Dunántúl, 1937. április (27. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

XX­VII. évfolyam 72 mám. Ara ig miér Pécs, 1037 április 1 CsHforinit |­IZET ESI A RAW l ,iOz sr * »xitv^ VAGY PO­­AN EGT HÓRA 2­50 pENr EGYES SZÁM ARA 3 giLLER, lfe OLDALA» fo FILL, KEZIRATOT KEM ADUNK VISSZA SZERKESZTOS­EQ ^.YCEUM-UTCA 4. TELEFONSZAM139-4% KIADOHIVATAL ^.YCEUM-UTCA 4. S3 TELEFONSZÁM132-27 HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT A húsvéti ü­nnepek alkalmából Darányi Kálmán minisz­terelnök egy fővárosi délutáni lap munkatársa előtt nyilatkozatot tett, amelyben a magyar közvéleményt tájékoztatta az összes fontosabb beül- és belpolitikai kérdésekről. Ma a külpolitika minden ország számára a legfontosabb tevékeny­ségi területek egyike. Az események rohanva követik egymást s az az állam, amely nem áll résen ebben a rohanásban, hogy érdekeit megvéd­je és biztosítsa, rövidesen hátrány­ba kerül. Különösen Magyarország­nak kell vigyáznia, hogy váratlanul olyan helyzet ne alakuljon körülötte, amely országunk külpolitikai fejlő­désére előnytelen lenne. A magyar külpolitika nagy irányvonalai nem mai keletűek. Változatlanul az olasz barátság dominálja összes külpoli­tikai elgondolásunkat és lépésünket. A Bethlen István által lefektetett irányvonal ma is érvényes, sőt ele­venebb és hatékonyabb, mint eddig bármikor. A római jegyzőkönyv az az okirat, amely szoros gazdasági együttműködés alapelveit fektette le Magyarország, Olaszország és Ausztria között. Darányi miniszterelnök Schusch­nigg osztrák kancellár legutóbbi bu­dapesti látogatását is a római jegy­zőkönyv szemszögéből világította meg, amikor kijelentette, hogy Schuschnigg budapesti tartózkodása annak a bizonyítéka, hogy a három szerződő állam ma is a római jegyző­könyv szellemében cselekszik. Olasz­ország az utóbbi két esztendő alatt rendkívüli módon megerősítette kül­politikai tekintélyét. Miután a fasiz­mus elvégezte és szinte tökéletesen megoldotta az olasz állam belső újjá­építését s közben a külpolitika te­­­rületén is egyre nagyobb sikereket ért el, megkoronázta nagy művét Abesszínia meghódításával. Ez a tény egyrészt rendkívüli módon meg­erősítette Olaszország helyzetét a Földközi-tengeren, másrészt a bizo­nyos fokú nyersanyaghiánnyal küz­dő anyaállam részére gazdag erő­forrásokat nyitott meg és lehetővé teszi, hogy az olasz nép egyre sza­porodó feleslegét az eddiginél sok­kal jobban kihasználható és gazda­gabb gyarmatterületen érvényesítse. Ezeknek a tényeknek köszönhető, hogy Olaszország szava Európában ma igen nagy súllyal esik a latba. Az olasz tekintélyt még csak növeli a Németországgal való barátságos együttműködés, amely minden célza­­tos külföldi híresztelés ellenére is erős és aktív. Magyarország Olasz­ország szövetségese lévén, természe­tesen jó szemmel nézi a német-olasz együttműködést, annál is inkább, mert hazánkat a német birodalom­hoz az őszinte megbecsülés és igazi jóviszony szálai fűzik. Darányi miniszterelnök az osztrák kancellár budapesti látogatásán ki ▼Hl még egy konkrét tényt említ eb­ben a nyilatkozatban: az olasz-jugo­­szláv barátsági és megnemtámadási szerződés megkötését. Milyen érzés­sel fogadta az olasz diplomáciának ezt az újabb sikerét a magyar köz­vélemény? Azzal az érzéssel, amely­nek a miniszterelnök is kifejezést adott nyilatkozatában: a megnyug­vás érzésével. Igaz, hogy Magyar­­ország és Jugoszlávia a háború ide­jén ellenfelek voltak. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy bi­zonyos előfeltételek teljesítése ese­tén Magyarország és Jugoszlávia viszonya a mainál ne legyen sokkal kedvezőbb. Az olasz-jugoszláv kö­zeledés — lehet — a magyar-jugo­­szláv megértés útját egyengeti. Előt­tünk nem lehet ellenszenves, sőt ve­szedelmes sem az a politika, amely a kisantant egyre lazuló egységének további gyöngítéséhez vezet. Már­pedig igen könnyen lehetséges az, hogy Olaszország belgrádi sikere a kisantant felbomlásának előszele. Ne feledjük el azt sem, hogy Német­ország is jó viszonyt tart fenn Jugo­szláviával. A magyar külpolitika ter­mészetes törekvése tehát az kell legyen, hogy jogainkból egy jottá­nyit fel nem adva, viszonyunkat Ju­goszláviával úgy rendezzük, hogy legalább erről az oldalról enyhüljön az a nyomás, amelyet a kisantant körülöttünk terpeszkedő gyűrűje, sajnos, még ma is jelent. Messzemenő következtetéseket ve­szedelmes volna levonni. Annyi azon­ban bizonyos, hogy Magyarországnak a mai súlyos európai helyzetben az ész politikáját kell követni. Előkészületek az olasz királyi pár budapesti útjára Egy olasz lap már részleteket közöl a programból Budapest, március 31. A Corriere della Sera igen érdekes részleteket közöl az olasz királyi pár budapesti tartózkodásának pro­­grammjáról. — Magyarország — írja a Corriere della Sera­­— lelkesen készülődik III. Viktor Emánuel király és császár foga­dására, akit magyarországi útjá­ra elkísér a királyné-császárné és Mária királyi hercegnő is. — Politikai körökben nagy fon­tosságot tulajdonítanak annak a kö­rülménynek, hogy Ciano Galeazzo gróf külügymi­niszter is elkíséri a királyi párt. — Magyarország olyan szívélyes­séggel és ünnepélyességgel készül fogadni a király-császárt, amilyen egy baráti nagyhatalom államfőjének kijár. Amint az uralkodó átlépi az olasz határt, Rakeknél Nadracsek, a drávai bán üdvözli és kifejezi előtte a jugoszláv kormány és nép baráti érzelmeit. Az uralkodót a magyar határterü­leten, Nagykanizsán a magyar kormány nevében Teleki Béla gróf főispán, Keövess alispán, Lontay főszol­gabíró és Kratky István polgár­­mester fogadja. — A király-császár, mikor magyar területre lép, magyar gyalogsági ezredesi egyenruhát visel, tekintve, hogy 1931 óta tulajdonosa a Kaposváron székelő 6. gyalogez­rednek, amelynek egy zászlóalja Nagykanizsán állomásozik. Az ezre­det, amely Nagy Lajos nevét viseli, az illusztris vendég érkezésére ebbe a határvárosba vezénylik ezredesé­nek, T­aller Gusztávnak a pa­rancsnoksága alatt. Viktor Emánuel szemlét tart az ezred felett és aztán folytatja útját Budapest felé. Meglátogatják az Örkényi lovassági iskolát, amelynek növendékei M a- 1 a n a 11­­ ezredes parancsnoksága alatt vonulnak fel. Az uralkodók ke­­gyeletesen megemlékeznek az Isme­retlen Katonáról, azonkívül babérkoszorút helyeznek el a nagy olasz temetőben, ahol a világháborúban elesett ezer­ötszáz olasz katona földi maradvá­nyai pihennek. Az uralkodópár ezenkívül való­színűleg meglátogatja a budapesti olasz intézményeket, a Fasciót, a kultúrintézetet, az olasz elemi és középiskolát. Frontharcos, politikai, nemzeti, diák- és munkásszövetségek is nagy­ban készülődnek, hogy kivegyék ré­szüket a lelkes ünnepségekből. Egy könyvkiadó vállalat ebből az alka­lomból 500 oldalon kiadja a modern olasz írók antológiáját. Egy folyóirat ünnepi számot szentel Olaszország­ra. A dohánylövedék a király-császár Magyarországra érkezésekor Róma elnevezéssel új cigaretta­típust hoz forgalomba. Kirándulás a „Zsófia“ fedélzetén Esztergomba A két ország közt fennálló törté­nelmi és szellemi kapcsolatok jegyé­ben fog lejátszódni az az utazás, amelyet az olasz uralkodópár Esz­tergomba tesz a Zsófia fedélzetén, két monitor-flotillától kísérve. Eb­ben az utazásban részt vesz teljes számban a kormány minden tagja és a legmagasabb katonai, polgári ha­tóságok. Az utazásnak történelmi vonatkozása, hogy Sztrigovinába ve­zet, a római Pannónia védőbástyá­jához, amely most a magyar herceg­­prímás székhelye. Az uralkodópárt S­e­r­é­d­i bíboros hercegprímás fo­gadja az egyház magas méltóságai és a magyar szerzetesrendek képvise­lőinek jelenlétében. Az uralkodók meglátogatják a bazilikát, majd meg­tekintik a nevezetes esztergomi ása­tásokat. Esztergom is a legnagyobb lelkesedéssel készül az olasz ural­kodópár fogadására. Katonai díszszemle a Mussolini­ téren Az uralkodópár tiszteletére nagy katonai szemlét is tartanak, amely­ben az ország minden katonai alaku­lata részt vesz. A király a Mussolini téren fel­állítandó tribünről fogja végig­nézni a katonai pompát. Ezen a napon márványba vésve fog­nak itt megjelenni a Dúcénak azok a szavai, amelyeket történelmi neve­zetességű milánói beszédében a ma­gyar igazságról mondott. Az uralko­dók ezenkívül részt vesznek az Ope­raház díszelőadásán, továbbá a vá­ros által rendezett fogadáson és egy gödöllői vadászaton. Anglia fegyverkezik London, március 31. Angliának még három esztendőre van szüksége, hogy elérje a háborús felkészültséget. Londoni katonai kö­rökben kijelentik, hogy az angol szárazföldi és légihaderő csak három év múlva lesz annyira kiépítve, hogy háború kitörése esetén távolabbi hadszíntereken is nagy erővel lép­hessen fel. Ekkor módjában lesz, hogy 365.000 emberből álló, teljesen korszerűen felszerelt gépesített haderőt és 2000 elsőosztályú repülőgépet küldhessen az euró­pai szárazföldre. Ma ilyen célra legfeljebb feleannyi ember állana rendelkezésre, de az is csak hiányos felszereléssel.

Next