Dunántúl, 1934. február (24. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

2. oldal. MOZAIK Organizmus-e a társadalom ? Bethlen István gróf debreceni meg­nyilatkozásában a reánk nehezedő lehe­tetlen helyzet gyógyszereit nem a libe­­­rális kapitalisztikus elvek alapján kere­si, hanem a társadalmi és gazdasági szo­lidaritás útján. Ezzel Bethlen gróf poli­tikai pályája eljutott arra a magas fejlő­dési fokra, melyhez csak kevés, a libe­rális légkörben felnőtt politikus ér el. Mert felismerte azt, hogy egy nemzet gazdaságpolitikáját nemcsak a hivatali burokban, a bankhelyiségekben és ipar­­vállalatok irodáiban kiagyalt, teoretiku­san és a sanda mészáros jól ismert in­­tividualizmusával körülépített elgondolá­­sok alapján lehet irányítani. Ez lehet­séges úgy is, hogy a gazdaságpolitika irányadó alapelveit a legszélesebb nép­rétegek ösztönös kívánságaiból meríti. Mert az általa megvalósítandónak ítélt követelések egy alulról felfele haladó ösztönmozgalom tételei, melyeket első­sorban a mezőgazdasági népesség érzett meg. A gazdasági berendezkedés kiélisé­­géből és töméntelen anakronisztikus fo­nákságából származó számtalan intézke­dés , hogy korszerű kifejezést használ­junk — vonalvezetés a mezőgazdasági éresésből folyó súlyos helyzetet első­sorban az agrárnépességénél súlyosbí­totta az elviselhetetlenségig. A mindun­talan felhangzó segélykiáltást könnyű volt eleinte valamiféle, kizárólag paraszt­­érdek szolgálatának minősíteni és azt a vádat kiáltani országgá, hogy itt valami, parasztország felépítését akarják. A kór azonban nem állt meg és belopódzott a nem agrár­foglalkozási­­rétegek élet­­körülményeibe is. Sorra került az ország tisztviselő társadalma, az ifjúság, a sza­bad pályák népe, a különben hallatla­nul túlméretezett kereskedelem, az ipa­rosság, a munkásság stb. Tehát fokoza­tosan ugyanaz az ösztönszerű megérzés vált úrrá az ország egész foglalkozási társadalmán. A túlnyomó népesség előtt világos lett, hogy az ő — tehát a nemzet­ek érdeke valami egész mást kíván. Ez az ösztönmozgalom azt is meglátta, hogy a liberális kapitalizmus által természet­szerűleg széttagolt gazdasági élet, egy­szerűen képtelen már a jelenben is, de még fokozottabb mértékben a jövőben megélhetését biztosítani és megérzi azt is, hogy a gazdasági életnek és a tár­sadalomnak a társadalmi szolidaritás szerves és élő organizmusává kell vál­nia. Ezt az organizmust pedig lehetetlen felépíteni olyan anorganikus és a termé­szetben ismeretlen tévedésekre, mint a gazdasági szabadság és gazdasági egyen­­lőség elve, mely a liberális rendszert kí­sérő szörnyű hekatombák főoka. Ha tehát tagadjuk a mechanikai egyen­lőség hamis tételét, úgy a szolidaritás alapján álló társadalomban nincs helye az osztályharcnak sem. E ma már szükségszerű élő organizmus keretében csak evolúciót, fejlődést kell elismerni és nincs létjogosultsága semmi­féle revoluciójellegű, megszakító intéz­kedésnek. Már­pedig a tőkének a terme­lésből való kivonulása, a munkanélküli­ség folytán a nemzeti munkavagyon el­­tékozlása, a pénz értékének mesterséges fenntartása, a túlzott defláció, a fogyasz­tás eddig nem ismert összezsugorodása és Európa legalacsonyabb munkabérei­nek ellenére az ipari árszínvonal hallat­lan magasságban való tartása, a mező­­gazdasági árnívó fokozatos lesüllyeszté­sével az agrárolló állandó kitágítása, a hitelező érdekek teljes biztosítására való állandó törekvés, tehát a hitelező rizikó, fának tagadása, a hitelélet megdermesz­­tése ttbi­ni mú­­ló sem az organizmus ellen irányuló szakadások revolnció­szerű kiváltása? Egy élő organizmus jelenléte esetén merő bűn a nemzettel szemben olyan fel­fogást hangoztatni, mint amit a közel­múltban egy magas közfunkcionáriusunk ejtett el, hogy a valamilyen szakmára való képesítés nem jogosít fel senkit arra, hogy a társadalom kötelességévé tegye szakmájából való megélhetését. Sőt el­lenkezőleg! Nemcsak joga van a társa­dalomtól ezt kívánni, de a szolidáris or­ganikus társadalomnak jogában áll és kötelessége minden egyes egyéntől a csúcsteljesítményt is kikövetelni, mert ez a nemzet gyarapodásának, termelőképes­ségének és a nemzeti nagyság felé való haladásnak az útja. A hibásnak bizonyult intézkedések szí­vós leépítése nemzeti kötelesség. A to­vábbi feladat az, hogy a szolidáris orga­nikus gazdasági életet az új kapitalizmus elvei alapján fel is építsük és pedig a további összerombolódások bekövetke­zése előtt. Az érzékenység és ellenállás nagy lesz. A rejtett és nyílt gazdasági pozíciók részben való­ feladásának és át­alakításának kikényszerítése kemény feladat. De egy jövőbe tekintő és a nem­zet céljait és nem egyeseket szolgáló társadalomnak rá kell szorítania, vagy meg kell találnia azokat a tiszta kezeket, melyek ősi alkotmányunk csorbítatlan alapján képesek lesznek nem a nemzeti társadalom gerincét, de az oktalan ellent­­álakat vajpuhára alakítani. Hogy ezek elsősorban hol kereshetők, könnyen meg­alapíthatjuk, ha figyelemmel kísérjük a félénken megindított mezőgazdasági irá­nyított gazdálkodás bevezetési kísérlete körül lejátszódott mesterkedéseket, me­lyekkel annak elgáncsolására töreked­tek. Nekik szabad a termelést a fo­gyasztás szerint, sőt annak ellenére irá­nyítani, limitálni,­­ragornizálni és kontin­gentálni, mert ez közgazdasági érdek­ű, a mezőgazdaságnak tilos saját irányí­tása mellett területileg és az export­­lehetőségekre való tekintettel megállapí­tania, hogy mit, hol és miért termeljen és a termelésért haszonhoz is jusson.­­ Csak azért, hogy élhessen, kötelezettsé­geinek eleget tegyen. Ezek a vékony rétegek rövidesen Bethlen grófot éppen úgy, mint e pro­gramot kezdettől fogva hangoztató és a revízióért vele együtt küzdő fegyvertár­sát, Eckhardt Tibort annak idején fan­tasztának és gazdaságpolitikai „barom­­orvos"-nak fogják nevezni. De ahogy Bethlen grófot ismerjük,­ édes keveset fog ezzel törődni, mint ahogy Eckhardt Tibor sem törődött vele, kinek program­jához most Bethlen gróf csatlakozott. A gazdasági élet átfogására és meg­­organizálására irányuló felfogás ország­szerte kialakult és megjelent váratlanul a gazdaságpolitikai nemzeti egység, mely­re a koronát Bethlen gróf, a közelmúlt tévedéseinek belátó embere tette fel. V'ideant consules ... Cosztonyi Eme­rér. DUNÁNTÚL Csütörtök, 1934. február 1. IR$a8 sr:3 ilor:# * w fer’SSÍKi—1 -•****■>-'-«*—Sfin­tiSfuntCr^u. .. Most vegyen n­agyosa olcsón!!! n£i­, gyerm­ekruhát és kabátot Lőwy Testvérek leltári árusításán Csak febr. 8-tej. *W 25-415 01--©* Gob­bels: Németország nem enged a jogegyenlőségre irányuló követeléseiről Kétmillió munkanélkülit helyez el a korrá­­ny Berlin, jan. 31. — Göbbels dr, birodalmi miniszter a nemzeti szocialisták hatalomrajutásának év­fordulója alkalmából a sportpalotá­ban mondott nagy beszédében töb­bek között részletes áttekintést nyújtott a birodalmi kormánynak az elm­últ évben végzett munkájáról. — Belpolitikáiig — mondotta — a birodalomban megingathatatlan a tekintély, de a kormány uralma nem az ön­kényen alapul, hanem a demokrá­cia legnemesebb formáján. Nincs Európának még egy állama, amely annyi joggal hivatkozhatnék a népre, mint mi. Külpolitikai tekin­tetben nem engedünk a jogegyenlőségre irányuló követelésünkből. Nem akarunk háborút, de nem foga­dunk el olyan szerződést, amely be­csületünkön ejt csorbát. Nem megyünk vissza Genfbe addig, amíg minden tekintetben egyenlőjogú félként nem fogad­nak be bennünket. Fegyvereink nincsenek, de győzni fog erős akaratunk. A miniszter ezután a jövő felada­tairól szólva hangoztatta, hogy a nyáron további két millió munkanélkülit helyeznek el A nagy külpolitikai problémákat is elintézik, nevezetesen azt, hogy Európa békéjét biztosítsák és hogy Németország megkapja az egyen­jogúságot és az őt megillető helyet a nap alatt. Lehet, hogy a monarchis­­ta propaganda nemzeti, azonban nem lehet szó olyan propagandáról, amelynek céljait az állam magáévá nem teszi, ha pedig egyik oldalról megengedjük a propagandát, akkor a másik oldalról is meg kell engedni. Ugyanez a helyzet az egyházak köréből származó amerikázás­­sal is. Göbbels ezután a láthatatlan re­akció ellen fordulva így folytatta be­szédét: — Romboló üzelmeiket nem fog­juk tétlenül nézni és a nacionalizmust megtisztítjuk et­től a salaktól. Végül a vezér és a párt iránti hűség­re hívta fel hallgatóit. A beszédet nagy tetszéssel fogad­ták. Nagy leltári kiárusítás rendkívül olcsó árakkal a a Salamon Cipőházban Király­ utca 43. szám. Kereszténymészárlás egy afrikai gyarmaton London, jan. 31. — Kenya afri­kai angol gyarmaton keresztényelle­nes pogromokat rendeznek a benn­szülöttek. Egy bennszülött prófétaként lé­pett fel ezen a vidéken, aki új vallása számá­ra keres híveket. Egy néger szárma­zású anglikán pap megölte az új vallásalapító egyik hívét és ez vál­totta ki a pogromokat. A fanatizált bennszülöttek több községet felperzseltek és menekülésre kényszerítették a fe­hér és néger keresztényeket. Nyolc keresztényt megöltek, többet súlyosan megsebesítettek. Mussolini kijelentette, hogy a leszere­lés holtpontra jutott. — Titulescu álla­­pota nem javult és ezért újabb műtétet­­tell végrehajtani rajta. — Roosevelt 250 ezer üdvözlő sürgönyt kapott ötven­­kettedik születésnapján, amit tegnap egész Amerikában megünnepeltek. — Az osztrák kultuszminiszter rendeletet bocsátott ki, amellyel megtiltja, hogy középiskolai tanulók levelezést folytas­sanak német birodalmi középiskolák ta­nulóival. —­II. Vilmos sírva fakadt, s ek­­kor 75-ik születésnapján Mackensen tábornagy tolmácsolta előtte a császári hadsereg volt tisztikarának üdvözlését. — Agyonlőtte egy varsói kereskedő a szabóját, mert az rosszul vasalta ki a nadrágját. — Po­gárháború tört ki a nyu­gatausztráliai Kalgoorlie városában. A rendőrséget a fegyveres forradalmárok lefegyverezték. . A lakosság páni féle­lemben várja a további fejleményeket. — Elhunytak: Demeter Imre zongora­művész Pestújhelyen, Báthory Dezső ny. tanár Budapesten”, Kenéz Józsefné Szi­lágyi Margit Aradon, Megyery Pál dr. tb. főügyész Budapesten, Schubert Mik­lós ny. tanító Fertőszéplakon, Jónás Andrásné Va­sándon, Papp József hit­oktató Szombathelyen, özv. Hazai Adolf,­­é Zalaegerszegen. Tollfuss kancellár kiáltványt­ intézett az osztrák néphez, amelyben felhívja a polgárságot, hogy támogassa a­­kormányt, őrizze meg a nyu­galmát és tartózkodjék minden egyéni önvédelmi akciótól. — Kigyulladt a bu­dapesti Ganz Danubius gyár kovácsmű­­helyének tetőzete. 100 négyzetméternyi tető elpusztult. — Károly román király csütörtökön délben személyesen nyitja meg a parlament új­­ ülésszakát. — A g­áci egyetemen az utóbbi napokban történt terror­cselekmények miatt az egyetem irodaigazgatóját és több nemzeti szocialista diákot gyűjtőtáborba vittek. — Japán dömpingselyem árusítására ka­pott ajánlatot néhány budapesti cég. Az ajánlatot Japán jugoszláv ügynöksége tette, — 20 ezer szalmakalapot küldött az an­gol állatvédő egyesület Fokvárosba, hogy az ottani bérkocsilovakat megvédjék a délszaki nap perzselő sugarai ellen.­­ Ecset és szanpan nélkül lól és a gyorsan feo­orvélkoz!lila,­ GITÁN borotvakrémmel. 1 tagelv ! Kapható : Szivethy „Remény“ 30 fillér | patika Mary Pickford, a híres filmsztár, aki most a bostoni színházban vendégszerepel, fel­jelentést tett a rendőrségen, hogy egy ismeretlen férfi és nő el akarta rabolni. — Mezey Lajost egyhangúlag fogják meg­­választani a kunszentmártoni kerület képviselőjévé. — Jégveremmé akarják átalakítani a történelmi nevezetességű kolozsvári Bethlen bástyát. — Agyon­ütötte a lezuhanó 20 méter magas fa Bodzás István jutár földművest. — Panamát lepleztek le a bukaresti erdé­szeti igazgatóságnál. Petre Joan vezér­­igazgatót és Roset kereskedelmi igazga­tót, akik több millió lejjel károsították meg az államkincstárt, letartóztatták. — A pozsonyi cseh hatóságok elrendelték, hogy a város lakossága 3 napos ünnep­séggel tartozik megülni a cseh megszállás 15 éves évfordulóját. Szombaton, február 3-án lesz ugyanis 15 éve, hogy a cseh katonaság bevonult az ősi magyar koro­názó városba. — Boris bolgár király ja­nuár 30-án ünnepelte 40-ik születésnapját. — Időjóslás: Élénk északnyugati szél, fagypont körüli hőmérséklet, változó felhőzet, sok helyen csapadék, hó, vagy hava© eső,.

Next