Dunántúl, 1932. március (22. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
* A kisrészvényes A közelmúltban egy kisiparos keserűen panaszolta, hogy annyit veszített az utóbbi tíz év alatt a különböző vállalatoknál tönkrement részvényein, hogy házat vehetne az elveszett összegen. De most — fejezte be kiábrándultan — akkor sem fogadnék el részvényt, ha talicskánnák és ingyen adnák. Amit ez az egyszerű, de világosfejű kisiparos elmondott a kisrészvények sorsáról, az nem helyi és egyéni baj tulajdonképen, hanem egyetemes és országos sérelem. S hogy a kisemberek úgy idegenkednek a részvényvásárlói, annak oka nemcsak az utóbbi idők gazdasági életének bizonytalanságában keresendő, hanem abban az antiszociális és igaztalan elbánásban, melyben a kisrészvényesek igen sok vállalatnál részesültek. Az új részvényjogi törvény — amint az igazságügy-miniszter kijelentette — uralomra akarja segíteni azt az igazságos elvet, hogy a részvénytársaság a részvényeseké. A haszonrészesedést illetőleg meg akarja védeni a kistőkések érdekeit, hogy minden részvényes a befizetett tőkéje arányában részesedjék a vállalat jövedelmében. Mert eddig legtöbb vállalatnál nem így volt. A kistökések odaadták pénzüket a részvénytársaság alapításához pompás üzleti kilátásokkal s mikor az osztalékra került a sor, bármily jól jövedelmezett a vállalat, alig kaptak négy-öt százalékok A legtöbb részvénytársaságnál ugyanis az a helyzet, hogy a vezetők, a többség élvezi a vállalatokigazi hasznát, a többiek, a kisebbségi részvényesek pedig csak csekély kamatját kapják meg a tőkéjüknek. A részvénytársaság igazi urai ugyanis azok, akiknek a részvénytöbbség birtokában van. Ami egyébként természetes is. Az is nagyon valószínű, hogy aki nagyobb tőkével van érdekelve egy vállalatnál, az minden erejével arra törekszik, hogy minél nagyobb hasznot tudjon elérni, ami a kisrészvényesnek is érdeke, mert a józan okoskodás szerint ő isarányosan részesedik. De épen itt a hiba. A többségi részvény aránytalanul többet jövedelmez, mint a kisebbségi, holott a kisebbségi részvényes bele sem avatkozhat a tőkéje sorsába. Kétségtelen, hogy akik a jövedelemért dolgoznak, fáradnak, ötleteket és gondolatokat adnak, méltányos fizetést vagy jutalmat érdemelnek, de nem olyan összegeket, hogy a vállalat valósággal abba nyomorodik bele akárhány esetben. Az inflációs időkben harapódzott el a magyar részvénytársaságok jövedelem elosztásának az az igazságtalan módszere, amely a vállalatok által elért tényleges hasznot elsősorban a vállalati vezetők jutalmazására fordította és a tőkét adó részvényesek osztalékát a minimumra szorította. Pár évvel ezelőtt például megütközve tárgyalták, hogy a Fegyvergyár egyik igazgatósági tagja egyedül 80.000 pengő tantemet kapott, amelynek arányában egyáltalán nem emelték a részvények osztalékát. Amikor a magyar tőzsde évről-évre üzlettelenebbé vált, szemben a külföldi tőzsdék élénk forgalmával, az elfogulatlan szemlélő kénytelen megállapítani, hogy a vállalatok osztalékpolitikája felelős elsősorban a magyar tőzsde állapotáért. A mindennap felmondható takarékbetét többet jövedelmez, mint a legjobbak mondott értékpapíros, lökésbefektetés céljából tehát nem érdemes részvényt vásárolni. Ha valaha, úgy ma"igazán ,,időszerű" a részvényjog reformja, mert a legtöbb vállalat igazgatósága olyan diktatúrát gyakorol, amely máraz egész közgazdasági életet veszélyezteti. A nyolcvanezerpengős igazgatósági tantremek és az aránytalanul kis osztalékok kapcsolatának meg van a maga magyarázata s ha a vállalatok maguk nem találják meg a kellő megoldást, ne számítsanak arra, hogy a félrevezetett és kijátszott kisemberek körében részvényeket tudnak elhelyezni. Most, amikor igen sok vállalat vagy semmi, vagy igen kevés osztalékot fizet, egyenesen kötelessége a kormányzatnak arról gondoskodni, hogy a kisrészvényesek ellenőrizhessék, váljon a vállalati vezetők a változott gazdasági viszonyokat figyelembe veszik-e saját jövedelmeik megállapításánál, vagy pedig — bízva a kisrészvényesek tehetetlenségében — kizárólag az osztalékcsökkentésben juttatják kifejezésre. • (hb) Iwti, €›rfo’Fam 40 sr*«i. Ara m fillér Pes«, 19 J? fti4rc?fcs 1 Kedd VAv MOFA 2 PL. IER. EOV° 16 PILLE», I M PILLÉR. MÉM APUNK VISSZAm mm 37. rr. L tekinteti •ndcB Far ros • • ha c B glBRRgSETQSfj» lyceum-utca a szAaL TI itpohTaaSas SGt. KIADÓHIVATAL? LYCEUM-UTCA A SZÁM TgLBFCK; 32-22.. S hk mS'i r oe^Trr A pápa frie&aidot ■is wzaGkmk&Mk^i A mai illséf péM&tia'n m ■förfén&i&mbmn Róma, febr. 29.— Egy boldoggá avalisi pár befejező ülésén a pápa vasárnap este beszédet mondott, amelyet rádión is továbbítottak. A pápa szólott a mostani idők nagy erkölcsi és anyagi ínségéről is, amely talán példátlan a történelemben s amely három alapvető bajra: « kevélységre, a kapzsiságra és az elüzéetvágyra vezethető Mn» szűkölködnek. Megáldja az összes nemzeteket , különösen a távolkeletnek azt a két nagy nemzetét, amelyekre aggodalommal tekint ma az egész viág, áldásával gondol azokra, akik Oroszországban, Mexikóban és Spanyolországban különleges azokat, is, akiknek kezében nyugszik a nemzetek sorsa, hogy az isteni ke*i gyelem mindenütt felébressze az új keresztény életet és a békére s a kölcsönös e^ütimonkál * kodásra irányuló cselekvő akaratot. 1 '»• '!» (ífvnnmrrvv»»vvTVVtWvV’rmvT?ermr» mirmrvrv»?vvvvff*vvTzvvvvv?fvrTT^?Tmw^TVTrvvrvvvfvrrTrr^vvTf??vv^v?t Eredmény nélkül végződtek a lapén-kinai béketárgyalások 14 lapÉROk memmn ragaszkodnak követeléseikkel - A lapén kerekasztal konferenciát lavas©! Sanghaiban Tokió, febr. 29. — A japánok ma reggel újból megkezdték szokásos támadásukat. A helyzet alig változott. Ma újabb ötezer főnyi japán megerősítés szállt partra, egyrészük a nagyhatalmak tiltakozása ellenére a nemzetközi telepen. A Reuter iroda tudósítója szerint komoly béketárgyalások folynak egy angol hajón Kelley tengernagy közvetítésével a japán és kínai tábornokok között. A japán kormány állítólag hajlandó az ellenségeskedéseket nyomban beszüntetni, ha a kínai csapatok 20 kra.-re vonulnak viszsza a sanghai-i idegen negyedtől és semleges zónát létesítenek. Hivatalos japán jelentések szerint, egy japán gyalogos zászlóaljnak és egy tengerész lövészosztagnak sikerült az egyik misszió kínai kórházát és a sepjei északi temető, északi felét megszállnia. A japán—kínai megbeszélések, amelyeket a brit tengernagy közvetített, hír szerint eredménytelenek maradtak, mert a japánok fenntartják követeléseiket. Mindamellett remélik, hogy a megbeszéléseket nemsokára újra kezdik. Körülbelül 100 kanadai repülő, akiket takarékosságból elbocsájtottak az állam szolgálatából a nankingi kormánynak ajánlotta fel szolgálatait a japánok elleni harcokban. A Népszövetségnek a mandzsunál kérdésben kiküldött vizsgáló bizottsága ma reggel Tokióba érkezett. Joshisana japán külügyminiszter az itteni japán delegácót tájékoztatta a kormány magatartásáról a sanghai-i ügyben. Japán eddigi magatartását helyi szükségletekkel indokolja és kijelenti, hogy „mihelyt teljesül a biztonság követelménye, vagy a kínai haderők engedően eltávolodnak, Japán kész a hatalmakkal együtt az együttes rendezésben közreműködni.“ Ebből a célból nem volna észrevétele az ellen, hogy Sanghaiban tartanak kerekasztal konferenciát, amelyen a Sanghaiban érdekelt hatalmak képviseltetnék magukat. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök hivatalában Budapest, febr. 29. — Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, aki ma délelőtt folyamán tárgyalásokat folytatott egyes resszoct miniszterekkel majd hosszabb kihallgatáson fogadta Korányi Frigyes báró pénzügyminisztert, a déli órákban pedig Almásy Lászlóval, a Ház elnökével és Pesthy Pállal folytatott megbeszélést e Ház munkarendjéről.