Dunántúl, 1938. január (28. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

MA: TELJES HETI RÁDIÓMELLÉKLET XXVIl­. Molvai» 1. szám. Ara: 30 fillér, 1938. Pécs, január 1. Szombat. SZERKESZTŐSÉG LYCEUM-UTCA 4. SZ» TELEFONSZÁM» 2?-42. KIADÓHIVATAL LYCEUM-UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM­­ 32-22. h­irdetés DÍJSZABÁS SZERINT ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2*50 PENGŐ EGYES SZÁM­ÁRA 14 FILLÉR, 16 OLDALAS 20 FILL­ KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Illesztendő Az Idő rokkája szövi a végtelent, mit az esendő ember percekre és évekre oszt, megállva egy vidám-bá­natos, itt sötét, ott káprázatosan ra­gyogó estén és várja, hogy a pergő homokórán új esztendőt jelezzen a mutató.- Óév, újév... Végeláthatat­lan sorban futnak a számokkal jel­zett évek s az ember, aki mindig ros­­kadtabban, mindig fáradtabban te­kint élete suhanó árnyai után, min­dig újragyúló reménykedéssel tekint az ismeretlen, az újesztendő felé. Nincs újév, nincsenek eltűnő és el­jövő évek, csak örök és változhatat­­lan idő van, amely élén hordja bá­nattól könnyes, örömöktől derűs, té­velygő, fellelkesülő, alkotásokért­­ ra­jongó és néha rombolásban tobzódó, örök emberi életünket. De évezredes tradíciók állanak őrt az elsuhanó év kapujában. Szilveszterkor csillogó szemű, kipirult arcú, vidámságra és optimizmára hangolt hölgyek és urak kezében csillan a pohár, az aj­kakról zeng a nóta és csattan a jó­kívánság: boldog új esztendőt! Ehhez a jókívánsághoz őszinte és igaz meg­győződéssel csatlakozunk. Legyen az új esztendő rejtélyes éle tele öröm­mel, szétáradó jósággal, minden sze­gényt, árvát és elesettet vigasztaló szeretettel. Gyűljön tiszta világosság minden elhagyott hajlékban, terül­jön meg csodaszóra szegények bar­langjaiban az asztal, lobogjon, égjen, világítson minden gyermek szemében Jézus tisztasága. Magyarország most a kettős szentévbe lép. Az egeket ostromló hő imádság nyissa meg fe­lettünk az égi kegyelmek kapuját. Hiszen azért ünnepelünk, mert az emlékezés csodaváró hangulatában megbocsájtást és megigazulást vá­runk az Égi hatalomtól. A földiek­ben ma már nincs miért bíznunk. A földi hatalmak Bék­át igájába fogva hajtják a szenvedő milliókat egy ka­taklizma felé és minden érzésünk azt súgja: csak az égi hatalmak se­gíthetnek rajtunk. Itt a földön már nincs útmutatás, csak a jászol felett álló csillag, amelynek fénye ideköm­­lik a srapnellek és mérgesgázok fel­hőin át is. Vajha úgy lenne, hogy vi­lágossága után igazodna ebben az új­esztendőben észak, dél, a lángban­­ álló kelet és a forrongó nyugat. Az év utolsó perceiben hő ima száll az égi kórus felé: Ki elvetted a világ bűneit, most légy könyörületes és irgalmad megtisztító világossága fér­kőzzék be kemény szívekbe, jöjjön a csoda, amelynek eljövetele elé a kihúnyó év utolsó pillanataiban egy kínpadra feszített, meggyötört, em­beri méltóságában megalázott, ideál­jaitól és reményeitől megfosztott emberiség he vágyakozása száll! Le­gyen az új esztendő vígasztalás az elmúlt évek minden bánatáért! (—) FABINYI TIHAMÉR pénzügyminiszter a Dunántúl útján küld szeretetteljes újévi üdvözletet Pécs polgárainak Pécs miniszter-képviselője nyilatkozott az új esztendő pénzügyi és gazdasági feladatairól Budapest, dec. 31. (A Dunántúl kiküldött munkatársától.) Amikor belépünk a pénzügyminisz­térium miniszteri várószobájába és meglátjuk a már előttünk várakozók sokaságát, szinte reményt vesztve adjuk elő kérésünket F­a­b­i­n­y­i Ti­hamér dr. személyi titkárának, a Pé­csett is jól ismert N­i­k­o­li­t­s Mihály doktornak, hogy a kegyelmes úrtól szeretnénk interjút kérni az új esz­tendő alkalmából pécsi választói szá­mára. —■ Az időpont bizony nem­ a leg­alkalmasabb — válaszolja Nikolits doktor, — mert a kegyelmes úr min­den perce ki van számítva. De­ azért megpróbáljuk, mert a pécsiek soha­sem távozhatnak úgy, hogy kérésü­ket ne tolmácsolhatnák a miniszter úrnak. Tessék csak pár percig türe­lemmel várakozni ! Nikolits dr. az egyik látogató eltávozása után már be is jelentett a kegyelmes úrnak, aki soron kívül fogadta a Dunántúl munkatársát. Fabinyi Tihamér dr. miközben hely­­lyel kínálta meg munkatársunkat, mosolyogva kérdezte: — Mi újság Pécsett? Minden érdekli Pécs miniszter kép­viselőjét, ami a m­ecsekalji városban történik és mindenről kitűnően, pontosan tájékozott. Aztán mi adjuk fel az első kérdést: — Engedje meg Nagyméltóságod, hogy az elmúlt évről és a jövő esz­tendő kilátásairól nyilatkozatot kér­jünk a Dunántúl olvasói számára! — Érzésben mi áll Nagyméltósá­god lelkéhez a legközelebb az elért eredmények közül? — kérdeztük a pénzügyminisztertől. — Ha őszinte vallomást kíván tőlem e tekintetben — felelte a pénzügyminiszter — akkor bevall­­hatom, hogy a nehéz helyzetben küzdő magyar kisemberek sorsán aggódó lelkemet leginkább az töl­tötte el örömmel, hogy április 1-án elmondott költségve­tési expozémban végre a reális pénzügyi politika alkotórészeként állít­hattam be a tervszerű szo­ciális megsegítést, amely ilyen módon a lehetőségek adta keretek között a pénzügyi és gaz­dasági program­ mellőzhetetlen velejárójává lett és ezzel a gya­korlati megvalósulás mesgyéjére jutott. — Hogyan ítéli meg Miniszter Úr pénzügyi és gazdasági téren a jövő kilátásait? — Határozott bizakodással és ismert óvatos optimizmusom szel­lemében, amelyet a lefolyt há­rom év pénzügyi és gazda­sági eredményei teljes mértékben igazoltak. Tu­dom én azt nagyon jól, hogy a nemzetközi politikai helyzet bi­zonytalanságai és a gazdasági vi­szonyok nehézségei fennállanak. Tudom, hogy mennyi súlyos meg­oldatlan probléma mered még elénk. Átérzem a széles néprétegek fájdalmas küzdelmét a megélhetés­ért. Látom a töprengést afelől, váljon a jövő gazdasági iránymuta­tója a javulás, vagy a lanyhulás felé fordul-e. Mégis azt érzem, hogy úrrá fogunk lenni a nehézségek felett, ha — és ez mindenekfelett fontos — ma­gunk nem követünk el hi­bákat és egyfelől a csüggedés, másfelől pedig a reális lehetőségek által meg nem engedett túlzások végleteit elkerülve megmara­dunk a konstruktív elő­rehaladásnak józan ú­t­­j­á­n. FABINYI Pécsiek részére mindig szívesen nyilatkozom — Pár héten belől immár har­madik esztendeje lesz annak, — mondotta Fabinyi Tihamér — hogy a pénzügyi tárcát vezetem és ezen idő alatt hű maradtam az annak átvételekor kitűzött elvem­hez, hogy a nyilatkozatok­ban a legszükségesebbek­re szorítkozom, mert a pénz­ügyminiszternek nem a gyakori beszéd, hanem az ország életbevá­gó­ pénzügyi és gazdasági érdekei felett való cselekvő őrködés a fel­adata és költségvetési expozéjá­ban egyébként is részletesen szo­kott és köteles is nyilatkozni a pénzügyi kormányprogrammról. Pécs város közönségével szemben azonban az új év beköszöntése kapcsán szívesen teszek ezen elv alól kivételt, mert úgy érzem, hogy szinte családi körben nyilatkozom, amelyet in­dokolt és helyes is egy s más fontos kérdésről rö­viden informálnom. Köszönöm választóim meleg ragaszkodását ■— Mit üzen Kegyelmes Uram a pécsieknek? — Mindenekelőtt hálásan köszö­nöm azt a jóleső melegséget és szeretetteljes ragaszkodást, amely­­lyel a pécsiek irányomban az elmúlt esztendőben is viseltettek és amely úgy pé­csi látogatásaimkor, mint szemé­lyesen és írásban hozzám forduló számtalan pécsi polgár megnyilat­kozásaiban állandó kifejezésre ju­tót. Megbecsülhetetlen értékű erőforrás volt ez számomra abban az iga­zán fáradságos és nehéz munkában, amelyet a le­folyt esztendőben a kor­mány az ország érdeké­ben folytatott. Hálával kell rámutatnom arra, hogy ez a mun­ka az isteni gondviselés kegyel­méből igen eredményes volt. Az államháztartási egyensúly helyre­­állítása, külföldi tartozásainknak részben végleges, részben három éves hosszabb időre történő ren­dezése, külkereskedelmünk tekin­télyes aktivitása, széleskörű beru­házási és szociális program, terv­szerű keresztülvitele csak kiraga­dott legfőbb pillérei annak a szi­lárd pénzügyi és gazdasági épület­nek, amelyet az utóbbi 5-6 év fájdalmas küzdelmei és nehézségei után felépíteni sikerült. A „DUNÁNTÚL« mai száma 24 olda l

Next