Dunántúl, 1938. november (28. évfolyam, 247-271. szám)
1938-11-01 / 247. szám
XXVIII. évfolyam 247. szám. Ára 12 fillér. Pécs, 1938. november 1. Kedd. SZERKESZTŐSÉG PERCZEL-UTCA 2. SZ. TELEFONSZÁM: 29-49. KIADÓHIVATAL PERCZEL-UTCA 2. SZ. TELEFONSZÁM: 29 50 HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Huzavona Ezt a szót halljuk mostanában Pécsett úton-útfélen, villamoson, autóbuszon, kávéházban, kaszinóban és egyéb társaskörben, de széltében az utcán is, szóval mindenütt, ahol emberek találkoznak és conrád véleményüket felelősség nélkül szabadon és mindenttudóan, de legtöbbször hangulatrontóan nyilvánítani jónak látják A ritka egyértelműséggel és összehangzó fontoskodással rögtönzött beszéd tárgya természetesen a magyar-cseh jegyzékváltás, amely — a mi nem éppen mértékadó különleges nézetünk szerint — voltaképpen többé már nem is cseh kérdés, hanem merőben és tisztán magyar hazafias szívügye, a Felvidék mindenáron való visszaszerzése. A napirenden lévő, fordulatos történeti eseményeknek hívatlan és helyt nem álló kritikával kiszínezett laikus megvitatása mindegyik esetben azzal a lesújtó bírálattal végződik: „minek ez a sok huzavona, egyszerűen be kell masírozni a Csallóközbe, az összes felvidéki városainkba, a Kárpátok aljába és ott kezet fogni a lengyelekkel, még pedig azonnal, úgy mint ezt Hitler tette, mikor záros határidőre bevonult a Szudéták vidékére". Csodálatos, a pécsi ajkon fakadt huzavona nyila nem a csehek, hanem a mi intéző köreink ellen irányul. Csomó szemrehányás, halom elégedetlenség, határ igazságtalanság rínak ki belőle. Jobbadán jóhiszemű, de nem éppen példaadó okos türelmetlenségből, melyet — megengedjük — a hazafiság sugall, de sem az ész, sem a belátó józan ítélet, még kevésbbé a ténykörülmények a ténykörülmények igaz valósága nem erősítenek meg. Minden cselekvésünket a négy nagyhatalom müncheni határozatai irányítják és kötik. Mihelyt erről az alapról letérünk, egyszerre kétségessé válik a Felvidék összes vármegyéinek és városainak az anyaországhoz való visszacsatolása. Megállapodásszerű, korrekt politikai magatartásunk máris eredményezte azt, hogy nemcsak a németek, olaszok és lengyelek támogatják honvisszaszerző terveinket, hanem az egész külföld, Amerikát is ideszámítva, a legnagyobb velünk érzéssel, meg egyívású igazságszerető jóindulattal kíséri diplomáciai megmozdulásunk jogos célkitűzéseit. Még a franciák is! Úgyszólván az egész világ elismeri igazságunkat és a Felvidékre való jogunkat, míg a csehek még szövetségeseik tiszteletét és becsülését is elvesztették. Lépésről lépésre, a már szerzett előnyök feladása és véráldozatok kockáztatása nélkül kell a megjelölt úton a cél felé haladnunk. A csehek csak folytassák „huzavona“ játékukat, melyet a kenesbélyeg fémjelzése máris leálarcozott. Igazságunk tudatában és a biztos siker hites meggyőződésében nem szabad azt a végzetes hibát elkövetnünk, hogy a müncheni megegyezés ellenére, amely a népek önrendelkezése elvén és jogán jött létre, valami erőszakos kalandba bocsátkozzunk akkor, amikor az idő a mi javunkra már elvetette a termő magot, hogy ezt aranykalásszá érlelje. A hazugságon és csaláson felépült, oszladozófélben levő Csehszlovákia ad hoc kormánya hiába reméli, hogy aljas és ostoba taktikájával meggondolatlanságra csábítsa a mi négy higgadt, megfontolt, éleseszű és határozott jellemű államférfiból álló tömör kormányegyüttesünket. Ez a pompásan összehangolt kvartettünk (Imrédy, Kánya, Rátz és Werth) a magyar - cseh alkufogatnak gyeplőit biztosan, szorosan és feszesen tartja a kezében. Hiába berzenkednek, aljaskodnak és akarják félreráncigálni a cseh kalózkocsisok ezt a tárgyalásszekeret a Hitler és Mussolini által kivájt kerékvágásból, végeredményben be kell adniuk szovjetbarátságos derekukat minden ravasz fortélyoskodásuk ellenére, amellyel a kátyúba ragadt prágai talyigát hasztalanul igyekszenek a sárból kirántani. Szinte meg merjük jósolni a vegyi folyamatot, amely a közeljövőben a cseh köztársaság ú.n. Szlovákia földjén bekövetkezik, a tótokat és ruténeket tőle elválasztja ,s ezeket a róla lemállott nemzetiségeket és népegységeket az ezeréves Magyarországgal ismét összeforrasztja. A vegybomlás már folyamatban van, az elszakadás hevének parazsa itt is, ott is jobbot vetett. Ha a magyarlakta területeket rövidesen elfoglaljuk, mint ahogy ennek az ideje hamarosan eljön, ezek a lappangva izzó parázstüzek magas lángokban törnek fel, amelyekben pernyévé és hamuvá ég Benes Ede úr álnokságon, történet- és földrajzhamisításon, meg egyéb becsapáson felépített keverékállamának utolsó mestergerendája is. Aki ma Pécsett huzavonáról beszél, tudja meg, hogy a kifogásolt „huzavona“ előbb-utóbb egyetlenegy puskalövés nélkül ezt az eredményt fogja számunkra megteremteni, annál is inkább, mivel a vitás kérdéseket is a népszavazás dönti el, amely kétségtelenül a magyarság javára ítél. Ha pedig időközben netán megbizonyosodnánk arról, hogy a csehek a müncheni határozatokat gonosz furfangból szokott hitvány módon igazán mellőzni akarják, akkor valóban nem marad más hátra: markunkba ragadjuk a kardot, hogy nyomban minden huzavona nélkül a sokat szenvedett és 20 álló esztendeig sanyargatott felvidéki véreinkért a keresztes hadjáratot megindítsuk. Addig pedig többbet ésszel, mint erővel, ha mindjárt huzavonával is! Waldbauer Henrik Döntőbíróság kényszeríti Csehszlovákiát Magyarország követeléseinek azonnali teljesítésére Pécs, okt. 31. — A négyhetes huzavona végére tegnap pontot tett két nagyhatalom elhatározása: Európa most már békét akar és ebbe a megfellebbezhetetlen elhatározásba bele kell nyugodnia annak a Csehszlovákiának is, amely Prágában se akarja a békét, viszont Londonban a lemondott és pillanatnyilag ismeretlen helyen tartózkodó köztársasági elnök befolyásának felhasználásával még mindig azzal kísérletezik, hogy a vitathatatlan követelések azonnali kielégítése helyett a problémák öszszekuszálása mellett beláthatatlan időkig kihúzza a tárgyalásokat és ezalatt kifossza a kiürítendő területeket. Ezzel a prágai elképzeléssel szemben még ezen a héten megfellebbezhetetlen határozatokat hoz a döntőbíróság. Végrehajtásuk most már nem Prágától, hanem tőlünk függ. S mi majd kijelentjük a fórumon dezertőrök és árulók bűnei felett a jogerős ítéletet: recipe ferrum! A magyar delegáció kedden utazik Bécsbe A Budapesti Értesítő jelenti: Olaszország és Németország képviselői, akik Magyarország és Csehszlovákia kérésére vállalták a magyar-cseh kérdésben a döntőbírói tisztet, szerdán ülnek össze Bécsben. Mint ismeretes, Bécsbe meghívást kapott a magyar és a cseh külügyminiszter is. Kánya Kálmán külügyminiszter a meghívásnak eleget téve, Teleki Pál gróf miniszterrel és Csáky István rendkívüli követtel együtt utazik Bécsbe. A magyar küldöttség kedden délután indul útnak. A Budapesti Értesítő jelenti: A kormány tagjai hétfőn dében 12-kor miniszteri értekezletre ültek össze, amely körülbelül három óra tájban ért véget. Lapzártakor jelentik: Pozsonyban hétfőn délután 6 órakor megkezdte tanácskozásait a magyar-cseh katonai bizottság, amely addig marad együtt, míg az átadásra ítélt területek kiürítése meg nem történik. Budapest, nov. 1. — A pozsonyi cseh rádió azt állította, hogy az Ipolyságon maradt állami és közalkalmazottakat elbocsátották. Az alábbiakban felsoroljuk azokat az ipolysági állami köz- és városi intézményeket, ahol a cseh megszállás alatt szolgálatot teljesítő tisztviselők és alkalmazottak a mai napig szolgálatot teljesítenek. Nagyrészük a hivatalos esküt is letette és hamarosan sor kerül a még fel nemesküdt alkalmazottak eskütételére is. Az országos közkórház vezető főorvosa, osztályfőorvosa és alorvosa helyén maradt. Helyükön maradtak a számvevő és szegődményes alkalmazottak is. Több alkalmazott önként hagyta el helyét, amiről írásbeli nyilatkozatot adott. A határszéli pénzügyőrség természetesen feloszlott. Eltávozott tagjai a bevonulás napjától az új határon teljesítenek szolgálatot. Cseh légionisták voltak. A magyar bevonulás előtt távozott el a cseh állomásfőnök. A cseh tisztviselők helyükön maradtak. Két szlovák és két magyar alkalmazott már a bevonulás napjától teljesített szolgálatot. A jövedéki hivatal, cseh főnökével együtt a bevonulás előtt eltávozott. Ugyanakkor távozott el a városi hivatal személyzete is, amelyből egy tisztviselő maradt vissza, aki ma a katonai ügyosztályt kezeli. A járásbíróság tisztviselőkara, egy zsidó járásbíró kivételével helyén maradt, felesküdött és rendesen végzi munkáját. A tisztviselők között több szlovák van. A bíróság vezetője is a helyén maradt, vezető állásban. A posta cseh főnöke, a cseh legionista alkalmazottakkal együtt a cseh csapatokkal egy időben távozott el. A magyar tisztviselők október 11-től a bevonulás napjától szolgálatot teljesítenek és felesküdtek. A postán egy magyar tisztviselő, három magyar és egy szlovák alkalmazott maradt. A város két jegyzője a csehekkel együtt elment. A városbíró három nyugalmazott jegyzővel végzi ideiglenesen a város ügyeit. 1