Dunántúl, 1934. augusztus (24. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

XXIV. évfolyam 172. szám Ara ££ fillért Pécs, 1934 augusztus 1. Szerda. ELŐFIZETÉSI Arab HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2 PENGŐ 50 FIL LÉR, EGYES SZÁM ÁRA 1/1 FILLÉR, U OLDALAS 34 FIÚ KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA DUNÁNTÚL SZERgESZTOSÉG­I.YCEUM-UTCA TELEFONSZÁM KIADÓH­IVATAL? XYCEUM-UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM: 22-72. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINTI A rend hazája ma Európában Magyarország. Ami­kor Párisban barrikádokat emel a tömegszenvedély s amíg egymásután vonul fel a tüntető tömeg Barcelo­­nában, Marseille-ben, Bukarestben, Berlinben és Prágában, itt a békés munka csendes üteme dobog s leg­feljebb az alkotás láza fűti az aka­rást és fantáziát. Pedig mi a trianoni nyomorúság siralmas mélységéből ve­­rekedtük fel magunkat Isten világos­ságára. Mi megkötött kézzel és le­láncolt lábbal őrizzük életünket és védjük állami fennmaradásunkat. A nyugati metropolisok bankárjai fe­lénk nem nyújtanak tömött pénztár­cákat, mi koldusok vagyunk, de ha a Schneider-Creusor cég elnökigazga­tója pihenni akar, Budapestre utazik, a Dunapartra ül, hogy a Gellérthegy és a Vár panorámájában gyönyörköd­jék, vagy a Balaton mellé rándul, hogy ott élvezz­e a termés­zet derűs, tiszta nyugalmát. Nálunk nem rob­bannak bombák és nem siklanak ki a vonatok. Az államgépezet simán, zökkenés nélkül és zavartalanul mű­ködik. Panamák szennye sem árad el a közélet vizein, ha voltak ilyen pa­namák azokat lecsapolták rég. Az ál­lampénztárakat senki se lopja, a meg­rokkant tisztviselők nyugdíja nem sikkad el, politikai pártok nem vívnak véres csatákat és tank nem dübörög a főváros utcáin. Nincsenek interná­ló táboraink, gépfegyverekkel és ágyúkkal felszerelt felelőtlen alaku­lataink. A becsületes munka pro­gramja az a plattform, amelyen már régen találkoztak a legkülönbözőbb társadalmi osztályok. Az ideális rend és nyugalom hazája Magyarország, amelynek testéből háromnegyedrészt operált le a trianoni önkény, kisza­kítva az egykor boldog és virágzó ál­lam testéből tizenegymillió polgárt. A romokon mégis felépül az új Ma­gyarország, tanúbizonyságául annak az államalkotó készségnek, amely a Duna medencéjében csak a magyar faj sajátossága. És amíg a szomszéd­államok a bennük működő divergáló erők hatása alatt minden eresztékük­ben recsegnek-ropognak, a trianoni Magyarország a gyógyulás és meg­erősödés utján mindennap biztatóbb kilátások mellett halad megérdemel­ten szebb és boldogabb, jövendője, a diadalmas igéretű második magyar millenium felé. Ez a hit ad nékünk erőt és bátorságot s hiába sorakozik határainkon az ágyúk és szuronyok erdeje, a jövő, egész Keleteurópa szebb és jobb, igazabb és boldogabb jövendője a miénk, mert mi az éle­tet és munkát, szomszédaink a ha­lált és pusztulást hirdetik. 1­ 1 Kivégezték Doli­fuss gyilkosát és a bécsi lázadás vezérét Előbb Molzweberen, majd Planettán hajtották végre a halálos ítéletet B­é­c­s, júl. 31. — A bécsi katonai törvényszék ma folytatta a lázadók bűnperének statáriális tárgyalását. Elsőnek Steinberger János detektívfelügyelőt hallgatták ki, aki a kritikus július 25-én a kancellári hivatalban teljesített szolgálatot. Steinberger elmondotta, hogy egy óra tájban éppen a minisztertanács termének előszobájához vezető fo­lyosón tartózkodott, amikor az ab­lakon át észrevette, hogy az udvarban katonák szállnak le teherautomobilokról és előre­­szegzett revolverekkel megro­hanják az épületet. Azonnal beszaladt a minisztertanács termébe, ahol ott találta­k a 11 f­ő­s s kancellárt és Karwinsky állam­titkárt. Odalépett a kancellárhoz és kö­zölte vele, hogy katonaság érke­zett az épületbe. Dollfuss kancellár néhány lépést tett — két fegyverrel — folytatta a vezérőrnagy — kétséget kizáró mó­don megállapították, hogy lövéseket adtak le belőlük. Az egyik Planetta Ottó fegyvere volt, Planetta pisztolya 1919. évi típusú s már feltalálható rajta a háború utol­só évében bevezetett új rendszerű szerkezet, amely megakadályozza, hogy az önműködő pisztoly egy eset­Ezután Székely dr. egyetemi magántanár, orvosi szakértő terjesz­tette be szakvéleményét. Megállapí­totta, hogy a kancellárt két lövés találta. A lőpor okozta perzselésből arra kell következtetni, hogy a lövést legfel­jebb tizenöt centiméter távolságból adták le s a golyó hat centiméterrel a bal fül alatt hatolt be, átfúrta a nyakat, majd átütötte a tarkó tájé­kon a gerincet is és végül a jobb hónaljban jött ki. A golyó több vér­edényt is átütött. A gerincsérülés feltétlenül halálos volt. Az elnöknek arra a kérdésére, meg lehetett volna-e menteni gondos ápolás mellett a kancellárt, a szak­értő azt válaszolta, hogy bár a halál lassú elvérzés és az így beállott tel­jes elgyengülés következménye volt, kétségtelen, hogy a leggondosabb t­áncolás is csak néhány pascal­­ előre, majd megfordult és besietett dolgozószobájába. A következő pillanatban már megjelent az ajtóban előreszeg­­zett revolverrel három-négy­­ puccsista és arra kényszerítette őt, hogy emel­je fel a kezeit és álljon háttal a fal mellé. Dollfuss kancellár további sor­sáról csak később értesült, amikor a kancellár már halott volt. Steinberger János kihallgatása után a szakértők kerültek sorra. P­u­m­m­e­r vezérőrnagy, főszakértő elmondotta, hogy a terroristáknak összesen 69 da­rab 9 milliméter kaliberű, önmű­ködő Steyr-pisztolyuk volt. Volt náluk ezenkívül néhány forgó­pisztoly és egy riasztópisztoly. Mu­­níciókészletük 4600 darab 9 millimé­ter kaliberű töltényből állott. Ebből a mennyiségből 3400 töltény volt al­kalmas arra, hogy felhasználják fegy­vereikhez. tintésre készer egymásután süljön el. Kizárt dolog tehát, hogy a má­sodik lövés automatikusan dör­dült volna el, mint ahogy Planetta állítja. A lő­­szakértők több mint száz lövést ad­tak le ebből a fegyverből anélkül, hogy akár csak egyszer is elsült vol­na a pisztoly csettintés nélkül. A má­sik szakértő mindenben csatlakozott Pommer vezérőrnagy véleményéhez, tudta volna meghosszabbítani a kancellár életét. A gerincsérülés folytán a karok, vál­­lak és az egész gerinc megbénult s a kancellár menthetetlen volt. Az elnöknek arra a kérdésére, so­kat szenvedett-e a kancellár, miköz­ben a haláltusát vívta, Székely dr. azt válaszolta, hogy ezt nem tudja megállapítani. Az orvosszakértő vé­gül még közölte, hogy a második lö­vést félméter távolságból adták le s ez a golyó csak súrolta a nyakat és nem okozott komolyabb sérülést. Ezután szünetet rendeltek el, majd az ügyész megkezdte vádbeszé­dét. Planetta bocsánatot kért els öszegytől T­u­p­p­y dr. főügyész vádbeszédé­ben hangoztatta, hogy a hazaárulás kétségtelenül fenn­forog. A polgárháború ennek az árulásnak volt a következménye. Ezután a védők emelkedtek szó­­lásra. Közben több összeütközés tör­­tént. Amikor Führer dr. védő form­á­­lis védőbeszédet tartott a hitlerizmus és a csatlakozás mellett, az elnök rendreutasította. Az utolsó szó jogán Planetta kijelen­­tette, hogy nem gyilkos, nem akart ölni és bocsánatot kér Dollfuss özve­gyétől, Holzweber kijelentette, hogy hatá­rozottan azon a véleményen volt, hogy nem fog vér folyni. Azt hitte, hogy emberei hintelent fogják találni a szövetségi kancellári hivatalban. Holzweber szavait azzal a megjegyzéssel fejezte be, hogy hazafias okokból cselekedett. Két halálos ítélet A bíróság a vád- és védőbeszédek elhangzása után meghozta ítéletét Planetta Ottó és Holzweber Antal bűnügyében. Mindkettőt bűnösnek mondotta ki és Holzwebert hazaárulásért, Planettát pedig hazaárulásért és gyilkosságért kötél általi halálra ítélte. A bíróság megállapította, hogy Holz­­weber Antal­ volt őrmester volt a vezére annak a lázadó csapatnak, amely elfoglalta a kancellári hivatalt, Planetta Ottó pedig, a katonaság kö­telékéből elcsapott őrvezető, két lö­véssel megölte Dollfuss kancellárt. A törvényszék elrendelte, hogy ab­ban az esetben, ha az elnök nem ke­gyelmez meg a két vádlottnak, elő­ször Holzwebert, majd Planettát vég­zik ki. „Heil Hitler" a listája alatt Az ítélethirdetés után az elnök és a törvényszék elutasította Planetta és Holz­weber kegyelmi kérvényeit és így délután fél 5 órakor sor került a kivégzésekre. Először Holzwebert akasztották fel Az elítélt cellájában búcsút vett fe­leségétől, majd Z­­­in­m­ermann evangélikus lelkész részesítette val­lási vigasztalásban. Amikor a hóhér Holzweber nyakára tette a kötelet, a bátran viselkedő elítélt ezt kiál­totta:­­ — Németországért halok meg, Ellen Hitlert A gyilkos kétszer lőtt a kancellárra A halálos gerinctörés

Next