Dunántúl, 1935. július (25. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

KXV. évfolyam 147 szám Ára: filér. Pécs, 1935. július 8. Kedd előfizetési árak HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2­50 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR, 16 OLDALAS 20 FILU KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG L­YCEUM-UTCA 4. SZ.­­TELEFONSZÁM­­ KIADÓHIVATAL L L­YCEUM-UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM­­ 32-22. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Kolumbusz-tojás Politikusaink, diplomatáink és külpolitikai szakértőink, akik tizen­öt év óta roppant vívódások és erő­feszítések, utazgatások és izgalmas tanácskozások közepette keresik az utat, amelyen árva hazánkat ki­vezethetnék elszigeteltségéből és megalázott helyzetéből, bizonyára felújjonganak az örömtől ha kezük­be akad Szörtsey József cikke. Nem kell többé álmatlan éjszakákon tű­­nődniök a magyarság legjobbjainak, hogy a német és szláv malomkő kö­zött őrlődő magyarságot mikép mentsék meg a második ezer év szá­mára. Ez sem probléma, hogy a né­met, vagy a francia orientáció nyújt-e több reményt és biztosítékot az ország történelmi határainak a visszaszerzéséhez. A TESZ ügyve­zető elnöke minden nehézséget el­oszlat lapidáris egyszerűséggel, a „Nemzeti Figyelődben: Valljunk színt Németország mellett __ fel­kiáltással. Nyíltan csatlakozzunk a harmadik birodalomhoz __ mondja — hiszen tiszta és testvéri­s rokon­­szenvünket úgy sem tudjuk a véka alá rejteni. A német bekebelezés gyermekrémét pedig engedjük át a fantasztáknak... A magyar etni­kum erős, mint a márvány, lehet üt­ni, verni, lehet rá vésni, de be­olvasztani nem lehet. Köztünk — Szörtsey szerint __ semmi érdek­ellentét sincs, mert a fantazmagó­riák, ha megméretnek, súlytalanok­nak találtatnak. Erről az igazságról egyébként száz százalékig meggyő­ződtünk, amikor a cikkét végig ol­vastuk. Mert természetesen, amíg eljutott erre a verhetetlen következtetésre, rövid külpolitikai szemlét tartott Európa fölött. Sok érdekes dolgot tudtunk meg Szörtsey cikkéből. Meg­tudtuk például azt, hogy „Né­metország nem ellensége Francia­­országnak, sőt „bízvást el lehet mondani, hogy senkinek sem ellen­sége, még az orosz szovjetnek sem." (Halljátok csak zsidók, katolikusok, hívő protestánsok, Litvinovák!) A harmadik birodalom tiszteletben tartja a Brennert, ami természetes, hiszen Olaszország és Németország között, ha netán volna is némi ér­dekellentét, az csak olyan mondva­csinált. Milyen kár, hogy ezt nem tudja Mussolini és Hitler olyan be­avatott forrásból, mint a kitűnő Szörtsey József. Milyen kár, hogy Laval és Litvinov még álmában sem tudja azt, ami Ször­tseynek a kisujjá­ban van! Németország szíve egész melegével szeretné magához szorí­tani őket! Milyen tragikus félrebeszélés, hogy a magyart lehet ütni, verni, de beolvasztani nem lehet! Több, mint félszázadon át azt hangoztatta a magyarkodó liberális újságírás, hogy nem kell félteni Erdélyt az eloláho­­sodástól, mert az intelligens magyar e­eszimmálja a műveletlen oláht. Hogy mennyire nem igaz volt, hogy milyen végzetesen narkotizálta a korrupt liberális politika a nemzeti közvéleményt, arra még Trianon sem döbbetette rá a most is alvó Szörbseyéket. Mert a Jancsó Bene­dekek, a Herman Ottók látták a ve­szélyt, félre is verték a harangokat, de a liberális felvilágosodás és fel­lendülés akkor sem érzett lelki kö­zösséget a magyarság vérző problé­máival szemben. Akik nyitott szem­mel jártak Amerikában, vagy a Fel­vidéken, azok fájó lélekkel kényte­lenek megállapítani, a magyarság gyenge ellenálló képességét a beol­vasztási törekvésekkel szemben s annak a közkeletű frázisnak az egy­­ügyűségét, hogy az idő nekünk dol­gozik ... A TESZ ügy­vezető elnöke úgy tesz, mintha semmit sem hallott vol­na a német imperializmus nagyhatal­mi terveiről, roppant hódítási étvá­gyáról, azokról a térképekről és elő­adássorozatokról, amelyek nyíltan és határozottan a Balatonnál jelölik meg a német uralom határait. Hogy azok álmok? Lehet, de ugyanezt mondták az oláh, szerb, cseh térké­pekről abban az úgynevezett jó bé­­kevilágban politikai életünk nagyjai is. Mikor a bécsi országházban a cseh Kramatz 1917 végén 9 felvi­déki vármegyét emlegetett, csak mosolyogtak nálunk. Az álmokkal addig kell számolni, amíg azok va­lóra nem válnak. Ha némi sejtelme volna a Nemzeti Szövetség buzgól­­kodó elnökének arról a nyugtalan­ságról, amely a pángermán agitáció folytán az eddig békés magyar­­országi svábok lelkét sok helyen iz­gatja, bizonyára nem merné ilyen vak optimizmussal hirdetni a hitleri­­ Németországgal való ölelkezést. Szörtsey nem hiszi el sem a kül­ügyminiszternek, sem a miniszter­­elnöknek, hogy Magyarország kül­politikai helyzete roppant nehéz. Két rossz között kell keresgélnie, hogy melyik a kisebb rossz. Neki nincsenek aggályai. Nyíltan kimond­ja: a becsület, a bajtársi hűség köte­lez, hiszen testvéri rokonszenvün­­ket úgysem tudjuk véka alá rej­teni. Olyan egyszerű, mint a Kolum­busz tojás. Csak azt nem tudjuk, hogy vájjon azok a társadalmi egye­sületek, amelyek nevében Szörtsey úr felkínálja hazánkat, a magyar jö­vőt a német imperializmus étvágyá­nak, vájjon szintén ilyen egyszerű­nek látják-e a helyzetet?! Hiába, a zsenik és a gyermekek mindig naivak és merészek. Amiből persze nem következik, hogy min­denki zseni, aki naiv és merész... (HB) Miért járt Eden Párisban? Mussolini nem fogadta el az olasz-abesszín viszály ügyében tett javaslatot London, július 1. Az alsóház mai ülésén Lans­­b­u­r­y, a munkáspárt vezére meg­kérdezte Sir Samuel H­o­a­r­e kül­ügyminisztert, nyilatkozhatik-e Eden népszövetségi miniszter párisi és római útjáról. Eden népszövetségi miniszter, akit a Ház minden olda­lán éljenzéssel fogadtak, a követke­zőket mondotta: — Párisi utam célja az volt, hogy 1. minél sürgősebben kimerítő és őszinte felvilágosítást adjunk a fran­cia kormánynak az angol-német ten­gerészeti egyezményről; 2. hogy a francia kormánnyal a londoni nyilat­kozat összes pontjainak minél sür­gősebb megvalósításáról tárgyaljunk. Ami az első pontot illeti, ismertet­tem Lavallal az egyezmény tartal­mát, az azt megelőző tárgyalások körülményeit és az okokat, amelyek kormányunkat az egyezmény meg­kötésére bírták Laval hasonló őszinteséggel kö­zölte a francia kormány felfo­gását erről a megállapodásról. — Felismertük a nagy megbeszé­lés során, hogy szoros együttműkö­désre van szükség az ilyen kérdések elintézéséhez, mint aminő a nyugati légi egyezmény, a keleti és közép­európai egyezmény és a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás. Oly együttműködési formulát kere­sünk, amely lehetővé teszi, hogy az összes érintett kormányok minél gyorsabban és teljesebben megvaló­síthassák a február 3-i közlemény valamennyi pontját.­­ A Mosso Univel folytatott ugyan­ilyen tárgyú megbeszélés során öröm­mel állapítottuk meg, hogy egyetértünk annak a lehetőség­nek a tekintetében, hogy tovább­ra is együtt dolgozhassunk Euró­pa megbékélésén, a londoni nyilatkozat és a stresai határozat alapelvei szerint. Indokolt az a remény, hogy őszintén megta­láljuk a legalkalmasabb tárgyalási módot. Az egyenjogúságon alapuló tárgyalások útján előmozdíthatjuk e kérdések megoldását. — Abesszíniát illetően a követ­kező javaslatot tettük kísérletkép­pen Mussolininek. — Az olasz-abesszíniai vita el­intézése érdekében Anglia hajlandó Abesszíniának területsávot átengedni angol­­szomáli földjén, amely utat nyit­na Abesszíniának a tengerhez, hogy ilyen módon megkönnyítsék az Abesszínia által Olaszországnak nyúj­tandó területi és gazdasági enged­ményeket. Ennek ellenében pusztán legeltetési jogot kértünk az angol uralom alatt lévő bennszülött tör­zsek számára az Olaszországnak át­adandó területeken. Őszinte sajnálatomra Mussolini nem találta ezt a javaslatot a viszály megoldásának alapjául elfogadhatónak. — Visszatérőben tájékoztattam Lávait a Rómában történtekről. Tinker képviselő: Közölte-e Mussolini saját feltételeit? Eden: Amennyire lehetséges volt jelentettem a Háznak a részleteket. Többet, mint mondottam, még nem mondhatok. Meghalt Arz vezérezredes Budapest, július 1-A­r­z Artúr báró nyug. vezérezre­des, a világháborúban a monarchia hadseregének volt vezérkari főnöke, hosszú és kínos szenvedés után éle­tének 79. évében ma délben Buda­pesten elhunyt. Elítélték Rákosi Mátyást Budapest, július 1. A budapesti ítélőtábla Rákosi Mátyás ügyében ma délben hirdetett ítéletet. A tábla helybenhagyta a budapesti törvényszék által kisza­bott életfogytiglani fegyházbüntetést. A vizsgálati fogságból a tábla egy évet és két hónapot kitöltöttnek vett. Eltűnt Rotter Lajos Budapest, július 1. Rotter Lajos gépészmérnök, is­mert vitorlázórepülő a Karakán nevű géppel tegnap délben a Hármasha­­tárhegyről rekordrepülésre indult Ma délig semmi hír sem jött róla és attól tartanak, hogy Rottert baleset érte, vagy pedig csak valamelyik szomszéd állam területén tudott le­­szállni. Az ország rendőrsége és csendőrsége is utasítást kapott, hogy igyekezzék Rotter hollétét megálla­pítani. Nagyarányú bányászsztrájk Amerikában Newyork, július 1. A júliusi hónap óriási sztrájkmozga­lommal kezdődik. John Lewis, a bá­nyászok szakszervezetének főtitkára szombaton este kiadta a sztrájkparan­csot, amely 420.000 bányamunkásra vo­natkozik. Abban az esetben, ha az utolsó órá­ban nem sikerül létrehozni a megegye­zést a munkások és a bányaigazgatósá­gok között, megkezdődik a sztrájk.

Next