Dunántúl, 1937. június (27. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
4 old., i mmumm fiú köszöntőt mondott, de a vége felé belesült a versikébe. A miniszter mosolyogva cirógatta meg a restelkedő apróság arcát, aztán vigasztalón mondotta: — Nem baj, kisfiam! Ahányszor én is betanulom a beszédet mindig belesülök. A kedves intermezzo után a minisztert felkísérték a virágdíszes dobogóra, majd a Gyárváros lakossága nevében Sebestyén Károly köszöntötte a kisemberek miniszterét és kérte, hogy továbbra is támogassa őket létért folyó hősies küzdelmükben. Fabinyi Tihamér válaszában hangsúlyozta, hogy a mai nehéz időkben, amikor egy új világ felé haladunk, a kisemberek megsegítése a legbiztosabb útravaló. A bányatelepről érkezve nagy hatással volt rá az a látvány, hogy egyszerű bányamunkások ünneplő ruhában mentek az Isten házába, hogy a magyar hősök emlékének áldozzanak, az a magyar munkásság ment a templomba, amelyről azt szokták állítani, hogy érzelmileg talán nem magyar. — Ez nem igaz — mondotta emelt hangon a pénzügyminiszter —, mert a magyar munkás testvérünk, része a teljes nemzetnek és a róluk való gondoskodás kedves kötelességünk. A továbbiak során azt hangoztatta a miniszter, hogy a szociális problémákat csakis valláserkölcsi alapon lehet megoldani, a kormánynak tervszerű szociális programmja van, amelynek megvannak a maga állomásai. A föld szegény népének megsegítése után jön a munkásság kérdéseinek rendezése, azután kerül sor a tisztviselőtársadalomra. A megsegítés érdekében az anyagi eszközöket azoktól kell megszereznünk, akik nem szenvednek, akik nem betegek, ügyelnünk kell azonban arra, hogy ugyanekkor őket se tegyük beteggé. Nem szabad szociális téren mindent az államtól várni, aminthogy helytelen volt az is, hogy az állam mindent a társadalomtól várt. Az államnak és a társadalomnak összhangban kell együttműködnie. Fabinyi Tihamér a nagy tetszéssel fogadott beszéd után még hosszabb időt töltött együtt gyárvárosi választóival, majd visszakaztatott Pécsre, ahol a Széchenyi téren részt vett a hősök emlékünnepén. A minisztert délben Virág Ferenc megyéspüspök ebédre látta vendégül. Délután Fabinyi Tihamér dr. a kereskedelmi és iparkamarában panasznapot tartott, amelyen több mint 200 választójának különböző természetű kérdéseit hallgatta meg és az éjféli vonattal utazott vissza a fővárosba, most teljes májusi pompájában tündöklő, vadvirágos Mecseken. Ámde ezért a veszteségért bőségesen kárpótolt az, hogy ismét belenézhettem a pécsi polgár nyílt és becsületes szemébe és hogy Pécsbányatelepen, meg Gyárvároson magyar kézadással megszoríthattam a pécsi bányász és a pécsi kispolgár munkától kérges, erős kezét. — Nagy örömömre szolgált, hogy a pécsi bányamunkássággal és a polgársággal szemtől-szemben tehettem tanúbizonyságot Darányi Kálmán és kormánya népies politikája mellett. Úgy érzem és úgy láttam, hogy ezek az egyszerű, derék, dolgos magyar emberek már látják — hiszen a kormányzat szociális intézkedéseiből lépten-nyomon tapasztalniok kell —, hogy a Darányi-kormány becsületes szándékkal a magyar munkás és kispolgár helyzetének, sorsának állandó javításával következetesen munkálja a jobb magyar jövendőt. — Igen, Bányatelepen és Gyárvárosban bizalmat láttam kivillanni a szemekből és testvéri melegséget éreztem a visszaadott kézszorításokban és ez a jóleső, elismerő bizalom és melegség erőt ad nemcsak nekem, hanem rajtam keresztül az egész kormánynak is a további munkához, mert azt igazolja, hogy népies politikánkkal a helyes úton járunk, amikor a szociális igazságtalanságok csökkentésével, a nagy magyar egység kimunkálásával a szebb magyar jövő alapjait rakjuk le. — Kérem — fejezte be szavait a pénzügyminiszter —, tolmácsolja meleg üdvözletemet Pécs egész polgárságának azzal, hogy amint csak rendkívüli elfoglaltságom engedi, újból eljövök önök közé felüdülésre és erőt meríteni. sm Interjú elutazás előtt a főpályaudvaron Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter közvetlenül a vonat elindulása előtt megszólításával tüntette ki kiküldött munkatársunkat is, akinek az alábbiakban nyilatkozott: — Nagyon örülök — mondotta —, hogy ismét Pécsre jöhettem. Valóságos lelki és fizikai felüdülés számomra, ha bármily rövid időre is az önök szép, ősi és polgári erényekben gazdag városába jöhetek és jómagam is nemcsak lélekben, hanem a valóságban is pécsi polgár lehetek. Ilyenkor a költségvetés, az állam pénzügyi egyensúlya feletti őrködés, az adóreformok, külföldi pénzügyi tárgyalások és az időszerű pénzügyi és kormányzati kérdések ezernyi nyomasztó gondja alól felszabadulok és felléleszem. Csak azt sajnálom, hogy nem tölthettem néhány gondtalan órát a DUNÁNTÚL Kedd, 1937 június 1. Baranya közgyűlése visszautasította a tisztviselői kart ért támadásokat A baranyai német kisebbség érzésben százszázalékos magyar — hangoztatta felszólalásában Riesz Addám villányi képviselő Az alispáni jelentés kétórás vitájában a megye minden aktuális problémája napirendre került Pécs, máj. 31. — Baranya vármegye törvényhatósági bizottsága — nyolc hónap után — hétfőn délelőtt vitéz Horvát István dr. főispán elnökletével igen nagy érdeklődéssel várt rendes közgyűlést tartott. A nagyszámú bizottsági tag soraiban ott láttuk Heckenberger Konrád dr. és Mándy Samu felsőházi tagokat, Sípos István dr. kanonokot, Patacsi Dénes, Mándy Sándor dr., Szily Ádám és Riesz Ádám országgyűlési képviselőket, Rausz Lajos dr. pápai kamarás, babarci esperest, Gáspárits György dr. németi, Réthelyi József dr. dunaszekcsői, Braun István mágocsi, Szeitz József püspökbogádi espereseket, vitéz Kun Lajos karászi, Taksonyi János dr. mecsekszabolcsi plébánosokat, Szapáry Lajos gróf ny. főispánt, Kozits Ákos, Szűcs Ernő és Ángyal Béla dr. kormányfőtanácsosokat, Kovács Antal ny. tábornokot, báró Mirbach Antalt, az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara elnökét, Kammerer Andor és Jeszenszky Imre földbirtokosokat, Szabolcs Rezső bányaügyi tanácsos, bányaigazgatót, Lovász Pál dr. OTI igazgatót, Bózsa Kálmán kormánytanácsost, valamint a megyei közélet még számos kiválóságát. A közgyűlés lefolyása hagyományszerűen komoly és nívós volt. Különösen az alispáni jelentés vitája tett tanúságot arról, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai objektíven, minden pártérdektől elvonatkoztatva bírálják a vármegye közigazgatási életét. Kiemelkedő eseménye volt a közgyűlésnek az az egyhangú állásfoglalás, amelylyel a bizottsági tagok visszautasították a Baranya kiváló tisztikarát ért felelőtlen támadásokat s a parlamentben és azon kívül elhangzott támadásokkal szemben a legteljesebb bizalmukról biztosították a vármegye tisztikarát. Igen lelkes tetszést váltott ki Riesz Ádámnak, a villányi kerület képviselőjének felszólalása, aki a baranyai német kisebbség nevében újból hitet tett amellett, hogy a baranyai svábság érzésben százszázalékos magyar és az is lesz mindig, magyarok, akiknek hűségére mindig számíthat a nemzet. Az alispáni jelentést elfogadta. Szeitz József a meginduló útépítésekkel kapcsolatban Püspökbogád, Romonya és Nagykozár községek részére bekötő utat kér, mert ezek a községek csak egy ugrásra vannak a várostól és Pécs élelmiszerrel való elhalásában fontos szerepet játszanak, út hiányában ősztől tavaszig el vannak vágva a forgalomtól és a várostól Sürgette a vasárnapi munkaszünet szigorú betartását, mert azok a kormányintézkedések, amelyek a vasárnapi munkaszünetet esetenként felfüggesztik, mélyen belenyúlnak a vallásos életbe. Felhívta az alispán figyelmét, hogy egyes községekben már fiatal gyerekek is kocsmáznak és táncolnak, az útszéli csárdákban pedig erkölcstelen üzelmeket űznek. Kéri a családi és erkölcsi élet megvédése érdekében a csendőrség szigorú közbelépését. Czövek Jenő arra mutatott rá, hogy a megjavult időjárás következtében igen szép termés ígérkezik. Hogy a gazdák a termésből hasznot is húzhassanak, szükségesnek tartja, hogy az új búza árát a kormány legalább 18 pengőben állapítsa meg, nehogy megismétlődjék a tavalyi helyzet, amikor a gazdák 12—14 pengőért voltak kénytelenek eladni termésüket, hogy eleget tehessenek fizetéssé kötelezettségeiknek. Kérte az alispánt, hogy a kutak átépítésénél, amelyet rendeleti úton eszközölnek, legyenek tekintettel a gazdák nehéz helyzetére és a közegészségi szempontból nem kifogásolható kutakat ne kelljen 70—100 pengős költséggel átépíteni. Végül arra kérte az alispánt, hogy kísérje figyelemmel a baranyai bokréta mozgalmait és ne engedje, hogy a bokrétások üzleti vállalkozók kezébe kerüljenek. Az alispáni jelentést örömmel elfogadta. Kisóth József az útépítés kérdésével foglakozott, majd azt kérte, írjon fel a közgyűlés a kereskedelmi miniszterhez, hogy a jelenleg fennállni városi vámrendszert vegye revízió alá. Felhívta az alispán figyelmét arra, hogy Pécs város vámszedői sértő ésdurva bánásmódot tanúsítanak a falusiakkal szemben. Ennek sürgős orvoslását kéri. Sérelmesnek tartja, hogy a községek háztartását felülbíráló miniszterközi bizottság olyan beruházásokat törölt a községek költségvetéséből, amelyekre okvetlenül szükség van. Végül azt kérte, hogy a körjegyzőségeknek tegyék lehetővé egy-egy fajsúlymérő beszerzését, hogy a gazdák, mielőtt piacra vinnék áruikat, megmérhessék gabonájuk fajsúlyát. Nagy Ferenc a szarvasmarhákra törzs Június a harmadik könyvnapon Kisebbségi kultúrnap Pécsett D.e. 10 órakor kisebbségi ankét. Este 8 órakor díszelőadás a Nemzeti Színházban Reményik Sándor és Tamási Áron (Kolozsvár), Szombathy Viktor (Komárom), Tamás Lajos (Pozsony) és Herceg János (Zombor) kisebbségi magyar írók autogrammot adnak a közönségnek. D. e. 11—1 óra között a Szent István Társulat és Blancz József cég Széchenyi téri könyvsátrainál, d. u. 5—7 óra közt dr. Kari illetve a Havas Testvérek könyvkereskedéseiben. Meghívók igényelhetők az Egyetemi Kisebbségi Intézetnél (Központi Egyetem jogi kar). Telefon: 33-72. Az alispáni jelentés érdekes vitája A közgyűlés megnyitása után az alispáni jelentés vitája következett. Báró Mirbach Antal esetleges félreértések elkerülése végett arra hívta fel az alispán figyelmét, hogy a jelentés sajtóhiba folytán a holdankénti tengeri termést 26 mázsában tünteti fel. Majd a gazdatársadalom nevében arra mutatott rá, hogy a jövedelmi adót helytelen alapból kiindulva, igen magasan állapították meg. Holdanként 60 pengő adóalapot vettek fel és ez igen érzékenyen érinti a gazdákat. Kéri a főispánt és alispánt, hogy ezeket a visszásságokat a jövőben akadályozzák meg. A tartalmas és minden részletre kiterjedő alispáni jelentést egyébként örömmel efogadta. Riesz Ádám képviselő, aki első alkalommal szólalt fel a megyei közgyűlésen, általánosságban foglakozott az agrárlakosság helyzetével, majd azt hangsúlyozta, hogy a falusi intelligencia és a mezőgazdák között egyes községekben fennálló súrlódásokat el kell tüntetni és helyre kell állítani a megértő jó viszonyt. A legnagyobb elismeréssel szól Fischer Béla alispán munkásságáról, az ő nevéhez fűződik Baranya mezőgazdasági kultúrájának rohamos fejlődése, a szociális és egészségügyi helyzet javulása. Általános taps közben jelentette be, hogy a baranyai németség nem akar külön utakon járni és az itt élő német kisebbségek, ha ragaszkodnak is anyanyelvükhöz, érzésben százszázalékos