo­nyokat, mint a pesti radikális újság­írók, akik minden áron azt akarják elhitetni az olvasóval, hogy a „ka­tolikus spanyol nép” gyújtogatja a kolostorokat s űzi ki a szerzetese­ket s­­ nem szabadkőmiv­esek s a mindenütt és minden időben meg­található, elbolondított csőcselék. Maga az a tény, hogy öt miniszter közismert ateista-szabadkőmives, sej­teti, hogy, mennyi köze van a hívő katolikusoknak a kormányhoz. Köz­tük van az a Franco őrnagy, aki repülőgépről szórta a röpíratokat, melyekben, a lakosságot a forrada­lomhoz való csatlakozásra s a kolos­torok felgyújtására buzdította. Igaz­ság- és kultuszminiszter az a de los Rios, aki a rotterdami Maasbade­n szenzációs leleplezése szerint szemé­lyesen intézte a királyság utolsó napjaiban a különböző madridi ko­lostorok felgyújtását. Ez a két mos­tani miniszter szervezte meg a kül­városi csőcseléket és támadtatta meg velük a kolostorokat. Szolgálataikért negyvennyolcmillió pezeta személyi ajándékot kaptak — Moszkvából... Kelet lángokban A japánok m­ár Ma­n­kin­go­t bombázzák - Anglia és Amerika tiltakozik - Kína fegyveresen védekezik, de nem üzen hadat Tokió, febr. 1. — Az angol és az amerikai nagykövetség Tokióban va­sárnap tiltakozó jegyzéket nyújtott át a snghai események miatt, mire a japán kormány kötelező ígéretet tett, hogy a nemzetközi területet nem fogja Kína ellen irányuló katonai művele­teinek bázisává tenni. Az amerikai nagykövet a mai napon újból felkeresi az új japán külügyminisz­tert, hogy hitelt adjon azoknak a félre­értéseknek az eloszlatására, amelyek úgy London, febr. 7. — Washingtonból jelentik. Abban a jegyzékben, amelyet az amerikai kormány Tokióba küldött, a nemzetközi jog szempontjából tiltakozik a japánok sanghaji támadása ellen és jel­zi, hogy szükség esetén az Egyesült Ál­lamok egész keletázsiai hajóhada meg fog jelenni Sanghai előtt, látszik, a sanghai-i helyzetről érkezve elfogadó jelentések folyamán támadtak. A külügyminisztériumban kijelentik, hogy Japán a helyzetet teljesen átértve, meg­elégedéssel fogadja azt a hírt, hogy Ame­rika erősítéseket küld Sanghaiba. A kül­ügyminisztérium legalább egy hadosz­tályt küldött volna ugyane célból Sang­hajba, ha nem tartott volna attól, hogy külföldön félremagyarázzák ezt a rend­szabályt. (Reuters) Azon a szombati tanácskozá­son, amelyen a Japán elleni hadüzenet kérdését beszélték meg, részt vettek a kínai főv­ezérek is, közöttük Csang-Kai- Sek. Megbízható helyről nyert értesülés alapján csak az vált ismeretessé, hogy­ a tanácskozás valamennyi résztve­vője háború mellett foglalt állást, de előzetes hadüzenet nélkül. A japánok­­ hadmozdulataiból világos azonban, hogy egyelőre nem gondolnak az ellenségeskedések félbeszakítására. Vasárnap a tokiói tengerészeti miniszter utasításaira tizennégy újabb hadihajó in­dult el a sanghaji vizekre, hogy megerő­sítse a japán flottát. A csatahajók kö­zött két nagy cirkáló, nyolc torpedórom­­boló és négy tengeralattjáró van. Vasárnap este a sanghaji kikötőbe be­­­futott két japán repülőgép-anyahajó és a nap folyamán összesen száz japán re­pülőgép érkezett Sanghaiba, közöttük sok újtípusú modern bombavető. Függet­lenül attól, hogy az angol főkonzulátus épületében békéről folyt a tanácskozás, a japán hadihajók tovább folytatták a tüzelést. Az alkonyat beállta után is szaka­datlanul ropogtak a puskák és a gépfegyverek. A hadiállapotra való tekintettel Sang­hajban elrendelték, hogy a polgárok este tíz és reggel négy óra között nem lép­hetnek ki az utcára. Amerika fenyegetőzik Kínai csapatok által felállított drótakadályok Sanghaj utcáin. Anglia is küld csapatokat A Suffol­ angol cirkáló Sanghaiba ér­ I­kezett. A cirkáló fedélzetéről angol tend­s­zerész katonákat szállítottak partra, akik felváltják­­ a város vízműveit, a villongá­­­­sok megkezdése óta védő angol csapatok -­j­­át. A francia főkonzul közölte, hogy­­ Tiencinből útnak indult egy francia rési- i fóalj Sanghai felé. Ezzel a zászlóaljjal­­ együtt a nemzetközi és francia koncep­ciós terület külföldi védő csapatainak száma a rendőrség és tengerész katonai­­ osztagok kivételével 12 ezer emberre­l emelkedett.

Next