Dunántúl, 1932. március (22. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

* A kisrészvényes A közelmúltban egy kisiparos ke­serűen panaszolta, hogy annyit ve­szített az utóbbi tíz év alatt a külön­böző vállalatoknál tönkrement rész­vényein, hogy házat vehetne az el­veszett összegen. De most — fe­jezte be kiábrándultan — akkor sem f­ogadnék el részvényt, ha talicskán­­nák és ingyen adnák. Amit ez az egyszerű, de világosfejű kisiparos el­mondott a kisrészvények sorsáról, az nem helyi és egyéni baj tulajdon­­képen, hanem egyetemes és orszá­gos sérelem. S hogy a kisember­ek úgy­ idegenkednek a részvényvásár­lói, annak oka nemcsak az utóbbi idők gazdasági életének bizonytalan­ságában keresendő, hanem abban az antiszociális és igaztalan elbánásban, melyben a kisrészvényesek igen sok vállalatnál részesültek. Az új részvényjogi törvény — amint az igazságügy-miniszter kijelentette — uralomra akarja segíteni azt az igaz­ságos elvet, hogy­­ a részvény­társa­ság a részvényeseké. A haszonrésze­sedést illetőleg meg akarja védeni a kistők­ések érdekeit, hogy min­d­en részvényes a befizetett tőkéje ará­nyában részesedjék a vállalat jöve­delmében. Mert eddig legtöbb válla­latnál nem így volt. A kistökések odaadták pénzüket a részvénytársa­ság alapításához pompás üzleti kilá­tásokkal s mikor az osztalékra ke­rült a sor, bármily jól jövedelmezett a vállalat, alig kaptak négy-öt szá­zalékok A legtöbb részvénytársaság­nál ugyanis az a helyzet, hogy a ve­zetők, a többség élvezi a vállalatok­­igazi hasznát, a többiek, a kisebbségi részvényesek pedig csak csekély ka­matját kapják meg a tőkéjüknek. A részvénytársaság igazi urai ugyanis azok, akiknek a részvény­­többség birtokában van. Ami egyéb­ként természetes is. Az is nagyon valószínű, hogy aki nagyobb tőkével van érdekelve egy vállalatnál, az minden erejével arra törekszik, hogy minél nagyobb hasznot tudjon elérni, ami a kisrészvényesnek is érdeke, mert a józan okoskodás szerint ő is­­arányosan részesedik. De épen itt a hiba. A többségi részvény arány­talanul többet jövedelmez, mint­ a kisebbségi, holott a kisebbségi rész­vényes bele sem avatkozhat a tőkéje sorsába. Kétségtelen, hogy akik a jövedelemért dolgoznak, fáradnak, ötleteket és gondolatokat adnak, méltányos fizetést vagy jutalmat ér­demelnek, de nem olyan összegeket, hogy a vállalat valósággal abba nyo­­m­orodik bele akárhány esetben. Az inflációs­ időkben harapódzott el a magyar részvénytársaságok jö­­vedelem elosztásának az az igazság­talan módszere, amely a vállalatok által elért tényleges hasznot első­sorban a vállalati vezetők jutalma­zására fordította és a tőkét adó részvény­esek osztalékát a mini­mumra szorította. Pár évvel ezelőtt például megütközve tárgyalták, hogy a Fegyvergyár egyik igazgatósági tagja egyedül 80.000 pengő tant­emet kapott, amelynek arányában egyál­talán nem emelték a részvények osztalékát. Amikor a magyar tőzsde évről-évre üzlettelenebbé vált, szem­ben a külföldi tőzsdék élénk forgal­mával, az elfogulatlan szemlélő kénytelen megállapítani, hogy a vál­lalatok osztalékpolitikája felelős első­sorban a magyar tőzsde állapotáért. A mindennap felmondható takarék­betét többet jövedelmez, mint a leg­jobba­k mondott értékpapíros, löké­­sbefektetés céljából tehát nem érde­mes részvényt vásárolni. Ha valaha, úgy m­a"igazán ,,időszerű" a rész­vényjog reformja, mert a legtöbb vállalat igazgatósága olyan diktatú­rát gyakorol, amely már­­az egész közgazdasági életet veszélyezteti. A­ nyolcvanezerpengős igazgatósági tan­­tremek és az aránytalanul kis oszta­lékok kapcsolatának meg van a maga magyarázata s ha a vállalatok ma­guk nem találják meg a kellő meg­oldást, ne számítsanak arra, hogy a félrevezetett és kijátszott kisembe­rek körében részvényeket tudnak elhelyezni. Most, amikor igen sok vállalat vagy semmi, vagy igen kevés oszta­lékot fizet, egyenesen kötelessége a kormányzatnak arról gondoskodni, hogy a­ kisrészvényesek ellenőriz­hessék, váljon a vállalati vezetők a változott gazdasági viszonyokat figyelembe veszik-e saját jövedel­meik megállapításánál, vagy pedig — bízva a kisrészvényesek tehetetlen­ségében — kizárólag az osztalék­­csökkentésben juttatják kifejezésre. •­­ (hb) Iwti, €›rfo’Fam 40 sr*«i. Ara m fillér Pes«, 19­ J? fti4rc?fcs 1 Kedd VAv MOFA 2 PL. IER. EOV° 16 PILLE», I M PILLÉR. MÉM APUNK VISSZAm m­m 37. rr. L tekinteti •ndcB Far ros • • ha c B glBRRgSETQSfj» lyceum-utca a szAaL TI itpohTaaSas SGt. KIADÓHIVATAL? LYCEUM-UTCA A SZÁM TgLBFCK; 32-22.. S hk mS'i r o­­e^Trr A pápa frie&aidot ■is wzaGkmk&Mk^i A mai illséf péM&tia'n m ■förfén&i&mbmn Róma, febr. 29.­­— Egy bol­­doggá avalisi pár befejező ülésén a pápa vasárnap este beszédet mondott, a­melyet rádión is továbbítottak. A pápa szólott a mostani idők nagy erkölcsi és anyagi ínségéről is, amely talán példátlan a törté­nelemben s amely három alapvető bajra: « kevélységre, a kapzsiságra és az elüzéetvágyra vezethető M­n» szűkölködnek. Megáldja az összes nemzeteket , különösen a távolkeletnek azt a két nagy nemzetét, amelyekre aggodalommal tekint ma az egész viág, áldásával gondol azokra, akik Oroszországban, Mexikóban és Spanyolországban különleges azokat, is, akiknek kezében nyugszik a nemzetek sorsa, hogy az isteni ke*i gyelem mindenütt felébressze az új keresztény életet és a békére s a kölcsönös e^ütimonkál * kodásra irányuló cselekvő akaratot. 1 '»• '!» (ífvnnmrrvv»»vvTVVtWvV’rmvT?ermr» mirmrvrv»?vvvvff*vvTzvvvvv?fvrTT^?Tmw^TVTrvvrvvvfvrrTrr^vvTf??vv^v?t Eredmény nélkül végződtek a lapén-kinai béketárgyalások 14 lapÉROk memmn ragaszkodnak követeléseikkel - A lapén kerekasztal konferenciát lavas©! Sanghaiban Tokió, febr. 29. — A japánok ma reggel újból megkezdték szo­kásos támadásukat. A helyzet alig változott. Ma újabb ötezer főnyi japán megerősítés szállt partra, egy­­részük a nagyhatalmak tilta­kozása ellenére a nemzetközi telepen. A Reuter iroda tudósítója szerint komoly béketárgyalások foly­nak egy angol hajón Kelley tengernagy közvetítésével a japán és kínai tábornokok kö­zött. A japán kormány állítólag haj­landó az ellenségeskedéseket nyomban beszüntetni, ha a kínai csapatok 20 kra.-re vonulnak visz­­sza a sanghai-i idegen negyedtől és semleges zónát létesítenek. Hivatalos japán jelentések sze­rint, egy japán gyalogos zászlóalj­nak és e­gy tengerész lövészosz­tagnak sikerült az egyik misszió kínai kórházát és a sepjei északi temető, északi felét megszállnia. A japán—kínai megbeszélések, amelyeket a brit tengernagy köz­vetített, hír szerint eredménytele­nek maradtak, mert a japánok fenntartják követeléseiket. Mind­amellett remélik, hogy a megbe­széléseket nemsokára újra kez­dik. Körülbelül 100 kanadai repülő, akiket takarékosságból elbocsáj­­tottak az állam szolgálatából a nankingi kormánynak ajánlotta fel szolgálatait a japánok elleni har­cokban. A Népszövetségnek a mandzsu­nál kérdésben kiküldött vizsgáló bizottsága ma reggel Tokióba ér­kezett. Jo­s­hi­s­a­n­a japán külügymi­niszter az itteni japán delegácót tájékoztatta a kormány magatar­tásáról a sanghai-i ügyben. Japán eddigi magatartását helyi szük­ségletekkel indokolja és kijelenti, hogy „mihelyt teljesül a biztonság követelménye, vagy a kínai haderők engedően eltávolod­nak, Japán kész a hatalmak­kal együtt az együttes ren­dezésben közreműködni.“ Ebből a célból nem volna észre­vétele az ellen, hogy Sanghaiban tartanak kerekasztal konferenciát, amelyen a Sanghaiban érdekelt hatalmak képviseltetnék magu­kat. Károlyi Gyula gróf minisztere­lnök hivatalában Budapest, febr. 29. — Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, aki ma délelőtt folyamán tárgyalásokat foly­tatott egyes resszoct miniszterekkel majd hosszabb kihallgatáson fogadta Korányi Frigyes báró pénzügy­minisztert, a déli órákban pedig Al­más­y Lászlóval, a Ház elnökével és P­e­s­t­h­y Pállal folytatott megbeszé­lést e Ház munkarendjéről.

Next