Dunántúl, 1935. augusztus (25. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

XXV. évfolyam 173 szám. Pécs, 1 935. augusztus 1. Csütörtök­ Ara: 14 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2­50 PENGŐ EGYES SZÁM Ara 14 FILLÉR, 16 OLDALAS 20 FILL., KÉZIRATOT NEM ADUNK. VISSZA­SZERKESZTŐSED LYCEUM-UTCA 4. SZ. TELEFON­SZÁM­­ 29-49. KIADÓHIVATAL LYCEUM­ UTCA 4. SZ. TELEFON­SZÁM­­ 32-22. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT. A „felszabadítók“ A tót nemzeti néppárt hivatalos lapja hosszú cikkben számol be ar­ról, hogy rövidesen megszűnik a Felvidéknek három nagy gyárüzeme s ezzel megint sokezer tót munkás kerül az utcára. A kormányrendelet megokolása leplezetlenül arra hivat­kozik, hogy a versenyző morva gyá­rak kívánságára vonták meg azokat a vasúti szállítási kedvezményeket, amik nélkül a gyárak nem tudják üzemüket fenntartani. Ez a mostani eset csak egy láncszeme annak a gazdasági politikának, amelyet Be­­nesék tizenöt év óta folytatnak a megszállott területeken. A háború kitörésekor Masaryk és Benes külföldre menekültek és hihe­tetlenül szívós küzdelmet folytattak Angliában és Franciaországban a monarchia feldarabolásáért — a kul­túra, a demokrácia, a népjogok ne­vében. Felszabadítást és jólétet ígér­tek a „feudális, reakciós elnyoma­tás“ helyett a szegény tótoknak s a többi, cseh járomban görnyedő né­peknek. A külföldnek szánt cseh lapok és külföldön cseh pénzen meg­jelenő újságoknak most is az az örökösen visszatérő refrénje, hogy a felvidéki magyar kisebbség több jo­got kapott a cseh államtól, mint amennyit a békeszerződések részére biztosítottak. Természetesen a való­ság egészen más, mint amit Benes hirdet, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Az üzemen kívül álló gyá­rak több mint egyhatodát teszik ki a Csehországban nyilvántartott ösz­­szes gyáraknak és nem véletlen, hogy óriási többségük részint a Fel­vidékre, részint Csehország német vidékeire esik. A cseh gazdasági politika való­sággal mesterségesen pusztította el a Felvidék és a német területek vi­rágzó gyáriparát részint politikai okokból, részint pedig azért, hogy a Cseh gyáriparnak ne okozzanak kon­kurenciát. A megmaradt üzemek is fél-, negyed-, sőt tizederővel dolgoz­nak, éhbért fizetnek munkásaiknak, megrövidítették a munkaidőt. A né­met iparvidéken 400 ezer a munka­­nélküliek száma, mert a német üze­mek épúgy nem kapnak munkát, mint a felvidéki gyárak. A cseh propaganda külföldnek szánt hamis adataival szemben ér­demes átlapozni a legújabb cseh sta­tisztikai kimutatásokat, amelyek fényt vetnek a valóságra és rávilá­gítanak a felvidéki magyarság küz­delmeire társadalmi és kulturális té­ren. A hivatalos cseh statisztika szerint a Felvidéken 17,58 százalék a magyar nemzetiségű lakosság. Hogy a valóságban sokkal több magyar él, azt mindenki tudja, aki betekintett a cseh népszámlálási hivatal bűvész­konyhájába. A békeszerződések, sőt a cseh alkotmány alapján is, a fel­vidéki magyarságnak legalább a hi­­vatalosan feltüntetett arányban kel­lett* részesednie _• közhivatali állá­sokból. Ezzel szemben a cseh sta­tisztika sem tudja elkendőzni, hogy a Felvidéken összesen 80.149 köz­hivatalnok van, ezek közül mindösz­­sze 6598 a magyar nemzetiségű. Ter­mészetesen javarészt az alacsonyabb állásokban, holott a százalékszám szerint 14 ezer magyar hivatalnokot kellene alkalmazni. Hét és félezer magyar családtól veszik el tehát a jogos kenyeret. A Felvidéken 112 középiskolai tanár működik a ma­gyar középiskolákban. Ebből csupán 65 magyar nemzetiségű s a hét álla­mi gimnázium élérn kivétel nélkül cseh, vagy tót igazgatók állanak. Az elemi oktatás is teljesen cseh fel­ügyelet alatt áll. A nyolc magyar többségű tanfelügyelőség élén cseh tanfelügyelők állanak. A cseh kul­túrpolitika az iskolák elszlávosítá­­sával és a magyar tanári utánpótlás elgáncsolásával kivetette hálóját a serdülő magyar lelkekre. De nemcsak a magyarokat, hanem a tótokat is elnyomják a „felszaba­dítók". A tótokat a közalkalmazta­tások tekintetében is kisebbségként kezelik és elütik legtermészetesebb jogaitól. Teljesen jogosult a tótok állandó panasza, hogy a közhivata­lokat nem a csehek és szlovákok, hanem tisztán csehek látják el. Munkanélküliség, kihűlt gyárké­mények, nyomor és jogfosztás — ez a cseh demokrácia és felszabadítás útjelzője. Mialatt a cseh imperializ­mus minden energiáját fegyverkezés­re, a zsákmány biztosítására fordít­ja, nem veszi észre a fenyegető bel­ső bajait. A félrevezetéssel, rága­lommal összetákolt köztársaság kor­hadt oszlopai rohamosan gyengülnek. Igazolására annak az igazságnak, hogy csalásra, hazugságra és erősza­kosságra nem lehet államot alapí­tani. (HB) BENITO MUSSOLINI: Mindent meggondoltam... Szeptember végén Olaszország európai határain nyolcszázezer ember fog állni­ — A négus már Londonba menti koronaékszereit és magánvagyo­nának egy részét — Abesszíniát a Népszövetség protektorátusa alá akarják helyezni a hatalmak Az olasz* abesszín-egy a Népszövetség előtt Róma, július 31. Mussolini a párisi Intransigeant tudósítója előtt kijelentette, hogy meggondolt minden nehézséget és gondoskodott azokról az eszkö­zökről is, amelyek a nehézségek leküzdésére szükségesek. Már sok ha­dianyag van Afrikában, sok katona is, de kétszer, sőt háromszor annyit fog odaküldeni, ha szükségét látja. Az Európában várható események-­­ kel kapcsolatos kérdésre Mussolini így felelt: — Szeptember végén Olaszország európai határain 800.000 ember fog állni. Ha szükség lesz rá, még több embert is fegyver alá hívok és senkinek sem lesz kedve arra, hogy izgága legyen. Az etiópiai ügy sem­miképpen sem alkalmas arra, hogy meggyengítse az európai eshetősé­geinket és inkább mozgósítási gyakorlatnak tekintem. Az olaszok mind elhagyták Abesszíniát Laval és Eden tegnapi megbeszélésével kapcsolatban a Times azt írja, hogy az a gondolat merült fel, hívják fel Abesszíniát, helyezze ma­gát a népszövetségi tagok közös gyarmatügyi igazgatása alá. Ez külső­leg abban jutna kifejezésre, hogy főbiztost neveznének ki és népszövet­ségi hivatalnokokat osztanának be az állami igazgatásba. Olaszország helyi engedményeket kapna. A Matin híradása szerint a négus állítólag nem tenne elvi ellenvetést az ellen, hogy a Népszövetség védnöksége alatt éljen. A Popolo d’Italia mai számában is hangsúlyozza, hogy Olasz­ország csak teljes megoldást fogadhat el. Addig az olasz gyarmatok nem lennének biztosítva, amíg a katonai felügyelet nincs kiterjesztve Abesz­­színia fölé. Katonai szempontból a probléma teljesen egyszerű és telje­sen logikus. Genffel, Genf nélkül, vagy Genfen keresztül csupán egyet­len megoldás lehetséges. Az Abesszíniában lakó olaszok lassanként mind elhagyják az országot. London, július 31. Az abesszíniai négus Londonba küldi ékszereit. Vagyonának egy ré­szét már elhelyezte Párisban. Optimista hangulat Genfben Genf, július 31. Az angol és francia küldöttség ma reggel megérkezett Genfbe. A két küldöttség tagjai az újságírók ér­deklődésére nem adtak felvilágosí­tásokat.­­ Néhány órával a rendkívüli tanács­ülés megnyitása előtt optimista hangulat nyilvánul meg. Állítólag tegnap este Eden és La­val megbeszélésén, Eden engedé­kenynek mutatkozott. Hajlandó volt engedni az eddig elfoglalt angol ál­láspontból. Anglia nem erőantag­rs egész olasz-abesszín viszály érdem­leges megvitatását és hajlandó csat­lakozni ebben a kérdésben a komp­romisszumos megoldáshoz abban az esetben, ha Olaszország a tárgyalások lefoly­tatása alatt, de különösen aug. 25-ig semmiféle fegyveres moz­galomba nem bocsátkozik Abesz­­színiával szemben. Bizalommal tekintenek a ma meg­nyíló tanácsülés elé. Remélik, hogy azt sikerrel be lehet fejezni a hét végéig. Eden és Aloísi tanácskozásai Genfben A Genfben tartózkodó tanácsta­gok a ma délelőttöt beható tanács­kozással töltötték. A r­o­s­s­i báró hosszas megbeszélést folytatott L­a­­v­a­rr­a­l, aki ezután E­d­e­n­n­e­l ta­lálkozott. Az angol népszövetségi miniszter a délelőtt folyamán fa­­tanácskozást folytatott Abesszínia genfi kiküldöttjével és A­v­e­n­o­­ népszövetségi főtitkárral, majd Aloi­­si bárót kereste fel. Eden és Aloisi tanácskozásának eredményétől függ, vájjon meg­tarthatják-e a ma délutánra ki­tűzött időpontban a népszövet­ségi tanács nem nyilvános ülését. * Népszövetségi körökben most arra törekszenek, hogy a tanács a meg­kezdett békéltető és döntőbírósági eljárás szemmeltartásával folytassa megbeszéléseit, mert azt remélik, hogy ily módon néhány napon belül sikerül döntést hozza . MUSSOLINI

Next