Dunántúl, 1934. július (24. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-26 / 167. szám

Csütörtök, 1934 július 25. mNAN I úr. KÖZBESZÓLÁS jpn—Tr" üjpujjTiii' - '-n l (?) Még a szakemberek is tévedhetnek... Két magyar feltaláló — Czékus János és Kovács Lajos — fatüzelésű traktort szerkesztett, amely feleannyi üzemanyagot fogyaszt értékben, mint a közönséges traktor. A gépet nyárfával, kukoricacsutkával, vagy bármiféle eléghető anyaggal fűtik. Nemzetgazdasági szempontból nagyjelentőségű dologról van szó. A feltalálók már 1922-ben szerkesztettek ilyen fagázmotort, amely azóta is üzemben van. De a szakembereknek nem igen mertek a dologról beszélni, mert leintették őket. Azért óvakodtak tőlük — mondják a jeles feltalálók. Mi roppant nagy tisztelettel tekintünk a szakférfiakra, amíg szigorúan a tárgynál maradnak, de amikor a féltékenység az előítélet, vagy a jósnő beszél belőlük, akkor azokra a szaktekintélyekre gondolunk, akik elvakultságukban nagy bakot lőttek a tudomány berkeiben. Sok felfedező életét keserítették már meg és sok találmány később válhatott az emberiség közkincsévé a szaktudósok elfogultsága, vaskalapossága és talán tudományos gőgje miatt. Semmelweiser például tudós kartársainak rosszindulata, gúnyja önkívületbe űzte. Amikor a modern bakterológia alapvető elveit tartalmazó munkáját megküldte híres orvos kollégáinak a világ négy tájára, hogy véleményüket kikérje, még csak választ sem kapott. Bécsi egyetemi előadásait hitetlen gúnykacaj fogadta. Ma pedig áldva áldja emlékét az emberiség. Foultont, Stephensont is kinevették a tudós szakférfiak, mert lehetetlennek tartották a párisi akadémia szakértői, hogy a kerekek forgásán túl még a mozdony is haladjon. Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás zseniális megálmodóját térképe fölött érte a halál, amikor magyarázta — hiába! — a szakértőknek a szabályozás egyetlen helyes megoldását. Zrínyit, Széchenyit és sok-sok nemzetéért elégett magyar elmét a közönyön túl a vaskalapos szakértők tették tönkre. A kritika legyen szigorú az új dolgokkal szemben, de ne legyen a maradiság furkósbotja. (…) Irigyeljük, vagy sajnáljuk a madocsai atyafiakat?! Mert hogy — amint egyik pesti lap írja— nem kell nekik a könyv, az újság, nem akarnak olvasni, művelődni. De most az egyszer mégis megmutatták nagy kulturéhségüket a Márkus-Szabó üldözése kapcsán. Egy, egyetlen egy újsággal kivételt tettek. A körúti esti lapból 200 példány fogyott el. Ez volt az utolsó évek egyik legnagyobb kulturális szenzációja, így mondja szóról-szóra a fenti lap reggeli édestestvére. De csak azért — fűzi hozzá az enyhítő körülményt , mert a lap tele volt fényképekkel, madocsai riportképekkel. Végtelenül sajnálatra méltó az a falu, amelynek kulturális szenzációt jelent még a fentírt lap is. Ámbár az is lehetséges, hogy éppen azért nem veszik meg máskor az újságot, mert nagyon is tisztában vannak azzal, hogy milyen kultúrát terjeszt a faluban. Ha így van, akkor ebben az esetben irigyeljük a madocsaiakat... fe:) Szomorú képet festett a madocsai református tiszteletes. Nagyon lesújtóan nyilatkozik madocsai híveiről: „Népünk többsége templomkerülő. Vallásilag közönyös, erkölcsi felfogásában meglazult ... Nem kell ezeknek vallás, nem kell ezeknek iskola ... Valóságos lelkifájdalmat érzek ünnepnap, amikor bemegyek a templomba s ásító, üres padokat látok“ ... Mint egy komor halotti beszéd, úgy zuhognak az ember lelkére ezek a keserű szavak. De azt mondja a tiszteletes úr nyilatkozata végén, hogy ez az igazság. Ebben igazán senki sem vitatkozhatik vele, hiszen ő a legilletékesebb véleményt nyilvánítani falujának vallási életéről. De hogy ennek a nagy, vallási és erkölcsi lezüllésnek a háború és a kommün lenne az egyetlen oka, ahogy ő mondja, ezt alig tudjuk elképzelni. Hiszen tudvalevő, hogy a falu életének üteme sokkal lassúbb, vontatottabb, semhogy tizenöt-húsz év alatt meg tudna változni. A falu sokkal konzervatívabb, mint a város, a beidegzett közszellemet akár jó, akár rossz — sokkal nehezebb megváltoztatni, mint a folytonosan fluktuáló, idegéletet élő városi lakosságban. A baj gyökerei — véleményünk szerint — messzebbre nyúlnak vissza. S ha a szenzációéhes sajtó komoly érdeklődéssel fordulna a falu élete felé máskor is, nemcsak, ha véres események izgatják, könnyen megtalálhatná a beteg falu orvosságát is. (…) A francia radikális demokrácia nem kiváncsi arra, hogy mi az igazság a Stavisky-botrányban. Tardieut meg akarják kövezni a szabadkőmíves vezérkar főkorifeusai, mert kínos leleplezéseivel veszélyezteti a békét, az engesztelődést és a kormány munkáját. Ilyen izgága, rendbontó elemre nincsen szüksége a szabadkőmívességnek. Fenn kell tartani a statusquot, s nem szabad lecsapolni a korrupció mocsarát, mert — jaj — mi lesz akkor a békákkal, az ország nagytekintélyű néhai és jelenlegi vezető embereivel. Mennyire fájhat Harriot úrnak, hogy a forrongó francia közvéleménybe nem lehet beledobni a laikusiskola, vagy a szerzetesek kiűzésének kérdését. Volt idő, amikor a félrevezetett közvéleménynek minden panamát és rothadást le kellett nyelnie, mert aki szót emelt, arra ráfogták, hogy elensége a köztársaságnak, a laikus iskolának, hogy hazafiatlan klerikális stb. A hazugság és rágalom élete azonban sokkal rövidebb, mint kitervezői elképzelik. A francia tömegek megelégelték már a sorozatos, nagystílű fonásokat és sikkasztásokat, amelyeknek szálai „véletlenül" mindig a páholyokba és sohasem a szerzetes termházakba vezetnek. Fűrész Miklós — ....mii .................. Pécs—Budapest két óra A város sürgeti a Pécs—Budapest közötti gyorsabb összeköttetést Pécs, júl. 25. — Amióta az autók és repülőgépek óránként átlagos sebessége mintegy kétszáz kilométer (sokszor ennél is több), azóta a vasúti közlekedés mind fokozottabb mértékben érzi a gyorsaság fokozásának szükségességét. Ezen a téren Németország végezte el az úttörő munkát a Linzeppelinek üzembe helyezésével. A sajátos kiképzésű, óriási légcsavarral hajtott kocsik óránként 160—180 kilométer sebességgel közlekednek s biztonságuk szédületes sebességük dacára éppen olyan megnyugtató, mint bármelyik vicinálison való utazás. A német példát követte Amerika s a francia és angol vasutak hasonló kísérletezései után most végre a MÁV is elérkezettnek látta az időt arra, hogy a gyorsaság terén is megreformálja a közlekedési politikáját. Mint nemrég jelentettük, az új Diesel-motoros mozdonyokat most próbálták ki s azzal Kaposvár és Barcs között 160 kilométeres óránkénti sebességet értek el. Ott, ahol a vasúti sínpár elbírja ezt a sebességet, egyszerire megváltozhatna a forgalom képe, mert az így nyert időmegtakarítás minden bizonnyal jelentős százalékban emelné a vasúti forgalmat. Ha csak a Pécs— Budapest közötti relációt vesszük figyelembe, meg kell állapítanunk, hogy a nagyobb tömegek által frekventált személyvonati forgalom szánalmasan lassú és minden tekintetben kényelmetlen. Személyvonaton hét és félórás fárasztó bumlizást jelent egy budapesti utazás s emellett két éjszakát kell vonaton tölteni azért, hogy tíz órája legyen az utasnak a fővárosban. Négy és félórás a gyorsvonati utazás is s ha tekintetbe vesszük, hogy a légiforgalom idei menetrendje a pécsiek számára teljesen alkalmatlan (a Fokker délután 5 óra 10 perckor startol Budapest felé), akkor csak helyeselnünk lehet a város vezetőségének azt az elhatározását, hogy sürgetni fogja a Pécs—Budapest közötti vasúti forgalom megjavítását s a motoros vonatok mielőbbi beállítását. Értesülésünk szerint ez a kezdeményezés a város idegenforgalmi hivatalától indult ki. Ha a motorosjáratokat üzembehelyeznék, közel két óra alatt lehetne megtenni a Pécs—Budapest, Budapest—Pécs közötti utat. Szinte felesleges bizonyítani annak valószínűségét, hogy ez milyen mértékben emelné a város idegenforgalmát, miután az a sebesség valósággal megszüntetné a távolságot Pécs és a főváros között. Amennyiben az idegenforgalmi hivatalnak erre vonatkozó javaslata elkészül, a polgármester a motorosvonatok megindítása érdekében azonnal feliratot intéz a kereskedelmi miniszterhez. A tűznyelőt utánozta és halálra égette magát Piski, júl. 25. — A piskii piactéren nemrégen egy vándorcirkusz ütötte fel a tanyáját. Többek között egy tűznyelő is produkálta magát olyanformán, hogy a szájába valamilyen folyadékot öntött, azt meggyújtotta és kék lángot lövelt ki. Crastian Nicolae 15 éves fiúnak ez nagyon megtetszett s mikor hazament, benzint szerzett, beleönötte a szájába és egy gyufával meggyujtotta. A benzin nemcsak meggyulladt, de robbant is és a fiú száját, torkát és arcát összeégette. A kis artistát halálos sebolvo!s * kórházba szállították. 5. oldal Előzetes letartóztatásba helyezték a madocsai rém anyját, fivérét és barátját Szekszárd, júl. 25. — A vizsgálóbíró kihallgatta a madocsai csendőrgyilkos rejtegetése ügyében letartóztatott és Szekszárdra szállított gyanúsítottakat és közülük id. Márkus Szabó Jánost, a gyilkos apját, Katz Ferencet és feleségét, Márkus Szabó Sándort, Tuba Jánost, Bacsó Józsefet és Raszmusz Istvánt szabadlábra helyezte. Előzetes letartóztatásba helyezte a vizsgálóbíró Márkus Szabó Jánosnét, a gyilkos anyját, Márkus Szabó Pétert és Csányi Tóth Istvánt, akik beismerték, hogy a szökevénynek fegyvereket szereztek. Az ügyész megnyugodott a vizsgálóbíró végzésében, az előzetes letartóztatásba helyezettek fellebbeztek. Halálra taposta a bika a szabadszentkirályi Öreg pásztort Pécs, júl. 25. — Halálos szerencsétlenség történt tegnap este 7 és 8 óra között a baranya megyei Szabadszentkirály községben. A község bikája agyonnyomta Tánczos Ignác 76 éves napszámost, akik régebben a község apaállatainak a gondozója volt. A szerencsétlenül járt öreg napszámos már évek óta a községtől kapott kegydíjból tengette életét és fel volt mentve az istálló rendbentartása alól. De az öreg nem bírta a tétlenséget és jószántából állandóan segített a községi pásztoroknak. A közelmúltban a község új bikát kapott. A hatalmas telivér állat még vad volt és a gondozók csak félve merték megközelíteni. Tánczosból azonban kitört a régi virtus és állandóan azt hangoztatta, hogy ő nem fél a bikától és el tud bánni vele. A fiatalabb pásztorok megmosolyogták hetvenkedését és több alkalommal is jóindulatúlag figyelmeztették: — Jó lesz vigyázni, Náci bácsi, ne menjen a bika közelébe, mert megtapossa. Tánczos Ignác azonban leintette az pásztorokat: — Ne féltsetek engem. Több dühös bikát szelídítettem én meg, mint amennyit ti láttatok. Tegnap este egyedül bement az istállóba. Takarmányt adott a dühösen fújtató állatnak. Simogatni kezdte a nyakát, de a bika nem tűrte a barátságos közeledést és az öreget nekiszorította a jászolnak. Tánczos kétségbeesetten kiáltozott segítségért, de ez még jobban felbőszítette a bikát. Letiporta Tánczost, akit az összeszaladt pásztorok összetört tagokkal, eszméletlen állapotban vittek ki az istállóból. Azonnal értesítették Klekner Béla dr. körorvost, de az már nem tudott segíteni Tánczos Gáboron, aki rövid szenvedés után meghalt. A csendőrség megindította a nyomozást, de megállapítást nyert, hogy az öreg pásztor saját vakmerőségének, lett az áldozata. Az ügyészség kiadta a temetési engedélyt.