Dunántúl, 1937. október (27. évfolyam, 223-247. szám)

1937-10-01 / 223. szám

XXII. évfolyam 225 «ám« Ara 12 Pécs, 1957. október 1. Péntek, ELŐFIZETED. JAJ BAZHOZ SZA? VAGY PO­ BÓRA anyui di v jEGYES S­.A. PILLÉR. 16 OLDALAS CO FILL. KÉZIRATOT ji£M ADUNK VISSZA SZERKESZTŐLE Q ^YCEUM-UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM»29-4% KI ADÓHÍV­A­T A N­ ­YCEUM-UTCA 4. Sz. TELEFONSZAMI 32-23. B 1­R P­E­TE­R DÍJSZABÁS SZERINT A pápa szól a világhoz. Igazság és szeretet árad abból a most kiadott enciklikából, amely a világhelyzetet tárja elénk. Gondolatok szállnak szét a tévelygő ember megmentésére a Szentatya szózatából. Az élet nyugtalanságából Istenhez emelnek ezek a gondolatok, megbékéltetik a lelkeket. Tárjuk ki bensőnket a Szentatya bölcs szavai­nak, amelyek egyeseknek csakúgy, mint népeknek és országnak csak jót akarnak. — Nem egyszer mondottuk — hangzik a pápai szózat ■—, hogy a mi korunk egyre súlyosbodó bajaira nem találhatunk más orvosságot, mint a mi Urunk Jézus Krisztushoz és az Ő szent törvényeihez való visszatérésnek a sürgetését. Valóban, egyedül csak­­ nála vannak az örök élet igéi és sem az egyének, sem a társadalom nem kezdeményezhet semmit, ami hamarosan és nyomorul­tul össze nem rombolja, ha nem hagyja ki számításából az Isten fel­ségét és megveti az­ Ő szent törvé­nyét. — Amikor bármely időben a téve­dések annyira megerősödtek, hogy az Egyháznak a köntösét megtépdes­­ték és a katolikus világot felforga­tással fenyegették, a mi atyáink min­dig ahhoz fordultak, aki egyedül tudja a világnak a tévelyeit eltiporni és az ő általa nyert győzelem min­denkor rendesen jobb időket hozott. — A mi napjainkban nem kisebb veszedelmek fenyegetik az egyházi és világi társadalmat, mint az elmúlt évszázadokban. Mert nagyon sokak­­­tól megvettetik és visszautasíttatik teljesen az Istennek legfelsőbb és örök tekintélye, amely parancsol. És ennek a következménye azután az, hogy meggyengül a keresztény köte­lességek iránt érzett köteles lelki­ismeretesség, hogy a lelkekben ki­hűl a hit és teljesen elpusztul és így alapjában az emberi társadalomnak a pillérei rombolódnak le. Rámutat ezután a Szentatya a földi javakban mutatkozó ellentétekre, a pogányság­ tévelyeire, a véres hábo­rúságokra. — Nagy bajok fenyegetnek és ta­lán még nagyobbaktól is kell félni a jövőben, mégsem szabad elveszteni bátorságunkat, sem a mi bizodal­­munknak nem szabad lelanyhulni, amellyel egyedül az Istenre támasz­kodunk. Ezután a rózsafüzérre irányítja a pápai szózat a figyelmet. Az imád­kozásnak ez a módja szemünk elé varázsolja Jézus Krisztus életét, fáj­dalmait és dicsőségét, éppenúgy mint az ő szent Anyjáét és ezáltal a mi fájdalmainkban is enyhülést és bá­torítást nyerünk. Az imádságnak ez a módja az evangélium egyszerűsé­gének az illatát hordozza magán és a léleknek az alázatosságát kívánja meg, amely nélkül, mint az isteni Megváltó tanít minket, lehetetlen az egek országát elnyerni.­­ És amint a keresztes hadjára­tok idején egész Európában a né­peknek egy egységes, esedező hang­ja emelkedett az ég felé, úgy most is az egész világon, a városokban és a falvakban, még a legkisebbekben is, egyesüljenek lélekben és erőben, gyermeki és állhatatos esedezésben és igyekezzenek megnyerni az Isten Szent Anyjától a kegyelmet, hogy a keresztény műveltségnek az ellen­ségei szégyenüljenek meg és a fá­radt és elgyötört embereknek a szá­mára a valódi békesség ismét fel­ragyogjon. Ha mindannyian így ten­nének, megfelelő előkészülettel és megfelelő diszpozícióban, nagy igazi bizalommal és buzgó kegyelettel, akkor remélhetnénk azt, hogy úgy mint a múltban, a mi napjainkban is a Boldogságos Szűz Mária kieszközli az ő isteni Fiától, hogy a most dü­höngő viharoknak a hullámai lecsil­lapodjanak és a keresztények imád­ság-hadjáratát győzelem koronázza Róma, szeptember 30. Mussolini és kísérete nagy­szerű utazás után, amelynek során minden állomáson kitörő lelkesedés fogadta, csütörtökön este fél hét óra­kor visszaérkezett Rómába, amely­nek népe nagy lelkesedéssel készült a káprázatos fogadtatásra. A pálya­udvart gyönyörűen feldíszítették és egész Róma zászlódíszbe öltözött. Az utcákat tízezrek lepték el és lel­kesedéssel várták a Dúcét és kísé­retét- A pályaudvart és környékét már délután elzárták a forgalom elöl. Este fél hét órakor ágyüdörgés közben futott be Mussolini különvo­­nata a pályaudvarra, Egerverő él­jenzés köszöntötte a mosolygó Du­cét,­­aki az üdvözlések után autóba szállt és a Venezia palotába hajta­tott. A tömeg szűnni nem akaró él­jenzésére kiment a palota erkélyére és rövid beszédet mondott. — Németországi utániról kitöröl­­hetetlen emlékekkel tértem haza —, mondotta többek között. — A n­é­­­met-olasz barátság a két nemzet hitében és szívé­­ben megerősödött. E barát­ság célja a két nemzeti forradalom szolidaritása és a béke me­gte­­remtése az európai népek k­ö­z­ö­tt. A Ducét beszéde után még sokáig ünnepelte Róma népe, MUSSOLINIT kitörő lelkesedéssel fogadta Róma A Duce beszédet intézett a néphez az olasz-német barátságról Páris, szeptember 30. Az angol—francia—olasz tengerészeti egyezményt, amely megállapítja Olasz­ország részvételének módozatait a Föld­közi tenger ellenőrzésében, csütörtökön egy órakor aláírták. Az egyezmény szö­vegét azonnal eljuttatták jóváhagyás vé­gett a három érdekelt kormányhoz. Az egyezmény akkor lép hatályba, amikor az érdekelt kormányok ratifi­kálták. Nyilvánvaló, hogy a tengerészeti szak­értők, akik a tárgyalások során állan­dó érintkezést tartottak fenn kormá­nyukkal, nem írták volna alá kötelező módon az egyezményt, ha előzetesen nem kapták volna meg a hozzájárulást kormányuktól. Az egyezmény szövege megállapítja azokat a tengeri útvonala­kat és övezeteket, amelyeket a három hajóhad ellenőrzésére bíznak. A Földközi tenger nyugati medencéjé­ben, a Gibraltárral szomszédos övezete­ket az angol hajóhad ellenőrzésére bíz­ták, a francia hajóhad pedig a Francia­­ország és Algéria közötti útvonal ellen­őrzését kapta. A Földközi tenger e ré­szének további részeit az olasz hajóhad ellenőrzésére bízták, így elsősorban a Tirrheni tengert. Ez az ellenőrzési terü­let magában foglalja a Szardínia és Szi­cília körüli vizeket, megkerüli az Appe­­nini félszigetet, kiterjed az egész Adriai tengerre és az ieni tengerre. A Földközi tenger keleti részében ezenkívül Olasz­ország még egy ellenőrzési övezetet kap, a Tripolitániától az egyiptomi partokon át egészen Port Szaidig terjedő övezetet. Az Égei tengert az angol hajóhad ellen­őrzése alá helyezik, ez az övezet szintén Port Szaidnál végződik és ugyanott vég­ződik a szíriai partoktól a palesztínai partokig terjedő övezet is, amelyet a francia hajóhad ellenőrzésére bíztak. Bár a csütörtökön aláírt egyezmény szigorúan technikai jellegű, mégis nagy politikai hordereje van. Az egyezmény ugyanis bejelenti Olaszország részvételét a nyoni egyezményben, ezenkívül jelzi a spanyol kérdésben keletkezett feszült­ség egyik tényezőjének eltűnését. Ez pe­dig annál nagyobb jelentőségű, mert a három hatalom tengerészeti őrjáratai elegendőnek mutatkoznak majd arra, hogy­­ véget vessenek a kereskedelmi ha­jók ellen irányuló titokzatos tengeralatt­járó támadásoknak. »­­S Aláírták Párisban az angol-francia-olasz tengerészeti egyezményt A Népszövetség közgyűlése szükségesnek tartja a fegyverkezés csökkentését Gént, szeptember 30. A népszövetségi közgyűlés ma dél­előtt több bizottság jelentését fo­gadta el, majd folytatta, és befejezte a főtitkári jelentés vitáját. A leszerelés ügyében a három fő­bizottság indítványára a közgyűlésen ma a következő határozatot fogad­ták el: — A népszövetségi közgyűlés kí­vánatosnak tekinti, hogy megtegyék az első lépést a fegy­verkezés csökkentéséről és kor­látozásáról szóló általános egyez­mény megkötése céljából és hogy ebből a célból felhasználják a leszerelési értekezlet kebelében végzett munkálatok eredményét.­­ Ezért azt ajánlja, hogy kössenek nemzetközi egyezményt a nemzetvédelmi kiadások nyil­vánosságáról és az ellenőrző szervek működéséről. Azt ajánlja továbbá, hogy a tagálla­mok mindegyik a maga körében bel­ső rendszabályokat hozzon a fegy­verek, lőszerek és hadianyagok gyár­tásának és kereskedelmének hatá­lyosabb ellenőrzéséről, mégpedig ama munkálatok eredményének fi­gyelembevételével, amelyeket a le­szerelési bizottság külön bizottsága végzett. A népszövetségi közgyűlés végül arra kéri a népszövetségi fő­titkárt,­ hogy­­ezt a határozatot hoz­za tudomására a nem tagállamok­nak is. Hivatalosan jelentik: A szövegező bizottság megegyezésre jutott egy olyan határozati javaslat megszöve­gezése tárgyában, amely lezárja a spanyol viszályról foly­tatott vitát. Génfből jelentik­. A népszövetségi közgyűlés II. (gazdasági) főbizottsága a többi között behatóan foglalkozik a közélelmezés kérdésével. Ennek a kérdésnek előadója T­á­n­c­z­o­s Gá­bor magyar fődelegátus, aki már el­készítette a népszövetségi közgyűlés elé terjesztendő eladói jelentését.

Next