Dunántúl, 1937. augusztus (27. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-01 / 173. szám

XXV­I. évfolyam 175 szám. Ára: 10 fillérT ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2*50 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR, 16 OLDALAS 20 FILU KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA ^ ^,,1 ^W| *"*11 1957. Pécs, augusztus 1. Vasárnap, SZERKESZTŐSÉG LYCEUM­ UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM: 29-49. KIADÓHIVATAL LYCEUM­ UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM­­ 32-22. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT A fiatal értelmiség Balatonszántódon hétnapos tanács­kozást tartott, amelyen különösen a nemzetiségi kérdés és a bírtokpoli­tika összefüggését tárgyalták meg. Kovács Imre, az ismert fiatal szo­­ciográfus író rámutatott arra, hogy mit jelentett az a negatív magyar birtokpolitika, amely ölhetett kéz­zel nézte, hogy a háború előtt a nemzetiségek hogyan vásárolják fel a magyar nagybirtokokat, miközben másfél millió magyar kényszerült ki­vándorolni Amerikába. Állást foglalt a radikális földreform mellett, ami szerinte nem pusztán mechanikus földosztás lenne, hanem egy nagy átgondolt, organikus reform, szociál­politikai, termelési és értékesítési szempontok figyelembevételével. Nem tudjuk, hogy a magyarság jövője szempontjából oly nagyfontos­ságú birtokpolitikai kérdések meg­oldásával nem késtünk-e el végleg, van-e még idő a több évtizedes mu­lasztás pótlására? Megoldhatjuk-e még önmagunk a magyarság leg­jobbjainak az útmutatása szerint a földkérdést, úgyhogy az valóban a nemzet egyetemességét szolgálja, vagy más hatalmak fogják ránk­­kényszeríteni a rendezésnek egy­­ olyan módját, amely a nemzet létét, jövő fejlődését gyökerében támadja meg. Bámulatos tehetségünk volt mindig arra, hogy a legnagyobb pro­blémáinkat jelentéktelenné véko­nyítsuk, hogy a nagy eszméket és gondolatokat lejárassuk, az önző tehetetlenség fáradt fölényével ki­nevessük és elfecséreljük a gyors cselekvésre adatott történelmi időket. Valamikor Prohászka püspök azt mondta: a mi országunk, a mi tár­sadalmunk nagy könyvében egy lap van teleírva: az adósságok lapja. Ezen is a legfeketébb tintával az a mulasztás van felírva — mondta —, amelyen a népnek földre való jogát elmellőztük, elhalogattuk. Ezt a nagy tartozást most már az idők szelleme, ez a kérlelhetetlen végre­hajtó követeli tőlünk. Fizessünk hát, ide úgy, hogy mindenkinek, az egész országnak haszna legyen belőle. Em­lékezetes, hogy a nagy püspök már évtizedek óta, de különösen a há­ború éveiben földet követelt a haza­térő katonáknak. Sőt tovább ment! Földet követelt azoknak az Ameri­kába szakadt magyaroknak is, akik évek óta a megszakadásig dolgoz­nak és kuporgatnak, élnek szegényen a falatot megvonva maguktól, hogy öreg napjaikban itthon földet tudja­nak venni. Természetesen a „reál­­politikai megfontolás“, az ország vezetőinek szűkhorizontú önzése, megakasztotta a püspök nagy, mesz­­szetekintő gondolatainak a megvaló­sulását. Amikor az októberi forradalom­ „váratlanul“ a nyakába szakadt a nemzetnek és a pesti aszfalt radikális csőcseléke diktálta a birtokpolitikai reformokat — megállapítva az 500 holdas maximumot —, akkor sokan mondogatták: jaj, ha tudtuk volna! Micsoda fogadkozások és ígérgeté­sek hangzottak el: csak most az egyszer meneküljünk meg,, a jövő­ben okosabbak, józanabbak leszünk, több szociális érzékkel és igazsá­gosabban intézzük a nemzet sorsát, csak ép bőrrel meneküljünk ebből a vörös pokolból!... S most közel két évtized múlva — a menekülés után — a földkér­dés még mindig olyan izgató anyag, amellyel az egész ország nyugalmát föl lehet dúlni, mert semmit sem tanultunk a szörnyű leckéből és semmit sem oldottunk meg. Mintha a nyugodt és békés fejlődés évszáza­dai állanának rendelkezésünkre, mintha pozíciónk szilárd és megin­gathatatlan volna a Dunamedencé­­nek ezen a veszélyes pontján és semmiféle meglepetéstől nem kelle­ne tartani. Mintha a germán és a szláv veszedelem nem nőtt volna a többszörösére és nem fenyegetné a­­barna és vörös világnézet halálos ölelésével az országot — olyan ren­díthetetlen biztonságérzettel pepe­cselünk itt, a földkérdés körül. Na­gyon kicsinyek, kicsinyesek, vakok és érzéketlenek vagyunk a nagy kérdésekkel szemben! Akiknek élen kellene haladniok a példaadásban, akiknek elsősorban kellene belátni­uk az idők méhébe és eléje menni az eseményeknek, se­gíteni a fejlődést, azok fenekednek a legkonokabb elszántsággal minden ellen, ami a békés szociális fejlő­dést, a feszültségek robbanás nél­küli levezetését célozza. Meggyanú­sítják a legtisztább szándékot, be­sározzák a legnemesebb, legönzetle­nebb törekvést­­— épúgy, mint Szé­chenyi idejében —, ha önző érdekei­ket érinti a legkisebb mértékben is. Aki a magyar faj embertelen sorsán javítani akar, aki mint keserű kiál­tó, vagy álmatlan virrasztó tenni szeretne valamit a közelgő vihar megelőzésére, uszítónak, a nagy­birtok ellenségének kiáltják ki... Várjon a fiatal magyar értelmiség komoly megmozdulása, érvelése meg tudja-e győzni az úgynevezett tör­ténelmi osztályokat arról, hogy el­határozó, nagy történelmi feladatok előtt állnak és sürgősen kell csele­kedniük ?­­... (HB) A japánok teljesen hatalmukba kerítették Pekinget és Tiencsint Kína központi kormánya elrendelte az általános védkötelezettséget Kivégezték a hopeji kormány tagjait Sanghaj, július 31. A szombatra virradó éjszaka össze­omlott Tiencsinben is a kínai csa­patok minden ellenállása és a japán katonai hatóságok, ugyanúgy, mint Pekingben, Tiencsinben is teljesen urai a helyzetnek. Pekingtől a Sárga­­tengerig japán katonai csapatok ural­ják a helyzetet s ezen a tényen alig­ha változtathatnak azok a kisebb harcok, amelyek a még portyázó kí­nai szabadcsapatok és a japán ka­tonaság között időnként lefolynak. A szombati nap folyamán a japánok már teljesen megtisztították a terepet és a Tiencsín környékén még mutatkozó kisebb ellenállást is megtörték. Az éjszaka folyamán si­került eloltani azokat a tüzeket, ame­lyeket Tiencsinben pénteken este a japánok újabb bombázása előidézett. A japán katonai hatóságok egyéb­ként befejezték a tiencsini kínai rendőrség lefegyverzését is. Sanghajból jelentik: Kína központi­­ kormánya a tartományi kormányok­hoz intézett körtáviratában általá­nos­­ védkötelezettséget rendelt el. A távirat hangsúlyozza, hogy az ál­talános védkötelezettség megvalósí­tása, amely nemzeti érdek, nem tűr már további halasztást. A törvény alkalmazásaképpen Nakingban már a 26.543 20—22 éves hadkötelest hív­tak be szolgálatra. Tokióból jelentik: Ideérkezett je­­lentések szerint a Peking-Hangan-i vonatot a kínaiak kisiklatták. Az áldozatok száma 12. A további je­­lentések szerint a japánok bombáz­­ták a Marco Polo hídtól délre lévő paotingi pályaudvart. A japán hadsereg készen áll Tokióból jelentik. A képviselőház péntek esti ülésén Szugijama tábor­­nok, hadügyminiszter kijelentette, a japán hadsereg készen áll, hogy az időszerű kérdéseket katonai beavat­­kozással véglegesen rendezze. Hirota külügyminiszter hangoztatta, hogy a viszály kezdetén Japán elvben el­­fogadta az incidens helyi rendezését, de azt a nankíngi kormány vissza­­utasította. A japán sajtó rendkívül nagy fon­tosságot tulajdonít a miniszterelnök császári kihallgatásának. A császár a lapok értesülése szerint kijelentet­­te, hogy igen nyugtalanítják az észak­­kínai helyzet fejleményei és részle­tes jelentést kért a helyzetről. Működik a japán vészbíróság Londonból jelentik: A japán csapatok Tiencsín elfoglalása után súlyos büntető rendszabályokat léptettek életbe. A japán tábori rendőrség kézigráná­tokkal és géppisztolyokkal felfegyverzett osztagai végig járták a városnak csak­nem minden házát és házkutatásokat tartottak. Többszáz kínai polgárt fogtak el a razzia folyamán , olyanokat, akik japán megszállás előtt aktív részt vet­tek Tiencsin védelmének megszervezésében. A letartóztatott kínaiakat meg­bilincselve szuronyos katonák vezették a japán követség épülete elé. Itt kény­szerítették őket arra, hogy háromszor mélyen meghajoljanak japán zászló előtt. Azután katonai teherautók kivitték őket a város határában fekvő vesztőhelyre, ahonnan órákon át hallatszottak a megrémült városba a sortüzek. Sanghaiból jelentik. A tungcsaui kínai csendőrség elfogta és kivégezte a keletkopejji független kormány elnökét és tagjait. 1 . A Central News jelentése szerint a a japánok felgyújtottták a Tiencsín kínai­ negyedét. Japáni bombák rombadöntött­ék Nankaj egyetemét. A sanghaji tőzsdét pénteken bezár­ták. Előreláthatóan a jövő hét kö­zepéig zárva marad a sanghai tőzs­de addig szünetelnek az üzletkötések. A tőzsdei bezáratást elsősorban az a körülmény­ tette, szükségessé, hogy Sanghaj és Tiencsin, valamint Sanghaj és Peking között a telefon­összeköttetés megszakadt és emiatt úgy a vevők, mint az eladók tartóz­kodtak az üzletkötésektől. Pekingből jelentik. A hadügymi­nisztérium jelentése szerint szerdán Peking vidékén a japánok vesztesé­ge 11 halott és 21 sebesült volt. Csinghosehnél 40 halottat és 114 sebesültet,­ Nanjánál pedig 17 halot­tat és 40 sebesültet vesztettek a japánok. Tiencsín környékén 9 ja­pán meghalt és 22 megsebesült. A ..DUNÁNTÚL” mai száma Ig­­NES

Next