Dunántúl, 1932. július (22. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-01 / 146. szám

XVII. évfolyam 146. szám. Ara SS fillér Pécs, ista. luiliss­i Péntek ELÖFIZE HÁZHOZ VAGY P­HÓRA 2 PI­LÉR. EGYI 16 FILLÉR. 24 FILLÉR NEM AD1 SZERKESZTŐSÉG LYCEUM-UTCA 4. SZÁM. TELEFON: 29-9. SZÁM KIADÓHIVATAL: LYCEUM-UTCA 4. SZÁM. TELEFON: 32-22. SZÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Bajos volna megjósolni, hogy a sokáig vajúdó összeférhetetlenségi törvény be fog­ja-e váltani a gyakorlati életben a hozzáfűzött reményeket. A képvise­lők egy részének felfogása szerint a törvény eredeti szigorú fogalmazása annyi enyhítésen esett át, hogy a mai alakjában célt tévesztett. Vi­szont mások alkalmasnak tartják arra, hogy az utóbbi évtizedben saj­nálatosan lerongyolódott közéleti etikát ismét uralomra segítse. Néze­tünk szerint a tisztultabb közszelle­­met hiába várjuk csupán a paragra­fusoktól, a jogszabályoktól, mert az a végső fokon a közéleti férfiak jel­lemétől s erkölcsi integritásától függ. Sem a közéleti, sem a politikai tisztességet nem lehet kodifikálni.­ Mert aki visszaélésre spekulál, aki meg akarja kerülni a törvény rendel­kezéseit, az mindig talál rést, me­lyen keresztül — a holt betűk sérel­me nélkül — kijátszhatja a törvény lényegét. Mert nemcsak a haditech­nika és a betörőipar tart lépést a védekezéssel, hanem a közélet para­zitái sem pihennek, hogy újabb és újabb trükkökkel lazítsák a törvé­nyes rendelkezések hálóit. Ha át van itatva a képviselő ern­kek a tudatától, hogy nem­ a magán­érdekek, egyes klikkek, hanem az egyetemes nemzeti érdekek képvise­lete, akkor egész politikai pályáján ez a szempont vezeti. Ellenkező eset­ben a paragrafusok egész erdeje sem tudja meggátolni, hogy vissza ne éljen helyzeti energiájával és össze­­köttetéseivel. Az összeférhetetlen­ségi törvény világosan kimondja, hogy az országgyűlés tagjait hivatá­suk betöltésében kizárólag az egye­temes­ nemzeti érdek vezetheti. Ennélfogva az országgyűlési tagság­gal nem egyeztethető össze olyan helyzet, vagy magatartás, amely a törvényhozás tagjait akadályozhatja abban, hogy a törvényhozói munkát a nemzet érdekében lelkiismerete­sen és önzetlenül lássa el. Ha csupa Deák Ferencek ülnének a parlament­ben, ha mindenkiben élne a köztisz­­ttességnek, a tiszta politikai érdek­telenségnek érzése, akkor nem is lenne szükség ilyen törvényre. Elég volna a köztisztesség íratlan törvé­nye is, hogy a közjogi megbízatás tógája alá senki se rejthesse el az érdekcsoportok aktatáskáját. De mert szomorúan tapasztalta az egész ország, hogy milyen sok visszaélés történik, mennyi a kijárás, mennyi a beavatkozás, mennyire érvényesül sokszor egyesek cselekedeteinél mi­­liánosok, vállalatok szempontjainak védelme és támogatása, azért van nagy szükség a törvényre. Nem le­het mentség az, hogy másutt is van­nak visszaélések, tehát nyugodjunk bele és „ne izgassuk a kedélyeket.“ Nagy­­és gazdag nemzetek könnyeb­ben kiheverik az erkölcsi sebek ha­tását, mint a lelkileg és anyagilag lerongyolt trianoni Magyarország, m­­ely nem­ bírja ki a közszellemi, to­vábbi mérgezését. Egy tisztább er­kölcsi közélet könnyebben viseli el a társadalmi, politikai megpróbálta­tásokat is és kevésbé hajlamos, hogy a kalandorok és felforgatók karjaiba kergesse az elkeseredett tömegeket. A liberalizmus elválasztotta a po­litikát az erkölcsi elvektől, a „nyo­masztó tehertől", hogy szabad teret nyithasson mindenféle emberi érvé­nyesülésnek és gondolatnak. Ez a szellem itatta át a történelmi, világnézeti és tudományos felfogá­sunkat, ennek szellemében oktattak bennünket az iskolában s azon kívül, ezt terjesztette a sajtó és észrevét­lenül jutottunk el ahoz a meggyőző­déshez, hogy a közélet nem áll az erkölcsi törvény ellenőrzése alatt. A politikának keresztény felfogás szerint azonban a legszigorúbb er­kölcsi alapon kell állania, mert kü­lönben méltatlan a polgárok bizal­mára. A közjó az emberek leg­nagyobb földi java s ennek egyedüli­ hathatós biztosítója az erkölcsi tör­vény, melyet épen ezért elsősorban a parlamentben kell uralomra segí­teni, ahol a nemzet életbevágó kér­­déseiről döntenek. (HB) A kormány felajánlotta lemondását, de a kormányzó nem fogadta el Budapest, jún. 30. — (MTI.) A Budapesti Közlöny holnapi száma az alábbi kormányzói kéziratot fogja közölni: — Kedves gróf Károlyi! A magya­a ír. minisztériumnak a mi nappal felajánlott lemondá­sát fogadom el. Amidőn múlt nyáron válságos vi­szonyok között, ritka hazafias önfel­áldozással megalakította kormányát, meghatározott feladatnak elvégzésére vállalkozott. A­ feladatnak immár eleget téve, arra az elhatározásra jutott, hogy helyét ezzel elhagyhatja. Az egymást követő valóban nehéz elhatározást igénylő kérdések meg­oldásánál, amelyek a kormányzat elé tömörültek, lelkes­­fáradozásukat a lehetőségek keretein belül siker kí­sérte. Elértük azt, ami a mai kivétele­sen nehéz viszonyok között rendkívüli erőfeszítést és körül­tekintést igényel, az államháztartás egyensúlyának és fizetési eszközünk értékállandóságá­nak biztosítását. De ma, amikor külföldön egyik napról a másikra életbevágó érde­keink kerülhetnek döntés alá, .­­ r.­­ x a n­emzet egységének kifejezésre juttatására fokozottabb mérték­Az egységes párt és a kormányt támogató pártok, sőt az ellenzék egyik része is megnyugvással fogadták azt a hírt, hogy az államfő további bizalmáról biztosította Károlyi Gyula gróf miniszterelnököt és kormányát. Egy lap munkatársa Károlyi Gyula gróf miniszterelnöknél érdeklődött a­ben van szükség. A miniszté­riumot a legteljesebb bizalomról biztosítva, arra kérem tehát Önt, hogy az or­ í szág érdekeinek teljes súlyát át-­ érezve, továbbra is vállalja minisz-­ terelnöki tisztjének ellátását. ■ Kelt, Kenderesen, 1932. évi jún. 30 . Horthy s k. Károlyi s. k. lemondás körülményeiről. A minisz­terelnök a következőket mondotta: •­­ Abból a tényből, hogy az állam­fő további bizalmáról biztosította a kormányt, az következik, hogy a kormány marad a helyén. A lemondással kapcsolatban a kabin­ net újjászervezéséről elterjedt hírek-­­ról, kijelentette a miniszterelnök,­ hogy ezeknek a kombinációknak­ nincs alapjuk. Az egységes párt megnyugvással fogadta a kormányzó döntését TTTTI T­VTTTVTT­T­VTVVVVVTVVTVVÍ­V M­agyarországot is meghívták a lausannei konferenciára Budapest, jún. 30. — Az angol követ ma megjelent a külügyminisz­tériumban és MacDonald nevé­ben meghívta Magyarországot a lausannei konferenciára. Lausanneban egyébként ma dél­előtt két fontos értekezlet volt. A megbízó­i hatalmak hatos bizottsága délután 1 óráig tanácskozott és dél­után 4 órakor folytatta tárgyalásait. A tárgyalások szigorú titoktartásba burkolódznak, azt mondják azonban, hogy J­oswai a A Paris Midi lausannes tudósítója kiemeli, hogy a tegnapi tárgyalások anyagát sűrű homály fedi és az egymással ellentétes híreszte­lések közül jóformán egy sem maradt cáfolat nélkül. A francia delegáció szállásán, megerősítették, hogy­ a tegnapi tanácskozáson elfogad­ták az átalányfizetés elvét és ma a végrehajtás módozatairól folyt a vita. Ezzel az üléssel párhuzamosan a gazdasági bizottság elsősorban a búza kérdésével foglalkozott, ami a középeurópai államok szem­pontjából a legfontosabb. Tárgyalnak a módszerekről, hogy mielőbb helyesebb eloszlást biztosít­sanak a piacok számára, az értekezlet kedvező irányban fejlődik és a helyzet javult, de nem árultak el semmit sem, hogy miben áll ez a javulás és melyek azok az új tények, amelyek a ked­vező fejlődést lehetővé tették. Német forrásból származó hírek szerint­­Németország politikai enged­ményektől, még­pedig a Versailles- szerződés 5-ik és 8-ik részének, te­hát a pénzügyi és katonai rendelke­zéseknek revízióját teszi függővé az újjáépítési közös alapba való befize­tés elvállalását. A megbízó hatalmak 6-os bizott­ságának mai délelőtti ülésén a ta­nácskozás afölött forgott, hogy meg­állapítsák összegszerűleg azt az áta­lányt, amelyet Németországtól a né­met birodalom gazdasági talpraállása után követelnek, továbbá kidolgoz­ták a­ megkötendő egyezmény módo­zatait. A német birodalmi pénzügy­miniszter ma délelőtt súlyos el­lenvetéseket tett. Megerősödik az a benyomás, hogy a Berlinből kapott utasítások megnehe­zítik a német delegátusok feladatát és lényegesen korlátozzák kezdemé­nyezési lehetőségeiket..

Next