Dunántúl, 1939. február (29. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

4 CIRKUSZ Egy bálrendező keservei Elmondja személyes tapasztalatok alapján a szerző. Amerika felfedezése előtt egypár évvel persze ez is másképpen volt. Akkor az ember bevett három deci chiantit, balkézzel megforgatta feje felett az alabárdot, jobbkezével a tarkójára csapott, nagyot rikkantott, aztán gyors egymásutánban jobbrabalra kezdte rakosgatni a talpait, megríszálta a derekát, ugyanezen a helyen elkapta és magával ragadta a déli kocsmárosnét, mire az összegyűlt pórnép szájtátva sóhajtotta: — Ejnyebe szépen táncol a tekintetes ur! Legmélyebb sajnálatunkra ki kell jelentenünk, hogy ezek a szép idők visszavonhatatlanul elmúltak. Ha a közigazgatási gátlások alól felszabadult honunkban az ember táncolni akar, mindenekelőtt megszerkeszt egy alázatos instanciát, amelyben nevezett, nem egészen normális testmozgások engedélyezését kéri különösebb kilengések kizárásával és öt pengős bélyeg melléklésével. Ekkor leül a Főmagasságú Sóhivatal előszobájában és ott háromórás várakozás után értésére adják, hogy jöjjön holnap. Holnap aztán sikerül egy stambilt kapni az alázatos instanciára, amellyel is görnyedt testtartásban egy másik hivatalos helyiségbe kopogtat be. Itt a pecsétnyomó egy percig vészesen kering az instancia felett, aztán a sasszermi közeg kijelenti: — Kevés a bélyeg! Most kétórás szaladgálás következik sötét folyosókon át, zegzugos lépcsőkön keresztül. Felütik a kiegyezés óta hozott összes vonatkozó rendeleteket, aztán a két fél végül kiegyezik abban, hogy azt a másik ötpengős bélyeget mégis csak rá kell ragasztani a kérvényre. Ráragasztatik. Ezután a Javaslat! Hivatal következik. Álldogálás. Pecsét. Aláírás. Következő állomás: Lysoforgalmi Hivatal, Álldogálás. Halk kopogtatás. Pecsét. Aláírás. Elbocsájtás. Kész? , hogyne! Most jön a szerzői jogdíjegyesület, amelynek alapszabályai szerint, ha a Luftballon Lokálban az ember elénekli „az esküvődön én is ott leszek" kezdetű gyászdalt, a Buenos Airesben tartózkodó Cinka Pannának 15 pengő tiszteletdíj jár. •— De miért éppen tőlünk? — kérdi az ember illedelmesen, majd hozzáteszi: — Na és mi lesz, ha nem azt énekeljük? Nagyon strikte választ adnak: ~ Kérem, mi nem vitatkozunk. A szabály szabás. Jónapot! Tizenkilenc pecsét és hetvenhárom olvashatatlan aláírás birtokában most ismét a Javadalmi Főpecsétőr következik. A ruhatári jegyeket szemrevételezi bizonyos sikasztás végett. Egyik húsz fillér. És alku nincs. — A kutyafáját! — gondoja az amatőr táncigazgató, majd térdig kilógó nyelvét panyókára vetve, visszalohol az elsőszámú hivatalba, ahol még egy pecsétet nyomnak az instanciára, amikor valaki észreveszi, hogy a mély és alázatos tisztelettel megfogalmazott Pécs, jan. 31. — Érdekes vendége volt vasárnap és hétfőn Pécsnek. Földessy Gyula, a nyomdászból lett ungvári képviselő, a cseh szenátusnak 3 és fél évig szenátor tagja, barátai meglátogatására Pécsre érkezett. A Nádor szállóban szállt meg feleségével együtt. A markáns arcú, életerejének teljes birtokában levő 64 éves öregúr, háta mögött a húszéves cseh uralomban elmélyült tapasztalatokkal, előtte az átállítás okozta új helyzettel, készséggel állt rendelkezésünkre, amikor beszélgetést kezdeményezünk vele, mint a régi élet egyik hiteles tanújával. A Nádor halljában cigarettaszó mellett röpködnek a kérdések, formálódnak a feleletek, a lelkünk ottjár valahol a Vihorlát környékén, ahol a gens fidelissima, Rákóczi hűséges népe az. ismeretlen sorssal néz, egyre csak néz szembe, kémleli a magas hegyeket, mert nem tudja, mit hoz a holnap. — Mióta foglalkozik politikával a képviselő úr —— indítottam el a beszélgetést. — — Harmincöt éve mondja kicsit rezignáltam — Annak az autonóm földmíves pártnak voltam és vagyok tagja, amely a saintgermaini békediktátum után alakult Ruszínszkóban, hogy szembenézzen az új helyzettel. Mikor az amerikai küldöttség a kész dokumentummal Ungvárra érkezett, 1919. márciusában, hogy a Masarykkal megkötött és Ruszinszkó autonómiáját biztosító szerződést hírül hozza, kezdődött az én politikai pályafutásom. Ekkor dőlt el az ungvári, huszti és eperjesi ruszin nemzeti tanács találkozásán Ruszinszkó sorsa, 1919. május 8-án Csehszlovákiához csatlakoztunk. Az autonóm földművespárt akkor is, később is egyért küzdött: Megszerezni a Ruszinszkónak a teljes önkormányzatot és önrendelkezési jogot. — Mi volt az oka ennek a hirtelen elfordulásnak? A ruszinok és magyarok között nem voltak sohasem ellentétek? — Talán annak lehet betudni, amit én magam is bűnül rovok fel, hogy ,1918 19-ben megtörténhetett a kommunizmus. Hibásak voltak, akik ezt megengedték. Ekkor fordult el Magyarországtól a mi népünk, ekkor próbálkoztak Csehszlovákia felé orientálódni. — Azóta mi a helyzet? — A nép hangulata Magyarország mellett van. Az öregeket idefűzik az ő emlékeik, idefűzik a gazdasági kapcsolatok, de a fiatalság felett nem múlt el s nyomtalanul húsz esztendő. Volosin kanonok, aki még a háború előtt kisorosz nyelvtant írt és kisorosz szellemet hirdetett, é■ azóta, mint tanítóképezdei igazgató új nemzedék ezreit nevelte fel, sajnos, már ukrán szellemben. Ezek a fiatalok, akiknek mindenük a haza, a darab föld, amit a haza fogalmával kapcsolnak össze, a kenyerüket féltik Magyarországtól. Márpedig ez a három-négyezer főnyi új fiatalság a nép vezetője. Ezek már Nagyukrajnát akarnak. Kiszakítanának nyolc milliót a lengyel imperium alól s Kievvel egész Déloroszországot a Fekete-tengerig hozzászámítják ehhez az álombirodalomhoz, s amelynek így 40 millió főnyi lakossága lenne. Hogy következed be a lelki átalakulás?— Tudni kell, hogy Kárpátalján három nyelvjárás él. A kisorosz, ezt képviseljük mi, agrárpártiak, a nagyorosz, Fenczik Istvánok és az ukrán, amely törekvéseknek Volosin a képviselője. Volosin már 1919-ben, amikor ukrán emigránsok szivárogtak be a Kárpátaljára és a csehektől állampolgárságot és a legjobb hivatalokat kapták — önzetlenül-e vagy nyomós okok alapján, — ukrán befolyás alá került. S mivel ezeknek a nagyukrán aspirációknak idegen állampolitikai céljai adnak tápot, még a józanok is beleszédültek ebbe a „ragyogó álomba". •— Gondolja, hogy vannak reményeink ilyen körülmények között is? Egészen tűzbe jön, amikor kijelenti: . — Vannak és lesznek. A Podkarpatska Rusz külön önálló terület. A visszacsatoláskor hiba volt, hogy amikor már tudták: Kassa, Ungvár, Munkács viszszatér az anyaország testéhez, nem hirdették ki az 1918-ban megadott és a 10. tc-ben biztosított Kárpát-ruszin autonómiát. Volosinék ezt várták s ha megtörténik, ma már nem volna kárpátorosz probléma. Volosinék lába alól ki lehetne húzni a talajt. A mi pártunk tagjai, akik túl maradtak is, titokban idevágynak, titokban velünk éreznek. És ha a végvárak népének békességet tudunk biztosítani, ha a munkanélküliséget meg tudjuk szüntetni, a jobb megélhetés lehetősége ezt a vágyat csak éleszteni fogja. A népszavazás, amelyre ilyen esetben kerül sor, nekünk nem kétséges eredményt hozna. Ha azonban ezen az úton mehetünk, az én indítványom, amit már felelős tényezőkhöz el is juttattam, szintén megoldhatná a helyzetet. Ha a közeljövő nem hozza meg a változást, ez a terület, amely Sáros, Abaúj, Zemplén, Mármaros megyékre terjed ki, nem térhet vissza, ha a közös lengyel-magyar határ megvalósulása eltolódik, akkor a magyar kormánynak egy lehet a teendője: ki kell hirdetni az autonómiát, semleges területet kell kiszakítani, felállítani az autonóm ruszin kormányt, szemben Volosinék ukrán kormányával és ekkor egyetlen állam sem avatkozhat be a ruszin kérdésbe. A nép dönt, hova akar tartozni. S ha a világ úgy látja, hogy még egy Spanyolországra van szükség, akkor megcsináljuk, de azt nem tűrjük, hogy idegen népek kínozzanak. — Van ennek az elgondolásnak talaja? — Az amerikai ruszinok, akik az autonómia ígérete fejében Masarykkal megegyeztek, látják, hogy a csehek a lejárt váltót nem váltották be. Tudják, hogy annak a keserves helyzetnek, amelybe a ruszin nép jutott, ők voltak az okozói. Ezért most ők is azt kívánják, hogy a ruszin föld akármilyen formában is, visszakerüljön Magyarországhoz, ezen dolgoznak, ezért léptek közbe több ízben is Imrédy Béla miniszterelnöknél. Megengedi képviselő úr, hogy aktuális magyar problémát is érintsünk? — Felőlem — mondja mosolyogva. — Mi a nézete a zsidókérdésről? — Szerintem a zsidókérdést már a kommunizmus után kellett volna megoldani, mert akkor volt rá ok. Ma, ahogy én látom, veszélyekkel fenyeget a megoldása. Vagy várni kellene addig, amíg a Kárpátföld és Erdély visszakerül és akkor csinálni tabula rását, ha észszerű lesz, d -sz vagy hallgatni kellene róla, vagy ha ki nem küszöbölhető, úgy kell módosítani, hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon. Gondolom, hogy úgyis megkérdezi, azért már kifejtem álláspontomat a földbirtokkérdésben is. Ezzel is úgy vagyunk, hogy már régen meg kellett volna csinálni. Amint hallottam, Magyarországon még mindig rengeteg a mammutbirtok, sok millió az éhes ember, ami nem vezethet jóra. Nem lehet hazaszeretetre nevelni az embereket akkor, ha nincs mit szeressenek, mert szeretet csak ott van, ahol van mit szeretni. A paraszt a földet, a munkás a munkát. Milyen a viszonya a kormánypárttal? — Független ruszinszkói képviselő vagyok, a kormány mellett a helyem, támogatom is de csak jószándékaiban. Érdekes ember Földessy Gyula. Ami a szívén, az a száján. És az a harc, amit húsz év alatt megharcolt, talán jogot is ad neki arra, hogy nem mindenben a mi szemüvegünk szerint nézze a dolgot. (Zs.) Földessy Gyula felvidéki képviselő Pécsett Beszélgetés a nyomdászból teli honatyával DUNÁNTÚL Szerda, 1939 február 1. irás alatt még egy háromcentiméteres üres hely éktelenkedik. A zenediktátort azonnal nyakon ragadják. És csattan a kérdés: — Mi ez? A tb. főrendező összecsuklik, mint a collstok. Hebegi -r- hé-ké-rem ... — Ide még elfér egy pecsét — rikolt az alellenőr helyettesjelölt és keze lecsap, mint az alabárd. Az utolsó pecsét. Az engedély már megvan. És akkor derül ki, hogy a cigány kevesli a kialkudott díjat, a cimbalmos nagynénje sarlacban megbetegedett, a tulaj a terembérre nézve új kalkulációt készített, hogy a csillár már tavaly elromlott és azóta se csinálták meg, hogy a lefoglalt asztalok körül baj van, hogy nem Picege, hanem Cegepi fog fényképezni, hogy az ellenőrző közegek nem elől, hanem oldalvást surrannak be, hogy az is bolond, aki efféle vidám táncmulatság könnyed és zavartalan lefolytatására vállalkozik. (uhu) Megkezdődött Madrid ostroma London, jan. 31. — Az angol lapok jelentései szerint kedden reggel megkezdődött Madrid ostroma. A Franco-hadak tüzérsége kedden a hajnali órákban megkezdte hadműveleteit a spanyol főváros ellen. A hajnali órák óta Madrid körül ágyúdörgés hallatszik. Az angol lapok haditudósítóinak jeentése szerint a katalóniai frontszakaszon a nemzeti csapatok folytatják győzelmes előnyomulásukat. Vích városát a nemzeti csapatok ágyútűz alá fogták. Az előőrsök kedden délben már 12 kilométernyire közelítették meg a várost, amely a katalán arcvonal egyik legfontosabb csomópontja. Tiltakozó sztrájkba léptek a varsói egyetemi hallgatók Varsó, jan. 31. — A lensbergi főiskolai tanulók néhány nappal ezelőtt tiltakozó sztrájkba léptek az orvostanhallgatók háziban tartott házkutatás során két diák előzetes letartóztatása miatt. Mivel tiltakozásuk nem járt eredménnyel, a diákok megszállták a főiskolák épületeit.